A Nép, 1921. november (3. évfolyam, 151-176. szám)
1921-11-01 / 151. szám
1921 november í., kedd Akllí El* A berini autóidealitás szenzációi A NÉP munkatársától — Nagy ünnepe volt a német iparnak. A berlini 10 napos autókiállítás keretében megmutatta, hogy mér ismét azokkal a mérföldes csizmákkal halad előre, mint a háború előtti években. A nagyszerűen sikerült kiállításon résztvett Németország minden kis és nagy autógyára, ami már maga biztosította a legteljesebb erkölcsi sikert. A németek ugyan üzleti dologban nem egy könnyen hevülők, de most az egyszer az anyagi sikerrel is meg voltak elégedve... Azt a nagy nemzetközi érdeklődést, amely a kiállítás felé irányult, teljesen meg is érdemelték a németek. Ma az a helyzet, hogy keresik az egész világon a német autót, mert tartósságával, kiváló teljesítményével, szemet gyönyörködtető szép formájával, továbbá valutáris viszonylatban legolcsóbb árával a világ első autójának helyét vívta ki. Az amerikai autógyártás is retteg már a nagy konkurrenstől, mert a németeknek nem elég a kontinens, megkezdték a hódítás megindítását a tengeren túl is. Amerikában az utóbbi években az autó közszükségleti cikke lett a forgalom lebonyolításánál. Egyes statisztikák szerint az Egyesült Államok minden 12-ik lakosára esik egy gépkocsi. Ennek megfelelően alakult a gyártás. A legegyszerűbb tömegmunkát végzik a gyárak. A cél az: a legolcsóbbat produkálni, melyet mindenki meg tud fizetni. A folytonos olcsóságra való törekvés nem vált a gyártmányok javára. Az amerikai tömegautók minimális botorságunk: könnyűek, nagyon ráznak, rövid életűek (2—3 év mindössze, amíg üzemképesek) és szépség dolgában is sok kívánni valót hagynak. A közönség nincs megelégedve velük. A németek látják ezt és most ők jönnek a piacra a német gépekkel, melyek viszont híresek arról, hogy abszolút megbízhatóak, túl vannak méretezve úgynevezett örök-autók. Ma a győztes külföld játszva fizeti meg valutájával a legjobb német munkát is és igy a német autóknak meg van az az óriási előnyük, hogy jobbak is, olcsóbbak is a győztes államok autóinál. De nemcsak jók és olcsók a német gépkocsik, hanem konstrukcióban, szépségben is vezetnek. A háború alatt végzett kísérletek a motor és karosszéria gyártást tökéletessé tették, de magán a rendszeren jelentős változást nem okoztak. A berlini autókiállításon azonban egy olyan gépet mutattak be a németek, amely forradalmat jelent az autó történetében: a Rumpler—IVersee gyártotta Rumpler-Tropfen autót a „Csöpp-autó“ nevét és alakját a levegőn át szabadon eső vízcsöppektől kapta, átmenet az autó és repülőgép között. Karosszériájának eleje elipszoid (forgástest) alakú, amely félhengerbe megy át és végül kúpban végződik. Ezt a formát látjuk a legmodernebb repülőgépek testénél is, mert ez a forma győzi le legjobban a levegő ellentállását és azt a szívó hatást, amelyet az elrepülő test után összecsapódó levegő fejt ki. A motor az összes eddigi autóktól eltérően hátul van, a soffőr elől középen ül. Mivel a motor hátul van, elkerülték a Cardán kapcsoló alkalmazását, ami maga jó pár ezer márka megtakarítást jelent. A sárkányok szárny felületeket képeznek és nagyobb sebességnél a kocsi súlyának egy részét ők viselik. Ez nagy pneumatikus gyorsaság, megtakarítást, illetve növelést jelent. Volt a kiállításnak sok más kisebb-nagyobb szenzációján kívül még egy nagy szenzációja, a Maybach-autó, melynél minden sebességváltozást nem áttételekkel, hanem a gázosítás szabálya- zásával oldott meg a konstruktőr. Ez a teljesen zajtalan, sima járást jelenti, melyet eddig tökéletesen elérni nem sikerült. Ne higyjük azonban, h hogy a németek csak exportra dolgoznak. Dolgoznak ők a maguk részére is. Túlzott, de amellett nagyon jellemző példa, hogy kik vesznek ma autót Németországban, egy vicclap szellemes képe. Személyautót ábrázol, a kormánykeréknél egy paraszt ül, ul.1-'lette másik paraszt. Hátul a bőrülésen pedig egy borjú fekszik. Beszélgetnek. — Mondd, Szepi — kérdi az egyik — gazdag ember a Zanger Johann? — A dehogy, hiszen csak egy autó áll az istállójában Az a helyzet Németországban is, mint nálunk, hogy csak a bankárok, sikerek, no meg a kisgazdák járhatnak autón- Ebben az egyben megegyezünk... Mentsük meg a magyar diákságot Nyomorban tengődik a magyar düksig — Ai egyeljen ing - Tangier, uzsora, lakásínség — Segítsünk a diáknyomoron — A NÉP tudósitójától — Maelerlink gyönyörű könyve, a ..Mellek életek, megkapó ecseteléssel festi azt a rajongó odaadást és szeretetek amely e kis bogárkákban él a jövő nemzedéke iránt. Szinte ösztönszerüleg érzik, hogy a faj életérdeke mindig előbbrevaló, mint az egyéni érdek s ez az érzet ad erőt a kaptár lakóinak, hogy az egész nyári munka eredményét, az illatos virágok nektárját, a biztos és megszokott otthont, kiépített és megtöltött viaszt sejtkamráival oda adják a fiataloknak s az öregek nekiinduljanak a bizonytalan jövőnek, a hontalanságnak és a nélkülözésnek. Ha a kis méhek ennyire át vannak itatva a jövő nemzedék iránti szeretettől, mennyivel inkább éreznünk kell nekünk, embereknek azt a kötelességet, amivel a jövőnek tartozunk s s mennyivel kétszeresen kell ezt éreznünk nekünk, magyaroknak, turáni fajtánk ideszakadt kevésszámú ágának, a világháborútól meggátoltaknak, kik az ellenséges gyűlölet tüzében égünk, mennyivel inkább kell nekünk törődnünk a jövővel, a fiatalságunkkal, akik nekünk feltámadásunk és újjászületésünk egyetlen zálogai... Ez a gondolat és igazság késztet bennünket, hogy terepszemlét tartsunk ifjúságunk szociális helyzetén. Soha nem volt aktuálisabb, hogy tanuló ifjúságunk életmódjával, helyzetével foglalkozzunk, mint ma. A mai végtelenül súlyos időkben a legfontosabb erkölcsi kötelessége a magyar kormánynak, a magyar társadalomnak, hogy az ország jövendő kultúr vezetőit, tudományosan képzett gazdáit, mérnökeit stb. tanulmányaikban tőle legjobban telhetően segítse. Kötelessége, mert ha nem teszi, saját sírját ássa meg, elzárja magát attól, hogy valaha is kilábolhasson abból a rettentő válságból, amibe a két forradalom döntötte az országot. Csak a külföld segíti a diákokat! Ha azonban nézzük, hogy mit tettek az illetékes magyar tényezők ilyen irányban, meg kell állapítanunk, hogy semmit, vagy legalább is alig valamit. Hangsúlyozzuk, hogy a magyar tényezők, mert ami mégistörtént, az a külföld könyörületéből történt. Hogy a magyar diákságnak domináló nagy százaléka ma még abban a helyzetben van, hogy tovább tanulhat, azt az amerikai segítő akciónak, a semleges államoknak, különösképpen pedig az említett államok diákszövetségeinek köszönheti. Ezek támogatják a Menzákat, ahol ma IC korona egy ebéd. Ez azonban tarthatatlan helyzet, amit mi előttünk már a külföldön is kezdenek felismerni. Nekünk kell segíteni diákjainkat és nem szabad tűrnünk tovább, hogy ekszisztenciájuk a külföld könyörületességétől függjön. Tavaly, helyesebben a múlt tanévben gyönyörűen működtek a külföldi segítő missziók. Nemcsak élelemmel, hanem cipővel, ruhával, fehérneművel segítették a kiéhezett, lerongyolódott diákság nagy részét. De azért nagyonnagyon sokan maradtak, akik nem kaptak. Hány diákról tudunk, akinek csak egy inge van. Este kimossa és reggel még nedvesen húzza újra fel és aki a jobb jövő reményében mégis tovább tanul. Évrőll évra emelik a tandíjakat A magyar segítség jóformán csak ígéretekben merül ki. Nem hogy támogatnák ők is a diákságot, hanem valószínűen a magyar korona romlásával kapcsolatban — a kor szellemének megfelelően — évről-évre emelik a tandíjakat és a vizsgadíjakat. Hogy csak egy példát hozzunk fel: 1918 — 19. tanévben a József Műegyetemen 75 korona volt egy félévi tandíj, 1920—21. tanévben 300 korona, 1921—22. tanév 300 korona félévi tandíj, továbbá 100 korona laboratóriumi díj. Tehát alig két év alatt több mint 500 százalékos emelés. Ugyanilyen arányban emelték ugyanott a szigorlati díjakat, az idén 100 százalékkal, úgy hogy egy régi rendszerű szigorlat ma 400 korona. Szabadon garázdálkodik a tanszeruzsora Az összes iparcikkek között, kivéve a textil és a bőrárut a tanszer, rajzpapig papír ceruza stb. szakmában nőtt legnagyobbá az uzsora. Ma 80 ko-*rona egy békében 1 50 koronás rajzlap, 25 korona egy 24 filléres kohiner trón. Egyetemi tankönyv alig van. Ha mégis kapható, ára százakra rúg. Többnyire jegyzetekből készülnek a hallgatók, melyeknél megint busásan keresnek a kiadók. Se a tanszerbeszerzésnél, se a jegyzetgyáraknál nincsen semminemű hivatalos ellenőrzés. Mindent az úgynevezett «szabadkereskedelemére bíznak. Kölcsön könyvért, óriási betétek Ha p. o. egy technikus a műegyetem könyvtárából — magyar könyv híján — egy német vagy francia szakkönyvet, kölcsönöz ki, az amúgy is, békeárban is igen drága könyvekért napi árfolyam szerint kell betétet letennie, melyet persze, amikor a könyvet visszaadja, hiány nélkül kap vissza. Melyik keresztény hallgatónak vannak azonban deponálni való ezrei vagy legjobb esetben százai? Ennek a lehetetlen helyzetnek, amely a komolyabb tanulás elébe a valuták áthághatatlan drótsövényét feszíti ki, milyen végtelenül káros hatása van, az szükségtelen ecsetelni. Felelhetne erre tán valaki — hát ne vegye ki a hallgató a könyvet a könyvtárból, olvassa ott ! Aki ezt mondja, az nézze meg az egyetemek könyvtárait. Alig van egyetemi hallgató olvasójuk. Nekik nincs idejük, hogy délután tanuljanak. Ők éjjel tanulnak, délutáni kenyérért kell dolgozniok. Nincsenek diáklakások Az óriási lakáshiány is súlyosan érinti a diákokat. Nekik nincs állandó keresetük és ha van is, akkor se keresnek annyit, hogy egy bútorozott szoba «luxusát» — akár hárman is együtt — meg tudnák fizetni. Vannak szerencsések, akik abba az egypár pesti otthonban, collegiumban el tudtak helyezkedni, de ezek száma elenyésző az ágyrajárók nagy tömegéhez képest. A kultuszkormány most tervezi, hogy a külső Üllői-út egyik barakk-kórházát adja át a diákságnak. Németországban minden egyetemi városban diáklakáshivatalok vannak. Nálunk? Nálunk ez a terv még csak fel sem merült. Adjatok a magyar diáknak! Csodálatos, hogy a magyar pénztársadalom, arrmely pedig a legtöbb esetben nem zárkózik el a gyűjtések elől, olyan mostoha gyermekként kezeli a magyar diákságot. A Magyar Tudományos Akadémiának rövid idő alatt impozáns összeget gyűjtöttek. Ugyancsak a bankok százezreket adtak össze egy pár nap alatt, hogy a «Pannónia» evezősei külföldi relációban mutathassák meg erejüket és szerezzenek dicsőséget a magyar lobogónak. Angliából hozattak nekik csónakokat. Csak a magyar diákkal nem törődnek. Pedig nemesebb célra, mint ez, nem lehet adni pénzt, mert aki a magyar diákot segíti, az nemcsak emberbaráti és kultur missziót végez, hanem kötelességét rója le azok iránt, akik mint gyerekifjak mentek a halál frontjára és most érett fejjel kerültek újra az iskola padjai közé, az újabb és még nehezebb frontra — az élet frontjára. Nincs elég propaganda. Kell, hogy legyen ! Nem szabad tönkremenni hagyni a magyar jövendő pilléreit. Nem szabad tűrni, hogy a magyar ifjúságot a vagyon «numerus claususa» zárja ki az egyetemekről. «Bis dat, qui citolat« kétszer ad, ki gyorsan ad. A magyar társadalom lelkiismerete mindig megmozdult, valahányszor igazi érdek hívta áldozatkészségre. Nem zárhatja hát be fülét, mikor a nemzet a faj legdrágább, mondhatjuk egyetlen kincse: az ifjúság kopogtat ajtaján. Ez a megérzés sugalta a két diáknap rendezésének a gondolatát s mi hisszük, hogy nincs magyar ember az országban, aho kivonni akarná magát az önkéntes adóztatásból. Tóth Dezső Szociális tanfolyamok • Elhelyezkedés a népjóléti és szociális intézmények állásaiban — NÉP tudósítójától — A külföld mintájára nálunk is kezd ébredezni a szociális érzés fejlesztése szükségességének egyre erősbbödő tudata. Ezen a téren a Szociális Missziótársulat vezet jó példával és pedig úgy elméleti, mint gyakorlati téren. A fővárosi tagok részére hat hónapos szociális tanfolyamokat tart, amelyen a társadalmi kérdések tudományába vezeti be tagjait. Emellett a szociális gyakorlatra is kimerítő utasításokat nyújt a hallgatóknak. Most a vidéki tagok tanfolyama nyílik meg november 3-án a IV. kerületi leánygimnázium helyiségeiben, amely hat hétig tart. Az előadások fő célja a szociális munkával foglalkozó nők elnéleti és gyakorlati kiképzése, a legfontosabb szakmunkák és kézikönyvek ismertetése, a helyes önképzésre való serkentés és egyben irányítás. A kurzus szigorúan iskola jellegű. A tanfolyam délutánjait elméleti előadások, délelőttjeit pedig a különböző szociális intézmények megtekintése foglalja el. A kötelező kollokviumok után a tanfolyam befejezésekor a hallgatók végbizonyítványt kapnak. A kurzus részletes anyaga és előadói : Társadalmi ismeretek. 19 óra. Előadó : dr. Balanyi György, Korányi Sarolta, Rosenberg Auguszta, Slojchta Margit, Zakariásaié- Wotzmiwick Magda , Zibolin Endre dr. •— Lélektan és neveléstan. 8 óra. Előadó : Marcell Mihály dr. — Társadalmi erkölcstan. 10 óra. Előadó : Copik, Gyula dr. — Közgazdaságtan és pénzügytan. 6 óra. Előadó : Papp Antal dr. — A magyar magánjogvonatkozásai a szociális munkához. 6 óra. Előadó: Biró Balázs dr. — Államian. 2 óra. Előadó : Biró Balázs dr. — Közegészségtan. 6 óra. Előadó : Pogrányi Nagy Géza dr. — Anya- és csecsemővédelem. . 6 óra. Előadó : Keller Lajos. — Patronázs. 9 óra. Előadók : Bokor Erzsébet n., Kádár Levente dr. és Morvay László dr. — Szegényápolás. 4 óra. Előadók: Érti Kriszta n. és Pálos Ödön. — Ifjúsági mozgalom. 2 óra. Előadó : Stächer Frieda. — Retorika. 16 óra. Előadó : Brischus Frigyes dr. — Egyesületi éh!, technikája. 10 óra. Előadók : Rónai Petra és Rónai Paula női vér.— Irányelvek a célszerű mezőgazdasági termeléshez. 2 óra. Előadó: özv. Báthory Nándorné. — A házi ipar fellendítése. 2 óra. Előadó : Seyfried József. A kurzusra, amelyen csak 30 hallgató vehet részt s amelynek előfeltételt legalább 6 középiskola, jelentkezéseket elfogad a Szociális Missziótársulat Kővédelmi Hivatala IV., Váczi utca 11. félemelet. A szociális iskola fontossága annál is nagyobb, mivel ma a szociális és népjóléti intézmények állandóan keresnek: ilyen irányban képzett munkatársakat és alkalmazottakat.