A Nép, 1921. november (3. évfolyam, 151-176. szám)

1921-11-01 / 151. szám

1921 november í., kedd Akllí El* A berini autóide­a­litás szenzációi A NÉP munkatársától — Nagy ünnepe volt a német iparnak. A berlini 10 napos autó­kiállítás keretében megmutatta, hogy mér ismét azokkal a mérföldes csizmákkal halad előre, mint a háború előtti években. A nagyszerűen sikerült kiállításon résztvett Németország minden kis és nagy autógyára, ami már maga biztosította a legteljesebb erkölcsi sikert. A németek ugyan üzleti dologban nem egy könnyen hevülők, de most az egyszer az anyagi sikerrel is meg­ voltak­ elégedve... Azt a nagy nemzetközi érdeklődést, amely a kiállítás felé irányult, teljesen meg is érdemelték a németek. Ma az a helyzet, hogy keresik az egész világon a német­­ autót, mert tartósságával, kiváló teljesítményé­vel, szemet gyönyörködtető szép formá­jával, továbbá valutáris viszonylatban legolcsóbb árával a világ első autójának helyét vívta ki. Az amerikai autógyártás is retteg már a nagy konkurrenstől, mert a németek­nek nem elég a kontinens, megkezdték a hódítás megindítását a tengeren túl is. Amerikában az utóbbi években az autó közszükségleti cikke lett a forgalom lebonyolításánál. Egyes statisztikák sze­rint az Egyesült­ Államok minden 12-ik lakosára esik egy gépkocsi. Ennek meg­felelően alakult a gyártás. A legegysze­rűbb tömegmunkát végzik a gyárak. A cél az: a legolcsóbbat produkálni, melyet mindenki meg tud fizetni. A folytonos olcsóságra való törekvés nem vált a gyártmányok javára. Az amerikai tömeg­autók minimális botorságunk: könnyűek, nagyon ráznak, rövid életűek (2—3 év mindössze, amíg üzemképesek) és szép­ség dolgában is sok kívánni valót hagy­nak. A közönség nincs megelégedve ve­lük. A németek látják ezt és most ők jönnek a piacra a német gépekkel, me­lyek viszont híresek arról, hogy abszo­lút megbízhatóak, túl vannak méretezve­ úgynevezett örök-autók. Ma a győztes külföld játszva fizeti meg valutájával a legjobb német mun­kát is és igy a német autóknak meg van az az óriási előnyük, hogy jobbak is, ol­csóbbak is a győztes államok autóinál. De nemcsak jók és olcsók a német gép­kocsik, hanem konstrukcióban, szépség­ben is vezetnek. A háború alatt végzett kísérletek a motor és karosszéria gyár­tást tökéletessé tették, de magán a rend­szeren jelentős változást nem okoztak. A berlini autókiállításon azonban egy olyan gépet mutattak be a németek, amely for­radalmat jelent az autó történetében: a Rumpler—IVersee gyártotta Rumpler-Tropfen autót a „Csöpp-autó“ nevét és alakját a leve­gőn át szabadon eső vízcsöppektől kapta, átmenet az autó és repülőgép között. Ka­rosszériájának eleje elipszoid (forgástest) alakú, amely félhengerbe megy át és vé­gül kúpban végződik. Ezt a formát látjuk a legmodernebb repülőgépek testénél is, mert ez a forma győzi le legjobban a le­vegő ellentállását és azt a szívó hatást, amelyet az elrepülő test után összecsa­­pódó levegő fejt ki. A motor az összes ed­digi autóktól eltérően hátul van, a soffőr elől középen ül. Mivel a motor hátul van, elkerülték a Cardán kapcsoló alkalmazá­sát, ami maga jó pár ezer márka megta­karítást jelent. A sárkányok szárny felüle­teket képeznek és nagyobb sebességnél a kocsi súlyának egy részét ők viselik. Ez nagy pneumatik­us gyorsaság, megtaka­rítást, illetve növelést jelent. Volt a kiállításnak sok más kisebb-na­­gyobb szenzációján kívül még egy nagy szenzációja, a Maybach-autó, melynél minden sebességváltozást nem áttételekkel, hanem a gázosítás szabálya- zásával oldott meg a konstruktőr. Ez a teljesen zajtalan, sima járást jelenti, me­lyet eddig tökéletesen elérni nem sike­rült. Ne h­igyjük azonban, h hogy a németek csak exportra dolgoznak. Dolgoznak ők a maguk részére is. Túlzott, de amellett nagyon jellemző példa, hogy kik vesznek ma autót Németországban, egy vicclap szellemes képe. Személyautót ábrázol, a kormánykeréknél egy paraszt ül, ul­.1-'lette másik paraszt. Hátul a bőrülésen pedig egy borjú fekszik. Beszélgetnek. — Mondd, Szepi — kérdi az egyik — gazdag ember a Zanger Johann? — A dehogy, hiszen csak egy autó áll az istállójában Az a helyzet Németországban is, mint nálunk, hogy csak a bankárok, sikerek, no meg a kisgazdák járhatnak autón- Eb­ben az egyben megegyezünk... Mentsük meg a magyar diákságot Nyomorban tengődik a magyar düksig — Ai egyeljen ing - Tangier, uzsora, lakásínség — Segítsünk a d­iáknyomoron — A NÉP tudó­sitó­jától — Maelerlink gyönyörű könyve, a ..Me­llek életek, megkapó ecseteléssel festi azt a rajongó odaadást és szeretetek amely e kis bogárkákban él a jövő nemzedéke iránt. Szinte ösztönszerü­­leg érzik, hogy a faj életérdeke mindig előbbrevaló, mint az egyéni érdek s ez az érzet ad erőt a kaptár lakóinak, hogy az egész nyári munka eredmé­nyét, az illatos virágok nektárját, a biztos és megszokott otthont, kiépített és megtöltött viaszt sejtkamráival oda adják a fiataloknak s az öregek neki­induljanak a bizonytalan jövőnek, a hontalanságnak és a nélkülözésnek. Ha a kis méhek ennyire át vannak itatva a jövő nemzedék iránti szeretet­től, mennyivel inkább éreznünk kell nekünk, embereknek azt a kötelessé­get, amivel a jövőnek tartozunk s s mennyivel kétszeresen kell ezt érez­nünk nekünk, magyaroknak, turáni fajtánk ideszakadt kevésszámú ágá­nak, a világháborútól me­ggátoltaknak, kik az ellenséges gyűlölet tü­zében égünk, mennyivel inkább kell ne­künk törődnünk a jövővel, a fiatalsá­gunkkal, akik nekünk feltámadásunk és újjászületésünk egyetlen zálogai... Ez a gondolat és igazság késztet ben­nünket, hogy terepszemlét tartsunk if­júságunk szociális helyzetén. Soha nem volt aktuálisabb, hogy tanuló ifjúsá­gunk életmódjával, helyzetével foglal­kozzunk, mint ma. A mai végtelenül súlyos időkben a legfontosabb erkölcsi kötelessége a magyar kormánynak, a magyar társa­dalomnak, hogy az ország jövendő kultúr vezetőit, tudományosan képzett gazdáit, mérnökeit stb. tanulmányaikban tőle legjobban telhetően segítse. Kötelessége, mert ha nem teszi, saját sírját ássa meg, elzárja magát attól, hogy valaha is kilábolhasson abból a rettentő vál­ságból, amibe a két forradalom dön­tötte az országot. Csak a külföld segíti a diákokat! Ha azonban nézzük, hogy mit tet­tek az illetékes magyar tényezők ilyen irányban, meg kell állapítanunk, hogy semmit, vagy legalább is alig valamit. Hangsúlyozzuk, hogy a magyar ténye­zők, mert ami mégis­­történt, az a kül­föld könyörületéből történt. Hogy a magyar diákságnak domináló nagy százaléka ma még abban a helyzet­ben van, hogy tovább tanulhat, azt az amerikai segítő akciónak, a semleges államoknak, különösképpen pedig az említett államok diákszövetségeinek köszönheti. Ezek támogatják a Men­zákat, ahol ma IC korona egy ebéd. Ez azonban tarthatatlan helyzet, amit mi előttünk már a külföldön is kezdenek felismerni. Nekünk kell segíteni diákjainkat és nem szabad tűrnünk tovább, hogy ekszisztenciájuk a külföld könyörüle­­tességétől függjön. Tavaly, helyesebben a múlt tanév­ben gyönyörűen működtek a külföldi segítő missziók. Nemcsak élelemmel, hanem cipővel, ruhával, fehérneművel segítették a kiéhezett, lerongyolódott diákság nagy részét. De azért nagyon­­nagyon sokan maradtak, akik nem kaptak. Hány diákról tudunk, akinek csak egy inge van. Este kimossa és reggel még nedvesen húzza újra fel és aki a jobb jövő reményében mégis tovább tanul. Évrőll évra emelik a tandíjakat A magyar segítség jóformán csak ígéretekben merül ki. Nem hogy támo­gatnák ők is a diákságot­, hanem való­színűen a magyar korona romlásával kapcsolatban — a kor szellemének megfelelően — évről-évre emelik a tan­díjakat és a vizsgadíjakat. Hogy csak egy példát hozzunk fel: 1918 — 19. tanévben­ a József Műegyetemen 75 korona volt egy félévi tandíj, 1920—21. tanévben 300 korona, 1921—22. tanév 300 korona félévi tandíj, továbbá 100 korona laboratóriumi díj. Tehát alig két év alatt több mint 500 százalékos eme­lés. Ugyanilyen arányban emelték ugyanott a szigorlati díjakat, az idén 100 százalékkal, úgy hogy egy régi rendszerű szigorlat ma 400 korona. Szabadon garázdálkodik a tanszeruzsora Az összes iparcikkek között, kivéve a textil és a bőrárut a tanszer, rajz­papig papír ceruza stb. szakmában nőtt legnagyobbá az uzsora. Ma 80 ko-*­rona egy békében 1­ 50 koronás rajz­lap, 25 korona egy 24 filléres kohiner trón. Egyetemi tankönyv alig van. Ha mégis kapható, ára százakra rúg. Többnyire jegyzetekből készülnek a hallgatók, melyeknél megint busásan keresnek a kiadók. Se a tanszerbeszer­­zésnél, se a jegyzetgyáraknál nincsen semminemű hivatalos ellenőrzés. Min­dent az úgynevezett «szabadkereske­­delemére bíznak. Kölcsön könyvért, óriási betétek Ha p. o. egy technikus a műegyetem könyvtárából — magyar könyv híján — egy német vagy francia szakkönyvet, kölcsönöz ki, az amúgy is, békeárban is igen drága könyvekért napi árfolyam szerint kell betétet letennie, melyet persze, amikor a könyvet visszaadja, hiány nélkül kap vissza. Melyik keresz­tény hallgatónak vannak azonban de­ponálni való ezrei vagy legjobb eset­ben százai? Ennek a lehetetlen hely­zetnek, amely a komolyabb tanulás elébe a valuták áthághatatlan drót­­sövényét feszíti ki, milyen végtelenül káros hatása van, az szükségtelen ecse­telni. Felelhetne erre tán valaki — hát ne vegye ki a hallgató a könyvet a könyvtárból, olvassa ott ! Aki ezt mondja, az nézze meg az egyetemek könyvtárait. Alig van egyetemi hall­gató olvasójuk. Nekik nincs idejük, hogy délután tanuljanak. Ők éjjel ta­nulnak, délutáni kenyérért kell dolgoz­­niok. Nincsenek diáklakások Az óriási lakáshiány is súlyosan érinti a diákokat. Nekik nincs állandó keresetük és ha van is, akkor se keresnek annyit, hogy egy bútorozott szoba «luxusát» — akár hárman is együtt — meg tudnák fizetni. Vannak szerencsések, akik abba az egypár pesti otthonban, collegiumban el tudtak he­lyezkedni, de ezek száma elenyésző az ágyrajárók nagy tömegéhez képest. A kultusz­kormány most tervezi, hogy a külső Üllői-út egyik barakk-kórházát adja át a diákságnak. Németországban minden egyetemi városban d­iáklakás­­hivatalok­ vannak. Nálunk? Nálunk ez a terv még csak fel sem merült. Adjatok a magyar diáknak! Csodálatos, hogy a magyar pénz­­társadalom, arrmely pedig a legtöbb esetben nem zárkózik el a gyűjtések elől, olyan mostoha gyermekként ke­zeli a magyar diákságot. A Magyar Tudományos Akadémiának rövid idő alatt impozáns összeget gyűj­töttek. Ugyancsak a bankok száz­ezreket adtak össze egy pár nap alatt, hogy a «Pannónia» evezősei külföldi relációban mutathassák meg erejüket és szerezzenek dicsőséget a magyar lobogónak. Angliából hozattak nekik csónakokat. Csak a magyar diákkal nem törődnek. Pedig nemesebb célra, mint ez, nem lehet adni pénzt, mert aki a magyar diákot segíti, az nemcsak emberbaráti és kultur missziót végez, hanem köte­lességét rója le azok iránt, akik mint gyerekifjak mentek a halál frontjára és most érett fejjel kerültek újra az iskola padjai közé, az újabb és még nehezebb frontra — az élet frontjára. Nincs elég propaganda. Kell, hogy le­gyen ! Nem szabad tönkremenni hagyni a magyar jövendő pilléreit. Nem szabad tűrni, hogy a magyar ifjúságot a va­gyon «numerus claususa» zárja ki az egyetemekről. «Bis dat, qui cito­­lat« kétszer ad, ki gyorsan ad. A magyar társadalom lelkiismerete mindig megmozdult, valahányszor igazi érdek hívta áldozatkészségre. Nem zárhatja hát be fülét, mikor a nem­zet­ a faj legdrágább, mondhatjuk egyetlen kincse: az ifjúság kopogtat ajtaján. Ez a megérzés sugalta a két diáknap rendezésének a gondolatát s mi hisszük, hogy nincs magyar ember az országban, aho kivonni akarná ma­gát az önkéntes adóztatásból. Tóth Dezső Szociális tanfolyamok •­­ Elhelyezkedés a népjóléti és szociális in­tézmények állásaiban —­­­ NÉP tudósítójától — A külföld mintájára nálunk is kezd ébredezni a szociális érzés fejlesztése szükségességének egyre erősbbödő tu­data. Ezen a téren a Szociális Misszió­társulat vezet jó példával és pedig úgy elméleti, mint gyakorlati téren. A fővárosi tagok részére h­at hónapos szociális tanfolyamokat tart, amelyen a társadalmi kérdések tudományába vezeti be tagjait. E­mellett a szociális gyakorlatra is kimerítő utasításokat nyújt a hallgatóknak. Most a vidéki tagok tanfolyama nyílik meg november 3-án a IV. kerületi leánygimnázium helyiségeiben, amely hat­ hétig tart. Az előadások fő célja a szociális munká­val foglalkozó nők elnéleti és gyakor­lati kiképzése, a legfontosabb szakmun­kák és kézikönyvek ismertetése, a helyes önképzésre való serkentés és egyben irányítás. A kurzus szigorúan iskola jellegű. A tanfolyam délutánjait elméleti elő­adások, délelőttjeit pedig a különböző szociális intézmények megtekintése fog­lalja el. A kötelező kollokviumok után a tanfolyam befejezésekor a hallgatók végbizonyítványt kapnak. A kurzus részletes anyaga és előadói : Társadalmi ismeretek. 19 óra. Előadó : dr. Balanyi György, Korányi Sarolta, Rosenberg Auguszta, Slojchta Margit, Zakariásaié- Wotzmiwick Magda , Zibolin Endre dr. •— Lélektan és neveléstan. 8 óra. Előadó : Marcell Mihály dr. —­ Társadalmi erkölcstan. 10 óra. Előadó : Copik, Gyula dr. — Közgazdaságtan és pénzügytan. 6 óra. Előadó : Papp Antal dr. — A magyar magánjog­­vonatkozásai a szociális munkához. 6 óra. Előadó:­ Biró Balázs dr. — Államian. 2 óra. Előadó : Biró Balázs dr. — Közegész­­ségtan. 6 óra. Előadó : Pogrányi Nagy Géz­a dr. — Anya- és csecsem­ővédelem. . 6 óra. Előadó : Keller Lajos. — Patro­­názs. 9 óra. Előadók : Bokor Erzsébet n., Kádár Levente dr. és Morvay­­ László dr. — Szegényápolás. 4 óra. Előadók: Érti Kriszta n. és Pálos Ödön. — Ifjúsági mozgalom. 2 óra. Előadó : S­tächer Frieda. — Retorika. 1­6 óra. Előadó : Brischus Frigyes dr. — Egyesületi éh!, technikája. 10 óra. Elő­adók : Rónai Petra és Rónai Paula nő­­i vér.­­— Irányelvek a célszerű mezőgazda­sági termeléshez. 2 óra. Előadó: özv. Báthory Nándorné. — A házi ipa­r fel­lendítése. 2 óra. Előadó : Seyfried József. A kurzusra, amelyen csak 30 hall­gató vehet részt s amely­nek előfeltételt legalább 6 középiskola, jelentkezéseket elfogad a Szociális Missziótársulat Kő­­védelmi Hivatala IV., Váczi­ utca 11. félemelet. A szociális iskola fontossága ann­ál is nagyobb, mivel ma a szociális és nép­jóléti intézmények állandóan keresnek: ilyen irányban képzett munkatársakat és alkalmazottakat.

Next