A Nép, 1921. december (3. évfolyam, 177-200. szám)
1921-12-29 / 199. szám
2 Csehszlovik-magyar kamara alku, Prágában —a NÉP tudósítójától —Prága, december 27. A mai súlyos gazdasági és pénzügyi válság enyhítésének egyik fő feltétele a rendszeres és erőteljes nemzetközi kereskedelmi forgalom helyreállítása azon államok között, melyek jelenlegi elszigeteltségükben eddig iparukat és kereskedelmüket kormányaik külpolitikájának voltak kénytelenek alárendelni. A portorosei konferencia vívmányai iránt támasztott remények még ma sem mutatnak beteljesülést s a Csehszlovákiával fölvett tárgyalások, melyek annak idején már Bruckban sikerrel kecsegtettek, bár úgy halljuk, hogy újra megkezdődtek, még mindig máig sem voltak képesek a szabadkereskedelem és forgalom megnyitására. Ezen, már közel fél esztendeje húzódó eseményeknek mintegy sürgetéséül merült fel prágai és budapesti érdekelt körökben az a terv, hogy addig is, amíg az éritkezés hivatalosan helyreáll, csehszlovák-magyar kereskedelmi kamarát állítsanak fel Prága székhellyel. A terv, mely illetékteleneknek indiszkréciója folytán idő előtt pattant ki, egyszer már dugába dőlt, mivel a csehszlovák kormány cáfolatot, adott ki, melyben kijelentette, hogy ezen magánérdekeltségektől kiinduló kezdeményezés Csehszlovákia kormánytámogatására nem számíthat. E kudarc után az előbbinél komolyabb formában újólag fölmerült a két ország iparában és kereskedelmében bizonyos érdekelt vállalatok és cégek proporiciója, mely most már egyenesen elmellőzve a külpolitikai vonatkozásokban feszélyezett kormánytényezőket, arra irányult, hogy prágai és budapesti kereskedőkből alakíttassák egy átmeneti kamara, melynek élére két vezérigazgató kerüljön a paritás elve alapján. A prágai kereskedelmi és ipari körökben legszívesebben magyar részről dr. Paupera Ferencet, a Földhitelbank vezérigazgatójét hívnák meg Budapestről, mivel a nevezett bankintézet felvidéki birtokai révén Csehszlovákiával szoros összeköttetésben áll. Alakultak ugyan az utóbbi időben Budapesten is hangzatos címeken kamarák, melyek azonban, mivel megfelelő kereskedelmi szerződések a két állam között eddig nincsenek, komoly és számottevő szerepet nem is játszhattak. A politikai helyzet kedvező, vagy kedvezőtlen alakulása fogja ezeknek létjogosultságát eldönteni, de anyagi bizonyos, hogy a csehszlovákmagyar kamara leendő működése is csak úgy képzelhető el, ha azt a csehszlovák köztársaság gazdaságpolitikai intézkedései megfelelőleg támogatnák. A csehszlovák-magyar kamara megalakulása egyébként mint itteni illetékes körök kijelentették, már csak rövid idő kérdése. A hollandi menyecske 73-ik előadása. Jövő héten harmadszor jubilál Kálmán, Imre világhírű operettje, A hollandi menyecske, melynek sorozatos előadásai állandóan zsúfolt házak előtt folynak. A közönség a szebbnél-szebb ének- és táncszámokat minden este megismételteti és zajosan megtapsolja a kitűnő szereplőket. Hajótörés a tengeren szerepel az Uránia filmjében: Hobinzonok. (4, háromnegyed 6, fél 8, egynegyed 10.) SZÍNHÁZAK MAI Műsora. Opera: Aida (H.). — Nemzeti: Tanner John házassága (7). — Víg: Zaza (fél 8). — Magyar: Szinház (fél 8). — Király: A hollandi menyecske (fél 8). — Városi: Az álarcosbál (7). — Belvárosi: A gazdag lány (fél 8). — Renaissance: A faun (9). — Blaha: Fi-Fi (fél 8). — Andrássy-uti: Ponna Pedrilla, Jávai mese stb. (8). — Vár: Szent Péter fkernyője (7). s Megjelent a Froduier-Lillput 6 35 mm. mellényzsebpisztoly. Kapható: Skaba ét Plöklnél, Budapest, VI., Vilmos császár ut 33. • s Sok pénzt kaphat használt férfirubáért, fehérneműiért, szőnyegeiért stbc. Sdottenberghél. Telefon 66—24. Király u. 10- Kívánatra házhoz jövök. AWEP 1921 (december 29., estttlkat? "^Mgmwni'iiiii—»iimi Petőfiért verseny Kiskunfélegyháza A segesvári Petőfi-szobor sorsa — A NÉP tudósítóitól — Az ókori történelemből ismeretes, mily heves harcot vívtak egymással Komerosért a görög városok : «Két város vitatá, hogy övé, hogy bölcsője Homernak». Homeros esete azóta többször megismétlődött már. A többek között minálunk is. A mi Petőfi Sándorunknak is kijutott a halála után az a tisztesség, hogy két alföldi város: Kiskunfélegyháza, meg Kiskőrös kapott össze egymással, mert a halhatatlan költőt mindkettő magáénak akarta tulajdonítani. (Szegény Petőfi! Életének felét országutakon kóborolva töltötte. Sokszor nem volt hol lehajtania álmodó fejét. Gondolja-e sírjában, hogy bölcsőjéért városok versengenek ?) A két város közötti harc Petőfi halála óta egyre folyik. Még a hetvenes években megalakult Félegyházán a Petőfiszobor-bizottság, melynek buzgó tagjai , néhai Szivák Imre és néhai Holló Lajos évtizedes munka eredményeként számos okmányt, és hiteles jegyzőkönyvet gyűjtöttek össze Petőfi, kortársaitól. Ezen iratok értelmében Petőfi bölcsője minden kétségen felül Kiskunfélegyházán ringott. Félegyháza azóta is hivséges szeretettel ragaszkodik privilégiumához. A város közönsége most — mint értesülünk — nagyszabású mozgalmat indított, hogy a megmentett segesvári Petőfi-szobrot,amelyet az 1916-iki román betörés óta egy budapesti ércöntőben őriznek, Félegyházán állítsák fel, Petőfi szülőháza előtt. Dr. Holló Béla polgármester a város közönsége nevében terjedelmes beadványnyal fordult Vasa József kultuszminiszterhez és külön beadványt intézett Pekár Gyula államtitkárhoz, mint a Petőfi Társaság elnökéhez. A beadványban kötelezettséget vállal arra, hogy ha Erdély valamikor felszabadul,akkor ugyanilyen mértékű szobrot állítanak fel, a szobor eredeti helyén, Segesvárott. Ha az illetékes tényezők hozzájárulnának a tervhez, akkor a Félegyházán felállítandó Petőfi-szobrot március 15-én országos ünnep keretében avatnák fel. Ezzel a tervvel kapcsolatban dr. Spolarits Lajos, a mozgalom egyik vezetője, a következőket írja A NÉP-nek: — A trianoni «győzők» — mert csak ott győztek a zöld asztal mellett, de soha a zöld mezőn — nemcsak magyar családokat tettek hontalanná, nemcsak embereket kínoztak meg és tettek földönfutóvá, de a kultúra nagyobb dicsőségére győzedelmes nagy «re victis»-t kiáltottak oda a magyar szellem ércbe, kőbe faragott képviselőinek is. Győzedelmes szemüket — vagy talán a lelkiismeretüket bántotta a kassai honvédemlék, a pozsonyi Mária Terézia, a kolozsvári Mátyás, a zombori Damjanics-szobor, a kiterjesztett szárnyú ezeréves Turul-madár, bántja Petőfi napba néző nyílt tekintete ... Vannak mártyr szobraink, vannak hontalanná vált, menekült szobraink. Mártyrjai, menekültjei a szomorú magyar tragédiának és Trianonnak ... — Egy rövid kis hír jelent meg a lapokban: Kiskunfélegyháza városa hajlékot ad a menekült segesvári Petőfi szobornak. Hazahívja szülővárosába a bujdosó Petőfit. Hajlékot ad istenáldását besugárzó ragyogó napfényes égboltozata alatt a város egyik legszebbik terén, azelőtt a ház előtt, amelynek falán márványtábla hirdeti, hogy ott töltötte gyermekéveit a haza lánglelkű költője, Petőfi Sándor. Reméljük, hogy azok a bizonyos illetékes körök meg fogják érteni a fiát hazaváró édesanyának szivedobbanását, reméljük, hogy meg fogják érteni: a félegyházi közönség nemes felbuzdulását s értékelni tudják annak nagy és mélységes jelentőségét, hogy mit jelent az, ha a nagy alföldi magyar városnak kisgazda, nagygazda, földmíves népe egy gondolatban fölül tudott emelkedni a magánérdek zsibvásáros hangzavarán. —S ha ezt megértik és meg kell, hogy értsék, akkor az érc Petőfi elmélázó alakja nemsokára ismét otthon fogja hallgatni a dalt, az estéli harangszó után : Cserebogár, sárga cserebogér'. .. — És még egyet: Félegyháza után hívja haza a többi város is a barbár «hódítók» képromboló dühe elől megszállt területeken lévő szoborba öntötte fiait, s adjon menedékhelyet a menekült szobroknak addig az ideig, amíg hontalanságukból visszatérhetnek az eleven menekült, magyarokkal oda, ahol most a győzök félnek még a meghaltaktól is. Kik szállítják a húst a Hadseregnek? Zsidó mészárosok nyerészkednek a katonaság húsadagján A budapesti helyőrség csapatai aránylag jelentékeny húst fogyasztanak. A hadsereg húsadagját ugyan a polgári lakosság húsfogyasztásához képest kisebb adagokban szokták megállapítani, de a tisztek és a legénység létszámára való tekintettel a nemzeti hadsereg hússzükséglete természetesen számottevő. Ezt a hússzükségletet már a múltban is szabad verseny vagy szerződött szállítások révén biztosították a katonai alakulatok. A háború alatt azonban, amikor a hús beszerzése kétségtelenül több nehézséggel járt, a hadbiztosságok inkább egyes cégekkel kötött szerződések útján igyekeztek a katonaság hússzükségletét biztosítani. A hadsereg húsellátása a szállító mészárosok javára jó üzletnek bizonyult, akik igyekeztek mindent elkövetni, hogy az árlejtésekversenyénél győztesen kerüljenek ki. El kell ismernünk, hogy a hadbiztosságok minden esetben a katonaság és a kincstár érdekei szerint jártak el a hússzükséglet szerződéses biztosításánál, ellenben a szállító cégek igen sok esetben kijátszották a szerződés feltételeit a hús minőségének megválasztásánál és acsontozásnál sok visszaélést követtek el, aminek következménye azután a katonaság megkárosítása, de az illető cégek busás jövedelemszerzése lett. Bizonyára a hús árának ingadozása tette szükségessé, hogy a budapesti helyőrség csapatjai ez év elején hússzükségletüket a szabadverseny alapján szerezték be. Tavasszal azonban egyes csapattestek újabb intézkedést, kaptak a hús beszerzésére. Állítólagaz egységes biztosítás szükségességének ürügye alatt beszüntették az eddigi állapotot, Budapestet három húsbeszerző körzetbe osztották be, amelyet arra köteleztek, hogy egy-egy mészáros céggel 1922. január végéig terjedő időre szerződést kössenek a husszállítás lebonyolítása céljából. A helyőrségi csapatok husszállítása e szerződések révén igen furcsa megoldást nyert.. A szerződésekben a csapatok húsár hónadát oly magasan állapították meg, hogy a csapatok kénytelenek voltak az ezidőben már kilogrammonként mintegy 50 koronáért szállított húsért a szállítóknak (16.40 koronát fizetni és így az eddig kilogrammonként megtakarított lő koronát kitévő különbözetet nem fordíthatták a katonaság élelmezésének feljavítására, hanem azt az új szállítóknak kellett leadniuk. Emiatt a csapatoknál érthetően elégedetlenség támadt, de minden rekrimináció és a honvédelmi minisztérium ellenőrző bizottságának alapos kivizsgálása is hiábavaló volt, a szerződést nem bontották fel. A kincstárt, illetve a csapattestet ezáltal 30—40 millió koronával rövidítették meg, amit a három szállító vágott illegális módon zsebre. A honvédelmi minisztérium ellenőrző bizottsága erélyes vizsgálatot indított, amelynek az lett az eredménye, hogy a január végén lejáró szerződéseket nem újítják meg és a csapatokat, utasították, hogy hitsszükségletüket februártól kezdődőleg a szabad verseny alapján kiírt versenytárgyalások útján ismét a saját, hatáskörükben biztosítsák. Az eddig szerződött három szállítóról fölöttébb botrányos részletek derültek ki. Az egyik szállító, Reisz Dávid már békéből ismeretes zsidócég, igen sokat «keresett» a hadseregen. A másik szállítóról, Micskei Ferencről az E. pest megyei felszámoló alosztálynál fekvő 4041. sz. anyakönyvi lapjából hivatalosan megállapították, hogy bevonulása második napján, 1917. július 21-én csapotjától megszökött, a háború befejeztéig Budapesten, mint katonaszökevény bujkált és ennek ellenére 1918. novemberben mint rendes katona leszerelt. Megállapítást nyert továbbá, hogy Micskei Ferenc a budapesti kir. törvényszék 679—908. sz. ítélete alapján polgári életében sikkasztás miatt 4 havi börtönt ült. Végül harmadik cég, a Hogsz (Hadviseltek Orsz. Gazdasági Szövetsége) által alakított Húsforgalmi R.-T., mely a szerződéskötés idején még nem is létezett és csak arra alakult, hogy az egyik húskörzetet biztosan megkapja. Hogy ez nem altruista intézmény, mutatja az alapító társaságnak a céghivataltól beszerzett cégkivonata, mely szerint az igazgatósági tagok ezek: dr. Fekete Oszkár, dr. sóvári Soós Zoltán (keresztény), gróf Zay Imre (keresztény), Hecht Béla, Kerekes Vilmos, dr. Korányi Sándor, dr. Mayer Ferenc Nándor, dr. Moretti József (keresztény), Szende Frigyes és Weiszenstein Aladár. A jeles céget két igazgatósági tag, vagy egy igazgatósági tag és egy cégjegyzésre feljogosított társasági tisztviselő együttesen jegyzik, de az egyik aláírónak Hecht Béla, dr. Mayer Ferenc vagy Kerekes Vilmosnak kell lennie. Ebből világosan kitűnik, hogy a három kereszténynek a társaság ügyeire nézve semmi belógása nem lehet. Minthogy etikailag egyáltalán nem lehet összeegyeztetni, hogy egy közismert katonai szökevény cégtáblájára kiírhassa, hogy a «nemzeti hiadisereg szerződött szállítója», a csapatokat sürgősen utasítani kell, hogy Micskeit meg ajánlattételre se szólítsák fel, másrészt pedig, hogy az altruista cégér alatt működő, de a hadviseltekkelnagy hadirokkantakkal semmi közösséggel nem bíró Hogsz esetleges ajánlataival szemben is kellő óvatosságot tanúsítsanak. Kemat pasa visszatér Konstantinápolyba London, dec. 28.Wolff.) A Morning Post konstantinápolyi jelentése szerint Mustafa Kemat az angolai nemzetgyűlésben tartott beszédében kijelentette, hogy viszsza fog térni Konstantinápolyba, mert a népkormány és a nemzetgyűlés köreiben kifejezésre jutott kívánságok értelmében a szultán hatalmát korlátosni kell.