A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-05 / 4. szám

1922 január 5, csütörtök Prohászka püspök a nemzeti hadsereg leszereléséről Dr. Prohászka Ottokár a küszöbön álló toborzással kapcsolatban lelkes felhívást intézett egyházmegyéje papságához, melyben többek között a következőket mondotta: — Ellenségeink folytatják ellenünk a háborút és hiába kötünk békét, azért mégis tovább folyik ellenünk a kizsebelés és kiuzsorázás, a védtelenné s életképtelenné váló tevés szörnyű hadjárata. Leszereltetik velünk hadseregünket, szélnek eresztik baltáinkat és olyan védtelenné tesznek a népek között, amilyen védtelen az útszéli koldus.. . A trianoni békekötésnek egyik szégyenletes pontja az, hogy Magyarországnak nem lehet többé az általános védkötelezettség alapján megszervezett hadserege, hanem csak önként jelentkező vagy toborzott zsoldosokból álló hada. Azért e hónapban az eddiigi nemzeti hadsereget szélnek kell ereszteni, úgy a tisztikart, amelyből csak annyi liszt marad, amennyi .11.000 zsoldos vezetésére szükséges, mint a legénységet, melynek helyét most majd a toborzottak foglalják el. — Ha tisztességes, jó erkölcsű és nemzeti érzületű lesz a jelentkező had, akkor győzzük az ármányt, de ha megbízhatatlan elemek verődnek ott össze, akkor legjobb lesz, vonjuk be a nemzeti hadsereg dicső lobogóját és szervezzünk polgári gárdát, amelynek ha nem is lesz mandurja, de lesz lelke, kitartása, hűsége és áldozatkészsége és amely győzni is tud, mint ahogy tudott az izlandi „Sinnfein“-szervezet. Nem kötéllel verbuválunk, de a szeretet kötelékeivel, mely Istenhez, hazánkhoz és boldogulásunkhoz fűz. Hivatásos footballszövetség alakul A professzionisták szervezkedése. —. Kiáltvány a becsületes professzionistákhoz Nehéz időket. 61 a magyar labdarugósport. A most lezajlott profi per szenvedő hősei, akiknek nem sikerült tovább takargatni üzeleteiket s kérlelhetlenül lerántották róluk az amatőr álarcot, megindították azt a harcot, amellyel állandóan fenyegetődztek, ha őket elmernék ítélni. Szeretnék most magukkal rántani az egész football társadalmat, vádolnak, gyanúsítanak mindenkit, egyesületeket, egyéneket, hogy mindenkit magukhoz hasonló színben láthassanak. Kétségtelen, hogy a labdarúgó-sport mai helyzete nem egészséges, sokan letértek arról az egyenes útról, amelyet a tiszta, önzetlen amatőrség követel, de ma még az amatőrök többségben vannak s nem akarják tűrni, hogy az a néhány ember, aki a játékot pénzszerzésre használja fel, tönkre tegye az egész labdarúgósport tekintélyét. Tiszta szívből kívánja minden sportember, legyen már egyszer vége az áldatlan harcnak, történjen meg végre az a szakadás, amelynek előbbutóbb ügy is be kell következni. Egy csúnyahangú kiáltvánnyal fordul a Magyar Professzionista Futball Szövetség szervező bizottsága minden tbeméletes és komoly sportemberhez, hogy őt támogassa s egyben támadást intéz az MLSZ és a vezető emberek ellen, ezt írván többek között: íge higgjetek az MLSz-nek, bármit gajdolnak is az amatőrizmust megcsapoló farizeusok, a professzionizmus felharsanó igazságát és eljövetelét nem lehet elhazudni.. .Nem ismertetjük a további törmedvényeket, csak annyit fűzhetünk hozzá az amatőrsport nevében, hogy örömmel kell üdvözölnünk imádén olyan törekvést, amelynek a professzionisták összegyűjtése a célja. Valljanak szint, tegyék le az amatőr álarcot, ne alkalmatlankodjanak az amatőrök között, nem irigyli keresetüket senki. Csak arra kérjük őket, ismét az amatőrség nevében, rántsák le a leplet a még bujkáló kollegáikról, legyen békesség a zaklatott focibalvilágban. (Izr. Sz. E.) k mindig a legmagasabb árban, hamissog&klIZ&igj eatisscol, brilliánet platinát rész: Orbán mimm ttissolMoNr 10, Befejezték az olcsó baromfi* és tojás* akciót Harminc vagonnál több tisztított baromfi és három milió darab tojás futótt a főváros lakosságának — A NÉP tudósítóitól — Budapest szegényebb sorsú lakosságának valami «láthatatlan csuda» az idén is lehetővé tette, hogy a karácsonyi és újévi ünnepekre olcsó baromfi hússal láthassa el magát, már tudniillik csak olyan mértékben, ahogy kinek-kinek a zsebe ereje megengedte. Az általános nagy* szegénység közepette is megtörtént a ’nagy csuda*, hogy karácsonyra valamennyi szegény pesti beam tér és kétkezi munkás fazekában tyúk főtt, talán jóféle pulyka vagy liba, esetleg kacsa. Igaz, hogy hűtőházi és afféle akciónak elnevezett valami. De mindegy, hogy mi a neve. A fő az, hogy van. Azaz hogy csak volt, mert éppen mire e sorokat írjuk, az utolsó darab akciópalárdot is kiosztották a községi élelmiszerárusító bódéban és ezzel aztán az idén legalább pontot tesz akciójára a baromfiforgalmi tanács, mely Temple Rezső volt közélelmezési államtitkár vezetésével igyekezett praktikus megoldással lehetővé tenni a budapesti szegényebb közönség olcsóbb baromfi- és tojás ellátását, habár csak rövid pár hétre is. A baromfiakció anyagának összegyűjtése A NÉP által már annak idején részletesen ismertetett úgynevezett leadási alapon történt. Az exportőr, aki magyar pulykát szállított Londonba, ugyanannyi kiló más baromfit köteles volt leadni a budapesti közfogyasztás számára. Az ötlet igen kitűnő és ha a megvalósítás körül történtek is apróbb zökkenések, ezek a végső sikeren nem ronthattak. A főváros lakossága a leadási rendszer alapján Jumaciac vagyonnál jóval több tisztított baromfihoz jutott, ami 100.000 kilónál többet tett ki. Igaz, hogy eleinte meglehetős vérmes reménységgel egymillió kiló olcsó baromfit kontempláltak. Az eredmény így is teljesen kielégítő. A publikum különösen nagyon meg volt elégedve a hízott libával és kacsával, melyekért nem győztek eleget sortájba a kis háztartások örök robotosai: a gyűrt arcú asszonyok. Bizony, gyakran az is megesett, hogy az órákhosszat tartó gyötrelmes sorállás a legvégén nem hozta meg a maga áhított hízott kacsáját vagy libáját, mert ezúttal is megismétlődött a Madách- klasszikus mondás: több volt, sokkal több volt az eszkimó, mint a fóka. Az olcsó tojásakció is megszűnt egyelőre. A kivitelre engedélyezett tojásmennyiségek után az itthoni piacszámára leadott tojás összege körülbelül három, milliót tett ki és az ára darabonként 5 koronába került. Ez is kitűnő volt, csak éppen az volt a gyengéje, hogy a piaci szabadforgalomban levő tojás árának leszorítását semmiképpen sem tudta előidézni, pedig hát jórészt ez lett volna a célja. A piacon ma is 11—12 koronába kerül a friss tojás darabja, mint az olcsó tojásakció idején. Másik szépséghibája volt még a tojásakciónak, hogy a sokszor hosszú ideig ácsorgó és lökdösődő vevő nem tudta tulajdonképpen, hogy milyen tojáshoz jut a maga obuigáti koronájáért: frisshez-e avagy apadt hűtőházihoz? Legtöbbször az utóbbi derült ki, vagy ha a tojás nem volt hűtőházi, de a frissek sorába éppen nem volt sorozható, mert legalább is minden harmadiknegyedik használhatatlan vol. Mindenesetre ezek nem kellemes felfedezések és magunk is sokkal jobban örülnénk neki, ha az imént lezajlott tojásakcióról sokkal több jót írhatnánk és a kitűnő adminisztrálásért végül megdicsérhetnénk mindenkit, akinek csak része volt a dologban. Lehetséges, sőt mindennél bizonyosabb, hogy az aránytalanul sok apadt tojás nem volt a puszta véletlen játéka, hanem egyenesen a tojásexportőrök túlságos élelmességének számlájára írandó. A tanulság ebből az, hogy a Tojásforgalmi Tanácsnak a jövőben sokkal éberebbül és nagyobb szakértelemmel kell átvizsgálnia a kivitel után leadott mennyiségeket és ha akad közöttük hibás, apadt, azokat vissza kell dobni az exportőröknek, de semmiesetre semi szabad a jóhiszemű közönség számára forgalomba hozni. A tojásexportőröket mi nem féltjük. Azokat megtalálják a tisztességes polgári hasznukat anélkül is, hogy a közönséget kellene megrövidíteniök. úgy tudjuk, hogy februárban újra meg akarják indítani a külföldre való tojáskivitelt a mostanihoz hasonló leadási feltételek mellett. Kívánatos lesz, ha a Közélelmezési Tanács mielőtt az export megadását újra javasolja, ezeket a szempontokat nagyon is figyelemre méltatja. A Nemzeti Színház telkét visszaitélték a Grassalkovich-örökösöknek A kincstár elves vítette a pert a férarsutkrndch-örökösök etten — A NÉP tudósítójától — Nyolcvannyolc esztendővel ezelőtt, amikor még alig esett szó a magyar színészetről, Grassalkovich Antal herceg elhatározta, hogy nagylelkű adományával megalapozza a magyar theatrumot. Ezernyolcszázharmincnégy június kilencedikén Pest vármegye közgyűlésén hivatalosan bejelentették, hogy a herceg a hatvani kapun belül fekvő telkének egy részét a magyar theátrum céljaira furdásul odaajándékozza olyan feltétel alatt, hogy az soha el ne adassák, más célra fel ne használtassák, csupán csak egy magyar színház építésére.. A herceg külön adománylevelet is adott ki, annak előrebocsátásával, hogy a minekután a hatvani kapunál fekvő üres fondását a tekintetes vármegyének olyvégre, hogy ott és azon magyar nemzeti scheátrum építtessék* felajánlotta* megadja beleegyezését ahhoz, hogy’ a telek erre a célra átirassék». Ebben az okmányban kikötötte a herceg, hogy azon esetre, ha netán a színház felépítése nem sikerül, vagy itatást a torra!' tolcatra mamink használni, akkor a dologba való beleszólást magának és szukcesszorainak fenntartja. 1836. évi XLI. törvénycikk alapján a színház állami tulajdonba montál, mely a költségekre 400 ezer pengő forintot szavazott meg, ezután a színház felépült s ezzel megkezdődött a magyar színészet megalapozása. Közben azonban új színházak létesültek, közrendészeti szabályokat bocsátottak ki és egy nap a rendőrség megállapította, hogy a Nemzeti Színház építkezési beosztása nem felel meg a tűzrendészeti szabályoknak és elrendelte a színház átalakítását. Miután ez igen nagy költségeket emésztett volna fel, a belügyminiszter még 1895-ben elhatározta, hogy újjáépítteti a színházat és addig, míg az építkezés befejezést nyer, a Nemzeti Színházat más színházban helyezi el. Ugyanekkor a belügyminiszter Grasschkovich herceg adományozólevelére való tekintettel felhívta a herceg örököseit, hogy az elhelyezés tárgyában esetleges tiltakozásukatterjesszék be hozzá. A kannámi-fostrichorft káomtökneve. jelentkezett: özv. Baranyai Jánosné született Beleznay Anna, gróf Beleznay Pálné született Simon Mária, MiklovicsJózsef dr., mint gróf Beleznay Árpád és gróf Beleznay Márk* Alexandrára jogutódja, akik kijelentették, hogy ha az adományozott telket másra használják, a tulajdonjog visszadását kívánják. Miután a kormány az örökösök bejelentésére nem válaszolt, az örökösök pereltek, de a bíróság keresetüket elutasította azon a címen, hogy a Nemzeti Színház lebontása még nem történt meg. A Kúria a kereset elutasításához hozzájárult, de kimondotta, hogy a felperesek keresete nem sévült. Közben a Nemzeti Színházat áthelyezték a régi Népszínházba. A kormány ebben az időben a fépviselőházban is élénk támadásoknak volt kitéve emiatt. Szemére vetették az akkori kultuszminiszternek, hogy a tönk szélén álló Népszínház bérlőin akartak segíteni. A támadás elhangzott, de a Nemzeti Színház végérvényesen átköltözött a Népszínházba. A régi épületet a háború előtt lebontották és az új színház építésére háromszázötven millió koronát irányoztak elő. Azóta történt, hogy a kormány szerződést kötött a Nemzeti Mozgóképszínház Részvénytársasággal, amely szerint a Grassalkovich herceg által adományozott teleken nagyszabású mozgóképszínházat építenek üzlethelyiségekkel, cukrászdával, a belső épületben pedig kávéházat és éttermet létesítenek. Emiatt az örökösök dr. Sváb Nándor útján pert indítottak a kincstár ellen. A per tárgyalásán annak idején a közalapítványi ügyigazgatóság azzal érvelt, hogy a felperesek csak oldalági leszármazottjai herceg Grassillkovichnak és vannak a hercegnek egyenesági leszármazottjai is, akik egyedül jogosultak a per megindítására. A közalapítványi ügyigazgatóság azonban két évi szorgos kutatás után sem tudta az egyenesági leszármazottakat megtalálni. Ilyen körülmények között tartotta meg dr. Gyenes Mátyás törvényszéki bíró az ügy főtárgyalását a budapesti büntetőtörvényszéken. A kincstár képviselője azzal érvelt, hogy a kormány csak ideiglenes tartalmú szerződést kötött a Nemzeti Mozgóképszínházzal és tiltakozott az ellen, hogy oldalági örökösök jogosak pert indítani. A felperesek védője beterjesztette a mozgóképszínházzal kötött szerződést, mely szerint a kérdéses telket két évre veszik bérbe, azonban a bérlet hosszú évekre meghosszabbítható. A perbeszédekl végeztével a bíróság rövid tanácskozás után meghozta ítéletét, mely szerint a Nemzeti Színház telke az adománylevél kikötései alapján alperesekre, mint az adományozó jogutódaira szállott vissza, ezáltal felpereseknek beleszólási joguk van a telek mikénti felhasználására, ezt a beleszólást azonban egyedül nem gyakorolhatják, csak a kormánnyal együttesen. Az ítélet szerint a kormány által megkötött bérleti szerződések csakis az örökösök hozzájárulásával válnak jogerősekké. Az ítéletet mindkét fél megfelebbezte. A krímii félsziget elszakadt Oroszországból Konstantinápoly, január 4. Krím konstantinápolyi követe kijelentette, hogy miután a moszkvai kormány elfogadta a tatár nemzetgyűlés 25 pontba foglalt követelését, a krími félsziget kimondotta függetlenségét. Egyszersmind proklamálta az új állam azt a jogát, hogy teljhatalmú megbízottakat küld a külföldi államokba. Kimondották továbbá, hogy az új állam a belügyekben is teljesen független. Brilliáns,n££ tat a Lgmagasabb naptárban vasiak: SCHILLER. IV, Kepaksméti-utca VU tu. jm- tidiiinlíra le toiiimi iramért