A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

Budapest, IV. évf. 41 szám Ára 3 korona 1922 január 14. szombat POLITIKAI NAPILAP tl«,rk,uM«égi Vinu, 8mtkMlgt,MM 3S­ a. Telefon i J. 63-80, J. 63-81. Kiadóhivatalt VIIU, BMu­fkirályt»olM 80. Telefon i József 103-85. Megjelenik d. n. 4 órakor« BLSk­eeMslároki Egéna area_860 ko»i r*Mmn____840 boa. »70 boa. Bn hó**_ — 60 boa. 7M Mta____»O bM, Sbjraa nta in Inty. boa ém ffaMbra 3 boa. Választójog és integritás írta: Dr. Kru­ge­r Aladár Bethlen István miniszterelnök egy nyilatkozatában azt mondotta, hogy az 1918. évi XIV. törvénycikk, a Wekerle-féle választójogi tör­vény azért nem felel meg a mostani követelések­nek, mert az N­agymagyarország ré­szére készült és m­á­­csak* Csonka­­magyarország választ. Ezzel szemben mi így állítjuk fel a tételt: habár ma papiroson csak Csonkamagyarország választ, még­sem szabad olyan vá­lasztójogi törvényt alkotni, mely csak Csonkamagyarországnak jó és ezért,, ha az 1918. évi­ XIV. törvénycikk minden egyéb alapelvét szit­ba dobjuk is, egyet, még­pedig azt a hazafias aggódásból fakadó gondosságot, mely­­lyel e törvény megalkotói Nagymagyar­­ország magyar mivoltát meg akarták óvni, azt lelkiismereti kötelességünk az új választójogi törvény meghoza­talánál is folytonosan szem előtt tar­tani. Elég volt a választójogi kísérletezé­sekből. Két választójogi törvényünk is van már, amelyeket meghoztak, de sohasem alkalmaztak. Sem az 1913. évi XIV., sem az 1918. évi XIV. tör­vénycikk alapján képviselőház össze nem ült és valószínűleg nem is fog összeülni soha, ellenben választani kel­lett nemzetgyűlést rendeletileg meg­állapított, a magyar alkotmánytörté­netben eddig ismeretlen oktrojált vá­lasztójog alapján. Ez a rendelet külső nyomás alatt és csak Csonka-Magyar­­ország részére bocsáttatott ki és mint a kényszerhelyzetből fakadt, kifejezet­ten «szükségrendelet» feladatának meg­felelt. Most azonban a pillanatnyi hely­zeten felülemelkedve, a választójog kérdését végre nyugvópontra kell hozni és hosszabb időre érvényes, végleges reformot alkotni , olyant, amelyet a törvény meghozatala utáni napon nyu­godtan alkalmazhatunk majd az egész Magyarországon is. Van-e magyar ember, aki belenyu­godott Magyarország megcsonkításába ? Ha van ilyen, álljon elő és ő készítsen kizárólag Csonka-Magyarország szá­mára választójogot. Az ő lelkiism­eretét nem furdalhatja a súlyos kérdés, hogy hát aztán mit csinálunk, ha Magyar­­ország területi egysége visszaáll ? Mert vissza kell állania ? Kivételes törvé­nyeket hozunk-e a felszabadult ré­szekre? De minő jogon helyezzük ak­kor kivételes törvények alá a Székely­földet, a Csallóközt, Kassát, Nagy­váradot? Avagy beleugrunk a sötétbe és a Szegedre szabott választójog alap­ján juttatjuk képviselethez Balázs­­falvát, Turócszentmártont és Pancso­­vát? Mit fogunk csinálni, ha a dáko­román, nagyszerb és csehszlovák hum­bug hivatalos képviselői Budapesten összefognak Jászi ittmaradt páholy­testvéreivel és megakadályoznak min­den nemzeti és keresztény szellemű parlamenti munkát? Ha csak Csonka-Magyarország részére csinálunk választójogot, akkor ezzel mi magunk emeltünk újabb, nehezen ledönthető falat a maradék magyarság és a felszabadulásukat váró magyar területek közé. Ilyen tervre pedig egy a válasz : mindent, csak ezt ne ! Végleges reform kell, de minden re­formot az egységes Nagym­­agyarország szemmeltartásával kell meghoznunk. Poincaré Európát újabb háborúba viszi? A háborús párt vezet Franciaországban — Ki az oka Briand bukásá­­nak? — Washingtontól—Cannesig Parts, január 7. A nagyhatalmak legfelső tanácsa Cannes-ban a német, orosz és közép­európai kérdés gazdasági és pénzügyi megoldását vitatta meg és a konferen­cián még, kirívóbbak lettek az angol­­francia érdekellentétek. A cannesi el­lentétek tulajdonképpen már Washing­tonban mélyültek el. Ott a résztvevő államok mindegyikének valójában az volt a célja, hogy a megállapodásai révén magának stratégiai előnyöket biztosítson. Hogy a valóságban hogyan fest a washingtoni leszerelés, arra nézve igen jellemzők a következő adatok: Harding újabb leszerelő terve sze­rint Angliának és Amerikának hajórajaikat még kilencvenezer tonnával kell növelniük, vagyis Anglia 9600, az Egyesült­ Álla­mok 0500, Japán 21.800 tonnával, Francia- és Olaszország pedig arányos űrtartalommal építhetnek még olyan hajókat, amelyeknek építése a flotta programmba fel sincsen véve. Har­ding ezen leszerelő tervének elfogadása esetén az egyes államoknak még eny­­nyivel kellene felszerelni haderejüket. A legutóbbi tárgyalások meglepetés­­szerű eseményeket hoztak, így a je­lenlévők legnagyobb bámulatára a legantimilitárisabb álláspontot Japán foglalta el. Amerika terve visszafelé sült el s az amerikai diplomáci­a a­­záját maga által vezett tőrben botlott meg. Harding ugyanis abban a reményben hívta össze az értekezletet, hogy általa Japán fegyverkezésének gátat vesse­nek, Amerika tengeri fölényét pedig t­erülőúton biztosítsák. Vagy pedig Japánt bűnbaknak­­állítsák, melynek hadikészsége Amerika fegyverkezését ellene, igazolja. A japán kiküldöttek eleinte ingadoztak, majd később egy fordulattal a nagy csatahajók építése ellen foglaltak állást. Japán a hozzá közelfekvő ázsiai vizeket kis egységekkel is meg tudja védeni, míg egy Japán elleni tengeri háború­hoz a támadás keresztülvitelére óriás­hajók kellenének. Erre való tekintettel a japán küldöttség azzal érvelt, hogy a leszerelő értekezlet támadó célzatú hajók építését nem engedheti meg. Amerika delegátusai hiába feszítették meg minden erejüket, Angliában Franciaország fellépése határozott gyanúval találkozott. Lord Lee, Anglia washingtoni kiküldöttje, igen élesen kikelt a francia álláspont ellen. Lord Lesnek az volt a felfogása, hogy a búvárhajóknak tulajdonított ama előny, hogy a gyengébb nemzetek és partvidékeik védelmét szolgálják, egyenesen kihívó jellegű. A háború bebizonyította, hogy szervezett hajó­rajjal szemben a búvárhajók tehetet­­­lenek. A háború alatt tizenötmillió brit katona kelt át a Manche-csator­nán, anélkül, hogy a német búvár­­hajók miatt egy is elveszett volna. Ellenben 20 ezer asszonyt, gyermeket és agg utast pusztítottak el a búvár­­hajók. Ezért Angiia amellett talált­­„ A NÉP tudósítójától — állást, hogy ez a harci eszköz a világból eltűnjék. Franciaország mértéktelen kö­veteléssei megakasztották a tárgyalásokat. Franciaország rendelkezik ma a világ legnagyobb és legjobban fel­szerelt hadseregével, melynek létszáma megközelíti a nyolc­százezret. Vizsgáljuk meg, hitelt ér­demel-e Briandnak Washingtonban ki­fejtett megokolása, miszerint a francia állam jogos önvédelemből tart fenn ily jelentékeny katonai erőt, nem pedig hatalmi vágyból. Vizsgáljuk meg, mert Európa hely­zetére gyakorolt befolyásánál fogva legközelebbről érdekel bennünket; de vizsgáljuk meg azért is, hogy a francia politika rugóira helyes fényt, derítsünk az általánosan elter­jedt tévhitekkel szemben. Reánk, magyarokra nézve a jövő szempontjá­ból csöppet sem lehet közömbös, hogy miként fogjuk fel a kontinens első nagy­hatalmának szerepét az előttünk le­játszódó eseményekben s minő követ­keztetéseket vonnunk le belőlük, tehát saját érdekünkben cselekszünk, ha megismerésükre egy kis figyelmet szen­telünk. A versstilleti béke minden szigora és számtalan rendszabálya ellenére sem nyújt a franciáknak elegendő biztosítékot egy esetleges német támadással szemben. A gyakorlat tanúságtétele szerint a benne foglalt intézkedések megnehe­zítik ugyan egy harcképes hadierő fel­állítását, de korántsem teszik azt lehetetlenné. Sorra véve az egyes rendszabályokat, azt látjuk, hogy a katonaság állománya nem ellenőrizhető kellőképen s az el­lenőrző bizottságok eszközei elégtelen­nek bizonyulnak. Kétségtelen, hogy a Német Birodalom hadi ereje jóval felül­múlja a megengedett létszámot. Az emberanyagot a hadviselt férfiak nagy száma folytán amúgy sem lehet csök­kenteni, minthogy — a Briand kijelen­tései szerint — néhány adminisztratív intézkedés segítségével 6—7 katona­viselt embert mozgósíthatnak azonnal. Ami pedig a hadianyagot illeti, az eredmény itt is szűk térre szorítkozik. Csak a nagy horderejű ágyuk gyártá­sát tudják korlátozni, ellenben a modern háborúban oly fentos szerepet vivő robbanószerek elő­állításában a németek kémiai gyá­raik révén megtartották háború előtti fölényüket. A legtöbbet nyom a latban a Rajna­­bal partjának megszállása, idővel azon­ban ezt a stratégiai pozíciót is fel kell adnia. A béke rendelkezései értelmé­ben az első zónát 1925-ben, a másodi­kat 1930-ban, az utolsót 1935-ben fogják a franciák kiüríteni. Akkor pedig a természetes védőfalak hijján szűköl­ködő északi megyéket csak a legna­gyobb áldozatok árai védelmezhetik meg. A fenti elsorolás világossá teszi, hogy támadás esetén Franciaország ki­zárólag saját erejére van utalva­ennélfogva nem csökkentheti ere­jét, nem szerelhet le. Ezt az álláspontot képviselte Briand Washingtonban és e körül jegeveeedercse ki állásfoglalása Cannes­ben is. De eltekintve egy háború lehető­ségétől, a Versailles- szerződés végre­hajtásának, szóval az elpusztított me­gyék felépítésének sorsa szintén az állam katonai erejében van letéve. El­sí­­­prés, melynek szorítása kikényszeríti a németekből a jóvá­tételi részleteket, nem pedig Anglia támogatása. Ezeken a tényeken függött Briand tekintete, midőn a washingtoni kon­ferencián a szárazföldi leszerelés kér­désével foglalkozott s ennek képtelen­ségét hangoztatta. Ezen a ponton ütköznek össze a franca belpolitikai felfogások is. Honfi Ferenc Briand lemondása miatt elnapolták a cannesi értekezletet A francia kamara elvetette a béke politikáját­ ­• A NÉP tudósítóidtól­­— A NÉP tegnapi számában első­nek jelentette, hogy Briand a francia soviniszta közvélemény nyomása alatt lemondani kényszerül és he­lyét az imperializmus politikája fog­lalja el Poincaré vezetése mellett. Ma a következő értesítéseket kap­tuk Párisból és Rómából: Páris, jan. 13. Leverteur tegnap este elhagyta Can­­nest és Briand­ visszalépése folytán visszatért Parisba. A legfelső tanács ülését a francia kormányválság miatt felfüggesztették. A legfelső tanács értekezletét egyéb­ként egyelőre befejezettnek lehet tekinteni. Briand a sajtó képviselő előtt kije­lentette, hogy az ő lemondása végleges. Parisba való visszatérésekor azt a benyomást szerezte, hogy nem talál kellő támogatókra. A francia kamará­ban Briand bejelentései nagy vihart ok­oztak. Az első vihar akkor zúgott fel, amikor Briand kijelentette, hogy nem Franciaországon múlik, várjon a moratóriumot elfogadják-e vagy el­utasítják. Briand várt néhány percig, amíg a lárma elült, azután így folytatta: — Minthogy lehetetlen erről a fi­zetési tervről emondanunk , a fron­­me kormámy most, fáradt,Ai hogy

Next