A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-22 / 12. szám

12-ik szám. Budapest, 1863. Vasárnap, márczius 23-én.­­ NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Magyar­ utcza, 5-ik szám I-ső emelet Egész évi előfizetési ár Félévi 5 ft. —­kr. 2 ,50 hr. Heti viszonyok. Folyvást élénk még a vita a magyar országgyűlés összehívása miatt a bécsi lapokban. Néhány nap óta a magyar la­pok gyéren közölnek valamit, világos jeléül, hogy a bécsi lapokkal vitázni nem óhajtanak, mert talán nem is lehet. Mi is óvakodunk a vitába keveredni, minthogy a támadás oly szenvedélyessé lön, hogy hasonlóval élni nem is akarunk, de hátrányos is. A jelek arra mutatnak, hogy a ma­gyar királyi udvari cancellárián a kí­vánt programm elkészült, és nem soká­ra tanácskozás alá kerül. Tájékozáské­pen méltán megkívánhatná az olvasó, hogy a fölmerült tervezetnek irányzatá­ról mondjunk valamit, vagy legalább azt sorolnánk elő, hogy milyen most a csil­lagok járása, hanem e héten és a követ­kezőkben magunk is megelégszünk az utczai híreknek puszta meghallásával, és tovább nem adnánk a szót a nagy vi­lágért. Ha valamely olvasónk nagyon sze­retne írni, jelentse magát, illő felelősség elvállalásával a tollat ezer örömmel markába adjuk. No, de hogy mégis üres ne maradjon a lap, annyit megmondunk, hogy a bécsi „Presse“ nem beszél oly fennhangon, mint egy héttel előbb, midőn már csak az hiányzott, hogy gróf Forgáchtól el­kérje az udvari cancelláriának kulcsát, és másnak adja. A „Presse“ maga tudja legbizonyosabban, hogy mi puhította meg szívét, hogy az udvari cancelláriától sen­ki sem járt a „Pressénél“ könyörög­ni, azt merjük hinni. A „F ü g g e 1t e n“ jól értesült leve­lezője e héten élénken emeli ki, hogy az udvari cancellária az országgyűlést az egyezkedés végett akarja összehívni, ez tehát olyan végczél, mit némely bécsi lap nem tartott szükségesnek. Ám, lás­sák azon lapok, hogy ezen egyezke­dési szándékra mit mondanak, tetszik nekik vagy nem? vitázzanak az említett bécsi levelezővel, ki nekik bizonyosan nem marad adós a felelettel. Vas Gereben: Örvendetes tudósítás fiz úrbéri egyezkedésekre. Bizonyosan tudjuk, hogy több földes­­úr elhatározta, hogy az egykori jobb­ágyoknak nem szűnik meg atyja lenni, tehát a fönnforgó és még be nem fejezett úrbéri pörökben hajlandó barátságosan egyezkedni, s a remélhető ítéletet annyi­ból megelőzi, hogy tanácskozmányra hívja a községeket, meghallgatja kíván­ságaikat, s egy-két hold földet nem te­kintve, kész egyezkedni. Ne­hogy e tekintetben a községek­nek azon aggodalmuk legyen, hogy majd csak harmadik, negyedik kéz által jus­son ügyük a volt földesúr elé, s az ille­tő urak személyesen akarnak értekezni, s az illető községek jelenjenek meg ed­digi jogvédőjük, vagy egyéb tanácsadó­ikkal. Reméljük, hogy a községek ezen szándékot magyar emberhez illő őszinte­séggel fogadják, s ezen rövidebb utat választják, minek legtermészetesebb eredménye az, hogy az élő szóvali sze­mélyes találkozás, bizalmas őszinteség előbb czélra vezet, mint a hosszú pörle­kedés. Ismerve főurainknak az idegen nel tán büszke, de honfitársaink irányá­­bani őszinte nyíltszívűségét, bizton re­méljük, hogy a hozzájuk forduló bizal­masságért még áldozatra is készek,­­ mert, a­mint a példa mondja, a jó szó és a puha kovász nem üti be az ember­nek fejét. Tanácsoljuk tehát a községeknek, hogy ügyvédeiket egyenesen arra kér­jék, vezesse a népnek választottait a föl­­desúrhoz, kérjék az illetőt, jelenjék meg körükben, és ne a törvénynek szigorú szavát mondja ki, hanem az áldószót, melyre a községeknek szükségük van. A hangulat olyan, hogy ha a köz­ségek használni tudják, bizonyos hasz­nukat találhatják föl. Hagyjanak föl pa­naszok és vádaskodásokkal az uradalmi ügyvédek ellen, kik becsületes köteles­ségérzettel szolgálják uzok ügyét,­­ védve a jogot, de nem akadályozva a kegyességet, melynek gyakorlását a földes urak maguknak tartották fönn. A mely község tán tudni akarná, hogy földesurával miként értekezhetik, ne rösteljen alólkrotthoz fordulni, ha­ már rövidebben meg nem tudhatja,­­ mi szívesen adunk fölvilágosítást. De még abban is szolgálunk tudósítással, ha a község határának mennyiségét, a tel­keknek számát megírja, hogy körülbe­lül mennyi lehet az összeg, mit bírói után várhatnak. A „Népbarát“ szerkesztősége. A biztosító-egylet­.Blue.. Néhány évvel ezelőtt egy magyar társulat alakult, hogy tűz- és jégkárok ellen biztosítson jóval olcsóbb árért, mint azt az idegen társulatok cselekedtek. Az idegen társulatok közöl több, a kár ese­tében hosszúra nyújtotta a károk kifize­tését,­­ és a kárvallottat minden uton és módon fárasztotta, csakhogy végtére megelégedjék a veszett fejszének nye­lével. Ezt honfitársaink megsokallták, tár­sulatba álltak, és azon pillanattól fogva az idegen társulatok meghökkentek, észrevévén, hogy a magyar társulat gyorsan fizet, a perlekedéstől tartózko­dik,­­— és a bizalmas eljárásnak minde­­nikét alkalmazza, hogy feleinek valódi biztosítója és jóakarója legyen. Mostantól fogva mindent kigondol­nak a­z idegen társulatok, hogy kivált a földmivelő népet magukhoz édesgessék, és kivált az egyik roppant magyar czi­­mereket festetett az ügynökök ajtajára, hogy a magyar czimer beédesgesse őket. Rá ne szedesse magát senki, — kér­dezze az illető városkában, hogy merre van a magyar biztosító­társulatnak ügy­nöksége? mutattassák meg a nyomtatott biztosító levelet a társulat pecsétjével, s akkor szemeikkel meggyőződve tudják meg, hogy jó helyütt nyitottak be az ajtón. Járnak még házalók is, kik magya­rul beszélve behizelgik magukat, és az idegen társulatokat magasztalják a ma­gyarnak rovására. Eszén legyen a nép, s az ilyen hízelgések előtt dugja be a fülét, — nehogy filléreink a külföldre sétáljanak. Kérdezkedjenek néha az után is, hogy az idegen társulatokkal mennyi baj van és volt, majd hallanak eleget. Ennyit óvásul. ..

Next