A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-03-22 / 12. szám
12-ik szám. Budapest, 1863. Vasárnap, márczius 23-én. NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Magyar utcza, 5-ik szám I-ső emelet Egész évi előfizetési ár Félévi 5 ft. —kr. 2 ,50 hr. Heti viszonyok. Folyvást élénk még a vita a magyar országgyűlés összehívása miatt a bécsi lapokban. Néhány nap óta a magyar lapok gyéren közölnek valamit, világos jeléül, hogy a bécsi lapokkal vitázni nem óhajtanak, mert talán nem is lehet. Mi is óvakodunk a vitába keveredni, minthogy a támadás oly szenvedélyessé lön, hogy hasonlóval élni nem is akarunk, de hátrányos is. A jelek arra mutatnak, hogy a magyar királyi udvari cancellárián a kívánt programm elkészült, és nem sokára tanácskozás alá kerül. Tájékozásképen méltán megkívánhatná az olvasó, hogy a fölmerült tervezetnek irányzatáról mondjunk valamit, vagy legalább azt sorolnánk elő, hogy milyen most a csillagok járása, hanem e héten és a következőkben magunk is megelégszünk az utczai híreknek puszta meghallásával, és tovább nem adnánk a szót a nagy világért. Ha valamely olvasónk nagyon szeretne írni, jelentse magát, illő felelősség elvállalásával a tollat ezer örömmel markába adjuk. No, de hogy mégis üres ne maradjon a lap, annyit megmondunk, hogy a bécsi „Presse“ nem beszél oly fennhangon, mint egy héttel előbb, midőn már csak az hiányzott, hogy gróf Forgáchtól elkérje az udvari cancelláriának kulcsát, és másnak adja. A „Presse“ maga tudja legbizonyosabban, hogy mi puhította meg szívét, hogy az udvari cancelláriától senki sem járt a „Pressénél“ könyörögni, azt merjük hinni. A „F ü g g e 1t e n“ jól értesült levelezője e héten élénken emeli ki, hogy az udvari cancellária az országgyűlést az egyezkedés végett akarja összehívni, ez tehát olyan végczél, mit némely bécsi lap nem tartott szükségesnek. Ám, lássák azon lapok, hogy ezen egyezkedési szándékra mit mondanak, tetszik nekik vagy nem? vitázzanak az említett bécsi levelezővel, ki nekik bizonyosan nem marad adós a felelettel. Vas Gereben: Örvendetes tudósítás fiz úrbéri egyezkedésekre. Bizonyosan tudjuk, hogy több földesúr elhatározta, hogy az egykori jobbágyoknak nem szűnik meg atyja lenni, tehát a fönnforgó és még be nem fejezett úrbéri pörökben hajlandó barátságosan egyezkedni, s a remélhető ítéletet annyiból megelőzi, hogy tanácskozmányra hívja a községeket, meghallgatja kívánságaikat, s egy-két hold földet nem tekintve, kész egyezkedni. Nehogy e tekintetben a községeknek azon aggodalmuk legyen, hogy majd csak harmadik, negyedik kéz által jusson ügyük a volt földesúr elé, s az illető urak személyesen akarnak értekezni, s az illető községek jelenjenek meg eddigi jogvédőjük, vagy egyéb tanácsadóikkal. Reméljük, hogy a községek ezen szándékot magyar emberhez illő őszinteséggel fogadják, s ezen rövidebb utat választják, minek legtermészetesebb eredménye az, hogy az élő szóvali személyes találkozás, bizalmas őszinteség előbb czélra vezet, mint a hosszú pörlekedés. Ismerve főurainknak az idegen nel tán büszke, de honfitársaink irányábani őszinte nyíltszívűségét, bizton reméljük, hogy a hozzájuk forduló bizalmasságért még áldozatra is készek, mert, amint a példa mondja, a jó szó és a puha kovász nem üti be az embernek fejét. Tanácsoljuk tehát a községeknek, hogy ügyvédeiket egyenesen arra kérjék, vezesse a népnek választottait a földesúrhoz, kérjék az illetőt, jelenjék meg körükben, és ne a törvénynek szigorú szavát mondja ki, hanem az áldószót, melyre a községeknek szükségük van. A hangulat olyan, hogy ha a községek használni tudják, bizonyos hasznukat találhatják föl. Hagyjanak föl panaszok és vádaskodásokkal az uradalmi ügyvédek ellen, kik becsületes kötelességérzettel szolgálják uzok ügyét, védve a jogot, de nem akadályozva a kegyességet, melynek gyakorlását a földes urak maguknak tartották fönn. A mely község tán tudni akarná, hogy földesurával miként értekezhetik, ne rösteljen alólkrotthoz fordulni, ha már rövidebben meg nem tudhatja, mi szívesen adunk fölvilágosítást. De még abban is szolgálunk tudósítással, ha a község határának mennyiségét, a telkeknek számát megírja, hogy körülbelül mennyi lehet az összeg, mit bírói után várhatnak. A „Népbarát“ szerkesztősége. A biztosító-egylet.Blue.. Néhány évvel ezelőtt egy magyar társulat alakult, hogy tűz- és jégkárok ellen biztosítson jóval olcsóbb árért, mint azt az idegen társulatok cselekedtek. Az idegen társulatok közöl több, a kár esetében hosszúra nyújtotta a károk kifizetését, és a kárvallottat minden uton és módon fárasztotta, csakhogy végtére megelégedjék a veszett fejszének nyelével. Ezt honfitársaink megsokallták, társulatba álltak, és azon pillanattól fogva az idegen társulatok meghökkentek, észrevévén, hogy a magyar társulat gyorsan fizet, a perlekedéstől tartózkodik,— és a bizalmas eljárásnak mindenikét alkalmazza, hogy feleinek valódi biztosítója és jóakarója legyen. Mostantól fogva mindent kigondolnak az idegen társulatok, hogy kivált a földmivelő népet magukhoz édesgessék, és kivált az egyik roppant magyar czimereket festetett az ügynökök ajtajára, hogy a magyar czimer beédesgesse őket. Rá ne szedesse magát senki, — kérdezze az illető városkában, hogy merre van a magyar biztosítótársulatnak ügynöksége? mutattassák meg a nyomtatott biztosító levelet a társulat pecsétjével, s akkor szemeikkel meggyőződve tudják meg, hogy jó helyütt nyitottak be az ajtón. Járnak még házalók is, kik magyarul beszélve behizelgik magukat, és az idegen társulatokat magasztalják a magyarnak rovására. Eszén legyen a nép, s az ilyen hízelgések előtt dugja be a fülét, — nehogy filléreink a külföldre sétáljanak. Kérdezkedjenek néha az után is, hogy az idegen társulatokkal mennyi baj van és volt, majd hallanak eleget. Ennyit óvásul. ..