A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1865-12-03 / 49. szám
Budapest, 1865. 49-ik szám. Vasárnap, deczember 3-án. ANI Politika T BAIJÁI és szépirodalmi néplap. r. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pe 3-ik szám , fsten, Egyetemtér ]öldszint. ] Egész évi előfizetési ár . . "élévi „ „ . . . . 7 frt. — kr . . 3 „ 50 kr A VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE azt bizonyítja, hogy Deák nézetének többsége van, s ha szám szerint kellene is határozni, az észszerű mérséklet , mely az igazságot indulatosság nélkül akarja érvényesíteni, teljes mértékben ura a helyezetnek. De ennél többet, vigasztalóbbat mondhatunk. Az 1861-iki határozati párt nem fog puszta ellenkezésből lépésről lépésre gátokat emelni, beismervén, hogy Deákra sem vár a sült galamb, hanem összes erejét meg kell feszítenie, hogy a polgári tisztet sikerrel koronázhassa ; mert Bécsben hatalmas párt van, mely sem a fejedelem, sem a népek érdekét nem tekinti, hanem küzd azon befolyásért, mely egyeseknek úgy ad hatalmat, hogy mások folyvást sintődjenek. Míg a fejedelem Erdély- és Horvátországban a kiegyenlítésre szólítja föl a honpolgárokat, addig a bécsi centralista lapok oly vakmerőn izgatnak, hogy előre kétségbe kellene esnünk a kibékülés fölött, s ha a tapasztalat azt nem bizonyítaná, hogy ez éhes varjak csak étvágyuk miatt kárognak, s hogy az a kormány, mely a hatalmat gyakorolja, e kiabálásokra nem is hederüt. Szerencsére odáig jutott Schmerlingnek próbálkozási rendszere, a hova a sajtkukacz, midőn a sajtot megette , — hogy mindent elpusztított, — igy az örökös tartományok tulajdon nyomorúságukon látják, hogy a régi nyomon tovább haladni nem lehet. — A bécsi centralista lapoknak izgatása tehát mindeddig sikertelen magában Bécsben is, a tartományokban pedig általában. Az ilyen szándéklatokkal szemben ránk nézve életszükség, hogy az országgyűlés a modorban hibát ne kövessen el, az az: úgy tanácskozzék és úgy határozzon, hogy a hibaleső részakarat ránk ne foghasson makacsságot, elszakadási vágyakat és a birodalom népei iránti méltánytalanságot. Ha egykor rendezve lesznek a nagy politikai kérdések, s a belügyekben a magunk dolgairól szólhatunk, Isten neki, legyünk hangosak, vérünknek melege habozzék ; de parancsoljunk önmagunknak ott, hol a mérséklet sem biztos a győzelemben. A választások eredménye megnyugtató , — s e pillanatban tapasztaljuk, hogy van bennünk önbecs és önuralom, és azért reméljük, hogy ennyi mérsékletnek jutalma is megkerül. Vas Gereben. A FŐ KÉRDÉS. A tizenhat évi politikai kormányzásnak eredménye az volt, hogy többe került, mint a bevétel, s ez aránytalanság a birodalomnak hitelét, az egyeseknek tőkéjét végkép elfogyasztja. Hogy e gazdálkodásban mi a hiba, könnyű kitalálni: a kormány a népekre erőszakosan parancsolta a hallgatást , s e miatt ő maga is mindig félt s nagy tömeg katonát kelle tartania. Mindenki tudta, hogy Magyarországra esett legtöbb erőszak, s igy attól leginkább kelle félni, — azért ha már a kiegyezkedésről van szó, mit jelent a kibékülés? A kibékülésnek értelme ránk nézve az, hogy megelégedettek legyünk, — az az alkotmányunkban biztosított önállásunk meg ne csonkitassék, az az, hogy a mi dolgainkba más ne szólhasson. — Ezen értelemben törvény az lesz, miben a nemzet és a fejedelem megegyez, s ugyan ilyen alapon nemzet és fejedelem együtt határozandja meg, mennyi katona és mennyi pénz kell a kormányzatra? s ha így fog történni minden, fölösleges katona, és fölösleges költség nem lesz, s az évi bevétel födezni fogja az évi kiadásokat is. Igen, de a kibékülés nem azt jelenti csupán, hogy mi legyünk megelégedettek , hanem a fejedelemnek érdekei is kielégítessenek úgy, hogy sem a fölségi, sem a birodalom nagyhatalmi tekintélye ne csonkítassék. Erre való nézve bátran merjük mondani, hogy Magyarországban teljes mértékben megvan a készség, mind a fölségi, mind a nagyhatalmi tekintélynek eleget akarunk tenni, és mégis nehéznek találja mindenki a kiegyezkedést. Miért ? Mert a bécsi centralista párt harmadik tényező akar maradni, folyvást pingálja a falra az ördögöt, bizalmatlanságot gerjeszt a magyar nemzet ellen, elszakadási szándékkal vádolja, s olyan befolyást akar, hogy a magyar ősalkotmány mellőzésével folyvást dolgainkba avatkozhassék, s amit mi alkotmányos után úgyis megadnánk, azt ők akármikor kicsikarhassák tőlünk, az az: mi folyvást az ő markukban legyünk. Mi magyarok belátjuk, hogy ha alkotmányunk szerint magunk kormányozhatunk, a kormányzás a múlthoz képest oly olcsóba kerül, hogy amit a birodalom nagyhatalmi tekintélye végett adóznunk kell, sokkal kevesebb lenne, mint amennyit a félelmi rendszerben fizettünk. Tizenhat esztendőn át viselt nagy terhek tanítottak meg a számvetésre, és aki higgadtan gondolkozik , könnyen kitalálja, hogy nincsen okunk a kellőt megtagadni, — hisz ha a félelmi rendszernek nagy kiadásai elmaradnak, mi is milliókat nyerünk. Pénz és katona kell ? Ennek megadásában nincsen nehézség, — hanem van nehézség abban, hogy midőn minden alkotmányosságnak az az alapja, hogy csak az a törvény, amit egy nemzet és fejedelme együtt akar, engedhető-e befolyás egy harmadiknak, mégpedig olyan harmadiknak, kinek befolyása idáig nemzet és fejedelem