A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-06-10 / 23. szám
Budapest, 1866. 23-ik szám. Vasárnap, junius 10-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Zöldfa utcza 2-ik szám , 1-ső emelet. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 frt — kr 3 „ 50 kr Egy titkos ülés. A mostani országgyűlés alatt bizonyosan legnevezetesebb ülés az, melyből a közönség ki volt zárva, de a mely ülésben azok, kik fitogatni szeretnék, hogy Deáknál nagyobb hazafiak, észrevehették, hogy e nagy ember mellett törpék. Sajnáljuk hogy a történtek a titkos ülés leple alatt maradnak, — a nagyközönségnek hasznára lett volna minden szót meghallani, melyekből megtudhatná, hogy sokan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak. Miután a zárt ülés folyamáról szólni a kímélet nem enged, szólunk másról. A magyarországi kérdésről mindenki beszél, de hogy mi abban a tej, és mi a túró, azt legkevesebb ember tudja, még ha képviselőnek hívják is. Ember legyen, ki az összebonyolódott kérdésből szálankint kiválogatja, mi az, mi a nemzeti életerőnek szála ? — mit kell megvédeni, mit lehet elnyesni ? Nem kell hinni, hogy Deák Ferencz ingyen lett népszerű ember ! Nem kell hinni, hogy Magyarországnak gazdag főurai megismernének első embernek egy olyan egyszerű embert, kinek apja is csak tekintetes ur volt, meg maga is csak tekintetes ur, (hanem azután olyan tekintetes, akinek tekintete is van.) A tudás, a józan bölcseség úgy ragadja meg az embert, hogy ott le kell venni a nagy süveget, h így süvegeljük meg Deák Ferencz bölcseségét is. És midőn e nagy embernek esze után indul a nemzet, kikiugrálnak mellőle apró emberek, és rá akarnak licitálni, hogy aztán Deák is többet mondjon, — s ezt azért teszik, hogy a gondolkodni és birálgatni nem tudó tömeg ez apró szenteket is nagyoknak higye. Hiú számítás, — Deák a jognak embere, — tudja, mi a nemzeté, s valamint ebből nem fog engedni többet, mint a mennyi az önfönntartás mellett lehetséges, — úgy nem fog arra vállalkozni, hogy a nemzet jogát egy vékony madzagon sárkányként eregesse a felhők felé, hol aztán, ha a madzag véletlen elszakad, emberi kéz többé meg nem fogja. Fél év óta hétről hétre tapasztaltuk, hogy némely atyánkfiai az urban Deák körül úgy vannak , mint a békakása, hogy minél nehezebben mozdulhasson miattuk. Gyanítottuk, hogy végre kifárad az ünnepelt férfiú, s egy hangos szóval érteti, hogy megunta a sokát. E héten megtörtént, amit vártunk , s ma a képviselők tisztán látják, hogy Deáknak türelme elfogyott, s megmondta, hogy nem tűri az eltűrhetlent. Meglehet, az olvasó nem érti egészen a dolgot, hanem azért ne nyugtalankodjék , mert a haza sorsának koczkáját Deák erős marokban tartja, s azt se könnyelműen eldobni nem fogja, sem markából kiüttetni nem engedi. Vas Gereben. A közös ügyi munkálat. E hónapban tehát készen leend a közösügyi albizottmánynak munkálata, s ugyan az időszakban a nagy bizottmány elé kerülend. Deák Ferencznek műve lévén az alap, bizton hisszük, hogy a nagyobb bizottmány gyorsan elfogadandja a a munkálatot, s akkor az országgyűlés elé kerülend, hogy ott a nemzet véleményévé váljék. Nem kevés feszültséggel várjuk a munkálatot, mely jövőnkről fog határozni. Hármas sorsa lehet e munkálatnak, mert vagy elfogadja a fejedelem átaljában, vagy részletes változtatásokat kíván, vagy pedig egészben elveti. Ez utóbbi esettől annyiban nem félünk, mert félhivatalos lapok legközelebb igen érthető szavakkal fejezték ki , hogy a kibékülésre most már alapos remények vannak. Ezen reményt másból nem meríthették, mint a közösügyi bizottmánynak eddig is már ismert munkálataiból, melyek bizonyos életbe vágó kérdéseket világosan kifejtettek. Magántudósítások szerint is azt halljuk, hogy Bécsben sok megnyugvást találnak a nevezett bizottmány eddigi meghatározásaiban, így lévén egyelőre a dolog, a két első lehetőségre térünk. Vagy átaljában elfogadja a fejedelem az országgyűlés tervezetét, vagy részben változtatásokat kiván? Ezen két lehetőségből a nehezebbet választjuk, azt, hogy a fejedelem változtatásokat kiván. Ez esetben lehetne igen erős küzdelem, mert lehetnek a változtatások igen fontosak , de nem félnénk a végszakadástól, minthogy a mien még szóba lehet állni, az megtűri a magyarázatokat, és kölcsönös fölvilágosítással sokat ki lehet egyenlíteni. Megint abból okoskodunk, hogy a félhivatalos lapok a kibékülésnek alapos reményét fejezték ki,— e szerint a munkálatot olyannak tekintik, mely elvben megfelel a közös érdeknek. Igen természetes, hogy valamint a közönség megtudta a munkálatnak részleteit, úgy a fejedelem is, és mire az országgyűlés azt már mint a nemzet véleményét fejezi ki, fönn is bőven megvitatják, hogy mit feleljenek rá. Ebből következtetjük, hogy a lehetőségig gyorsan fog lefolyni a tanácskozmány, mind a két részről, s mire az aratás befejeztetik, világosabban látandunk. Minthogy a munkálat Deák szellemének nyilatkoztatása, a másik oldalról támaszthatnak ellene megjegyzéseket ; de hogy e munkálatban a birodalom fönnállhatásának föltétele a magyar jogszándékban meglesz, az elvitázhatlan.