A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-06-10 / 23. szám

Budapest, 1866. 23-ik szám. Vasárnap, junius 10-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Zöldfa utcza 2-ik szám , 1-ső emelet. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 frt — kr 3 „ 50 kr Egy titkos ülés. A mostani országgyűlés alatt bi­zonyosan legnevezetesebb ülés az, mely­ből a közönség ki volt zárva, de a mely ülésben azok, kik fitogatni sze­retnék, hogy Deáknál nagyobb haza­fiak, észrevehették, hogy e nagy em­ber mellett törpék. Sajnáljuk hogy a történtek a titkos ülés leple alatt maradnak, — a nagy­közönségnek hasznára lett volna minden szót meghallani, me­lyekből megtudhatná, hogy sokan van­nak a hivatalosak, kevesen a válasz­tottak. Miután a zárt ülés folyamáról szólni a kímélet nem enged, szólunk másról. A magyarországi kérdésről min­denki beszél, de hogy mi abban a tej, és mi a túró, azt legkevesebb ember tudja, még ha képviselőnek hívják is. Ember legyen, ki az összebonyolódott kérdésből szálankint kiválogatja, mi az, mi a nemzeti életerőnek szála ? — mit kell megvédeni, mit lehet el­nyesni ? Nem kell hinni, hogy Deák Fe­­rencz ingyen lett népszerű ember ! Nem kell hinni, hogy Magyarország­nak gazdag főurai megismernének első embernek egy olyan egyszerű embert, kinek apja is csak tekintetes ur volt, meg maga is csak tekintetes ur, (hanem azután olyan tekintetes, a­ki­nek tekintete is van.) A tudás, a józan bölcseség úgy ragadja meg az embert, hogy ott le kell venni a nagy süveget, h így süvegeljük meg Deák Ferencz bölcseségét is. És midőn e nagy embernek esze után indul a nemzet, kikiugrálnak mel­lőle apró emberek, és rá akarnak li­citálni, hogy aztán Deák is többet mondjon, — s ezt azért teszik, hogy a gondolkodni és birálgatni nem tudó tömeg ez apró szenteket is nagyok­nak higye. Hiú számítás, — Deák a jognak embere, — tudja, mi a nemzeté, s va­lamint ebből nem fog engedni többet, mint a mennyi az önfönntartás mel­lett lehetséges, — úgy nem fog arra vállalkozni, hogy a nemzet jogát egy vékony madzagon sárkányként ere­gesse a felhők felé, hol aztán, ha a madzag véletlen elszakad, emberi kéz többé meg nem fogja. Fél év óta hétről hétre tapasztal­tuk, hogy némely atyánkfiai az urban Deák körül úgy vannak , mint a bé­kakása, hogy minél nehezebben moz­dulhasson miattuk. Gyanítottuk, hogy végre kifárad az ünnepelt férfiú, s egy hangos szóval érteti, hogy megunta a sokát. E héten megtörtént, a­mit vár­tunk , s ma a képviselők tisztán lát­ják, hogy Deáknak türelme elfogyott, s megmondta,­­ hogy nem tűri az eltűrhetlent. Meglehet, az olvasó nem érti egé­szen a dolgot, hanem azért ne nyug­talankodjék , mert a haza sorsának koczkáját Deák erős marokban tartja, s azt se könnyelműen eldobni nem fogja, sem markából kiüttetni nem en­gedi. Vas Gereben. A közös ügyi munkálat. E hónapban tehát készen leend a közösügyi albizottmánynak munká­lata, s ugyan az időszakban a nagy bizottmány elé kerülend. Deák Ferencznek műve lévén az alap, bizton hisszük, hogy a nagyobb bizottmány gyorsan elfogadandja a a munkálatot, s akkor az országgyű­lés elé kerülend, hogy ott a nemzet véleményévé váljék. Nem kevés feszültséggel várjuk a munkálatot, mely jövőnkről fog ha­tározni. Hármas sorsa lehet e munká­latnak, mert vagy elfogadja a feje­delem átaljában, vagy részletes vál­toztatásokat kíván, vagy pedig egész­ben elveti. Ez utóbbi esettől annyiban nem félünk, mert félhivatalos lapok leg­közelebb igen érthető szavakkal fe­jezték ki , hogy a kibékülésre most már alapos remények vannak. Ezen reményt másból nem meríthették, mint a közösügyi bizottmánynak eddig is már ismert munkálataiból, melyek bi­zonyos életbe vágó kérdéseket vilá­gosan kifejtettek. Magán­tudósítások szerint is azt halljuk, hogy Bécsben sok megnyugvást találnak a nevezett bizottmány eddigi meghatározásaiban, így lévén egyelőre a dolog, a két első lehetőségre térünk. Vagy átaljában elfogadja a feje­delem az országgyűlés tervezetét, vagy részben változtatásokat kiván? Ezen két lehetőségből a nehezebbet választ­juk, azt, hogy a fejedelem változtatá­sokat kiván. Ez esetben lehetne igen erős küzdelem, mert lehetnek a vál­toztatások igen fontosak , de nem fél­nénk a végszakadástól, minthogy a mien még szóba lehet állni,­­ az megtűri a magyarázatokat, és kölcsö­nös fölvilágosítással sokat ki lehet egyenlíteni. Megint abból okoskodunk, hogy a félhivatalos lapok a kibékülésnek alapos reményét fejezték ki,— e szerint a munkálatot olyannak tekin­tik, mely elvben megfelel a közös ér­deknek. Igen természetes, hogy valamint a közönség megtudta a munkálatnak részleteit, úgy a fejedelem is, és mire az országgyűlés azt már mint a nem­zet véleményét fejezi ki, fönn is bő­ven megvitatják, hogy mit feleljenek rá. Ebből következtetjük, hogy a le­hetőségig gyorsan fog lefolyni a ta­­nácskozmány, mind a két részről, s mire az aratás be­fejeztetik, világosab­ban látandunk. Minthogy a munkálat Deák szel­lemének nyilatkoztatása, a másik ol­dalról támaszthatnak ellene megjegy­zéseket ; de hogy e munkálatban a birodalom fönnállhatásának föltétele a magyar jogszándékban meglesz, az el­vi­tázhatlan.

Next