A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-07-22 / 29. szám

Budapest, 1866. 29-ik szám. Vasárnap, julius 22-én . A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Szerkesztői szállás Pesten, Zöldfa utcza Egész évi előfizetési ár . 7 frt­ kr másfél nagy negyedrét ivén. 2-ik szám , 1-ső emelet. Félévi . . . . 3­­50 kr Az új válság. Kevés szóval , minden czifrázás nélkül akarjuk elmondani a hétnek történetét. Miután Velenczét a franczia csá­szárnak engedte a fejedelem, Páris­­ból érkezett hírek szerint azt hitte mindenki , hogy Napóleon a békét kierőszakolandja. Azonban a párisi híreket megc­áfolta a franczia császár­nak későbbi hivatalos nyilatkozata, mely szerint ő a poroszokhoz húz, és egyetért abban, hogy Ausztria a német szövetségből kilépjen. E szerint nem maradt hátra más, mint egyezkedni a poroszokkal, ha azok olyan feltételeket tesznek, me­lyek elfogadhatók. Ez sem sikerült, mert Poroszország most már Sziléziát is kívánja. Az alkudozások egész hé­ten folytak, és a császár már hajlan­dónak mutatkozott a német szövet­ségből is kilépni, de Sziléziát odaen­gedni nem akarja, é­s mint halljuk, inkább mégegyszer a fegyverek sze­rencséjére bízza magát. Az alkudozások kihúzták a hetet, s miután már a bécsi ministériumok számára meg vannak rendelve a szál­lások Budapesten, sőt egyes minisz­tériumok hivatalnokai már itt is van­nak, semmi kétség, hogy a jövő hé­ten megtörténik az elhatározó üt­közet. A franczia császári családban meg­­hasonlás történt a béke eszközlésének elmulasztása miatt. A franczia csá­szárné fiának sorsát akkor is vélte biztosíthatónak, ha Napóleon Ausztriát lekötelezi a békének jó­indulatú ki­eszközlése által, hanem úgy látszik, hogy a franczia császárt mások el­lenkezőre bírták. Metternich herczeg, párisi hírek szerint, lemondott volna az ausztriai követségről. E hit való­színű lehet, mert úgy látszik, hogy a követ úr aligha­nem vakon hitt a franczia biztatásoknak, és egyik oka annak, hogy Ausztria nagyon későn vette észre, hogy a poroszok Napó­leon barátságáról nagyon biztosak voltak. A dolognak vége az, hogy me­gint a fegyver fog határozni. Vas Gereben. A döntő h­arca minden előjel szerint a jövő héten fog kiküzdetni. A békealkudozások alatt e héten föltűnt, hogy a poroszok né­mi sürgetést fejtettek ki,­­ és a bé­két mintegy erőszakolni akarták. Bécs­­ben használták az időt, s a­mely pil­lanatban lapunk sajtó alól kikerül, az Olaszországból már kétszázezer em­ber Bécs alatt van, s így az ausztriai csapatok nagyon megerősödtek. A bécsi nép, mely irtóztató gyá­va lett a königgraezi csata után, a folyton érkező csapatok láttára újra föllélegzett, és már nem nyafog, mint a csata után. Az olaszországi csapa­tok nagy lelkesüléssel jőnek , és még ruháikon is igyekeznek valamivel ki­tüntetni, hogy ők győztes csapatok­hoz tartoznak. Tizenhét nap óta áll a porosz sereg közel Bécshez, és még mindig nem rohanja meg Bécset. E késede­lem bizonyosan nem véletlen, — ész­revették , hogy óriási az erő, mely Bécs alatt szemben áll, — s elkészül­hetünk, hogy óriási lesz a küzdelem, mely a Duna mellett lefoly, és a ha­di művelet a Bécs, Pozson és Dl­­mücz közötti háromszögben fog el­végződni. A Kárpátokon túl fekszik még néhány magyarországi község a Du­nán fölül,­­ a poroszok ott is meg­fordultak, de a Dunához még nem közeledtek. Az ausztriai csapatok két­ségtelen erős és kedvező helyeken vár­ják a poroszt, és mivel a táborkart most már John tábornagy vezényli­ ki Olaszországban oly nagy hírre kapott, a vezénylet bizonyosan jobb lesz. A katonai vezénylet. A Benedek-féle táborozásnak fő jelleme az volt, hogy Benedek legtöb­bet a rohamokra számított, tudva azt, hogy a legvitézebb hadsereg is rit­kán állja ki a szuronyrohamot. Ha a poroszok olyan puskákkal lettek volna fölfegyverezve, mint az osztrákok, kétségtelen, hogy a könig­graezi ütközet másként dől el, de mivel a poroszok már nyolczszáz lé­pésről biztosan lőhetnek a gyors pus­kával, és egy perez alatt nyolczszor lőhetnek, a legvitézebb ezred egy ro­hamban megfeleztetik, mire a poroszt eléri. Itt volt tehát a hiba, hogy a ro­hamokat erőltették, holott ha ágyuk­kal többet dolgoznak, a poroszok a gyorspuskával is megsülnek. Még az is nagy hiba volt, hogy a rohanók szorosan egymáshoz szo­rulva mentek előre, így a poroszok az osztrákokat mindig biztosan talál­hatták , holott ha csatárlánc­ban, az­az , elszélyedve rohannak , aránytala­nul kevesebb leendett a kár. Ezen tapasztalatokat Bécsben fon­tolóra vették, azért most már gyanít­hatjuk , hogy az ágyuk hatalma lesz most a döntő, s ezért halmoztak ösz­­sze a dunai vonalra annyi jágyat, mennyi még sohasem volt ütközetben alkalmazva. A poroszok egy igen nagy előnyt nyertek a königgräezi ütközet sike­rére ,­­ azt t.­i. hogy csapataikat előbb összevissza járatták, és ezzel azt gyaníttatták, hogy minden irány­ban sokszorozva vannak, míg a nagy ütközetben lehetőleg egy helyre hú­zódtak,­­ azonban ezen sokfelé já­rásnak következménye lett, hogy sok a fáradságtól beteg, és a nagy sor- Hogy az olvasó némileg meg­ítélhesse a jövendő harcának mivol­tát , a következő czikkben egyet mást elmondunk, Vas Gereben.

Next