A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-07-22 / 29. szám
Budapest, 1866. 29-ik szám. Vasárnap, julius 22-én . A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Szerkesztői szállás Pesten, Zöldfa utcza Egész évi előfizetési ár . 7 frt kr másfél nagy negyedrét ivén. 2-ik szám , 1-ső emelet. Félévi . . . . 350 kr Az új válság. Kevés szóval , minden czifrázás nélkül akarjuk elmondani a hétnek történetét. Miután Velenczét a franczia császárnak engedte a fejedelem, Párisból érkezett hírek szerint azt hitte mindenki , hogy Napóleon a békét kierőszakolandja. Azonban a párisi híreket megcáfolta a franczia császárnak későbbi hivatalos nyilatkozata, mely szerint ő a poroszokhoz húz, és egyetért abban, hogy Ausztria a német szövetségből kilépjen. E szerint nem maradt hátra más, mint egyezkedni a poroszokkal, ha azok olyan feltételeket tesznek, melyek elfogadhatók. Ez sem sikerült, mert Poroszország most már Sziléziát is kívánja. Az alkudozások egész héten folytak, és a császár már hajlandónak mutatkozott a német szövetségből is kilépni, de Sziléziát odaengedni nem akarja, és mint halljuk, inkább mégegyszer a fegyverek szerencséjére bízza magát. Az alkudozások kihúzták a hetet, s miután már a bécsi ministériumok számára meg vannak rendelve a szállások Budapesten, sőt egyes minisztériumok hivatalnokai már itt is vannak, semmi kétség, hogy a jövő héten megtörténik az elhatározó ütközet. A franczia császári családban meghasonlás történt a béke eszközlésének elmulasztása miatt. A franczia császárné fiának sorsát akkor is vélte biztosíthatónak, ha Napóleon Ausztriát lekötelezi a békének jóindulatú kieszközlése által, hanem úgy látszik, hogy a franczia császárt mások ellenkezőre bírták. Metternich herczeg, párisi hírek szerint, lemondott volna az ausztriai követségről. E hit valószínű lehet, mert úgy látszik, hogy a követ úr alighanem vakon hitt a franczia biztatásoknak, és egyik oka annak, hogy Ausztria nagyon későn vette észre, hogy a poroszok Napóleon barátságáról nagyon biztosak voltak. A dolognak vége az, hogy megint a fegyver fog határozni. Vas Gereben. A döntő harca minden előjel szerint a jövő héten fog kiküzdetni. A békealkudozások alatt e héten föltűnt, hogy a poroszok némi sürgetést fejtettek ki, és a békét mintegy erőszakolni akarták. Bécsben használták az időt, s amely pillanatban lapunk sajtó alól kikerül, az Olaszországból már kétszázezer ember Bécs alatt van, s így az ausztriai csapatok nagyon megerősödtek. A bécsi nép, mely irtóztató gyáva lett a königgraezi csata után, a folyton érkező csapatok láttára újra föllélegzett, és már nem nyafog, mint a csata után. Az olaszországi csapatok nagy lelkesüléssel jőnek , és még ruháikon is igyekeznek valamivel kitüntetni, hogy ők győztes csapatokhoz tartoznak. Tizenhét nap óta áll a porosz sereg közel Bécshez, és még mindig nem rohanja meg Bécset. E késedelem bizonyosan nem véletlen, — észrevették , hogy óriási az erő, mely Bécs alatt szemben áll, — s elkészülhetünk, hogy óriási lesz a küzdelem, mely a Duna mellett lefoly, és a hadi művelet a Bécs, Pozson és Dlmücz közötti háromszögben fog elvégződni. A Kárpátokon túl fekszik még néhány magyarországi község a Dunán fölül, a poroszok ott is megfordultak, de a Dunához még nem közeledtek. Az ausztriai csapatok kétségtelen erős és kedvező helyeken várják a poroszt, és mivel a táborkart most már John tábornagy vezényli ki Olaszországban oly nagy hírre kapott, a vezénylet bizonyosan jobb lesz. A katonai vezénylet. A Benedek-féle táborozásnak fő jelleme az volt, hogy Benedek legtöbbet a rohamokra számított, tudva azt, hogy a legvitézebb hadsereg is ritkán állja ki a szuronyrohamot. Ha a poroszok olyan puskákkal lettek volna fölfegyverezve, mint az osztrákok, kétségtelen, hogy a königgraezi ütközet másként dől el, de mivel a poroszok már nyolczszáz lépésről biztosan lőhetnek a gyors puskával, és egy perez alatt nyolczszor lőhetnek, a legvitézebb ezred egy rohamban megfeleztetik, mire a poroszt eléri. Itt volt tehát a hiba, hogy a rohamokat erőltették, holott ha ágyukkal többet dolgoznak, a poroszok a gyorspuskával is megsülnek. Még az is nagy hiba volt, hogy a rohanók szorosan egymáshoz szorulva mentek előre, így a poroszok az osztrákokat mindig biztosan találhatták , holott ha csatárláncban, azaz , elszélyedve rohannak , aránytalanul kevesebb leendett a kár. Ezen tapasztalatokat Bécsben fontolóra vették, azért most már gyaníthatjuk , hogy az ágyuk hatalma lesz most a döntő, s ezért halmoztak öszsze a dunai vonalra annyi jágyat, mennyi még sohasem volt ütközetben alkalmazva. A poroszok egy igen nagy előnyt nyertek a königgräezi ütközet sikerére , azt t.i. hogy csapataikat előbb összevissza járatták, és ezzel azt gyaníttatták, hogy minden irányban sokszorozva vannak, míg a nagy ütközetben lehetőleg egy helyre húzódtak, azonban ezen sokfelé járásnak következménye lett, hogy sok a fáradságtól beteg, és a nagy sor- Hogy az olvasó némileg megítélhesse a jövendő harcának mivoltát , a következő czikkben egyet mást elmondunk, Vas Gereben.