Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 18. KÖTET (1898)

1898 / 3. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - NAGY GÉZA: Magyar kardok

EMLÉKEK ÉS LELETEK. 235 Genuában vagy Velenczében, hanem a Balkánon készültek s a latin íráshoz nem értő fegyverkovácsok torzították el a keresettebb pengék utánzásával azoknak eredeti föliratait. Ugyanezen kard megismertet bennünket a xvi—xvil. századbeli szablyák egyik szokottabb markolat-típusával, melyet madárfejhez hason­líthatunk. Kétségkívül keleti befolyásra vezethető vissza, mert a madárfej sokkal jellegzetesebb formában régi damaskusi kardok markolatánál is előfordul annak a lefelé hajló s viráglevélben vagy tátott szájú sárkány­fejben végződő keresztvasnak a kíséretében, mely annyira jellemző az arab fegyvereknél, régi pallosoknál és a törökök által meghonosított szablyáknál egyaránt. Nálunk már a XVI. század elején előfordul ez a markolattípus. Ilyet találunk azon magyar követek kardján, a­kik Miksa császár unokáját, Mária osztrák herczegnőt II. Lajossal eljegyezték. (Weisskunig, 385. 1.) A madárfej alak, horgas csőrrel s a fejtetőn kis bóbitával, itt is éles körvonalakban van föltüntetve. A borítólemez három virágalakú fejben végződő szeggel van a markolatra erősítve. A virágleveles végű kereszt­vas csak részben mutat keleti befolyásra, a­mennyiben nem hajlik mind a két ága lefelé, hanem csupán az egyik, a másik pedig fölfelé. Jellemző a kardkötő formája is, mely ebben az alakban a Balkánon maradt fenn. Ugyanis az övről lecsüngő két zsinór vagy szíj X alakban metszi egy­mást s a metszési pontnál virágalakú boglárdiszítménynyel van ellátva. A fentebb ismertetett múzeumi kardnál (IX. 3.) a madárfej kör­vonalai már nem olyan élesek, az alkalmazásnál már csak bizonyos hagyományos formákat utánoztak a nélkül, hogy madárfejre gondoltak volna, kétséget sem szenved tehát, hogy a Weisskunigban ábrázolt markolatformától a múzeumi kardig huzamosabb ideig tartó fejlődést kell fölvennünk s ha a pengé s részben a keresztvas még bele­illenék is a XVI. századbeli formákba, maga a markolat, a közepéből kiinduló s két oldalt harántosan futó vonaldíszítményével már semmi esetre sem lehet korábbi a xvIi. századnál. Azok a kardok, melyeknél a madárfejalakú markolattípus szorosan egyezik az említett múzeumi szablya markolatával, a­mennyiben pontosabban meg lehet állapítani korukat, mind a xvI. századból, vagy épen a mult század legelejéről valók, mint i. n. a bécsi udvari fegyvergyűjteményben II. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem (f 1713) kardja (Saal XXXV. Nr. 84), mely 1701-ben került az uralkodóház birtokába s III. Károly magyar testőreinek kardja, mely Károlynak, mint spanyol királynak a czimerével és 1703. évszámmal van ellátva. (Közölte Szendrei id. m. 813. 1.)* * Ugyanezt a markolattipust megtaláljuk a lengyel karabeláknál is, a keresztvas jellege azonban különbözik. L. egy ilyen xvI. századbeli karabela rajzát Boeheimnál, Waffenkunde Leipzig, 1890. 278. 1. — Egy másikat a körmendi gyűjteményből közölt Szendrei : Magyar

Next