Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 19. KÖTET (1899)
1899 / 3. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - MIHALIK JÓZSEF: A bor hatásainak allegoriái régi ötvösműveken
I02 ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ. Mária királyné arczképe mindenesetre a német renaissance-festészet becsesebb alkotásai közé tartozik. A gondos megfigyelés, a részletek lelkiismeretes ábrázolása, a kifejezés bensősége, nemkülönben az éles rajz, a hideg színek és a formáknak itt-ott feltűnő sarkossága épen úgy jellemvonásai, mint a kor legtöbb német képmásának. Bizonyos jelekből talán arra is következtethetünk, hogy mestere idősb Cranach Lukácsnak, Dürer kortársának, a hatása alatt állott. Dr. Éber László: A BOR HATÁSAINAK ALLEGÓRIÁI RÉGI ÖTVÖSMŰVEKEN. Régi metszeteken, plaketteken és ötvösműveken gyakran találkozunk olyatén figurális kompozíciókkal, amelyek rendesen négy egymást kiegészítő képből állanak , vagy mulatozó társaságot, vagy csupán egyes alakokat ábrázolnak. A sorozat egyik képén őz vagy bárány, a másodikon majom, a harmadikon oroszlán vagy medve, néha mind a kettő, végre a negyediken egy vagy több disznó kíséri a társaságot, vagy ha az illető előállítás csak egyedül álló alakot ábrázol, kíséretében mindig megtaláljuk az illető állatot, amelynek jelenléte bizonyára valamely allegorikus értelmet rejt magában, különben megmagyarázhatlan volna az illető műtárgyon való következetes jelenléte. Az ismert előállítások közül Virgil Solis-nak ide vonatkozó metszetei eléggé ismeretesek irodalmunkban is. Utolsó ízben Radisics Jenő mutatta be azokat a Művészi Ipar egyik kötetében a Magyar Nemzeti Múzeum harangvirág-serlegéről írt tanulmányában, hivatkozással Bartsch katalógusára, ahol az illető metszetek a 256—259. számok alatt tárgyalvak. A négy képből álló sorozatból, melyet itt összehasonlítás czéljából megismétlünk, az első metszet (1. ábra) négy férfiúból s egy nőből álló, asztal körül ülő mulatozó társaságot tüntet elő, részben hangszereket kezelve, részben kedélyes társalgásba bocsátkozva. Valamennyi alakon a nyugalmas kedélyesség érzelme ömlik el, amelynek okozójául bizonyára az asztalon lévő boros edények tartalmát kell tekintenünk. A jelenet hátterében egy őzbak képe tűnik elő, mely csendes nyugalommal látszik szemlélni a kedélyes mulatozást. A második metszet (2. ábra) négy tornázó férfit tüntet elő, kik valamennyien a legféktelenebb jókedvnek örvendenek. Egyikük tótágost * Harangvirág-serleg. Művészi Ipar, I. évf. 173 s köv. lap, Budapest, 1885/86.