Hekler Antal (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 49. KÖTET (1936)
PAULOVICS ISTVÁN: Dionysosi menet (thiasos) magyarországi római emlékeken. 2
Esetlenül nagyra rajzolt balkezének két ujjával a fuvola egyik sípját éppen befogja, miközben hüvelyk- és mutatóujját kinyújtja. A szimmetrikusan elhelyezett maenasok tulajdonképpen a kerek edény ellentétes pólusain állottak, csakúgy, mint a másik két, 2—2 alakból álló csoport. Ezen ellentétesség dacára a satyros-silenos csoportnak az alakok balra néző fejtartásával van meg a kapcsolata a főmotívummal. A jobbra lépegető, de a képsíkba visszacsavarodva tulajdonképpen hátranéző, hegyesfülű, erős csomós üstökkel és a homlokon kétoldalt 3—3 gömböccsel ékes szalaggal díszített satyros (14. kép) teljesen meztelen, mindössze görbevégű pedumot tartó balkarján látható egy festői ráncokat vető fátyolszerű ruhadarab. Leeresztett jobbkarjának csuklóban megtört kézfejét feltartja a fatörzsnél feltekerődző (csak farokrészben meglevő) kígyó fölé. Teljesen a képsíkban nyugodt tartásban áll mellette egy meztelen öreg silenos (15. kép). Csak felsőteste és lábai maradtak meg, feje azonban az egész kompozíció legremekebben sikerült része. 3—3 bogyós repkénnyel díszített, szalaggal övezett kopasz feje, mély barázdás, erős szemöldökű homloka, hegyes füle, csomós szakállával egybefolyó csapzott bajusza, feltűnően duzzadt ajkai, erősen szőrös melle egy remek 14., 15. kép. Aquincum: Magyar Nemzeti Múzeum. Hasonló felemás (egyenes és begörbített szárú) kettős fuvolát láttunk a párduckocsis bronzlemezke magnasánál, valamint a pécsi kőtöredéken is.