ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 117. ÉVFOLYAM (1990)
1990 / 1. füzet - TANULMÁNYOK - KOVÁCS LÁSZLÓ: Szablya-kard fegyverváltás : a kétélű kardos 10-11. századi magyar sírok keltezéséhez
földeken Árpád-korinak említett szórványos kardra bukkantak,57 s mivel a fegyver elveszett, tág korhatározását többé nem lehet a témánkhoz illő korszakra szűkíteni. A győr-gyirmóti kard tévedésből szerepelt felsorolásában, mert hivatkozásait végigkövetve egyértelműen egy 5. századi germán kardra vonatkozik.58 A csikvándi adat használhatatlan, mert e fegyverről csak annyit tudunk, hogy 1948-ban Szőke Béla kikérdezte a Gazdák erdejében 1936-ban lelt sír megtalálóját, aki azt is megemlítette, „hogy vagy ebben, vagy egy másik közeli sírban megelőzően egy kardot is találtak a kavicsszedők".59 A fegyverkard mivolta és kora egyaránt ellenőrizhetetlen. A csánigi homokbányában lelt kardról Zdenkoinski írta meg, hogy a 8. század végi ún. Immenstedt-típusból való.60 Végezetül a kapuvár-gyümölcsdombi kardról mindössze egy 1892. évi romantikus megemlékezés ismeretes: „az odább keletre eső Gyümölcsdomb cserepeken kívül egyebet nem szolgáltatott, mert dombjának derekát ezelőtt húsz évvel homokvétel czéljából egész szélességében keresztül ásták, mely alkalommal egy lovon ülő nagy ember csontvázára akadtak, mely jobbjában hosszú pallos-féle kardot tartott. Alkalmasint egyik honfoglaló ősünk lehetett, kit teljes fegyverzetével együtt ide temettek."61 Ezt az adatot sem lehet bizonyító erejűnek tekinteni. Korábbi feldolgozásom szerint a Bakay Kornél említette karoling szárnyaslándzsák közül az adat nélküli két cáki példányt kivéve, a felsorolt megyékben lelt példányok 9. századiak, vagy inkább e századból valószínűsíthetők.62 A fentiek nyomán tehát semmi alapunk nem lehet Nyugat-Magyarország Gézakori megszállására következtetni, s e helyzeten semmit se változtatott az, hogy a négy megyében az elmúlt két évtized alatt egy ifjabb, hitelesített kétélű kardos sír (Levél 1. sír) látott napvilágot. 3. Összefoglalásul megállapítható, hogy sem a kétélű kardos temetkezések részben kalandozások kori, sem pedig csaknem kizárólagos Géza-kori származása nem bizonyítható. Véleményem szerint e fegyverek beszerzésére és használatára csak 955 után került sor, s tulajdonosaik egy rétege, a köznépi temetőkbe hantolt pogány vitézek sírjainak ásásával az 1010/20-as évek táján hagyhattak fel. Ily módon az, a földrajzi elhelyezkedésükre alapozott nézet, miszerint e sírok Géza hatalmának kiterjedését tükrözik, ellentmondásokkal terhes, és nem tekinthető azon elmélet ingatag bizonyítékai egyikének, amely a vármegyerendszernek még a 10. század végén megkezdett szervezése mellett foglalt állást. Ezt erősíti meg Kristó Gyula monografikus feldolgozása is, amelyben a történeti adatbázisra építve ugyancsak kizárta a vármegyeszervezet ilyen korai létrehozásának lehetőségét.63 Nem fért előadásom időkeretébe, ezért befejezésül csak utalni szeretnék még egy történeti feltevés és a hozzá illeszthető régészeti anyag ellentmondásos voltára. Témánkba vág ugyanis, hogy Györffy György — egyébként ugyancsak vitatott — felfogása szerint, a fejedelmi hatalmat biztosító harcos jobbágyok még 1000 előtt megkezdett országos széttelepítésének az ún. törzsi helynevű települések az emlékei.64 A fentiek alapján elvárható lenne, hogy e vitézek temetkezéseinek a régészek által azonosított egyik lehetséges típusa, a kétélű kardos sírok legalábbis valamilyen hányada meglevő vagy csak földrajzi névként megőrződött törzsnévi település határában lásson napvilágot. Amint arról a dűlőneveket is felsoroló kétélű kardos lelőhelylista alapján megbizonyosodhatunk, ilyen előkerülési hely napjainkig nem ismeretes !65 Kovács László 67 Lovas E., GySz 12 (1941) 171. 58 Bakay Kornél idézete: Nagy G., ArchÉrt 33 (1913) 250., ahol egyetlen győri kardról történik utalás: Börzsönyi A., ArchÉrt 12 (1912) 34 -38. A kardról: Rónal., A középkor hajnala. (Bp. 1974). 54, 105 és 75. 1. 59 Szőke A., ArchÉrt 81 (1954) 128. 60 Vinski,Z., SHPIII: 1 1 (1981 ) 46: 54. jegyzet;Vinski Z., JRGZ 30 (1983) 474: 58. jegyzet; Vinski, Z., SHP III: 15 (1985) 82 —87,112. A típusról legújabban: Száméti, E., AAu 70 (1986) 390-393. 61 Bella, L., SUTE 3 (1892) 62. 62 Kovács, L., MittArchrist 89 (1978 — 79) 98-119, 351—360. A Karoling-kori szárnyaslándzsákról: Száméti, E., AAu 71 (1987) 155—171. Az adat nélküli két, 9. századi szárnyaslándzsát bravúrosan azonosította Kiss G., Savaria Múzeum Kiállítási Lapok 3 (1990). 63 Kristó Gy., A vármegyék . . . 513 — 516. 61 Györffy Gy., István király . . . 105 —106. Györffy György maga is utalt megfigyelése és a régészeti adatok közötti eltérésre, uo. 105. A kérdést részletesen tárgyaltam: Kovács, L., Remarks . . . Megjegyzendő, hogy az általam 955—1010/20 közé keltezett kétélű kardos sírokban nyugvó vitézek közül a későbbiek, azaz az ezredforduló tájáról s az azt követő időből valók, valóban lehettek a kialakuló miles réteg tagjai, viszont a törzsek széttelepítésének, vagyis a törzsnévi helynevek mozaikszerű megjelenésének már korábban meg kellett történnie. Ezért nem lehet az utóbbiak és a kardos temetkezések között kapcsolatnak nyoma ! 65 Lelőhelytérképem tisztázati rajza Dukay Bernadette munkája, amit ezúton is megköszönök. Köszönettel tartozom Bóna Istvánnak is szíves lektorálásáért, valamint lektori véleménye egyes részeinek közlésre engedélyezéséért.