A Reggel, 1948 (21. évfolyam, 1-36. szám)
1948-06-07 / 24. szám
1948 június 1. Reggeli levél A Gábor-utcai fiúk A Gábor Áron-utca a rózsadombi hegyvidékről nyílegyenesen vezet le a Virányos széles fasorjába. Ha az ember, mondjuk, Marseille-be akar utazni, akkor végigüget lefelé a Gábor-utcán, majd a sarkon felszáll a 83-asra, a többi már gyerekjáték. Mit lehet csinálni Marseilleben? Ezer ördög és pokol, az ember őgyeleg a kikötőben, matrózpálinkát iszik a „Tengeri farkas“-hoz címzett csapszékben s egy szirokós estén belecsap a „Whita star“ kapitányának hatalmas tenyerébe, eljegyzi magát a hajósélettel. De arra is van ám lehetőség, hogy a fickómeg sem áll a légióig, harcol a riffkabilok ellen s olyan vitézül verekszik, hogy a második hónapban már tiszti rangja van. Akkor hazajön rövid látogatóba, spahi egyenruhájában bekopogtat Marikáékhoz, fölényes, mint Herbert Marshall, gumit rág és minden második mondatát így harapja el: damned! A 17 esztendős Virányi Imre gyerek, a ponty utcai kereskedelm diákja alkalmasint így töprenghetett, amikor egy május végi vasárnap reggelén lefelébaktatott a Gábor utcán s aztán a sarkon fölszánt a villamosra és kért egy átszállót Marseille. Ennek már több, mint egy hete s azóta Imréről semmi hír, ha a tengeri viszonyok kedvezők, még Sárvárig is eljuthatott. A példa azonban ragadós és a héten húsz rémült mama szaladt a rendőrségre, hogy csemetéik világgá mentek, néhány forinttal és két szelet lekvároskenyérrel a zsebükben. Akad közöttük jó tanuló, persze gyöngébb is, de egyik sem valami vásott gyerek, 18 éves a legidősebb, eddig szépen idolába jártak, anteapudadadversum, sinus és cosinus tétes, aztán egyszerre csak fogták a sapkájukat és elindultak. Istenem, az embernek kell valamit játszani, ha megtanulta a leckéjét! A Pál utcai fiúknak még elég volt a Füvészkert segetverő kaland volt az is, amikor Csele kiszedte a madár fürdőkádból a gittet és jegyzőkönyvileg ■ átadta Lesziknek, hogy rágja a kiszáradás elleni megóvás céljából. Márár az ember nem csinál ilyen marhaságot, hanem elmegy hajósnak. A kis Virányi Imre, az első szökevény különben is úgy érezte, hogy ő tulajdonképpen csak vendégségben van otthon. Édesanyja meghalt 3 esztendővel ezelőtt, apja adóhivatali tisztviselő, néhány száz forint a fizetése és akkorra kis albérleti szobában lakik Pesten, hogy egyedül alig fér el benne. Imre viszont nagyon szép villában lakik Horváth Kálmán bácsiéknál, itt a Gábor-utcában, Kálmán bácsi felesége apának a húga, jó, jó, de azért" ez mégiscsak vendégség. Átmeneti állapot. Kálmán bácsi idős nyugdíjas, aki csak a rózsái között érzi jól magát s azt hiszi, diáknak az a kötelessége, hogy örökké csak tanuljon. Hát az ember megsavanyodik, ha folyton a könyvei fölött görnyed, valamit ki kell találni. Fúvócsővel gittet lődözni egymásra az üres telkeken? Micsoda bolondság, a Zamek a WlIJb-ből már a frontot is megjárta, ahol az emberek nem fúvócsővel lődöznek egymásra és Torday, akinek most kellene érettségiznie, Indokinából ír haza leveleket, ahol bennszülött törzsekkel csatázik s valószínűleg már skalpok is lógnak az övében. A világ nagy és minduntalan hírek érkeznek mindenfelől és emberek óriási füvészkertekben nagy hadjáratokat viselnek egymás ellen és akkor kérem szépen a Ludolf-féle szám az annyi, mint 3,14, vagyis, ha a kör kerülete, eh, belezavarodik az ember! És akárhová fülel, mindenütt csak komor dolgokról esik szó, sehol semmi játék, a Lóri valami gyorsíró , versenyre készül. Laci a héten kimaradt az iskolából, kenyérkereset után kell néznie, mert a papája nem bírja tovább, szóvalmerő k kedélytelenség minden vonalon. A fiúk felnőtt dolgokról fecsegnek az osztályban, mit csináljon, ésetben valami kalandvágy mozog, valami kései Nemecsek-kedv, hogy megvédjen egy láthatatlan „grundot“? Hogy nagy stratégiával megverje a Pásztor-hadosztályt és megtáncoltassa magát a nagy Áts Ferit? A Gábor utcai fiúk a dombok felé ténferegnek s a hazulról elcsent távcsővel nézik a 83-as villamost, amely Marseille felé fut, a Széll Kálmán-tér irányában. Aztán az ember egyszerre csak lázad! Lázad az ellen, hogy hétfő után kedd jön, lázad a cosinus-tétel ellen, lázad a fizikatanár bőrnotesza ellen, Kálmán bácsi rózsái ellen, összetakarít 12 forintot és fölül a 83-asra. Ez az életben az első lázadás. Persze, ezt aztán még sok-sok lázadás követi. Különféle lázadások. De abban mind megegyezik, hogy utána megverik az embert, rázárják a szobája ajtaját s a megbonthatatlan rend hívei fokozottabb mértékben ,szemmel tartják. S a cosinus-tétel marad, mi volt és a Ludolf-féle szám sem lesz több 3,14-nél... Kalász Péter aoasa a BSSR Bans Bx a Reggel x TÁISAS ÉS E1YÉ31 GTAZAS X—2—3 hetes üdülés KARLSBAD, MARIENBAD, PRÁGA ÉS A TÁTRÁBA meglátogathatja csehszlovákiai rokonait! Jaigiitkqrés: „VIA" vtazsisi Iroda, IV., Váci utsa 38. Tel.: 133-256. Északi fény az Operaházban az „Igor herceg" vasárnapi felújítása öten voltak,s öten a fiatalembereik a szentpétervári csapszékben, úgy is hívták őket, hogy „az ötök“. Abban egyeztek, hogy kz lángész volt valamennyi, s autodidakta, aki magától tanult, nem az iskolától és egyikük sem arra a pályára lépett, ahová való. Főnemesi vagy nemesi házból jöttek ők, s amint borús homlokuk összehűjolt, nem Báratyuska kormánya ellen szőttek pokolgépes terveket, hanem a szenvelgő, mesterkélt, idegen muzsika ellen, hogy a népi lélek mélységeiből hozzanak fel helyette új nemzeti muzsikát- Porfirievics Alexander Borodin orvos volt, majd kémia professzor és államtanácsos, — egyébként nagyhatalmú herceg fia! —• Petrovics Modoszt Musszorgszkij meg éppen a nevezetes Preobrazsenszkij gárdaezred tisztje, míg Balakirjev a természettudományok tanára, Cuj egészen a tábornokságig vitte a cári katonatiszt pályáján és Rimszkij-Korzakof Nikoláj Andrejavics a cári haditengerészet tisztje. Mindannyian tudták, hogy pályát tévesztettek, de csak Rimszkij-Korzakof volt az, aki a zenei „magántanuló“ hézagos tudását később annyira kiegészítette, hogy reá várt a feladat: zseniális, de félbemaradt barátai, Borodin és Musszorgszkja műveit teljessé tenni. Titokzatos és regényes oroszok voltak ők, akikről Liszt Ferencünk mondta, hogy „még nem találták meg a kulcsot bonyolult természetükhöz“, de ki akarják bányászni, fel akarják szabadítani „jellemük és zenéjük legsajátosabb titkait“. Borodin műve, az „Igor herceg“, amely ma este kerül Operaházunk színpadára, Rimszkij-Korzakov és Glazunov kiegészítésében, a régi Oroszország kísérteties zenedrámai látomása. E látomásban ott lebeg a szerző, Borodin mellett „az örök“ halovány szellemarca is. Az új orosz énekszavalat, — hogy Wagnerrel szóljunk: deklamáció! —, népi mélységekből, őserővel és egyszerűséggel ható szépségét adja számunkra. Az előadás ó-szláv látomás és valóságos élet drámai szövevénye! Komor Vilmos karnagy a friss miáódikus gazdagságot éppen úgy kivilágoztatja, mint a kórusok komor egyszerűségét és hatalmas robbanó erejét. Oláh Gusztáv rendező, a műfaj e nagy művésze, a színpadkép képzeletet igéző szépségével vesz birtokába bennünket, majd Márk Tivadarral, a jelmeztervezővel együtt űzik azt a varázslatos játékot, hogy a barbár pompázású kép örvénylő, színes forgataggá olvadjon"s mégis a kép maradjon! A kar művészeit és mesterüket, Pless Lászlót említem a szólisták előtt, mert Borodin remekművének egyik főszereplője a kórus. Tökéletes árnyalatgazdagság, finom kiműveltség, a részletek szövevényes szépsége egyesül itt — az egésszé olvadás monumentalitásában! Jámbor töprengő és belső izzású Igor hercege megrázó alakítás. Borodin tragikus gondolatait megkapó esfvel fejezi ki, éneke pedig a nemes kulturáltság iskolapéldája. Legvonzóbb és legjobb operaénekeseink egyike ez a fiatal művész! Varga Livia szép, mint egy ó-szláv szentkép, s finoman rajzolt ajka kecses kapujából éteri magasságok felé száll a szárnyatbontó ezüstmadár, a hangja! Simándy olvadékony lírai tenorjának hősi a vivőereje, éneke finoman árnyalt és kifejező- Székely sötéten zengő basso profondo-ján a kifejező énekbeszéd mesterművét szólaltatja meg, alakító művészete pedig olyan sugalló, erejű, hogy ő valóban a költő képzeletében és a mesékben élő, tatár kán alakját varázsolja elénk! Fodor az ármányos Galickij herceget démoni lányok lobogásában igézi elénk: az operaszínpadon páratlan ez az őserejű, színesen zengő bariton és a jellemzésnek, azemberábrázolásnak ez a kísérteties művészete! Németh Agona sötét színű altja mint puha keleti szőnyeg terül elénk a színpadon, Maleczky és Fekete két rikító ábrában kacagtatóan és életteljesen ábrázolja a züllött vándorénekeseket, Somló, Surányi Éva és Kószó egy-egy jelentős színpadi villanást ad nekünk, Virág Ilona, Orgonás Margit és Petry Kató egyegy szép énekpillanattal ajándékozza meg a hallgatót- A poloveci táncokat az egész balettkar járja, szikrákat szóró és színes, kavargó és érzéki forgatagban. Különösen Harangozót dicsérjük: mokány kis tatár harcosa ördöngős, démoni, vad és nem felejtjük el a pillanatot, mikor a gumilabdaszerűen perdülő „kutyaképű“ tatárocska guggolva, tombolva, tapsolva, mint a dervis, uszítja táncra a többieket... Balassa Imre Csehov a Nemzeti Színházban Ifjúságunk évadján Csehov volt az egyetlen orosz prózaíró, akit jól ismertünk és megszerettünk, a lapokban megjelent leágazó erejűnovelláiból, holott más orosz remekírók, mint Goncsarov, Gogoly, Tolsztoj, Turgenyev, Dosztojevszkij arcába akkor néztünk csak bele igazán, mikor a „Klasszikus Regénytár“ taváló fordításokban közölte remekműveiket. Csehovot, a színpadi szerzőt a régi Vígszínház mutatta be nekünk, a „Három nővér“ és a „Vanja bácsi" felejthetetlen előadásában, melyre évtizedek meszeségéből is visszanézünk, mint a színpadi játék klasszikus remekére. A „Cseresznyéskert“ most jutott el a Nemzeti Színház színpadára. Jellegzetesen csehovi alkotás, látszólag semmi sem történik benne, de valójában izgalmas dráma izzik a hamuréteg alatt, nem is egynéhány emberé, hanem egész társadalmi osztályé, nem is csupánegy orosz társadalmi réteg, hanem egy világtársadaloma lassú feloszlása, porrá omlása, széthullása ... Hogy mily fontos a fordító munkája, ezen a nemzetiszínházi estén éreztük a Madách Színházban, amikor minden egyes szó a maga helyén volt, minden betű csehovi igazsággal csengett, mert nagy költő, Tóth Árpád fordította a másik nagy-nagy költő, Csehov Antal szavait. A rendező, Gellért Endre, szép munkát végzett, de tudósunk is maradt! A megsemmisülésbe hulló emberek hamurétege alól nem csillámlott ki a csehovi Ura és azt az egységgé ötvözött összjátékot sem kaptuk meg, amelyre a Vígszínház egykori klaszszikus együttese szoktatott bennünket, éppen Csehovnál. Olyan művészek, mint Major, aprólékos gonddal dolgozták ki a szerepüket, de önmagában és önmagáért él a színpadi alak és éppen ezért kiesett az összjáték képfámájából. A legjobb alakítás a Petié, aki a nagy emberábrázolók sorába emelkedett a vén inas szerepében: olyan ez az elaggott szolgaember, aki csapásnak érzi a jobbágyfelszabadítást, mint a podagrás vénhedt kutya, amely már nem akar kijutni az ólból! Tőkés Anna fojtott szenvedélytől remegő hangja, Olty Magda — talán a rendezés miatt! — elmosódó, de tehetséges alakítása, Rajczy, Tompa, Szendrő, Horváth, Pártos Erzsi egy-egy figurája érdemel szép szót, s Háy Károly László díszletei, amelyek ezt az őrlődő, pusztuló-vesző világot jól érzékeltetik.a KSST BÁRSONY RÓZSI SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPELTÉK az este az Operettszínházban, öltözőjét valósággal elborították a rózsák. Egy kíváncsi színházi ember élt az alkalommal és megkérdezte, hány éves? Rózsi harciasan így felelt: „Tessék tudomásul venni, hogy én már 17 éves koromban híres primadonna voltam! Tehát éppen 10-zel vagyok fiatalabb, mint amennyit maga hisz!“ ■Sé . MICKEY RONEYT VÉGLEG ELVÁLASZTOTTA az amerikai bíróság feleségétől, a szép Betty Jones-től. A feleségnek 100.000 dollár kártérítésig ítéltek meg... SzőnyAlidz SzmieleinA SzípjlgítLlxák végleges nyomtalan eltávolítása 100%-os garanciával KÖRNER kozmetika, VI., Teréz körút 1/a. Telefon: 428—586. MtoJikaTO DIOPTRIAS és különleges HUPSZEMÜVEGEK 11.PETIFISfi05CS0.fi. szaküzlete BELVÁROSI ’ SZÍNHÁZ MELLETT Veres Pálné leánygimnáziumban 1918- ban érettségizett Vitta. osztályú OSZTÁLYTÁRSADAT HÍVOSfi TALÁLKOZÓRA a Pacsirta vendéglőbe, az Uj Szt. János kórház fölött, szerdán, 90 év este fél órakor. Farkas Irma, Mandicsné/ Elvesztettem fontos műszaki rajzokkal és egyéb okmányokkal AKTATÁSKÁMAT negyedikén este a Bajcsy-Zsilinszkyúton. Kérem, hogy a becsületes megtaláló, a csak nekem fontos iratokat magas jutalom ellenében szíveskedjék visszajuttatni. Dekoráció, Bajcsy,Zsilinszky út 50. Borsa Gábor. Váltott malacokkal a Medgyaszayban Engedjék meg nekünk, hogy a Medgyaszay Színház újdonságával kapcsolatban merész újítással a díszlettervező Neogrády Miklós nevét írjuk le elsőnek. Az ő érdeme ugyanis ez, hogy a „balfenékre“ nem ajtót szereltetett, hanem függönyt s ez azért fontos, mert itt vezet az út a hálószobába. Márpedig a „Váltott lovaggal“ szereplői annyiszor tűnnek el itt a hálószobában, hogy a 25-ik előadás után az odanyíló ajtó föltétlenül sarkig kopott volna. A színházak pedig tudvalévően nem mennek olyan jól, hogy manden 25-ik előadás után új ajtót csináltathassanak: a függöny jó megoldás. Lovagok és udvarhölgyek, csillagászok és lakájok szüntelenül a hálószobába rohannak: hajnalban és délelőtt, délután és éjszaka, ami nem is csoda, mert minden pillanatukat arra használják föl, hogy kőrisbogérport szórjanak egymás borába s egyéb szerelmi csalafintaságokon törjék a fejüket. Ha a hajdani Komédia Orfeum törzsgárdája beülne a nézőtérre, ugyancsak szégyenkeznék: a „Váltott lovaggal“-hoz képest, ők nyugodtan vendégszerepelhettek volna bármelyik budai leánygimnázium Mikulás-délutánján. Vannak pillanatok, amikor gazember nem hisz a fülének! Aztán vannak pillanatok, amikor a szemének nem hisz. Végülszórtján hinnie kell: Manoir és Verhylle, a világ minden táján ismeretlen szerzőpár olyan sikamlós kis darabocskát kanyarított, hogy ezt már nem lehet fokozni! Peéry Piri ezzel az átdolgozásával nyíltan hadat üzent Pitigrilinek, aki most már valóban csak humorával van fölényben, „pikantériában“ csúfosan alul maradt. A „nagy hármas“ Gombaszögi Ella, Feleky Kamill és Szabó Sándor, akár megelevenedett Boccaccio-illusztrációk, pajzánkodnak a nyílt színen a rövid idő alatt, mit éppen nem hálószobában töltenek, remek színészek mind a hárman s annyi kedéllyel fűtik a szöveget, hogy olykor Moliére sem kap többet. Hiába, aki vízbe esett, annak úsznia kell, hát úsznak is, akár csak a többiek: az asszonyosra gömbölyödött Kelemen Éva, a lassan mégiscsak férfiasodó Gozmány, kit főleg azért illet extra dicséret, mert igazán szépen énekelte el Hajdú Júliának, a figyelemreméltón sok mondanivalóval rendelkező ifjú zeneszerzőnőnek „Száz édes csók" refrén ü pergetett mézízű dalát. Finom kis melódia, ez s ami elragadja ősi embert: lélek van benne, nemcsak slágerlehetőség után szimatoló kólafejek. Mátray György, a mi „Doktor úr“ óta szemmel tartott nagyorrú komikusunk megintcsak jól vette az akadályt, hiába, tudja a titkot, az adagolás nagy mesterségét, a csúnya férfiak megejtő kedvessége van a humorában. Bárczy Kató szőke és ... Több jelző nem jut eszembe. Hogy szőke, ez nála döntő. Alakítókészsége, humora, bája, szőke! Murányi Lili viszont bronzos lány, borsosan pikáns, ilyen női jelenségekért szoktak néha férfiak bomlani s aztán felsóhajtani: nem értem! Az Isten elvette az eszemet! Bájos Csanak kitére muzsikájai megbízható és nagyon ízléses muzsikus ő és hetykék, de olykor líraian ellágyulók Kristóf Károly versei. Lóránth, a rendező, élénk volt ezúttal: mindenre ügyelt, még kard is függ a lovagok oldalán. Még megjegyzem: Solti Hermin pirulna ennél a darabnál... H. V. Care Hiest 14-én (7-e helyett) KANAZAWA amerikai japán énekesnő szerdai érkezése miatt. Műsoron: olasz áriák, dalok: PILLANGÓ, TRAVIATA-DUST, japán dalok. (Kencert) Jószabású nyári ruha a Spidz, szatfiből, nem, luxin, KÍGYÓ-UTCA 2. GOMBASZÖGI FRIDA HAZATÉRT AMERIKÁBÓL és Molnár Ferenc legújabb színdarabját hozta magával, amelynek ő játssza el majd itthon a főszerepét. Találkozott Amerikában Korda Sándorral, a Huik-vonósnégyessel, Lax doktorral, aki változatlanul a diplomaták és a művészek orvosa és Kertész Mihállyal, akiről éppen a héten írta az egyik newyorki napilap, hogy „utólérhetetlenül roszszul beszél angolul. Darvas Lili színiiskolában tanít és nemsokára mint producer mutatkozik be, Hatvany Lili pedig „ghost-writer“, vagyis „néger“, ahogy nálunk mondanák, mert — nem a saját neve alatt ír. Egyben azonban mindanynyian megegyeznek: honvágyuk van... .