A Szabadság, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-05 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. IsmeM a Szabadság _______________________________________MUNKÁSPÁRTI HETILAP____________ ■ §(.lfi^ v ** * mb I? i ür JÉr^T J i'-» ? «äs í-TÁkrl «TT ieT^*7*l3 81 m ««a W w J gr*s* y dm 0 & m n w 1 m r I w 1 w*§. M msm 1é-Jkl i r**' ^ Tin ' mn EZ MÁR A TETTEK IDEJE Egy ismerősöm a minap kesernyés szellemességgel azt kérdezte tőlem: „Tdod-e, hogy nálunk az ellenzék behelyettesíthető a boldogság szóval?” Értetlenségemet látva így folytatta: „Petőfi azt kérdi Téli világ című versének kezdősorában: Hol a boldogság mostanában? És azt feleli: barátságos meleg szobában. Na, a két ellenzéki pártra nagyon ráülik, hogy hol az ellenzék mostanában, barátságos meleg szobában. Mert hogy nemigen látni őket a mindennapi életben.” Mint minden hasonlat, egy kissé ez is sántít. Mert bár az sem mindegy, hogy a barátságos meleg szobák a pártszékházakban vannak-e, ahol azért zajlik valamiféle élet, vagy otthonokban, a magánélet színhelyén. A méltányosság azt is megköveteli, hogy azzal is számoljunk: a Fidesz-FKGPMDF koalíció minden lehetségest és olykor lehetetlent is elkövet az ellenzék nyilvánosságának visszaszorítására; gondoljunk csak a háromhetenkénti ülésezésre ítélt Országgyűlésre. Mindezt figyelembe véve is indokolt a kérdés: hol az ellenzék mostanában? A kérdés azért is izgalmas, mert néhány hete lezajlottak a parlamentben helyet foglaló két ellenzéki párt kongresszusai, több-kevesebb személyi változás történt, határozatokat hoztak. (A forma szerint az ellenzéki MIÉP is tartott országos összejövetelét, de mivel egyszemélyes párt, és mivel lényegileg nem ellenzéki, vele nem foglalkozom. Utóbb azért lesz róla is szó. A közvélemény-kutatási eredményeket figyelve, benne az ellenzék erősödését tapasztalva, évekig helytálló volt az a magyarázat, hogy az ellenzék a kormány hibáiból, a nagy többség által elvetett goromba stílusából él, így volt-e vagy sem, nem bizonyítható. De bárhogy volt is, most már saját mondanivalóval kellene színre lépniük. Ez úgy értendő, hogy nem elég kritizálni a kormányt, képletesen tapsikolni a kisgazdák botránysorozatára - ez mostanra már kevés. Hogy nem másra, Kovács Lászlóra utalok, aki többször elmondta: az MSZP alternatívát akar és tud előterjeszteni, hogyan kormányoznák ők az országot, ha hatalomra jutnak. Tényleg elárulhatnák. Már csak azért is, mert számtalanszor hivatkoznak hosszabb időre szóló programra, amely már ötvözi a pártban lévő különböző platformok vitában kiérlelt legjobb elemeit, céljait. A hivatkozás legfeljebb a közélet iránt naponta érdeklődők kíváncsiságát csigázza fel, de a milliók számára semmit sem tartalmaz. Hol van ez a program? Mikor adják közre sokszázezer példányban? Nem biztos, hogy csak a rossz nyelvek mondják: az MSZP-t a kongresszus után is belső személyi nézeteltérések bénítják, ezért nem tud kifelé eléggé aktív lenni. Némi módosítással ugyanezt el lehet mondani az SZDSZ-ről is. Az újdonsült elnök, Demszky Gábor hetek óta ismételgeti szövegét: le akarja váltani az Orbán-Torgyán kormányt, és meg akarja akadályozni az MSZP nagy arányú fölényét a 2002-es választáson - de hogy konkrét ügyekben mi az SZDSZ álláspontja, arra nézve nem ismerünk összefüggő rendszerezettséget. Közben pedig úgyszólván naponta adódna lehetőség, hogy a felvetődő kérdésekben kinyilvánítsák véleményüket. Az SZDSZ-ről tudvalevő, még a látszatától is ódzkodik, hogy valamely szakszervezeti, ágazati akciót támogat. De az MSZP nem titkolja rokonszenvét és kapcsolatát a dolgozók érdekképviseletét jól-roszszul ellátó szakszervezetekkel. Képviselőik is ott ülnek a parlamenti padsorokban. Akkor pedig őnekik büszkén kellene vállalniuk azt a jobboldali vádat - ilyennel állt elő az akkor még miniszter Gógl Árpád az egészségügyi dolgozók nem régi rövid munkabeszüntetésekor -, hogy a bérből és fizetésből élők egy-egy megmozdulása igenis politikai töltetű. Nem lehet hosszabb távon olyan kettősséget, sőt kétértelműséget fenntartani, hogy a társadalom legnépesebb csoportjának, a dolgozóknak a képviseletét vállalják, de amikor akciót terveznek vagy tartanak életviszonyaik javításáért, nem állnak keményen melléjük. A régi mondás szerint a választási felkészülés az előző választás másnapján kezdődik. Hát ennek legfeljebb szavakban van jele az ellenzéki pártok tetteiben. Márpedig a számba jöhető szavazókat megnyerni,csúnya kifejezéssel élve: megdolgozni, nem lehet egy rövid kampány alatt. Csak példaképpen ragadok ki egyetlen nagy területet, amelyről zengenie kellene a szocialisták véleményének: a mezőgazdaságot. Az amúgy is tönkretett, a megélhetés gondjaival küszködő falusi népesség nagy részére új megpróbáltatás vár: a szövetkezeteket törvény kötelezi a külső üzletrész-tulajdonosok részesedésének kifizetésére. Sok-sok millió forintnyi teher zúdul a tagok nyakába. (Folytatás a 3. oldalon) XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2001. január 5. ^ Ára: 78,forint Visszavonulás után kibontakozás Új évtizedet kezdünk, új politikai helyzetben, a korábbiaktól eltérő feladatokkal. A 90-es évek elején fel kellett ismernünk, hogy a szocializmus erőinek visszavonulását nem tudjuk megakadályozni, még akkor sem, ha kisebb ellentámadásokkal helyi sikereket lehet elérni. Fő feladatunk a túlélés volt, a szocializmus erőinek megmentése azzal a stratégiai számítással, hogy ezzel egy új, nagy ívű kibontakozás fokozatos előkészítésére is mód nyílik. Mára változott a helyzet: vége a visszavonulásnak, a kibontakozás feladatait oldjuk meg. A Munkáspártot nem tudták sem betiltani, sem felszámolni. A visszavonulás körülményei közepette is részt vettünk mind a három parlamenti választási küzdelemben, megőriztük, sőt némileg gyarapítottuk szavazói táborunkat. Sajnos, sok idős elvtársunktól búcsúztunk el, akik emlékét megőrizzük, hiszen nélkülük nem vészeltük volna át a visszavonulás nehézségeit. Működő, tapasztalt párt Megőriztünk seregünket is, megvédtük a párt szervezetét. Erősebbek és tapasztaltabbak is lettünk. Megtanultuk az új küzdelem harcászatát, megtanultuk, hogyan kell részt venni a választásokon, hogyan kell dolgozni a polgári demokrácia intézményeiben, hogyan kell megnyerni a sajtót, hogyan kell utcai megmozdulásokat szervezni, hogyan kell együttműködni a szakszervezetekkel. Ez tagságunk közös tapasztalata, olyan tudás, amellyel korábban nem rendelkeztünk. A megyei és budapesti elnökségek, a koordinációs bizottságok, amelyek néhány éve sok bizonytalansággal küzdöttek, mára alapvetően harcképesek. Új lehetőségek - új feladatok Az új évezred, az új évtized elején ellentámadásba megyünk át. Mi a célunk? Bejutunk a parlamentbe, növeljük a helyi önkormányzati képviselőink szántát a Munkáspártot a magyar politika kikerülhetetlen szereplőjévé tesszük. Van, aki szerint ez kevés, ez nem a szocializmus programja. Igen, ez még nem a szocializmus, de egy jelentős lépés hosszú távú céljaink, eszméink megvalósításában. (Folytatás a 4. oldalon) A szövetkezeti üzletrészekről A kormánykoalíció a tíz éve tartó mezőgazdasági válság további elmélyítését, a mezőgazdaságból élők, a falun lakók többségének további sorsrontó intézkedését készíti elő a szövetkezeti külső üzletrészeknek a szövetkezetek terhére történő kifizetésével, és annak forrásaként, a tartósan állami tulajdonban maradt mezőgazdasági társaságoknak (a volt állami gazdaságoknak) az eladásával. (5. oldal) TÁRSADALOM - KULTÚRA ♦ Kell, mint a levegő (5. oldal) ♦ Közelkép két művészről ♦ Brit Birodalomból Nemzetközösség ♦ Opera 2001-től 2002-ig ♦ Keresztrejtvény (7. oldal) KÜLPOLITIKA • Baloldali Együttműködés Németországban • Cipruson lobog a baloldal lángja • Jobboldali győzelem a szerbiai választásokon • Nyolcvan éves a Francia Kommunista Párt (2. oldal) Szociális Alkotmányt - az egészségünkért! A MUNKÁSPÁRT AKCIÓJA 2001. JANUÁR 22-27-IG