A Szabadság, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-05 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. Ism­eM a Szabadság _______________________________________MUNKÁSPÁRTI HETILAP____________ ■ §(.lfi^ v ** * mb I? i ür JÉr^T J i'-» ? «äs í-TÁkrl «TT ieT^*7*l3 81 m ««a W w J gr*s* y dm 0 & m n w 1 m r I w 1 w*§. M msm 1é-Jkl i r**' ^ Tin ' mn EZ MÁR A TETTEK IDEJE Egy ismerősöm a minap kesernyés szellemességgel azt kérdez­te tőlem: „T­­dod-e, hogy nálunk az ellenzék behelyettesíthető a boldogság szóval?” Értetlenségemet látva így folytatta: „Petőfi azt kérdi Téli világ című versének kezdősorában: Hol a boldog­ság mostanában? És azt feleli: barátságos meleg szobában. Na, a két ellenzéki pártra nagyon ráülik, hogy hol az ellenzék mos­tanában, barátságos meleg szobában. Mert hogy nemigen látni őket a mindennapi életben.” Mint minden hasonlat, egy kissé ez is sántít. Mert bár az sem mindegy, hogy a barátsá­gos meleg szobák a pártszékhá­­zakban vannak-e, ahol azért zajlik valamiféle élet, vagy ott­honokban, a magánélet színhe­lyén. A méltányosság azt is megköveteli, hogy azzal is szá­moljunk: a Fidesz-FKGP­MDF koalíció minden lehetsé­gest és olykor lehetetlent is elkövet az ellenzék nyilvános­ságának visszaszorítására; gon­doljunk csak a háromhetenkén­ti ülésezésre ítélt Országgyű­lésre. Mindezt figyelembe véve is indokolt a kérdés: hol az el­lenzék mostanában? A kérdés azért is izgalmas, mert néhány hete lezajlottak a parlamentben helyet foglaló két ellenzéki párt kongresszusai, több-kevesebb személyi változás történt, határozatokat hoztak. (A forma szerint az ellenzéki MIÉP is tartott országos összejövetelét, de mivel egyszemélyes párt, és mivel lényegileg nem ellenzéki, vele nem foglalkozom. Utóbb azért lesz róla is szó­. A közvélemény-kutatási eredményeket figyelve, benne az ellenzék erősödését tapasz­talva, évekig helytálló volt az a magyarázat, hogy az ellenzék a kormány hibáiból, a nagy több­ség által elvetett goromba stílu­sából él, így volt-e vagy sem, nem bizonyítható. De bárhogy volt is, most már saját monda­nivalóval kellene színre lépni­ük. Ez úgy értendő, hogy nem elég kritizálni a kormányt, kép­letesen tapsikolni a kisgazdák botrány­sorozatára - ez mostan­ra már kevés. Hogy nem másra, Kovács Lászlóra utalok, aki többször elmondta: az MSZP alternatívát akar és tud előter­jeszteni, hogyan kormányoz­nák ők az országot, ha hatalom­ra jutnak. Tényleg elárulhat­nák. Már csak azért is, mert számtalanszor hivatkoznak hosszabb időre szóló program­ra, amely már ötvözi a pártban lévő különböző platformok vi­tában kiérlelt legjobb elemeit, céljait. A hivatkozás legfeljebb a közélet iránt naponta érdeklő­dők kíváncsiságát csigázza fel, de a milliók számára semmit sem tartalmaz. Hol van ez a program? Mikor adják közre sokszázezer példányban? Nem biztos, hogy csak a rossz nyelvek mondják: az MSZP-t a kongresszus után is belső személyi nézeteltérések bénítják, ezért nem tud kifelé eléggé aktív lenni. Némi módosítással ugyan­ezt el lehet mondani az SZDSZ-ről is. Az újdonsült elnök, Demsz­ky Gábor hetek óta ismételgeti szövegét: le akarja váltani az Orbán-Torgyán kormányt, és meg akarja akadályozni az MSZP nagy arányú fölényét a 2002-es választáson - de hogy konkrét ügyekben mi az SZDSZ álláspontja, arra nézve nem ismerünk összefüggő rendszerezettséget. Közben pe­dig úgyszólván naponta adódna lehetőség, hogy a felvetődő kérdésekben kinyilvánítsák vé­leményüket. Az SZDSZ-ről tudvalevő, még a látszatától is ódzkodik, hogy valamely szakszervezeti, ágazati akciót támogat. De az MSZP nem titkolja rokon­­szenvét és kapcsolatát a dolgo­zók érdekképviseletét jól-rosz­­szul ellátó szakszervezetekkel. Képviselőik is ott ülnek a par­lamenti padsorokban. Akkor pedig őnekik büszkén kellene vállalniuk azt a jobboldali vá­dat - ilyennel állt elő az akkor még miniszter Gógl Árpád az egészségügyi dolgozók nem ré­gi rövid munkabeszüntetésekor -, hogy a bérből és fizetésből élők egy-egy megmozdulása igenis politikai töltetű. Nem le­het hosszabb távon olyan ket­tősséget, sőt kétértelműséget fenntartani, hogy a társadalom legnépesebb csoportjának, a dolgozóknak a képviseletét vál­lalják, de amikor akciót tervez­nek vagy tartanak életviszonya­ik javításáért, nem állnak ke­ményen melléjük. A régi mondás szerint a vá­lasztási felkészülés az előző vá­lasztás másnapján kezdődik. Hát ennek legfeljebb szavakban van jele az ellenzéki pártok tet­teiben. Márpedig a számba jö­hető szavazókat megnyerni,­­csúnya kifejezéssel élve: meg­dolgozni, nem lehet egy rövid kampány alatt. Csak példakép­pen ragadok ki egyetlen nagy területet, amelyről zengenie kellene a szocialisták vélemé­nyének: a mezőgazdaságot. Az amúgy is tönkretett, a megélhe­tés gondjaival küszködő falusi népesség nagy részére új meg­próbáltatás vár: a szövetkezete­ket törvény kötelezi a külső üz­letrész-tulajdonosok részesedé­sének kifizetésére. Sok-sok millió forintnyi teher zúdul a tagok nyakába. (Folytatás a 3. oldalon) XIII. ÉVFOLYAM­­ 1. SZÁM 2001. január 5. ^ Ára: 78,­forint Visszavonulás után kibontakozás Új évtizedet kezdünk, új politikai helyzetben, a korábbiaktól eltérő feladatokkal. A 90-es évek elején fel kellett ismernünk, hogy a szocializmus erőinek visszavonulását nem tudjuk megakadályozni, még akkor sem, ha kisebb ellentáma­dásokkal helyi sikereket lehet elérni. Fő feladatunk a túlélés volt, a szocializmus erőinek megmentése azzal a stratégiai számítással, hogy ezzel egy új, nagy ívű kibontakozás fokozatos előkészítésére is mód nyílik. Mára változott a helyzet: vége a visszavonulásnak, a kibontakozás feladatait oldjuk meg. A Munkáspártot nem tudták sem betiltani, sem felszámolni. A visszavonulás körülményei közepette is részt vettünk mind a három parlamenti választási küzdelemben, megőriztük, sőt némileg gyarapítottuk szavazói táborunkat. Sajnos, sok idős elv­társunktól búcsúztunk el, akik emlékét megőrizzük, hiszen nél­külük nem vészeltük volna át a visszavonulás nehézségeit. Működő, tapasztalt párt Megőriztünk seregünket is, megvédtük a párt szervezetét. Erősebbek és tapasztaltabbak is lettünk. Megtanultuk az új küz­delem harcászatát, megtanul­tuk, hogyan kell részt venni a választásokon, hogyan kell dol­gozni a polgári demokrácia in­tézményeiben, hogyan kell megnyerni a sajtót, hogyan kell utcai megmozdulásokat szer­vezni, hogyan kell együttmű­ködni a szakszervezetekkel. Ez tagságunk közös tapasztalata, olyan tudás, amellyel korábban nem rendelkeztünk. A megyei és budapesti elnökségek, a koordinációs bizottságok, ame­lyek néhány éve sok bizony­talansággal küzdöttek, mára alapvetően harcképesek. Új lehetőségek - új feladatok Az új évezred, az új évtized elején ellentámadásba me­gyünk át. Mi a célunk? Beju­tunk a parlamentbe, növeljük a helyi önkormányzati képviselő­ink szántát a Munkáspártot a magyar politika kikerülhetetlen szereplőjévé tesszük. Van, aki szerint ez kevés, ez nem a szocializmus programja. Igen, ez még nem a szocializ­mus, de egy jelentős lépés hosszú távú céljaink, eszméink megvalósításában. (Folytatás a 4. oldalon) A szövetkezeti üzletrészekről A kormánykoalíció a tíz éve tartó mezőgazdasági válság további elmélyíté­sét, a mezőgazdaságból élők, a falun lakók több­ségének további sors­rontó intézkedését készí­ti elő a szövetkezeti külső üzletrészeknek a szövet­kezetek terhére történő kifizetésével, és annak forrásaként, a tartósan állami tulajdonban ma­radt mezőgazdasági tár­saságoknak (a volt állami gazdaságoknak) az el­adásával. (5. oldal) TÁRSADALOM - KULTÚRA ♦ Kell, mint a levegő (5. oldal) ♦ Közelkép két művészről ♦ Brit Birodalomból Nemzetközösség ♦ Opera 2001-től 2002-ig ♦ Keresztrejtvény (7. oldal) KÜLPOLITIKA • Baloldali Együttműködés Németországban • Cipruson lobog a baloldal lángja • Jobboldali győzelem a szerbiai választásokon • Nyolcvan éves a Francia Kommunista Párt (2. oldal) Szociális Alkotmányt - az egészségünkért! A MUNKÁSPÁRT AKCIÓJA 2001. JANUÁR 22-27-IG

Next