A Szabadság, 2004 (16. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-09 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, MM MM EGYESÜLJETEK! ^M ^M a Szabadsas ______________________________MUNKÁSPÁRTI HETILAP____________­ * Dráguló élet - cselekedni kell, nem elég sopánkodni! Az MSZP azzal nyerte meg a parlamenti választásokat, hogy elhitette a munkából élő­ tömegekkel, hogy az MSZP értük és csak értük van. Ma már pontosan tudjuk, hogy ez nem így van. Az MSZP és a Medgyessy-kormány átlátta az ország gaz­dasági helyzetét és gyorsan rájött arra, hogy nem adhat min­denkinek, és nem vehet el mindenkitől. Igen ám, de akkor ki­nek adjon, és kitől vegyen el? A január 1-jén életbe lépett adótörvények világosan és egy­értelműen mutatják, hogy az adóemeléssel és mindenekelőtt az ÁFA-emeléssel a kisember, a dolgozó, a kis- és középvál­lalkozó, a munkájából élő em­ber az, aki megfizeti az EU- csatlakozást. Ő az, aki megfize­ti az MSZP-kormány összes hibáját és bűnét. Aki nyer, az a multi, és ter­mészetesen a hozzá kapcsolódó magyar nagytőke. Azok, akik neve ma ott szerepel minden lé­nyeges ügyletnél, legyen szó bankprivatizációról, sportberu­házásról, borvidékek eladásá­ról. Nekik nem fáj a fejük janu­ár elején, nekik nincsenek és nem lesznek megélhetési gond­jaik. „Csak” az ország többsé­gére vár nehezebb élet. Drágul az energia Egy év alatt a Medgyessy­­kormány három áremelést haj­tott végre a villanyárnál, ami­nek a következtében most feb­ruár elején kifizetendő villany­­számlánk 30 százalékkal lesz magasabb, mint az egy évvel korábban fizetett. Az elektro­mos energia után 12 százalék helyett 25 százalék áfát fize­tünk ezentúl, ami 11 százalékos áremelést jelent. A drágulás után a korábbi hírekkel ellen­tétben nem jár árkompenzáció. A rászorultak az önkormány­zatoktól kérhetnek támogatást. A gázárak átlagosan 6,8 szá­zalékkal emelkednek. Ebből a háromszázalékos többlet az áfakulcs emeléséből adódik. A gáz továbbra is a kedvezmé­nyes áfakörben marad, ám a 12 százalékos áfa 15 százalékra emelkedik. Továbbra is meg­marad a lakossági gázár-kom­penzáció, mely alanyi jogon jár, és a felhasznált gázmennyi­ségtől függ. Ennek megfelelő­en januártól 47 forintot kell fi­zetniük a gázért azoknak, akik­nek az éves fogyasztása 1500 köbméter alatt marad. Akik viszont 1500 és 3000 köbméter közötti gázmennyisé­get használnak, azoknak az 1500 köbméter feletti fogyasz­tásért áfával együtt 50 forintot kell fizetniük. (Folytatás a 3. oldalon) EGÉSZSÉGÜGY: Egyre sürgetőbb feladatok A világot feketén-fehéren megítélő, a végletekben gondolkodó ismerősöm „a NATO-ba belépjen-e Magyarország vagy sem” dilemma idején azt vetette fel, hogy akik a belépés mellett sza­vaznak, azok az általuk befizetett adóból többet fordítsanak fegyverkezésre és a katonai tagdíjak befizetésére. Akik viszont ellenzik, azok az iskolák, kórházak, autópályák stb. építésére, működésük fenntartására költhessenek többet az adójukból. Katonai konfliktus esetén ezek, megbetegedés stb. esetén ama­zok megfizetnék egymásnak a szolgáltatásokat. Megtapasztal­hatnánk, melyik fél jár jobban. Újabb és újabb, az egész or­szág lakosságát érintő nagy sorskérdések idején mindig megnyilvánult az ismerősöm, legutóbb az egészségügyben zajló privatizációval kapcsola­tosan sarkosította mondandó­ját, akkor van tiszta, fekete-fe­hér helyzet, ha aki magánosí­­tani akar, az piaci értéken vásároljon, és abban bárkit gyógyíthatnak, aki a kezelések, a bennfekvése díját megfizeti. Mindenki más, aki ellenzi az egészségügy magánosítását, az maradjon a társadalombiztosí­tás által beszedett járulékokból és az adóból, a szolidaritás el­vén szolgáltató rendszerben, ahol az intézmények a helyha­tóságok, az állam, az egyete­mek vagy közösségek tulajdo­nában vannak. Megtapasztal­hatnánk, melyik fél jár jobban. A pártok az őket megválasz­tó csoportok érdekében mani­pulálnak. Az 1920-as évek ele­jén elhunyt, az ismerősömnél lényegesen nagyobb gondolko­dó szerint: a tömegek életta­pasztalatát semmilyen propa­gandával, semmilyen ráolva­sással nem lehet helyettesíteni. Az embereknek maguknak kell rájönniük, hogy számukra me­lyik a helyes út. Mivel a napja­ink emberét leginkább az fog­lalkoztatja, hogy lesz-e másnap munkája, mennyivel drágul a kenyér, a világítás, a közleke­dés stb., és csak ezután érdeklő­dik a nagyvilág dolgai iránt, a megfelelő út megtalálása igen hosszadalmas, időigényes és türelmet igénylő folyamat. Le­gyen az illető gyári munkás, a szakmája legkimagaslóbb kép­viselője, orvos, mérnök vagy tanár, igaz mindenkire, hogy nem a harc, a sztrájk az alapcél­ja, hanem hogy nyugalomban élhessen, a családját biztonság­gal eltarthassa. Ebben a befelé fordult világban, amikor a poli­tika és a gazdaság vezetőinek majd minden állítása után el­lenfeleik azonnal, érvek soka­ságával bizonyítják annak az ellenkezőjét, még nehezebb el­igazodni, megtalálni a helyes irányt. Kinek lehet hinni? Me­lyik javaslat mögött milyen ér­dekek húzódnak meg? Szinte az egész világon meg­valósult a tőke szabad áramlá­sa. A mind nagyobb megsze­rezhető profit érdekében a ter­melés abba az országba helyeződik át, és egyre tovább halad, ahol olcsóbb a bérmunka és minél nagyobb adókedvez­ményeket kap. Ennek követ­keztében nő a munkanélküliség és a járulékot nem fizetők szá­ma, csökken a beszedhető adó mértéke, miközben a szociális jellegű kiadások emelkednek. (Folytatás az 5. oldalon) A XVI. ÉVFOLYAM­­"X 1. SZÁM 2004. január 9. Ára: 105­ forint­­ ! Adjunk újabb lendületet az aláírásgyűjtésnek! Az aláírásgyűjtés az ünnepi napok, hetek alatt sem állt le. 2004 január 5-ig a Munkáspárt szer­vezetei 85 ezer támogató aláírást gyűjtöttek össze, ezzel 25 ezerrel léptünk előre. A félidőhöz közeledve Békés, Csong­­rád, Fejér, Győr, Nógrád, Somogy, Tolna, Veszprém megye időarányosan teljesí­tette a vállalását. Még Szabolcs és Vas megyében is kibontakozott a munka. Sajnos néhány nagyobb megyében és több budapesti kerü­letben még nem teljesítettek jól, lemaradtak. A párt megyei elnökeinek január 6-ai országos érte­kezletén egyöntetű volt az álláspont: adjunk újabb lendületet a népszavazá­sért folytatott küzdelem­nek, gyorsítsuk fel a gyűj­tést! A következő napok­ban a párt elnökségének részvételével nyilvános aláírásgyűjtésekkel egybe­kötött sajtótájékoztatókat tartanak többek között Budapesten, Nyíregyhá­zán, Miskolcon, Dunaújvá­rosban, Kiskunhalason. Mindent meg kell tennünk azért, hogy felrázzuk a közvéleményt: a veszély nem múlt el. A kórház­privatizáció megakadályozásának ma csak egy útja van, a népszavazás. A párt elnöke levélben fordult a Munkáspárt valamennyi alapszerve­zetéhez, városi, területi elnökségéhez, kérve mindenkit: dolgozzunk tovább! Vigyük sikerre a népszavazás ügyét! Figyelem! Január 12-én az összegyűjtött ívek újabb leadása! Szó- és írásbeli gyűlölet A címben olvasható két jelzőt, a szó- és írásbelit, legtöbbnyire a középiskolai tanulmányokat lezáró vizsgákra szokás alkal­mazni, régi meghatározással szólva: az érettség jeleként. Ám amiről az alábbi cikk szól, éppenhogy nem az érettségnek, ha­nem az éretlenségnek - mármint a politikai éretlenségnek - csalhatatlan jele. Ha a gyűlölködésnek vannak fokozatai, alig­hanem a csúcspontjától nem lehetünk távol: nemhiába most készült törvényjavaslat a gyűlöletbeszéd megzabolázására. Épp az idő tájt, amikor egyre több beszédben és cikkben esik szó (eleddig vértelen) polgárháborúról. Nem biztos, hogy a javaslat­ból törvény lesz - sorsa egyelő­re a legmagasabb állami körök­ben dől el. Mindazonáltal érde­mes végigfutni rajta, kik és milyen indoklással utasítják vissza a szólásszabadságnak, a véleménynyilvánítás szabadsá­gának ilyetén korlátozását. Az első „érv” mindjárt ez: az al­kotmány megadja az állampol­gároknak e jogokat, ebből kö­vetkezően semmilyen alsóbb rendű jogszabály nem korlátoz­­hatja. Roppant gyönge „érv” ez. Hiszen jelenleg is létezik a rá­galmazást, a becsületsértést, az emberi méltóság megsértését büntető paragrafus. És ettől a demokrácia nemhogy nem szenved sérelmet, ellenkezőleg: az állampolgár jobban érzi ma­gát, ha törvény védi a méltat­lanságok, a rágalmak és egyéb sérelmek ellen, illetőleg ha megesnek, a bíróság megbünte­ti elkövetőjét. Másik hangzatos ellenérv, hogy a gyűlöletbeszéd foga­lomkörébe tartozó cselekmé­nyek ellen nem a törvény erejé­vel kell harcolni, hanem...- és következik sok bölcs tanács, hogy vitákban, hatásosabb er­kölcsi neveléssel és példáza­tokkal satöbbivel. Ebben az ál­lításban az a csalfa kiinduló­pont, mint ha bárki bármikor azt állította volna, hogy a gyű­löletbeszéd ellen csakis és kizá­rólag a büntetőjog eszközéhez kell nyúlni. Hát persze hogy az említetteknek egyszerre és együttesen lenne üdvös hatá­suk. De végső eszközként igen­is léteznie kell a jog által emelt korlátnak: eddig és nem tovább! Az már a mosolykeltés biro­dalmába tartozik, amikor ma­gas fokon képzett jogászok egyszer arra hivatkoznak, hogy büntetnék ők a büntetendőt, de mit tehetnek, ha nincs rá jog­szabály. (Folytatás a 3. oldalon)

Next