A Szabadság, 2004 (16. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-09 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, MM MM EGYESÜLJETEK! ^M ^M a Szabadsas ______________________________MUNKÁSPÁRTI HETILAP____________ * Dráguló élet - cselekedni kell, nem elég sopánkodni! Az MSZP azzal nyerte meg a parlamenti választásokat, hogy elhitette a munkából élő tömegekkel, hogy az MSZP értük és csak értük van. Ma már pontosan tudjuk, hogy ez nem így van. Az MSZP és a Medgyessy-kormány átlátta az ország gazdasági helyzetét és gyorsan rájött arra, hogy nem adhat mindenkinek, és nem vehet el mindenkitől. Igen ám, de akkor kinek adjon, és kitől vegyen el? A január 1-jén életbe lépett adótörvények világosan és egyértelműen mutatják, hogy az adóemeléssel és mindenekelőtt az ÁFA-emeléssel a kisember, a dolgozó, a kis- és középvállalkozó, a munkájából élő ember az, aki megfizeti az EU- csatlakozást. Ő az, aki megfizeti az MSZP-kormány összes hibáját és bűnét. Aki nyer, az a multi, és természetesen a hozzá kapcsolódó magyar nagytőke. Azok, akik neve ma ott szerepel minden lényeges ügyletnél, legyen szó bankprivatizációról, sportberuházásról, borvidékek eladásáról. Nekik nem fáj a fejük január elején, nekik nincsenek és nem lesznek megélhetési gondjaik. „Csak” az ország többségére vár nehezebb élet. Drágul az energia Egy év alatt a Medgyessykormány három áremelést hajtott végre a villanyárnál, aminek a következtében most február elején kifizetendő villanyszámlánk 30 százalékkal lesz magasabb, mint az egy évvel korábban fizetett. Az elektromos energia után 12 százalék helyett 25 százalék áfát fizetünk ezentúl, ami 11 százalékos áremelést jelent. A drágulás után a korábbi hírekkel ellentétben nem jár árkompenzáció. A rászorultak az önkormányzatoktól kérhetnek támogatást. A gázárak átlagosan 6,8 százalékkal emelkednek. Ebből a háromszázalékos többlet az áfakulcs emeléséből adódik. A gáz továbbra is a kedvezményes áfakörben marad, ám a 12 százalékos áfa 15 százalékra emelkedik. Továbbra is megmarad a lakossági gázár-kompenzáció, mely alanyi jogon jár, és a felhasznált gázmennyiségtől függ. Ennek megfelelően januártól 47 forintot kell fizetniük a gázért azoknak, akiknek az éves fogyasztása 1500 köbméter alatt marad. Akik viszont 1500 és 3000 köbméter közötti gázmennyiséget használnak, azoknak az 1500 köbméter feletti fogyasztásért áfával együtt 50 forintot kell fizetniük. (Folytatás a 3. oldalon) EGÉSZSÉGÜGY: Egyre sürgetőbb feladatok A világot feketén-fehéren megítélő, a végletekben gondolkodó ismerősöm „a NATO-ba belépjen-e Magyarország vagy sem” dilemma idején azt vetette fel, hogy akik a belépés mellett szavaznak, azok az általuk befizetett adóból többet fordítsanak fegyverkezésre és a katonai tagdíjak befizetésére. Akik viszont ellenzik, azok az iskolák, kórházak, autópályák stb. építésére, működésük fenntartására költhessenek többet az adójukból. Katonai konfliktus esetén ezek, megbetegedés stb. esetén amazok megfizetnék egymásnak a szolgáltatásokat. Megtapasztalhatnánk, melyik fél jár jobban. Újabb és újabb, az egész ország lakosságát érintő nagy sorskérdések idején mindig megnyilvánult az ismerősöm, legutóbb az egészségügyben zajló privatizációval kapcsolatosan sarkosította mondandóját, akkor van tiszta, fekete-fehér helyzet, ha aki magánosítani akar, az piaci értéken vásároljon, és abban bárkit gyógyíthatnak, aki a kezelések, a bennfekvése díját megfizeti. Mindenki más, aki ellenzi az egészségügy magánosítását, az maradjon a társadalombiztosítás által beszedett járulékokból és az adóból, a szolidaritás elvén szolgáltató rendszerben, ahol az intézmények a helyhatóságok, az állam, az egyetemek vagy közösségek tulajdonában vannak. Megtapasztalhatnánk, melyik fél jár jobban. A pártok az őket megválasztó csoportok érdekében manipulálnak. Az 1920-as évek elején elhunyt, az ismerősömnél lényegesen nagyobb gondolkodó szerint: a tömegek élettapasztalatát semmilyen propagandával, semmilyen ráolvasással nem lehet helyettesíteni. Az embereknek maguknak kell rájönniük, hogy számukra melyik a helyes út. Mivel a napjaink emberét leginkább az foglalkoztatja, hogy lesz-e másnap munkája, mennyivel drágul a kenyér, a világítás, a közlekedés stb., és csak ezután érdeklődik a nagyvilág dolgai iránt, a megfelelő út megtalálása igen hosszadalmas, időigényes és türelmet igénylő folyamat. Legyen az illető gyári munkás, a szakmája legkimagaslóbb képviselője, orvos, mérnök vagy tanár, igaz mindenkire, hogy nem a harc, a sztrájk az alapcélja, hanem hogy nyugalomban élhessen, a családját biztonsággal eltarthassa. Ebben a befelé fordult világban, amikor a politika és a gazdaság vezetőinek majd minden állítása után ellenfeleik azonnal, érvek sokaságával bizonyítják annak az ellenkezőjét, még nehezebb eligazodni, megtalálni a helyes irányt. Kinek lehet hinni? Melyik javaslat mögött milyen érdekek húzódnak meg? Szinte az egész világon megvalósult a tőke szabad áramlása. A mind nagyobb megszerezhető profit érdekében a termelés abba az országba helyeződik át, és egyre tovább halad, ahol olcsóbb a bérmunka és minél nagyobb adókedvezményeket kap. Ennek következtében nő a munkanélküliség és a járulékot nem fizetők száma, csökken a beszedhető adó mértéke, miközben a szociális jellegű kiadások emelkednek. (Folytatás az 5. oldalon) A XVI. ÉVFOLYAM"X 1. SZÁM 2004. január 9. Ára: 105 forint ! Adjunk újabb lendületet az aláírásgyűjtésnek! Az aláírásgyűjtés az ünnepi napok, hetek alatt sem állt le. 2004 január 5-ig a Munkáspárt szervezetei 85 ezer támogató aláírást gyűjtöttek össze, ezzel 25 ezerrel léptünk előre. A félidőhöz közeledve Békés, Csongrád, Fejér, Győr, Nógrád, Somogy, Tolna, Veszprém megye időarányosan teljesítette a vállalását. Még Szabolcs és Vas megyében is kibontakozott a munka. Sajnos néhány nagyobb megyében és több budapesti kerületben még nem teljesítettek jól, lemaradtak. A párt megyei elnökeinek január 6-ai országos értekezletén egyöntetű volt az álláspont: adjunk újabb lendületet a népszavazásért folytatott küzdelemnek, gyorsítsuk fel a gyűjtést! A következő napokban a párt elnökségének részvételével nyilvános aláírásgyűjtésekkel egybekötött sajtótájékoztatókat tartanak többek között Budapesten, Nyíregyházán, Miskolcon, Dunaújvárosban, Kiskunhalason. Mindent meg kell tennünk azért, hogy felrázzuk a közvéleményt: a veszély nem múlt el. A kórházprivatizáció megakadályozásának ma csak egy útja van, a népszavazás. A párt elnöke levélben fordult a Munkáspárt valamennyi alapszervezetéhez, városi, területi elnökségéhez, kérve mindenkit: dolgozzunk tovább! Vigyük sikerre a népszavazás ügyét! Figyelem! Január 12-én az összegyűjtött ívek újabb leadása! Szó- és írásbeli gyűlölet A címben olvasható két jelzőt, a szó- és írásbelit, legtöbbnyire a középiskolai tanulmányokat lezáró vizsgákra szokás alkalmazni, régi meghatározással szólva: az érettség jeleként. Ám amiről az alábbi cikk szól, éppenhogy nem az érettségnek, hanem az éretlenségnek - mármint a politikai éretlenségnek - csalhatatlan jele. Ha a gyűlölködésnek vannak fokozatai, alighanem a csúcspontjától nem lehetünk távol: nemhiába most készült törvényjavaslat a gyűlöletbeszéd megzabolázására. Épp az idő tájt, amikor egyre több beszédben és cikkben esik szó (eleddig vértelen) polgárháborúról. Nem biztos, hogy a javaslatból törvény lesz - sorsa egyelőre a legmagasabb állami körökben dől el. Mindazonáltal érdemes végigfutni rajta, kik és milyen indoklással utasítják vissza a szólásszabadságnak, a véleménynyilvánítás szabadságának ilyetén korlátozását. Az első „érv” mindjárt ez: az alkotmány megadja az állampolgároknak e jogokat, ebből következően semmilyen alsóbb rendű jogszabály nem korlátozhatja. Roppant gyönge „érv” ez. Hiszen jelenleg is létezik a rágalmazást, a becsületsértést, az emberi méltóság megsértését büntető paragrafus. És ettől a demokrácia nemhogy nem szenved sérelmet, ellenkezőleg: az állampolgár jobban érzi magát, ha törvény védi a méltatlanságok, a rágalmak és egyéb sérelmek ellen, illetőleg ha megesnek, a bíróság megbünteti elkövetőjét. Másik hangzatos ellenérv, hogy a gyűlöletbeszéd fogalomkörébe tartozó cselekmények ellen nem a törvény erejével kell harcolni, hanem...- és következik sok bölcs tanács, hogy vitákban, hatásosabb erkölcsi neveléssel és példázatokkal satöbbivel. Ebben az állításban az a csalfa kiindulópont, mint ha bárki bármikor azt állította volna, hogy a gyűlöletbeszéd ellen csakis és kizárólag a büntetőjog eszközéhez kell nyúlni. Hát persze hogy az említetteknek egyszerre és együttesen lenne üdvös hatásuk. De végső eszközként igenis léteznie kell a jog által emelt korlátnak: eddig és nem tovább! Az már a mosolykeltés birodalmába tartozik, amikor magas fokon képzett jogászok egyszer arra hivatkoznak, hogy büntetnék ők a büntetendőt, de mit tehetnek, ha nincs rá jogszabály. (Folytatás a 3. oldalon)