A Színes Sport, 2000. október (1. évfolyam, 132-161. szám)

2000-10-24 / 154. szám

2 a Sniff www.asport.hu FÓKUSZBAN I. évfolyam 154. szám , 2000. október 24. Az amerikai nép ajándéka­­ a nagyvilágnak zöldségeskosár volt az a szilváskosár Török Péter­ichael Jordan zseniálisan eredeti kér­désre vála­szolván, az alábbikat rög­­t­ö­n­ö­z­t­e . „Meddig nyúlnak vissza az NBA, a kosárlabdázás gyökerei. Egé­szen az első labdaleütésig! A springfieldi úttörők nélkül ma nem lenne milliárdos profiliga. Naismith doktor, mint a zsenik általában, ráérzett a lényegre. A kosárlabdázás olyan, mint a chipsevés. A burgonyasziromból egy szemet enni? Nonszensz. Befalod a másodikat, a huszadi­kat, a századikat. Ugyanez ját­szódik le a kosárlabdapályán. Kézbe fogod a labdát, leütöd. Egyszer, kétszer, ezerszer. Rádo­­bod. Újra és újra, kismilliószor. Képtelenség abbahagyani. Va­dul, szenvedélyesen próbálko­zol, hogy mindig jobban csináld. Észre sem veszed, és máris ko­sárlabdázol. Babul ejtett, a fog­lya vagy mindörökre. Ezt a titkot fejtette meg a Doki, ezért örök­életű remekmű a kosárlabda, James Naismith alkotása." A „Légtér Ura" királyi módon szólt.Tényleg mélységes mély a múltnak kútja. Az ősi bölcsesség örök igazságát az éltesebb kor­osztály veteránjai átérezik. Mégis beleborzongunk a gondo­latba, hogy milyen pokoli mé­lyen lehet a csodakút feneke. Hát még, amikor mustrára kerül a temérdek kincs, ócskaság, amelyet felcibálunk, persze már ha előtte csáklyával tüzetesen megkotorásztuk a leülepedett iszapot. Honnan, mikortól, melyik pró­féta (megasztár) felléptétől da­táljuk az NBA előtörténetét? Hajlok arra, hogy nem haszonta­­lanság visszakanyarodni Ádám­ Éva előtti időkre is. Elvégre csak nem a „nagy fene semmi" lako­zott a kozmikus térben? Hátha ott is akadt némi őspattogtatás, dobingálás. De ha mégsem, azért minden kosárszerelmes elzarándokol­hatna a Massachusetts állam Springfield városkájába. Oda, ahol a Naismith Memorial Hall of Fame, a kosárlabda hírnév­csarnoka magasodik, szülőatyjá­nak nevével a homlokzatán. A sportág Walhallája ott épült, azon a szent helyen őrzi a legki­válóbb harcosok emlékét, ahol mindenek kezdete volt. Az egy­kori springfieldi katolikus gya­korló, mondjuk úgy, a zsengébb nebulók számára a gimnázium és az egyetem közti áthidalha­tatlan távolságot zsugorító, fel­zárkóztató iskola telkén. Minő tökéllyel illene átprog­ramoznunk lelkivilágunkat, hogy belesimuljunk a XIX. századot lezáró évtized miliőjébe? Bajos ügy... Mifelénk a korszak alap­tónusát az ezredévi ünnepségek romantikus bájú, kacagányos, kócsagtollas, árvalányhajas, mégis markáns, céltudatos és pragmatikus vállalkozásai pin­­gálták egyöntetűre. Persze, a Nagy Pocsolya túloldalán kevés­sé törődhettek a mi millenniumi színkombinációnkkal, az Árpád­nemzetség piros-fehérjével és a később mellé társított zölddel, a béke szimbólumával. Odaát, az Atlanti-óceán túlfe­­lén javában pattognak a kosár­labdák, amikor Budapest a maga üde falusiasságában mutatja ki­csattanó orcáját. Székesfőváro­sunkban még se híre, se­ hamva az elektromos közvilágításnak, nincs autóbusz és földalatti. Hol van még Hatsek Béla palagyáros öt kilométeres sebességgel szá­guldó, háromkerekes Benz-ko­­csija? Villamos ? A BKVT vörö­sesbarna kasztnijai csak a Pod­maniczkytól a Baross utcáig dö­cögnek. Nincs még Erzsébet, sem Szabadság hidunk, nincs új Opera, nincs Vígszínház, Mű­csarnok, nincs még új János kór­ház, sem Telefonhírmondó, Gáz­gyár, Kábelgyár, avagy Nagyvá­sárcsarnok. Sőt a Teleki téri bol­hapiac is várat magára, a Népli­get mocsaras dzsumbuj. Még nem vetítettek filmet, nem nyitották meg az Országhá­zat, nincs Arany-szobor a Múze­um előtt. Van viszont 1890—91 - ben kiadós kolerajárvány. A Fradi-pálya helyén a Hon­véd Lovassági Laktanya (ma a Pénzverde) huszárjai gyakorla­toznak. Az MTK-sporttlep kör­nyéke a sötét középkor. A Hun­gária út (nem körút!) egyik olda­lán kaszárnya kaszárnyába ér. A IV. hadtest tüzérségi laktanyája, a gróf Pálffy-féle tüzérségi ba­rakkok, aztán a XII. tüzérhadosz­tály, végül a Kerepesi útnál a Fe­­rencz József lovassági laktanya. Ha a sok ezer vitéz kimenőn megszom­jazott, megéhült, be­tért a szemközti kocsmák egyi­kébe. Zajlott a a víg katonaélet a Pék-erdő szegélyén (a Előre­­sporttelep környéke­) a lakta­nyákkal szemben sorakozó ven­déglátóipari intézményekben. Az Erdős-féle Hungária csárda, Schneider papa vendéglője, Winklerék családi vállalkozása. Ahány kaszárnya, annyi kocsma. Labdarúgásunk első, nemespa­tinával bevont rendezvénye csak öt évvel később riogatja a Pék-er­dő madárseregét. 1896 őszén tör­tént, hogy Löwenrosen Charly Londonból hazahozott labdájával az erdőség tisztásán megmérkő­zött a Rókus kórház ápolószemély­zete és a MÁV-főműhely vasutas­dalárdája. A tizenöt perces meccs három gólt és három lábtörést ho­zott. Az első springfieldi kosár­mérkőzés egy szem gólja szerény, de senkit sem vittek gipszelni a helybéli hospitálba. Dr. Ottó József „A testgya­korlás alapelemei" (Pozsony, 1901) című sportbibliája a lab­dajátékok közül az alábbiakat lajstromozza: Frissítő!?... Hosszú méta, labdacsata, labda­verseny, labdaszökdelő, labda­öklöző, a Nagy Kutya (ezt szíve­sen kipróbálnám!) és az utolsó helyen a football, azaz labdarú­gás. Slussz... Olyan kínosforma megbarát­kozni irdatlan lemaradásunk té­nyével. Hiszen Amerikában az 1890-es években Wyatt Earp markában még sűrűn dörögtek a 45-ös coltok, a lótolvajból lett sebezhetetlen békebíró így paci­­fikálta a Mississippitől nyugatra az önmagát túlélő cowboytársa­­dalmat. A Mississippi innen, itt, ott is, ha nem is mindenfelé, de sok helyütt kosárlabdáztak a fiatalok. Akkortájt Buffalo Bill, alias. William Frederick Cody ezredes Wild West-cirkuszával a nagyvi­lágban bolyong. A fergeteges lo­­vasshow Viktória királynő Lon­donját és a párizsi világkiállítás embersűrejét már levette a lá­báról. Jöhetett Budapest. A Ke­repesi úti sátorcirkuszban esté­ről estére ezrek őrjöngtek, hi­szen a Buffalo Bill Winchester Állítólag ezek voltak az első meccs zöldséges kosarai Külcsínre valóban antisportos jelenség lehetett, valójában a Doktor zseni volt, a sport géniusza m­um és az közös nyeremény­­akciója, amelynek sorsolásán egy C­hrysler Voyagert nyerhet! Október 4-től az A Színes Sport minden számában megtalálható az autó egy-egy képrészlete. Vágja ki és illessze össze őket, és szerezze meg a slusszkulcsot is az Autó-Motorból! Mindezt borítékban, névvel és címmel ellátva küldje el 2000. november 30- ig az alábbi címre: 1536 Budapest, Pf. 234. A borítékra írja rá: ÚtiTárs. Több összerakott képpel még több az esélye arra, hogy az Öné legyen a Chrysler Voyager. Sorsolás: 2000. december 5-én A nyereményakcióban nem vehetnek részt a Híd Rádió Rt., valamint a Havasi Budapest Reklámügynökség alkalma­zottai és közvetlen hozzátartozói . JAMES NAISMITH A kosárlabdázás feltalálója Almontében (Ontario) szüle­tett, 1861. november 6-án. Lawrence városában (Kansas) hunyt el 1939. november 28- án. Szívroham vitte el. Mindkét szülője skót beván­dorló volt, így aztán a kanadai Naismith erős, a jenkik fülét bántó skót dialektusban be­szélt. Tízévesen árvaságra ju­tott. A montreali McGill Egyete­men 1887-ben diplomázott filo­zófiából és teológiából, majd felszentelik presbiteriánus lel­késszé. Sohasem gyakorolta a papi hivatást, pedig prédikátor­ként megkímélhette volna ma­gát az anyagi nehézségektől. A Springfield YMCA Trai­ning School (felzárkóztató isko­la) testnevelési igazgatóhe­lyettese 1890-től 1895-ig. Itt kelti életre a kosárlabdát, mun­kálja ki a szabályait és szervezi meg az első meccseket. Ő ma­ga csupán két mérkőzésen ját­szott. A Denveri YMCA testneve­lési részlegének szuperinten­dánsa 1895-1898. Eközben a Colorado Egyetemen 1898-ban általános orvosi diplomát szer­zett, de sohasem praktizált. A teológiai műveltségre és az or­vosi tudásra azért volt szüksé­ge, hogy tanítványait, játéko­sait lelki és testi szükségükben egyaránt gyógyíthassa. A Kansas Egyetem sport­­programjának igazgatója, majd professzora és tiszteletbeli doktora 1898-tól egészen 1925-ös nyugdíjazásáig. A ko­sártörténelem egyes számú edzői licencét a Doktor igazol­ványába pecsételték be. A Kansas University csapatának szakvezetőjeként a világ első főfoglalkozású kosáredzője (1900-1908). A tömzsi, fiatalon pocakot eresztő, vastag nyakú, tömött bajszú, aranykeretes okuláréja mögött tengerkék rövidlátó szemével sűrűn pislogó férfiú antisportos jelenség lehetett, mégis sportzseni. Megjósolta az NBA virágkorát, a dollármil­liomos kosarasokat, sőt még a támadóidő drasztikus korláto­zását, a három pontot érő ko­sarakat, a bonusz jellegű plusz büntetőket. Mindent tudott, még annál is többet.

Next