A Szív, 1915-1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1915-09-04 / 1. szám

ICézirat gyanánt Budapest, 1915. szeptember 4 . Ö zas@&zz £ ü&2^BBxmifamm­!nqn­äiäfiMfo ■msat^ams^anmzzi^1 MEGJELENIK-- (1 SZERKE32TQSEG és ^ADÓHIVATAL1 . MINDEN SZOMBATON. | BU­DAPEST-Vili. BAROSS - U. 34.­­. évfolyam 1. szám. KIADJA: > JKffeas­ mv# szövgéé .1 Mit akar a Szív? Tudom, e szóra a szív, megrezzen egész valód. Nem is tudod kimondani, ami ben­ned végignyilallik vagy mint a szelíd lehellet lágyan átsóhajt, így van ez a békében. És a háborúban? Óh most, ha a szívet említik neked, keb­ledhez kapsz, tekinteted az égre néz, szó­hoz se jutsz, csak sírsz vagy a fájdalomtól megkeményedel. Könnyeid befelé folynak. Majd megfojtanak. Szíved néma beszéde hangos az én érző szívemnek. Értelek! — szenvedsz sokat, nagyon. Szerencsétlen vagy és boldogtalan. Szíved szomorú hárfája oly agyongyötört, hogy nem zokog panaszt, csak azt az egyet: Istenem, Istenem, mért hagytál el engem! Volt jó atyám, már nincs ... Volt ifjú férjem, ott nyugszik már idegenben ... Volt vőlegényem, én reményem, kialudt élete; azt sem tudom, hol pihen szíve ... Nincs álmom, nincs kenyerem. Elküldöt­­tek . .. Ki ért meg engem, szegény özve­gyet, nyolc árva gyermekem kér tőlem kenyeret?... Óh mért is van e háború? Kegyetlen emberek? Megölték szívemet, elvették szerelmimet . . . A Szív megért mindnyájatokat, ti emberi szí­ek. A Szíven rajta a kereszt, a tövis­koszorú, a sajgó, mély sebek. A tietek is ilyen. Fáj a szívetek, beteg az, szenved, sze­rencsétlen, boldogtalan. Ki fakaszt gyógyír­patakot szívetek sebére? Én csak egyet ismerek; egyetlen orvost: a Szívet, az isteni Szívet, Jézus Szivét. Ez a lapocska Jézus Szíve nevében köszönt be hozzád. Az Ő boldog Szíve evangéliumával hívogat: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket. Vigasztalni, enyhet, békét, boldogságot akar szívedbe varázsolni. Hiszem, hogy megteszi. Miért? Nem a saját erejében bízik, hanem a Szívben. Figyeld meg csak az isteni Gondviselés kegyes és vigasztaló tervét velünk. Úgy vezette ősz királyunkat, úgy ihlette a magyar nemzetet és vele a többi köz­ponti szövetséges hatalmakat, hogy a nagy ínségben, a nagy nyomorban, a nagy véreng­zésben, a nagy veszélyben országunkat és országaikat Jézus kegyes, irgalmas és hatal­mas isteni Szívének ajánlották fel. A háború borzalmas egére tűzték ki Jézus Szívét, A Szivet 1915 január 1-én. Ugyan miért? Biztosan azért, hogy a mindenható és könyörületes isteni Szív oltalmával bizton győzzünk. Nagy Konstantinnak a Gond­viselés Krisztus keresztjét tűzte háborús egére győzedelme jeléül s leverte az antik pogányságot, szabad lett az Egyház, Euró­pába bevonult a keresztény kultúra s dia­­dalútja a béke áldásos gyümölcseivel van teleszórva. Nekünk a Szivet adta Istenünk, mikor a nyugati istentelen, radikális esz­mék és erkölcsök, ez a modern pogányság tülekedik a jog, igazság, erény, szeretet, a szívek legbensőségesebb érdekeinek kép­viselőivel, velünk. Reményünk a Szívben, hogy győzni fognak a szívek érdekei! Vasárnapi evangélium Sz. Lukács 7. r. 11—16. v. Az időben, Jézus egy városba mené, mely Naimnak neveztetik és vele ménének tanítványai és nagy népsokaság. Mikor pedig a város ka­pujához közelgetett, Íme egy halott viteték ki, egyetlenegy fia anyjának, ki özvegy vala és a város igen sok népe ment vele. Kit, mikor meglátott az Úr, könyörülvén rajta, mondá neki: Ne sírj. És oda járulván, illeté a koporsót. (Azok pedig, kik viszik vala, megállának.) És mondá : Ifjú ! mondom neked, kelj föl. És felüle, aki megholt vala és szólani kezde. És átadá őt anyjának. Elfogá pedig mindnyájokat a fé­lelem és magasztalák az Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk, és hogy az Isten meglátogatta az ő népét. I. Háborúban élünk. Hány özvegy anya veszítette el egyetlen fiát ! Még csak el se temethette. Légy irgalmas szívű. Mint az Úr tévé, ne kérettesd magad, lépj a gyá­szolókhoz, mondd: Ne sírj ! Ne tartozzál azon érzéketlen és kegyetlen szívűek közé, kiket nap-nap után láthatsz s akik hidegen haladnak el sebesültjeink, árváink, özve­gyeink mellett; akik féltik divatos ruháikat, ha a villamosban melléjük kerülnek ; akik még kacagni, még mulatni éjfélig, reggelig is tudnak, amikor milliók keservesen sír­nak, oly mélyen gyászolnak. Állandóan temetőben járunk, temetésen állunk, a hő­sök végtisztességén a háború dörgedelmébe úgy belésikoltoz az a cirkumdedérunt me : légy te komoly, vigasztaló hőse az itthoni nagy keresztény nemzeti gyásznak, különben gyászmagyar a neved, s ítélőbiráid lesznek a sok özvegy anyának érted is elesett, ki­szenvedett egyetlen fiainak megdicsőült lelkei. 2. Jézus nemcsak azt mondta a szomorú anyának : Ne sírj ! hanem adott neki, amit adhatott. A természetnek mindenható ura a legnagyobb jót adta vissza : az életet, fel­támasztotta az ifjút. Igaz, ilyet te nem tehetsz. De jót tehetsz és sokat, ha nem nagyot, hát kicsit. Vizsgáld meg magad, mit tettél eddig azért az özvegyért, azért az árváért, kinek apja, kinek férje mindent itthon hagyott érted s végül hősi halált halva, vére is kicsordult érted. A te leg­nagyobb jótévőd özvegye, árvája áll szemed előtt, mondd nekik: Ne sírjatok, én leszek ezentúl oltalmazatok férjed és atyád helyett az Úr Jézus Szíve szeretetéért. 3. Az az anya ott a ravatalnál jelképesen a kér. kath. Anyaszentegyház, az a meghalt ifjú pedig az ő rossz, bűnös gyermekeit képviseli. Nézz csak körül, csak itt Pesten, Jézus buzgó tisztelője, hány lelkileg meg­halt, rossz, bűnös fia ravatalánál kesereg ez a jó anya, az Egyház. Te jó fia Egyhá­zadnak, lépj oda e kesergő anyához s mondd neki : Ne sírj ! itt vagyok én, megértelek, imádkozom sokat, sokat veled, hogy tá­madjon fel a­ testvérem, apám, férjem, fiam, annyi millió halhatatlan lélek. Légy apostola Jézus Szívének, téríts lelkeket. Tudod, hogy az Anyaszentegyháznak van legnagyobb kára, gyásza e háborúban. Legjobb élő hitű, iránta érző szívű fiait temette el. Neveld, te jó szülő, gyermekeidet élő hitű, Jézust és Egyházát buzgón szerető Isten fiaivá. Gondold meg, ki, mi okozta a háborút? Hol a háború lappangó tüze, titkos forrása, kohója? A rossz, a csúnya szívekben. Ezek belső szenvedelmes háborgása vetítette ki magából ezt a világháborút, mint a vulkán a tüzet, a lávát. Jézus Szíve háborús egün­kön ítéletet mond ki: Emberek­ a jó szí­­vüek, a szelídek, az alázatosak, az irgal­­masak, az igazságosak, a jogosak nem háborúskodnak. Legyen szívetek, mint az enyém s lesz békétek mint nekem. Ha katonáink szeme megpillantja azt a Szí­vet az égen, amely a végkimerülésig, utolsó csepp vérehullásáig, a vértanúságig szere­tett minket, ők mint lelkesülnek, hősökké alakulnak, odaadnak mindent. Itthon is hős férfiakkal, nőkkel, leányokkal teli a világ. A hős Jézus Szíve hős világokat virrasztott reánk. Lesz-e boldog, tartós béke? Biztosan. A béke Fejedelmének Szíve szelíd szivárvány nekünk a háborús égen. Mi benne vagyunk. Nekünk szól bíztató szava: Béke nektek! Jertek, jertek, ti szenvedő emberi szívek, alakítsátok szíveiteket a Szív szerint. E jó szívekből, mindmegannyi boldog téglács­­kákból építsük meg az új békepalotát. Az állni fog. A pokol kapui nem vesznek rajta erőt. A Szívnek ez a munka programmja! Ha egy szemernyivel hozzájárult a jó magyar szívek boldog békepalotájának felépítéséhez, ő is boldog lesz. Krisztusi munkát végzett, megtette a legistenibbet. 80000!OOOOOOOC©OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO(100008 TflRCfl 80B8OOOO0000000C 0000c oooocKo 0000c ooooooooooOOOOS Fltkalmi ének Jézus Szíve Szövetség zászlószen­­telési ünnepélyére. Oh magyar nép, nézd e zászlót, Háborúban békehozót; Jézus Szíve van ráfestve, így hívogat szeretetre. Álljon alá minden magyar, Aki békét s üdvöt akar; Forró szíve hő szerelme A szent esküt ma tegye le: Jézus Szíve, Néped hite Néked adja országunkat Örökbe. A Nagyasszony népe vagyunk, Máriáért élünk s halunk; Hosszú kilenc évszázadon Átsegített ezer bajon. Dúl a harc most, — hol a menstvár? Segíts Anyánk, elnyel az ár! „Fiam Szíve nyitott sebe Magyar népem hű menhelye!" Jézus Szíve Áldott sebe, Zárd hazánkat e szent várba Örökre.

Next