A Szív, 1918-1919 (4. évfolyam, 1-29. szám)

1918-09-07 / 1. szám

Budapest, 1918. szeptember 7. IV. évfolyam 1. szám H6Tl”éRT681TÖ36­0 Ö ^-3^XU8-SSrV € i­SS01­ mm&gksa&amatatarm&mii MEGJELENIK: I SZERKESZTŐSEG és aki^'bOí'hlVATAL.: ________ . JHi­XDeri-SEOjgHB.ÍíToal.BUDAPEST. IV.XvERES PaLNÉ-UTCA 24. WJIW&IB­SB.IV$-SZÖV$TBm A Szív előfizetési ára egész évre 7 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali eint: Budapest,IV.ker., Veres Pálné*utca24 Helyben 12 fillér Vidéken 1­2, fillér mmm i * WtM; Jahaziel szeretnék lenni. Régmúlt idők képébe nézek. A könyvek könyvét lapozgatom. Háborús vigasztalást keresek. Olvasgatom az ősidők háborús esemé­nyeit. Mondják, hogy a múlt a jelen iskolája, a történelem az élet­ mestere. De tenni, tanulni ez iskolában kevés szerencsés népnek jó tu­lajdonsága.­A háborúk története mutatja, hogy az emberek sorra megbuknak a törté­nelem ez iskoláján. Különben hogyan lehetne háború! Egybegyűltek Moáb, Ammon fiai és az ammoniták, rátámadtak Josafátra, hogy el­lene hadakozzanak. Josafát ,Indában ural­kodott. Az Úr vala vele, mert «Dávid atyjá­nak első illám­ jura.» «Nagy sokaság jó ellened a tengere­nt­úli he­lyekről és Szíriából­­» — jelenték a hír­mondók. Mit tett a király és népe? !­Jósa fát erre félelemmel megleb­­en­vén, egé­szen arra adá magát, hogy könyörögjön az úrnak és böjtöt hirdető egész dudának. És egybegyű­lő duda könyörögni az Úrnak s mindnyájan a városokból is eljövének, hogy könyörögjenek neki.» > S mily megható volt a 'király nemzeti imája, amelyben könyörge, hogy ki ne vet­tessenek az örökségből, melyet nekik az Úr adott. Amikor az Úr előtt álló egész fiala az ő kisdedeivel és feleségeivel és gyermekeivel, élükön a királlyal, fölhangzott a zokogó imád­ság : Ó, mi Istenünk! Nem itéled-e meg te­hát őket (elleneinket)? Mibennünk ugyan nincs annyi erő­­ hogy ellenállhassunk e soka­ságnak, mely ránk rohan. De mivel nem tud­juk, mit kelljen cselekednünk, csak ez van hátra, hogy szemeinket lehozzad emeljük.» Fölszólalt erre Jahaziel, kire az Úr lelke szállá. Megmondta, hol az ellenség. Hogyan vonuljon ki ellene Juda népe. «Holnap men­­­jetek le ellenük ... Nem ti lesztek, akik har­colni fogtok, hanem csak a bizodalommal áll­jatok és meglátjátok .az Úr segítségét rajta­tok, oh .Tuda és Jeruzsálem ! Ne féljetek és ne rettegjetek ... az Úr veletek lesz.» Az Úr segélye ki nem maradt. A szövetsé­ges ellenséget egy lesben álló rablócsapat tá­madta meg a hegyekben s oly kavarodás tör­tént közöttük, hogy egymást leöldösték. Ott pusztult el az egész sereg. Josafát annyit zsákmányolt, hogy «har­madnapig sem hordhatták el a ragadmányo­­kat a martalék sokasága miatt. És vissza­téve Juda minden férfia és Jeruzsálem lakói, Josafát előttük hárfákkal és citreákkal és har­sonákkal az Úr házába menének.» Volt katonaság ott is, megtette a magáét. Szorgoskodott a nép is. A túlerővel szemben azonban a pótló segély Istentől jött. De azt a segélyt a nemzet összessége kirá­lyával egyesülten könyörögte ki Istentől. «Josafát tehát és Juda és Jeruzsálem min­den lakói arcra borúidnak a földön a­ Uz elölt és imádók Őt.» Amikor «A Sziv»-et negyedik évi útjára bocsátjuk Istenért, királyért, hazáért, vállal­juk az újévi munkákat. Volt idő e háború­ban, amikor az egész nemzet imádkozott, mindenféle felekezet az ő szokása szerint háborús jgi^toss­ágokart tartott. Hamar beleuntunk.­­ Itt volna az ideje, hogy amikor «nagy sokaság jő ellenünk a tengerentúli hegyek­ről» és messze Kelet is mozgolódik, a "friss hadbavetett erők föltart­ózta­tására a nemzet megujhodott buzgalma friss erőt, friss bá­torságot harmatozna le felülről állandó és lángoló és bizodalmas imádságban, nehogy­­ kirekesztessünk az örökségből, amelyet ne­­­künk Isten adott. Josafátot kövesse az apostoli király, Jaha­r zselt a nagyméltóságú püspöki kar és papság, Juda férfiait a vitézlő hadsereg, mi mind­nyájan álljunk kitartó imádkozásban az Úr előtt kisdedeinkkel és feleségeinkkel és anya­­­iukkal és gyermekeinkkel. Új erők rohannak ránk, új veszedelmek tornyosulnak a győzelmes harctereken, új frisseséget öntsön az annyit szenvedett had­seregbe, a­mi annyit kiáltott sziveinkbe az Élet Ura és istene. Pünkösd utáni tizenhatodik vasárnapi szent evangélium. Lk. 14, 1—11. Jézus egy farizeus lakomáján. — Meggyó­gyítja szombaton a vízkórust. — Példabeszéd a farizeusok rangkórsága ellen. Az Úr valószínűleg a Szentföld Perán tar­tományában időzött. Utolsó útján volt Je­ruzsálembe Ezen vidéken sok zsidó tartóz­kodott. Hogy, hogy nem, egy farizeus ven­dégségre hívta meg Jézust. Sokan voltak jelen. Épen szombat napja volt. Mielőtt asz­talhoz ültek volna, egyszerre csak megjelent a teremben egy vízkóros beteg ember. A szom­bati ünnep dacára meggyógyította azt az Úr. Étkezés közben észrevévén Jézus a jelenlevő írástudók és farizeusok versengését, ki mi­lyen előkelő helyre jusson, tanítást adott három példabeszédben. A mai evangélium­ban van az első — a rangkórság ellen. Hogyan lehetett az, hogy az Urat vendég­ségre hívja egyik legnagyobb ellensége — egy farizeus? Aligha tette azt szent szándékból. Mert vizsgáló szemekkel figyelték az Urat, nem tesz-e vagy mond valamit, amibe beleköthet­nének — jegyzi meg az evangélista. Feltűnő az is, hogyan jelenhetett meg egyszerre ily előkelő helyiségben egy idegen és beteg em­ber. Hallotta , hogy "a csodálatos gyógyító ember — Jézus ott van és vágyának erő­szakkal szerzett érvényesülést, ami alig hi­hető — avagy inkább megegyezés alapján rendelték meg az egybegyűlt farizeusok, hogy cselt vessenek az Urnák, mert hitték, hogy irgalmas Szive nyomorúsága láttára fog va­lamit tenni, holott az ő felfogásuk szerint szombati szünnapon még szeretetgyakorlato­­kat, gyógyítást sem volt szabad elvégezni. Figyeld meg Jézus viselkedését. Ismeri a helyzetet, a szándékot. Elfogadja a meghí­vást, nehogy szemére hányják : udvariatlan, különcködő, pedig a környezet nem volt ne­mes szive kedvére való. De a magasabb ér­dek önmegtagadást és tisztes alkalmazkodást parancsolt. Ne ítéld el te sem a papot vagy azt a jó keresztényt, akit itt-ott olyan kör­nyezetben, sőt vendégségben látsz,­­milye­nen fölfogásod szerint nem volna helye. Ne te dirigáld a papot, hanem ő dirigáljon téged. De Jézus uralkodik a helyzeten. Átlátja, mi motoszkál ellenfelei eszében. «Szabad-e szom­baton gyógyítani?»Mi a válasz? Halotti csend. Ha azt mondják : igen, önmagukat ítélik el; ha «nem»-mel felelnek, ellenük fordul az embe­rek természetüdtől józansága és nemes ér­zése. Mily győzelem ez a némaság! Lám, azt tanuld meg, hogyha az ellentáborral érint­kezel, ha cselt vetnek neked, ha támadnak , ne hirtelenkedjél, ne lobbanj rögtön ha­ragra, ne szidd, átkozd őket, ne porolj, ve­szekedjél, hanem nyugodt önuralommal hasz­náld eszed, jusson eszedbe, amit a hittanban tanultál, a szent tanításon hallottál és vá­laszolj úgy, hogy paffok legyenek és a néma­ság legyen a te győzelmed is. .Te, de nem mindig, hogy élcelődve, nevetség tárgyává teszed a hit ellenlábasait; de jobb, ha válaszod nemes fölényt szerez és hallgatásra kény­szerít. Ehhez azonban Isten kegyelme szük­séges, amint az írásban olvassuk: «megada­tik nektek azon órában, mit szóljatok ■ [UNK]> és tudás, ismerete a vallásnak. A tisztességes keresz­tény életet az Úr a kegyelem ajándékával mindig kísérni, segíteni szokta. A tudást ma­gadnak kell megszerezned és ezt kötelességednek is tartsd. A magyar katholikus táborban épen itt van a hibák és mulasztások egyik leges­­legnagyobbika. Kis gyermekkorukban ta­nulták a katekizmust gyermekésszel. Biz­art­ később elfeledték annál is inkább, mert sem prédikációkra nem járnak, sem kath­. irato­kat nem olvasnak. De annál többet halla­nak, az ellenséggel együtt élvén és annál töb­bet olvasnak az ellenség irataiból. Termé­szetes fejlődés az, hogy hisznek az ellentábor minden elképzelhe­tő és elképzelhetetlen hazu­­­­dásainak és hogy nem tudnak a legegyszerűbb támadásra annyit sem szólni, amennyi egy­i «kuk». Oly otromba hazudozásokat a hit, Jé­zus Krisztus, szűz Mária, az egyház, a pap­ság ellen kinyomatni tán a világon sehol sem mernek, mint nálunk, mert a katholiku­­sok tudatlansága hihetetlenül óriás nagy. Amint tisztára zsebre raktak édes mindnyá­junkat az ipar, kereskedelem, pénzügy terü­letén, úgy gyömöszölik­ be az ország hitét, vallását is, mert hallatlanul tudatlanok va­gyunk. Bűn alatt kötelessége azért minden keresztény katholikusnak az, hogy prédiká­­c­iókra járjon, vagy kath­. könyveket, újságokat vegyen, olvasson. Egy hitben és világi tudás­ban járatos magyar keresztény katholikus méltóság teljesen felül fog tudni emelkedni; minden hitbeli támadáson és műveltsége aluli­nak fogja tartani, hogy egy fillért is kiadjon a hazudozáson és cselvetéseken nyerészkedő zsidó sajtóra. Igazunk van-e ? Előfizetés­­ a IV-ik évfolyamra. A Jézus Szive lapra való előfizetés maga jelzi, hogy hited vallod, áldást biztosítasz családodnak. Jézus Szive ígéreteit m­egvalósításra viszed be hajlé­kodba. Budapest, IV., Veres Pálné­ utca 24. Egész évre csak 7 korona és 6 oldalon jelenik meg a lap.­­ Lehet részletekben is előfizetni! d X

Next