A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-04 / 1. szám

Budapest, 1920. szept. 4. VL év­­ l/am. ^ 1. szám. szive ÓHIVATAL MEGJEL­ENIIK: jHiODön­­e^ojHB^Ton. SZERKESZTŐSÉG fs Kt BUDA­PEST. V m. Jd ÖRÁNS^Z­KY­ UTCA 20. Melyben 1 korona Vidéken 1 korona KIADJA! 'm&ZUS 'S&T^H'BZÓV^TQVG Szív etffizetési ára egész évre 60 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól k­csi 29 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali dm: Budapest, Vili. ker., Karánszky­ u. 20 900 őf éve Kanak, ho­gy megszületett »A Szív«, Jézus Szí­véből jött a világra, első­­ vasárnapon 1915. szep­tember hó 2-án. ( Kezébe fogadta az irgalmas, a hatalmas Sze­retet; pártfogolta a hitből élő, érző szivü hivő­­seregnek szinte hihetetlen nagy tábora, fel­vitte az Isten a dolgát, a háborús izgal­mak és nyomorúságok ellenére, bár nem­ jegyszer kolduló tarisznyával kellett országszerte küincsolnie, hogy éhen ne halljon. Felvitte az Isteni a dolgát azért is, mert testvéreket is adott neki: négy más lapot. Olvasóközönségét pe­dig megsokasította úgy, hogy az szinte csoda­számba mehet ebben az országban! Volt idő ugyanis, amikor 120—130 ezer pél­­dányszámban mentek szét lapjaink »A s­zív« kia­dóhivatalából. i f Hála legyen a szép múltért az Ur Szivének! 'Igéidét Hegye­sk­edett rajtunk teljesíteni. Isten adta, Isten el is vette. Ebben is legyen az ő szent akarata. . |, i ; ■ j . , »A Szív« sírba kisérte könnyező szemekkel ked­­­’ves öcaikéit, mind a négyet, a testvérlapokat. Egyedül, árván maradt — a bátya, »A Szive. Végül őt is kifosztva mindenéből, vörös kopor­­­sóba helyezte a rémuralom. A jó hivek sóvárgó könnye, kegyes pártfo­gása, Isten szent kegyelme mellett azonban fel­támasztotta őt egy évvel ezelőtt szeptemberben. Azóta régi elvhűséggel járt körül újra házról­­házra, családról-családra; vigasztalt, ösztökélt, oktatott, szeretett, tüzesitett, lángra lobbantott, — a tiszta isteni és felebaráti szeretet hirnöke volt; amellett lengette a régi magyar honszere­­lem zászlaját. Nem akarjuk leirni mit és mennyit tett »A­ Szív« testvérlapjaival együtt öt éven át — fő­­­leg az egyszerű nép érdekében. Isten és a hoz­zánk hű olvasóközönségünk úgyis tudja azt Nekünk az elég. Az öt év zárókövénél inkább azt tesszük szóvá, hogy »A Szív« körül meg­kezdett komoly alkotásokat és intézményeket, habár kemény küzdelem és áltk átok t­­án is, miképpen törekszünk, akarjuk úgy megalapozni, hogy azok ne egyes személyekhez, alkalmakhoz, amint mondani szoktuk, holmi konjunktúrákhoz nőve, máról-holnapra mind a rakéták szemkáp­­ráztatóan feltűnjenek, azután elenyésszenek, ha­nem mint szolid intézmények mély gyökeret verve századokon át megmaradjanak. *A Szász lapocska körzetén azon ipari, keres­kedelmi, gazdasági és pénzügyi eszmék és moz­galmak, amelyek az elaludt, de a bolsevizmus gyötrelmeiben fölébredt magyarság körében most lázasan folynak, már négy évvel ezelőtt hirdetve voltak, s némelyeket azokból saját kezelésben a megvalósulás talajára is helyez­tünk. A­kkor — sajnos — a részvétlenség ret­tentő í­gy volt, azért nagyobb alkotásokra nem szánhatjuk rá magunkat. Azonban azt az egyet mégis elértük, hogy eszméinket sokan átvették és most már nagyban is megvalósítják. Mi öt, illetve négy év óta lassú, de biztos és szerves fejlődéssel dolgozunk; segítettünk kö­rülbelül 75 kér. kath. üzlet megindításában má­sok javára. Magunk körzetén létesítettük a K­o­r­­d­a részvénytársaságot fiókjaival. M­ár-m­ár a tel­jes megvalósulás állapotáig fejlesztettük egyik kiváló intézményünket, amely az egyszerű nép vjigfett kölqstön és jyvfán művelődését gazda­sági alapon fogja szolgálni főleg a falvakban és a kisebb városokban, a munkásnép javára. »A Szív« igen fonto­s munkája az is, hogy az egyszerű és szerény Jézus Szive-S­zövetségét kiterjesztette. Most meg a legkorszerűbb és leg­szükségesebb Családok Jézus Szive-Szö­­vetségévé fejlesztette s kiváló szociális pro­grammal működésbe is hozta. A mi munkánk legnagyobb akadálya az volt, hogy igazán altruisztikusak szociál­­lisak vagyunk, csakis altruisztikus és szo­ciális intézményeket akarunk. Ezt pedig nem értik Magyarországon. Ezen eszmékért előreláthatólag még sokat kell küldenünk, amig megértésre találunk a katholikusok között is. A Krisztusi evangélium lelkét, szívét hirdetjük. XIII. Leó a mi mesterünk, ő a Szentséges Szív legnagyobb pápája. S éppen azért szociális pápa is a szó legigazibb és legnemesebb értelmében. Mi is szociálisták vagyunk. Nem­­értették meg "Pölfi; • L'aéf '"őHg ft j.á'nkfcan • bem. Mi is várhatunk tehát. »A" Szív« most már a kezdet nehézségein­­ túl van. Rendületlen hittel halad eredeti programm­­jáért előre, most­ már erőki­esebben is. XV. Benedek pápa őszentsége XIII. Leó nyomdokaiba lépve, az egész világegyházban ál­talánosan végrehajtja a Szentséges Szív kultuszát kezében tartja főleg a Családok felajánlását Jé­zus szentséges Szivének. A szent Szív tiszteleté­nek általánosítása valóra váltja XIII. Leo sza­vait, hogy a mi századunk a szeretet, a szociális szeretet százada lesz. Ah­­ogy a Jézus-társaság generálisa is elrendelte, hogy a világon minden tartományban 1—2—3 atya szentelje magát teljesen a Jé­zus Szive tisztelet terjesztésének, különösen a családok felajánlása Jézus Szivének képezze munkásságuk velejét Az események ilyen kifejlődése igazolja »A Szív« lapocska programmját minden pontjában. Rábízhatják magukat az igaz Telkek és igaz hazafiak a következő időkben is. Hűségesebb társra aligha­­ aláihatnak, akik a mai zavaros időkben Istent, királyt, hazát őszintén és meg­másíthatatlan katholikus elvek alapján ideiglenes és örök boldogulásukra szolgálni akarnak. A mo­dern anyagi szükségletekben is kiki igazmondó,­­becsületes tanácsadót bírhat .A Szívében, mert láthatja, hogy amit ez a lapocska szerény ke­retekben évek során át az anyagi boldogulás ügyében folyton hangoztatott még a zsidókérdés megoldása körül is, mindezt most a felébredt keresztény társadalom magáévá tette. S ha »A Serv«-nek öröme mellett volna mindehhez vala­melyes megjegyzése, az csakis az, hogy még jobban csináljuk és még szociálisabban az egész vonalon. Az öt év után köszönjük kedves olvasóink párt­fogását, alázattal kérjük a jövőre nézve még buzgóbb és általánosabb támogatását. Kiki — kérjük — szerezzen egy új előfizetőt, hogy mihamarább jöjjön el hozzánk Jézus Szive országa teljes ki­virág­zásában! N. A Jézus Szive­ Szövetség »Ki­ve« osztálya meg­kezdi vetítéses előadásait. Szeptember 8-án a Kongregációs Otthon dísztermében (Horánszky­ utca 20.) »Szűz Mária élete a nagy festők remekeiben« lesz az első előadás tárgya, j­egyek a tartásnál kaphatók. Mégis csak jó voli a Zrínyi-gárda zászlaját kibontanunk. Kezd megmozdulni az ország. Mindenfelől értesülünk, hogy z ál­talános erkölcsi züllés ellen tenni kell. Fogunk is, teszünk is! A társadalom jobb érzésű rétege talpra fog állni. Ha vulkánná kell lennünk, meg­tesszük. Nemzetünket elrohadni nem enged­hetjük. Újjá kell születnie bélpoklosságából. Most fog ütni az óra, ki keresztény, ki katholikus ebben az országban és ki fari­zeus. Ki keres a szent kereszt cégére alatt szabadságiéveie* nemcsak koncokra, hanem­ korhelykodásra, feslettségre is. Ki nem vörös és nem is a kommunizmus zászlóvivő­­­je vagy uszály borozója, hanem egyenesen az erkölcsi nihilizmus gennyes rab­szolgája. Rómát nem birták sem a pun ellenség, sem a testvérharc, sem a abszol­­ga­lázadások megbuktatni, hanem csakis az erkölcsi romlottság. Épp úgy nem árt­hat nekünk sem semmi külső és belső baj gyünk, hogy X vidéki városban értesülé­sem szerint elemi iskolás leánykákat el­fognak rendőrök erkölcsi fejlettség miatt. A korhadt fa összerogyik szélvihar nélkül, ma­gától is. Hasonlóképen egy nemzet is, ha buja a vére, a szokása.­­ Statáriális büntetést kell behozni az erkölcs­telenség ellen! A honatyáknak egyik legszentebb köteles­ségük, ha nem cégér nekik is a keresztény név, hogy legelsőbben intézményes törvény­hozással komoly és erőteljes védelemben ré­szesítsék a keresztény vallást és erkölcsöt. Szemétdombra új keresztény Magyarországot építeni még Isten sem tudhat, nemhogy em­berek. Micsoda keresztény kormányzás az, hogy a Fidibuszt, a Simplicissimust meg­jelentethetik? Micsoda cenzúra az, amely idegeskedik holmi cikkek és mondatok ellen, mert — úgy vélik — azok ártanak a közér­deknek? Ugyan, ugyan, van-e nagyobb,­ a nemzet eleven erejét megkorhasztó fertőző anyag, mint az erkölcstelenség? Mikor fog­nak hozzá, egyöntetű követeléssel lépvén fel a keresztény lapok, hogy a nemzet Augias­­istailójába bevezessék a Duna vizét? Hát csak nekünk, a kis »A Szív« lapnak van ereje, bátorsága felemelni szavát és dol­gozni a­ nemzet létalapját képező leg­drágább kincs védelmére? Le kell csapni a Zrínyi-gárda jelszavával »Ne rontsd a magyart« — bárkire, ha zsidó, ha magyar, ha uz, ha szolga, ha in­telligens, ha nem. Jöttek el szept. 5-én a Jézus Szive Szövetség Zrinyi-gárda közgyűlé­sére ai családapák és anyák, akik­nek van még erkölcsi érzéketek, hogy kibontsuk a zászlót egy na­gyobb társadalmi mozgalomra ha­zánk erkölcseinek bátor védelme végett.

Next