A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-14 / 20. szám

Budapest, 1922. január 14. VII. évfolyam. 20. szám jo rss-jcfeus-szivet m­egjelenik: ^i­u­ 6a- Ö^OTRBJIT’OU. ■//­ tí*., r./r/F/#0//,#fo4f­t SZERKESZT­ŐSEG és KIADÓh­iVATAL, BUDAPEST.VUl.^tvl URÁNSZKY­ UTCA 20. Ára 2 kor.­­Sv" k­iadja: m&UB -S £ IVÖ*SzöveTSéG Szív előfizet­ési ára egész évre 112 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatal) cím: Budapest, Vili. ker., Koránszky­ u. 20 Mi lesz az ifjúság lelkével? Unos-untalan elismételgették már a közmon­dást: akié az ifjúság,­­azé a jövő! Sajnos, e szerint a mondás szerint, a jövő nem teljesen a hivő embereké, nem a vallá­sos társadalomé, hanem a lelketlen izgatás folytán minden nemesekből és az igazságból kiforgatott krisztusgyülölöké! Mert a jövő reménységének nevelése, ne higyjük, hogy a legjobb után halad! Az is­kolában ugyan annyira, amennyire próbál­gatják a vallásos szellemet istápolgatni, de a családok istentelensége lerontja mindazt, amit az iskola épít és az élet a szociáldemo­krata izgatás­sal és romlott kereteivel tel­jesen vallásgyű­lölőkké izzítja az ifjakat. Az életnek ilyen erkölcsromboló hatását lát­juk egyik fővárosi lapban megjelent cikkrész­­letben. E lap munkatársa az utcán megszó­lított egy kis fiúcskát és a következő pár­beszéd fejlődött ki közöttük: — És szeretsz iskolába járni? ■— Hát én nem­ bánnám, csak a hittant ne kéne tanulni, hisz úgyis tudom, hogy a’ csak népbutítás! A Duna vize szomorúan csillogott Én is elkomo­­rodt­am­. — Az apád persze szociáldemokrata? A kis proletár hangja büszkén pattogott: — Az hát. De magam is! B mintha valami jó viccet mondott volna, mvetett Hangja olyan csúnyán, visszataszítóan csengett, mintha valami nagy keserűség tombolna kicsiny lel­kében. Hallgattunk. A kocsiuton­ két konflistó döcö­­­göett fáradtan, nem hederitve a­ kocsis cutorcsapátaira, süu sebesebb iramba igyekszik ösztökélni őket. A beszélgetés megakadt csak kis utízámmra vi­gyáztam, ahogy átmentünk a kocsiúton. Végre én törtem meg a csendet: — Hát imádkozni szoktál-e? I — Á, azt szoktam. Igaz, hogy az apám nem na­gyon szereti. Most ő kérdezte nagy fontoskodással: »Hát maga szokott?* — Én minden este imádkozom és imádkozzál te is, mert rosszak azok ez emberek, akik téged így taní­tanak. Te még kicsi vagy, nem érted. Majd ha nagyobb leszel. Nem szólt csak rámnézek­ nagy csodálkozással, az­után hosszan maga elé. Pár lépést haladtunk még az én utam másfelé vezetett — No, Isten áldjon, — mondtam — aztán csak imádkozzál! — Jó napot — búcsúzott alig hallhatóan. Mélyen elgondolkoztam, sajnáltam ezt a kis kék­szemü fiút vájjon tesz­ o ember belőle valamikor?­ Eddig a cikkrészlet. És hány ilyenlelkü sze­rencsétlen van az országban? És mit jelent ez? a A régi bomlasztó, destruktiv szedőmnek to­­vábbpusztitását! A szociáldemokrácia egyszer már rombadöntötte ezt az országot, most a romok között nyomorogjuk életünket és a lé­lekromboló szociáldemokrata szellem újra erő­södik, sőt a kormány működési teret, elő­zékenységet is biztosít neki. És kérdjük tovább: Mit jelent ez? Azt, hogy tönkreteszik az ifjúság lelkét és vele a jövőt! A szentáldozás erősítése. — Gyakori áldozók figyelmébe. — ✓ Egyik nagy város legelőkelőbb női szabó üz­letében Margit volt a főszabásznő. ő tárgyalt a hölgyekkel, jegyezte fel óhajaikat, segített ne­kik a kelme megválasztásában, okos tanácsadó l óit a divat ezerféle szövevényeiben, egyszó­val az üzlet vezetése, annyi megrendelő ügye, baja, a vezetés ezer gondja az ő vállait nyomta. Aki tudja, hogy az előkelő hölgyek mily rendkívül fontossággal és pontossággal, mintha csak életük legfőbb ügyéről volna szó, — in­tézik a toilettekérdéseket, ez kellőleg méltá­nyolja egy ilyen üzletvezetőnő helyzetét. Margit­i fejecskéje zsongott is sokszor a sok divitujdonságtól, a szeszélyes hölgyek ezerféle kívánságától és megbízásától. Mindenki csak őt kívánta, mindenki csak vele akarta dolgát elintézni, az ő tanácsát kikérni. Margit szíveseb­ben vállalt volna valami nyugalmasabb helyet, örömest ott hagyta volna ezt a megerőltető, zaklatott életet, de sajnos, nem mondhatott le a szép fizetésről, mert évek óta ő tartja be­teg nővérét és öreg, tehetetlen édes­anyját. Ezért kitartott ezen a nehéz, megerőltető, ideg­ölő helyen. Már régebben történt, hogy Margit nem tel­­jesítette egy önző és hiú hölgy kívánságát, aki a jó illemmel ellenkező ruhát akart rendelni; a hölgy emiatt igen megbosszankodott és hogy magát megbosszulja, hangosan felkacagva lé­pett ki a Margit szobájából a nagy munkate­rembe és kezében eg­y kis papírszeretet maga­san feltartva — kérdezte: Ki vesztette ezt el? Rendkívül érdekes! »Én ma áldoztam« ez van a papírszeleten — oh micsoda vakbuzgóság!« Margit minden pirulás nélkül, nyíltan és ko­molyan odalépett a gúnyolódó hölgyhöz és mondá: »Kérem, az a papirszelet az enyém. En­gem hivatásom, a napi foglalatosságom annyira igénybe vesz és elszórakoztat, hogy napközben könnyen elfelejtkezném, legalább néhányszor há­lásan visszagondolni a reggelt«, mikor az édes Üdvözítőt szivembe fogadtam. A papirsze­etkék mintegy felráznak, visszaemlékeztetnek a szent­­áldozásra, azért ott van a jegyzőkönyvben, a szabászati asztalon, a divatujságok között, az üzleti élet zaja és sok gondja között egy-egy pil­lanatra rátereli a figyelmemet a vett kegyelmekre, egy rövid fohász Jézus szent Szívéhez, az Ol­­társzentséghez felfrissít, megerősít a további munkára. Ennek a jelenetnek egy másik hölgy is tanúja volt, aki tanulékony szívvel gyakorolni kezdte Margit leleményes szokásait, ő maga beszélte el, hogy sokoldalú társadalmi egyben­­élet és működés annyi elfoglaltsága, az elszórakoztató ugye-baja között nagyon jó hasznát vette a kis céduláknak. Kis kézitáskájában, pénzszekrényé­­ben, varró- és íróasztalán, sőt még a toilet­e­­asztalon is ott hevernek a kis papírszeletkék a figyelmeztető felírással: »Én ma áldoztam« — és ha réá esik a tekintete, egy’ kis magába szállásra, a szt. áldozásra való hálás visszaem­lékezésre késztetik. És ha valamelyik nap nem is áldozhatik, arra figyelmeztetik, hogy vágyódjék mihamarabb ismét áldozni. Ez által lelki élete sokkal tartalmasabb lett és figyelme, élte iránya egyenesebben törekedett az ég felé. Az élet, ez a lázasan rohanó, küzdő, erőt, ide­get felemésztő élet annyi ilyen Margitot, — nőt, férfit egyaránt — felőrölne, lelki életéből, buzgóságából kiforgatna, ha a leleményesség ilyen eszközökkel lelki összeszedettségre, ma­gába szál­lásra, a nyert kegyelmek teljes kihaszná­lására nem segítené. A gyakran áldozó férfiak és nők milyen méllyé, állandóvá és áldásossá teh­etnék­ szent­ ál­dozásukat, ha követnék Margit példáját és mun­kaasztalon, a konyhában, a varrótermekben, a műhelyekbe­n, az íróasztalon, a hivatalos akták, az fsz­ett könyvek között, a gyermek­szobában meg-megpillan­tanák e hálás emlékeztetést, a lelki összeszedettséget elősegítő, felfrissítő, kegyelmeket megújító papírszelet felírását: »Én a ma áldoztam!» A katholikus oktatás ügye Svájcban. Az a sok ellentét amely a svájci katholikus és protestáns kantonokat egymástól elválasztja s amely a múlt század közepén véres összeütközéseken robbant ki, még ma nem szűnt meg teljesen. Igaz, hogy a katholikus kantonokban az egyház teljes szabadság­­nak örvend, közintézményeket és egyetemeket vezet, de a protestáns kantonok egy részében még mindig olyan rendszabályok vannak életben, amelyek kötik a katholikus egyházat s lehetetlenné teszik meg­szerzetesrendek és a világi papság tanitó munkája . a Legújabb időben valamennyi kantonban hatalmas r­ i­­d­ó indult meg a k­atbolikusok részéről, hogy a pol­gárháborúk és kultúrharcok utolsó maradványait is eltöröljék. Mint ismeretes, Svájcnak alkotmánya a demokratikus berendezkedés nézőpontjából egyedül­álló az egész világon, mert hiszen több kantonban a nem országgyűlés, hanem közvetlenül maga a nép hozza törvényeket és az alkotmány megváltoztatásához népszavazás szükséges. Tekintve azt, hogy a protes­táns lakosság, amely még a múlt században meglehe­tős homogén volt, az idők folyamán elvesztette egysé­gét több szektáb­a bomlott, a katholikusok egyöntetű szervezkedés utján nagy előnyhöz jutottak. Ennek tu­lajdonítható, hogy már valamennyi kanton törölte a szerzetesek kiutasítását elrendelő törvényeket Egy újabb örvendetes eseményről ad­ most hírt az a ha­­­­seli jelentés, amely a katholikus néppárt akciójáról számol be. A baseli alkotmány IS. g. következőképpe­n szól: »Tilos tanitói működést kifejteniük olyan sz­ r­­mélyeknek, akik szerzetesrendhez, vagy vallásos tár­sulathoz tartoznak s­­ ilyenek sem iskolákban se­ n ne­velőintézetek!:*!! nem működhetnek.«­ A katholikusok és a protestánsok most közös bizottságot küldtek ki, mely az alkotmány idézett részét következő fogalm­­a­zásban akarja megváltoztatni: »Privát nevelő- és kép­zőintézetek felállítása, akadályba nem ütközik­ Ezek r... intézetei: a­­ törvény határozatainak megfelelően állami felügyelet alatt állanak. Olyan magániskolák, amelyeket legalább negyven iskolaköteles és okta­ásra jogosult gyermek látogat, akár­ vallási vagy világnézeti okból kifolyóan a nyilvános iskolái pótlására állíttatták fel. igényt tartanak a­z állam részéről költségeik teljes fe­dezésére. Ezen kiadásnak azonban mégsem szabad túl­lépni a nyilvános iskolák fentartási költségeit, és csak­ e törvénycikk életbeléptetése után három évre rá kell megkezdeni folyósításukat.« Ha figyelembe vesszük Svájc fejlődését, kétségtelen, hogy a vallásos iskolák ügye ilyen értelemben fog elintézést nyerni, amit ka­tholikus szempontból teljes megelégedéssel lehet fo­gadni. A pápa karácsonyi beszéde. Karácsony ünnepének előestéjén fogadta XV. Bene­dek pápa régi szokás szerint a bíboros­ kollégium szerencsekivácatait, amelyeket Vannutelli bíboros tol­mácsolt. A pápa válaszában örömmel emlékezem­ meg az elmúlt év­ nagy egyházi ünnepségeiről és azokkal a centennáriumo­kkal foglalk­ozott, amelyeket az 1327.­­ év hoz. Ebben az évben meg kell emlékezni többek között nem­ szent Fülöpről, Loyola Ignácról, a­­ Jézus Társaság alapítójáról, szent Teréziáról s különösen szalóz­ sze­nt Ferenc genfi püspökről, a katholikus­­ sajtó védőjéről. Ez utóbbi ünnepével kapcsolatban a pápa általános körlevélben , fog foglalkozni majd a katholikus sajtóval.­ ­ A német katholikus tanítók egyöntetűen­­ állást foglaltak a vallástalan iskola ellen.­ ­ Minap tartotta gyűlését Berlinben a német katho­­l­­ikus iskolaszervezetek birodalmi választmánya, amely köszönetet mondott a tanítóságnak szilárdságáért és hit­­hű magatartásáért, majd pedig a következő határo­zatot hozta: A birodalmi választmány felháborodással veszi tudomásul a szász kultuszminisztérium rendeletét, amely a püspöktől megvonja a vallástanítás­­ felett gyakorolt felügyelet jogét A választmány megálla­­pítja, hogy ez a birodalmi alkotmányba ütközik, mi­vel a ben kell vallásoktatást az illető felek­ezettel egyetértést megvalósítani. Éppen ezért elvárja a bi­rodalmi gyűléstől és kormánytól, hogy az alkotmány ezen pontját Szászországban is érvényre juttatja. Mint ismeretes, Szászország mindenkor a katholikus ellenes tábor főfészke volt, hiszen a reformáció a szász püs­pöki széket is eltörölte s ennek visszaállítására csak ft mult évben került sor. Az egyház közvetlen befolyása, főképpen adminisztratív téren, tehát több ratet §00 frfO

Next