A Szív, 1922-1923 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-07 / 6. szám
Budapest, 1922. október 7. VIII. évfolyam. 6. szám © st-nexus-szive ■ sxöH6T1 ^RTfíSlTÖne © ■/,//' /'/"j/'//'/ ■/,/."/■//'/ '///////;/// ’//■ -ZTT.Z • *-& SZERKESZTOSEG és KI ADOHIVATAL: kiadja: , \ BUDAPEST, VIII.^ORAN^ 20. %AV&VlÖ .8Zigg-g^€ T8^G| Szív előfizetési ára egész évre 260 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali dm: Budapest, Vili. ker., Horánszky u. 20 megjelenik: JHKD^n- 62,0JRB JlTOn. Ára 5 kor. A szükségletekről. Rohamosan emelkedtek az árak, nagyobb lett a drágaság és nőtt a panaszoknak keserűsége. A panaszokat testvéri szívvel hallgatjuk, mert hisz tudjuk, hogy van ok rá. Mégis különös megfigyeléseket kell leszögeznünk. Látunk «szegény gyári munkásnőt» mindég a legújabb divat szerint öltözködve, de lakása egészségtelen, sötét odú. Vannak úri családok, akik még elegáns ruhában feszítenek a világ előtt, de odahaza koplalnak. Viszont látunk toprongyos parasztgyereket libacombbal a kezében és odahaza három hize is van az ólban. Van család, ahol a nagy leány tánciskolába jár és moziba, a kisebb gyerekek pedig cipő hiányában nem mehetnek iskolába. Találkozunk olyanokkal, akiknek bérelt páholyuk van a színházban, de ha jótékony célra kér tőlük az ember, azt felelik: «Kérem, mi is érezzük a drágaságot, hogy társadalmi helyzetünknek megfelelően élhessünk, nem tudunk adakozni». Mindennek a szomorú ferdeségnek mi az oka? Hogy hiányzik a Jézus Szíve szerinti lelkűlét, amely valláserkölcsi alapon határozza meg szükségleteinknek sorrendjét. Lássuk csak, hogyan! Elsőrendűek a megélhetési szükségletek, tehát: étel, lakás és ruha testünk befedésére és óvására, de nem parádéra. Ennek megszerzése mindenkinek létjoga, sőt erre kell tülekedni. Ha pl. valakinek a családja ezekben hiányt szenvedne s az illető amellett mégis adakozna: vétket követne el. Mert erkölcsi kötelesség a létszükségletekről való gondoskodás. Akik ezekben hiányt szenvednek, saját hibájukból (a tékozlók, munkakerülők), azok a társadalom züllöttjei. Akik saját hibájukon kívül nélkülözik ezeket, azok a társadalom szegényei, kiket segíteni szent kötelességünk. Másodranguak a szellemi szükségletek, kinekkinek körülményei szerint. Gyermekek taníttatása, különösebb tehetségek vagy hivatások magasabb iskoláztatása, tanult embernek hivatásához szükséges egy-egy jó könyv. Ezen szükségletekben szenvedők is megérdemlik a segélynyújtást épp úgy, mint az előbbiek. S erről gondoskodni is kötelesség. PL az apa nem adakozhat úgy, hogy amiatt gyermekeit ne tudja taníttatni. Harmadik rangúak a kényelmi szükségletek. Ide tartozik a kényelmet szolgáló bútor, a szebb öltözködés, finomabb étel, szórakozás, mulatság stb. Ezek is megengedettek, de két szabályt tartsunk szem előtt. Először is csak azoknak megengedett, akiknek a két elsőrendű szükségletéről már gondoskodva van. Tehát vétkezik Isten és önmaga ellen az a tisztviselő vagy munkás, aki egészségtelen helyen lakik, koplal csak azért, hogy mulathasson és ciirálkodhassék. Vétkezik Isten és családja ellen az az urinő, aki külső látszat fenntartása miatt (öltözködés, látogatás stb.) megvonja övéitől a jobb táplálékot, egészségi szükségleteket. Vétkezik Isten és gyermekei ellen az az apa, aki rongyokban hagyja gyermekeit s nem fordít költséget taníttatásukra azért, hogy minél többet tömhessen a gyomrukba és a gazdaságba. A második szabály pedig az, hogy kényelmi szükségletekre segélyt adni és elfogadni, vétek most, amikor annyian szorulnak létszükségleteik fedezésére és segélyre. Tehát szebb ruhára, mulatságra ne adjunk és ne fogadjunk el segélyt! Szomorúan tapasztaltuk a missziós adományoknál, hogy olyan is elfogadott ruhaanyagot, e xnek két-három öltözete is volt. Elfogadta azért, hogy «még több blúza» legyen. Egyes kényelmi szükségletekről lemondani jótékonyság kedvéért, ha nem is szigorúan kötelező, mégis egy nemes szívtől és főleg Jézus Szívét utánzó szívtől elvárható. Ha nem is minden esetben, de legalább egyes esetekben. Negyedik csoportba sorozzuk a fényűzési dolgokat. Különleges inyenckedés, kiváló öltözékek, ékszerek, drága és túlzott szórakozások stb. Miután az ember a tulajdonjog szentségénél fogva rendelkezhetik tulajdonával, ezek is megengedhetők, ha nem vétkesek. De már azoknál, akiknek telik fényűzési dolgokra, nem csak tanács, hanem pancs a jótékonyság kötelezettsége. Vétkezik Isten ellen, a társadalom ellen és maga ellen is (mert a dúsgazdag példájára, a kárhozatba kergeti lelkét) az, akinek telik fényűzési dolgokra és nem telik a létszükségletet is nélkülözők segélyezésére. Ez pedig még csak a szigorú parancs. A nemesebb felfogás többet mond. Jézus Szive szerinti léleknek és nemzetével együttérző magyar szivnek lemondani kellene egészen a fényűzésről most, amikor koldus a haza és nyomorognak honfitársaink ezrei. Ha Jézus Szivét utánoznánk a szükségletek tekintetbe vételénél, nem lenne koldus ez a nép. És ha legalább is az itt leírt erkölcsi elveket tartanánk be, kevésbbé lenne nyomorult nemzetünk. Igen sok tagja van és több helyt alakult már fiókja. E társaság elsősorban azt teszi tagjainak kötelességévé, hogy embertársaikról rosszat ne beszéljenek. Ezt jelzi már a cím is: inkább lakat alatt tartom nyelvemet, tehát hallgatok, semhogy felebarátomról rosszat mondjak. A belépő tagok két tanú jelenlétében ünnepélyesen megfogadják, hogy embertársaikról kedvezőtlent nem , beszélnek. " Nem ártana, ha Magyarországon is meghonosulna ez a társaság, igen csúnya dolog az, hogy az emberiség a tízparancsnok követelését e pontban olyan lelkiismeretlenül kezeli. Aki nem merne elvenni felebarátja vagyonából egy koronát, az annak legnagyobb kincsét, a becsületét sokszor minden lelkiismeretfurdalás nélkül megdézsmálja, tönkreteszi. Ов =б====»====================бб= Ez aztán áldozatkészség! A hollandiai püspökök szeptember elején közös pásztorlevelet adtak ki, amelyben közlik a híveikkel, hogy a felállítandó kath. egyetemhez szükséges tőke már összejött. Egy évvel előbb ugyanis hasonlóképp közös körlevélben kifejttették a hívek előtt egy kath. egyetem felállításának szükségességét és kérték, hogy tehetségük szerint tegyék lehetővé ilyenek létesülését. A szükséges tőkét templomi gyűjtés utján egy év alatt összehozták a kath. hívek, pedig sok más irányban vették még igénybe áldozatkészségüket. Szégyenteljes dolog reánk magyarokra, hogy mi alig tudunk valamit áldozni egyházunk céljaira. A magyar mindenkinek ad, csak egyháza a szűkmarkú. Buzgó hitélet Dél-Afrikában. Örvendetes híreket kapunk Dél-Afrika nagy városainak szépen fejlődő h. tétet érő. Dumber a kikötővárosban pl. Űrnapján oly gyönyörű lélekemelő kinm.n.-t vonult a város utcáin végig, hogy b c-li elére vált volna Európa bármelyik katholikus városának. A körmenet a Megváltóról nevezett székesígyhizól 1 .dalt ki ax’ Albert-térre, ahol egy gyönyörűen feldíszített oltár várta a körmenet ezernyi híveit. Ámbár a körmenetben úgyszólván Európa összes népei, angolok, franciák, németek, olaszok, továbbá négerek és indusok vettek részt, a körménet mégis oly egységes és harmonikus képet adott, amilyen csak a katholikus egyházban található, amelyben nincs különbség osztály és faj között. A rendet a fiatal férfiak egyesülete tartotta fenn. A férfiak arcáról le lehetett olvasni azt a mély hitbeli ’meggyőződést, hogy nagy kitüntetésnek tartják hitüket, nyilvánosan az egész világ előtt megváltani. A fiatal férfiak egyesülete különben havonta tart általános gyónást és szentáldozást. Minden intézkedés megtörtént már arra, hogy az egyesült Dél-Afrika többi városaiban is alakíttassék meg. Nagyon sokat köszönhet, a hitélet fejlődés?.? a hires,,.jezsuita páter Vaughan Bernátnak, aki a tavasz óta Dél-Afrika összes nagyobb városait bejárta, hogy a férfiintelligencia számára apologetikus előadásokat tartson. Egy érdekes uj egyesület. A londeni lapok hozzák, hogy nemrégiben Skótországban egy Armstrong nevű angol orvos uj egyesületet alakított Padlock Society néven, ami" magyarul «Lakattársaságot» jelent. Egy híres szabadkőműves megtérése. A napokban halt meg Szegeden az odahelyezett Ferenc József Tudományegyetem híres tanára: a szegedi lapok közleményeiben benne volt, hogy a a lapok közleményeiben benne volt, hogy a haldoklók szentségének ájtatos fölvétele után> halt meg. Apáthy egyike volt a katholikus egyház ellenségeinek. Nagy tudós volt, európai hitű biológus, de exponált szabadkőműves. Ellenséges szemmel nézett mindent, ami az egyházzal kapcsolatos volt. Amikor Apáthy betegsége fenyegetővé vált, papot hivattak hozzá. A pap megérkezvén, megkérdezte a betegszoba ajtajában eléje siető orvostól, hogy lehet-e a tudóssal még beszélni. Az orvos nemmel felelt. A lelkész bemenvén hozzája, feltételesen föladta az utolsó kenetet a mozdulatlanul fekvő nagybetegre, abban a hitben, hogy magánikivül van. Utána az ápoló előtt sajnálkozását fejezte ki, hogy nem hívták hamarabb, hogy meggyóntathatta és megáldoztathatta volna Apáthyt. Ezután elment. Alig távozott el, amikor lélekszakadva siettek utána és visszahívták, mert Apáthy hallotta azt, amit környezetének mondott és áldozni akar. A pap visszament hozzája és a hires szabadkőműves, nagy egyházellenes, töredelmesen meggyónt és ájtatosan megáldozott. És erről nem igen hoznak a fővárosi lapok egy sort se, pedig de sokszor hirdették fölvilágosodott tudományát!» =====в=в====================в” A magyar protestánsok a vegyesházasságok ellen. Évek óta lépten-nyomon támadták a kath. egyházat azért, hogy a vegyes házasságok helytelenitése mellett nem engedi, hogy hívei bejegyezzenek abba, hogy gyermekeiket a protestáns vallásban neveltetik. Mindenféle megjegyzésnek és csipkelődésnek volt ezért kitéve a kath. egyház. Egyik olvasónk egy plakátot küldött be, amelyik Lajosmizse rét. vallási népéhez van címezve és a reformátusok Budapesten hozott határozatára utalva, szigorú intézkedést tartalmaz. Aki vegyesházasságot kötve, gyermekét katholikusnak engedi, azt maguk közül kiközösítik, halála esetén el nem temetik a protestánsok. Nem helytelenítjük ezt a rendelkezést, csak reámutatunk, hogy íme a protestánsok is rájönnek annak az elvnek a helyességére, amely pedig azelőtt a kath. egyházat igen erők támadták. О=========================*=— =■ Mire jó az egyházi vagyon? Vácott parcellázták a vásárteret, amely valamikor egyházi vagyon volt. A parcellázás után kitűnt, hogy a területet 1P egyén vásárolta meg, akik közül 12 zsidó, és csak 7 keresztény. De még ezek közül is a drágább és ér-