A Szív, 1931-1932 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-05 / 1. szám
1931. szeptember 5. ,amelynek éppen az a rendeltetése, hogy letisztítsa ezeket az élet tengerén ránkragadt lelki moszatokat. Ez a kikötő a gyóntatószék és az a munka, amellyel a lelkünkre ragadt piszkot fölfedjük, a lelkiismeretvizsgálás, eltávolítása pedig a szentgyónás kegyelme által történik. Ne elégedjünk meg tehát azzal, hogy csak évenként egyszer végezzük el gyónásunkat, mert az egyház súlyos bűn terhe alatt megköveteli ezt. Mentői inkább benne vagyunk az élet vizében, annál több tökéletlenség tapad a lelkünkre és annál több szükségünk van arra, hogy idejében letörjük és eltávolítsuk ezeket. Gyónjunk tehát gyakrabban! A Jézus Szíve tisztelet története. Veghe János XV. sz. Hogy a középkor végén Németországban mily messzire haladt előre a Jézus Szíve tisztelet, különösen kitűnik a westfaliai Veghe János prédikációiból és irataiból. szor talál alkalmat arra. Ezekben körülbelül 200 hogy reámutasson legnemesebb, a „legszeretőbb isteni Szívre“ vagy a a mi Urunknak „minden szeretetreméltó, szűzies, szelíd, szeretetben gazdag Szívére.“ Veghe János Münsterben született és ott csatlakozott a wildesheimi Fraterherr kongregációhoz, amelyben egész életén át működött. Prédikációit 1492-ben az ottani apácák leírták s ugyancsak münsteri tájszólással írta meg 1486 előtt értékes aszketikus műveit. 1504-ben halt meg. Bátran nevezhetjük őt „Münster Jézus Szíve apostolának“. Még manapság is alig találunk olyan szónokot, aki a Jézus Szíve tisztelet szellemébe mélyebben hatolt volna és nagyobb buzgósággal beszélne Jézus Szívéről, mint Veghe János a XV. században. Néhány évtizeddel ezelőtt még a feledés homálya borította ezt a nagy embert, most pedig a német irodalomtörténet egyik legkiválóbb csillaga. Egyik zárdai prédikációjában megmutatja, „miképpen lehet elnyerni és megőrizni az isteni szeretet tüzét, hogy azt a sok küzdelem ki ne oltsa.“ „Gondoljátok meg, mily nagy fájdalmakat kellett a jó Jézusnak kiáltania. Mert mindazok szenvedést okoztak neki, akiket szeretett, akikkel oly sok jót tett, akiket különösen kiválasztott Azért mondhatta a mi kedves jó Urunk: „Oh, én nővérem, oh, én jegyesem, megsebesítetted szívemet. Most tehát tégy engem mint pecsétet szívedre, megemlékezve szeretetemrőől és hűségemről.“ Másik prédikációjában ezt mondja: „Oly nagy szeretetláng égett az édes, áldott Jézus Szívében, hogy szent testén öt helyen vagyis az öt seben keresztül előtört. Az Úr szívesen kinyilatkoztatja bizalmas szeretetének Isteni művét a tiszta szívű embernek, aki szívéhez fordul, aki alázatosan, egyszerűen él, viselkedésében, szívében s kívánságaiban, aki bensőleg összeszedett.“ De még szebben beszél egy másik jelentékeny művében* „A lélek szőlöskertje" című munkában, Jézus Szívéről. Kiindulva a szőlő fáiról, virágairól és füveiről, allegorikusan beszél Krisztus és Szűz Mária és az Egyház szőlőskertjéről. Végre azzal fejezi be, hogy megmutatja, miképen viszonozzuk az Üdvözítő szeretetét, hogyan járuljunk az Oltáriszentséghez, amelyben Krisztus az ő Szívét eledelül adja. Már a fejezetek fölirata is mutatja, mennyire jártas a szerző a Jézus Szíve tiszteletben. Tárgyal ugyanis arról, adjuk vissza szívünket Krisztusnak, aki „miképen szívét nagy szeretettel előbb adta nekünk“; vagy „miképen adja Krisztus érdemünk nélkül az Ő Szívét, mint értékes adományt: vagy miképen adja Krisztus nekünk az Ő Szívét a szeretet legmagasabb fokában, a lelki egyesülésben“, vagy „miképen adja nekünk Krisztus az Ő Szívét mint táplálékot“, vagy továbbá „valamennyire megismerjük, milyen szeretettel adja Jézus nekünk az ő Szívét.“ Aztán pedig azt is megmutatja, hogy Üdvözítőnk Szíve „miképen lesz nekünk erős várunk, boldogító nyugvóhelyünk, drága kincsünk, értékes ajándékunk és édes táplálékunk. A Vőlegény szíve a legfőbb császárnak a vára“, mondja ő. „Azért siess kisértés idején a Te Ürad várába, a te Jegyesed szivébe. A kapu nyitva áll, a felvonó hidak le vannak bocsátva, a seb széles és a Szív nyitva áll, kezeit kitárja feléd és vár téged szeretetben és fájdalomban.“ Kisasszony napja. Az Egyház rendesen a szentek halálának napját szokta csak megünnepelni. Ez a nap az örök boldogság elérésének a napja, tehát a célhozjutást ünnepeljük azon. A születés tényén még nincs ünnepelni való, azt csak keservessé teszi az áteredő bűn. Csupán két olyan ember élt a földön, akiknek születését nem csúfította el az áteredő bűn. Az egyik Keresztelő Szent János volt, aki még anyja méhében betelt kegyelemmel Szűz Mária látogatásakor s így fogantatása után bár, de még születése előtt a kegyelem állapotába került. A másik a Boldogságos Szűz, aki léte első pillanatától kezdve minden salaktól ment volt. Ezért van az, hogy az Egyház a Boldogságos Szűznek és Keresztelő Szent Jánosnak születése napját is megünnepeli. Kisasszony napján, azaz teljes címen: „Kisboldogasszony napján“ Szűz Mária születésének emlékét üljük. A magyar nyelv Mária halála napját Nagyboldogasszony napjának, születése ünnepét pedig Kisboldogasszonynak nevezi. A halál 8. oldal ugyanis nagyobb boldogság napja, mint a születés, mert Isten látásának kezdete. Szűz Mária világrajöttének időpontja teljesen ismeretlen előttünk. Méltó dolog azonban, hogy születéséről megemlékezzünk. Szeptember 8-ika tehát nem évforduló nap, hanem az Egyház választotta ki ezt a napot a Boldogságos Szent Szűz születésének megünneplésére. Kisasszony napja örvendetes ünnep. Megváltásunk fontos eseményének emlékét ünnepeljük e napon: testet öltött Jézus anyja. De azért is örvendetes ez az esemény, mert ez volt az első és egyetlen születés, amelyre örömmel tekinthetett az Úr: világrajöttnek lelkén nem volt ott az áteredő bűnnek még a nyoma sem. IV. Ince pápa nyolcaddal szentelte meg ezt az ünnepet. A magyar történelemben nevezetes nap szeptember 8-ika. Az 1848—49-iki szabadságharc után Kossuth elásta a szent koronát. Senki sem tudta hová. Végre aztán 1353-ban, szeptember 8-án találták meg Orsován. Kisasszony napja ma már nem kötelező ünnep. Szeptember 8-án nem kötelező tehát sem a misehallgatás, sem a munkaszünet. Mi magyarok azonban az eltörölt ünnepeket is a régi buzgósággal szokták megtartani. Kassán vértanuk. Szeptember 7. Kassai hőseink emléke mindig kedves előttünk. Évről-évre megemlékezünk róluk, hiszen dicsőséges példájuk azt mutatja, hogy szent hitünket, hazánkat, annyira kell szeretnünk, hogy még az életet is áldozatul kell hoznunk, ha ezek a nagy érdekek azt kívánják. A kassai vértanuk: Körössy Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodec Menyhért jézustársasági atyák Magyarország hitegységéért, az országot fönntartó katholikus vallásért szenvedtek vértanúhalált. A protestáns forradalmak vérzivataros idejében, amikor a magyar a magyar ellen lázadt, amikor a honalapító és honfönntartó katholikus vallásban a haza ellenségét látta a külföldről importált hitújítás, akkor mutatták meg ezek a hősök, hogy nekik kedvesebb a halál, mint az ősi hittől való elszakadás. Hősi erényeik, vértanúi haláluk volt az egész ország és az egész világ nyilvánvaló előtt és mégis évszázadokig kellett várni, amíg boldoggáavatásuk megtörtént. Ennek az oka pedig az volt, mert a magyarok, a magyar katholikusok, szinte féltek megmondani az igazságot, hogy ezeknek a hősöknek a halálát a felekezeti gyűlölet okozta és emiatt az emberi tekintetből való hallgatás miatt kellett a három dicső vértanúnak egy darabig háttérbe szorulnia. A protestánsok folyton szemükre hányták a katholikusoknak a politikai vétségek miatt gálya- Párbeszéd. Böske (berohan Ilonkához): Úgy futottam, az Istenért, ki beteg nálatok? Ilonka: Hozott Isten! Hál' Istennek senki sem, de örülök, hogy legalább eljöttél. Böske: Hiszen cselédünk azt mondta, hogy hajnalban becsengettél az orvoshoz. Ilonka: Én, hajnalban? Cselédetek talán álmodott? Böske: Dehogy, hat óra előtt . . . Ilonka (nevetve szavába vág): Hat óra, ez nálad hajnal? Böske: No legalább is kora reggel. Ilonka: No jó! Hát legyen kora reggel. De, úgy látszik, a cselédetek nagyon álmos lehetett és rosszul látott .»ert én nem a doktorhoz csengettem be, hanem a mellette lévő zárdába. Böske: Mi a csodát csinálsz reggel hat óra előtt a zárdában? Ilonka: Nagytakarítás van nálunk, hát siettem, hogy a hatórás mise előtt megáldozhassak. Böske: Hát akkor miért nem hagytad vasárnapra? Ilonka: Mert hát ma van a havi első péntek. Böske: Ugyan Ilonka, úrileány létedre csak nem vagy babonás, hogy épp péntekhez kötöd a szentáldozást? Ilonka: Én nem vagyok babonás, hanem te csacsi vagy, ha még azt se tudod, hogy a havi első péntek a nagy ígéret napja. Bö?ke: Miféle nagy ígéret? Ilonka: Tréfálsz, vagy tényleg nem hallottál még sohase róla? Böske: Valóban nem tudom, mire gondolsz. Ilonka: A Jézus Szíve tisztelőknek tett nagy ígéretre, amelyet a havi első péntekhez kötött az Üdvözítő. Böske: De milyen ígéretet? Ilonka: Látszik, hogy nem vagy kongreganista és nem jársz prédikációkra, mert különben tudhatnád. Mikor az Úr Jézus megjelent Alacoque Szent Margitnak, megígérte, hogy mindazok, akik az Ő szent Szíve tiszteletére kilencszer egymásután havi első pénteken a szentáldozáshoz járulnak, kegyelem állapotában halnak meg, vagyis, nem halnak meg halálos bűnben. Böske: Ugyan menj! Ez is valami olyan babonás dolog lehet, mint a mennyei hét szent zár. Emlékszem, cselédünknél is találtam egyszer egy imádságot, abban is ígérve volt mindenféle. Például az illetőt, aki azt imádkozza, nem éri tűzvész. Szilveszter miséjén látja a boszorkányokat és hasonlók. Ilonka: Az ilyen babonás imák a tűzre valók, de ez nem hasonlítható össze azzal, amiről az Üdvözítő adott kinyilatkoztatást és amit az Egyház is jóváhagyott. E babonás dolgokkal egysorba helyezni, sértené az Istent és sérti az én vallásos meggyőződésemet. Böske: De kérlek, Ilonkám, én nem akartam az Istent megbántani, sem téged megsérteni, én valóban azt hittem, hogy ez babona. Ilonka: Úgy hát engedd meg, hogy elmondjam neked a kinyilatkoztatás rövid történetét. Böske: Kérlek, tedd meg. Ilonka: A XVII. század közepén megjelent az Úr Jézus egy szentéletű francia apácának, akit most már szent Margitnak tisztelünk és csodálatos módon megmutatva neki Szívét, a titokzatos jelenésben e szavakat mondta: „Szívemnek határt nem ismerő irgalmában ígérem neked, hogy mindazok, akik kilenc egymásután következő havi első pénteken szentáldozáshoz járulnak, elnyerik életük végén a bűnbánat kegyelmét, nem fognak megszentelő malaszt nélkül kimúlni s nem halnak meg a szentségek vétele nélkül.“ Ez az ígéret a nagy ígéret, melyet nagynak nevezünk, a benne ígért nagy kegyelem miatt. Böske: Ez nincs benne a hittanban, ezt nem tanultuk a katekizmusban, egy-egy embernek a jelenését nem vagyok köteles elhinni. Hátha az apáca hisztérikus nő volt és hallucinált? Ilonka: Légy nyugodt, erre nemcsak te gondolsz, hanem az egyházi ítélő bíró is. A Szentszék tüzetesen és ismételten átvizsgálta az egész ügyet, a szent apácának hátramaradt iratait és kijelentette, hogy azokban nincs semmi, ami a hittel ellenkezik. Sőt, amint mondottam, Margitot szentté is avatta. Hisztérikus hallucinálókat nem avat szentté az Egyház. Épp így nem terjeszt babonákat sem. A nagy Ígéret terjesztése is a Szentszék engedélyével történik. Tehát nem szabad azt állítani, hogy babonáról van szó. Böske: Úgy hát visszavonom, hogy babona, de mivel mindenkit kötelező hitigazságról nincs szó, azért engedd meg, hogy legalább ellenvetéseimet megtegyem. Ilonka: Tessék, szívesen felelek rá! Böske: Ez az ígéret nagy visszaélésekre adhat alkalmat. A könnyelmű ember, miután talán kiskorában egyszer elvégezte ezt a kilencedet, most már nyakra-főre mer vétkezni, sülyedni, abban a biztos tudatban, hogy halála óráján úgyis megmenti az Isten, üdvössége be van biztosítva. Ilonka: Hohó, te nem gondolsz az Isten mindentudására. Isten jól tudja és látja, hogy valaki könnyelműen, nem jó szándékkal tartja a nagykilencedet, hanem csak azért, hogy aztán nyakrafőre vétkezhessék, az ilyennek nem is érvényes az ilyen gyakorlata és így nem kapta meg az ígért nagy kegyelmet. Épp úgy, mint a bűnbocsánatot sem kapja meg az az ember, bár a pap fel is oldozza, ha szánt szándékkal súlyos bűnt eltitkol. Istent megcsalni nem lehet. Böske: Ebben igazad van, de tegyük fel, hogy valaki a nagykilencedet jó szándékkal végezte, de később elzüllik és most már tovább romlik azzal a gondolattal, hogy neki már lehet vétkezni, mert ő már egyszer nagykilencedet tartott. Ilonka: Jézus Szíve az ő nagy irgalmában az ilyen embert is megtérítheti újra, hogy a halál előtt őszinte bűnbánatot tartson. De különben is visszaélni mindennel lehet, a legszentebb dologgal is. A legméltóságosabb Oltáriszent-