A Szív, 1933 (18. évfolyam, 33-52. szám)

1933-04-15 / 33. szám

m­egjelenik: jmn-D^n- szojRBJiTOa Húsvéti szám Budapest, 1933 április 15. XVI. évfolyam, * 33. szám Ara IQ fillér © ^ tjefeus-szive sxöHGTI eRTe&ITOae © A Szív előfizetési ára egész évre 5 P, félévre 2 P 50 f. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20% kedvezmény. Budapest, VIII., Horánszky­ u. 20. Tel.: J. 352—33, SZERKESZT­ŰSÉG És KIAD­ÓHIVATAL.’ 1 KIADJA: <j | BUDAPEST,VIII.>JORANSZKY-UTCA 20. |jq-Dé[ZI16-a £ lV8*SLÖVe[T8á6] Ez a nemzeti föltámadás igazi szelleme! A szegedi társadalmi egyesületek Vezetői figyelemreméltó értekezletet tartottak a minap. Azzal az irány­zattal foglalkoztak, amelyik ma min­dent a testiség szolgálatába állít. Meg­állapították, hogy ez az irányzat mai élet valamennyi vonalán kiüt. A a női divat és a modern társadalmi meg­nyilvánulások aláássák a női nem be­csületét. Az irodalom és színdarabok egyenest a nemi érzések fölkorbácso­lására utaznak. A szegediek országos mozgalmat terveznek ennek az érzéki kicsapongás szellemének a leküzdésére. A szegediek e megmozdulását öröm­mel jelentjük. Már az is ér valamit, ha a romboló szellem gonoszságára az egész országban hallható szóval föl­hívják a figyelmet. A magyar nemze­tet ugyanis a trianoni béke gazda­sági szempontból sírba zárta. E sírra azonban az erkölcstelenség szelleme gurította a nehéz zárókövet. A ma­gyar nemzet addig föltámadni nehezen tud, amíg ez a szellem odanehezedik erejére. A nemzeti lélek feltámadásá­nak örvendetes jele, hogy tudatára ébred erejét elszívó bajának és moz­golódni kezd, hogy azt leküzdje.­­­ Amennyire örülünk e megmozdulás­nak, épp oly meggyőződéssel állít­juk azonban, hogy az ilyen ankétezés és országos kiáltás egymagában nem elég! A megállapítások helyett ko­moly és határozott tettek kellenek! És pedig ilyen tettek: Az erkölcstelenség szellemét szol­gálja a női divat? Hát akkor, aki va­lamit is ad a tisztességre, az ne áll­jon szóba olyan leánnyal, aki így öl­tözködik! Erkölcstelen a társadalmi élet? Éreztessék a rosszalást a házasság­törőkkel és az erény semmibevevői­vel! Ki velük a társaságból! Erkölcstelen szellemet terjeszt sajtó? Akkor miért vásárolják azo­­­kat az újságokat, amelyek ludasok ebben? Erkölcstelen a színház? Akkor tisz­tességes magyar ember ne váltson jegyet olyan darabokba, amelyek ki­fogásolhatók. Az erkölcstelen színház színésznőit pedig ne címezzék „mű­­vésznő“-knek, hanem nevezzék őket tetteik szerint! Ha majd ilyen tetteket is fölszá­molhat a sajtó, akkor beszélhetünk majd a sírba tiport magyar nemzet f­öltámadásának lehetőségéről! Az Isten „lefegyverez“. Tizenkét esztendeje gyüléseznek a vi­lág országainak kiküldöttjei Genfben fegyverkezések csökkentéséről és a hadi a leszerelésekről. A becsületes és őszinte emberek előtt legtöbb szavuk hazugsda és viselkedésük undorító képmutatót. Amíg ugyanis világhírű politikusok nem átalják a békeszeretet frázisaitól csepegő beszédeiket a nyilvánosság elé tálalni, addig a cseh és francia gyárak ontják a fegyvereket és ágyúkat. A hadirepülő­gépek rajai feketítik el az eget és a bom­bákból kiáradó mérges gázok hihetetlen gyilkoló hatásáról hasábos cikkeket írnak az újságok. E nagy fegyverkezésbe aztán néha,­ Föltárnám Krisztus! Tehát Isten! Húsvét hajnalán vakító fény áradt elő Jézus sírjából a szürkületbe. A föl­feszített Üdvözítő halotti leple szétbomlott, testéhez fáslizott kezei széttárultak és a „f­ö­lt­á­m­­a­d­t Krisztus“ dicssugarasan, életerősen, tündöklő sebhelyekkel lebbent elő abból a sziklakamrából, amelyet örök lakásul adott neki az emberi irgalom. Azóta évről-évre megemlékezünk mi keresztények erről a nagy világtörténeti eseményről és örvendező lélekkel énekeljük: „Föltámadt Krisztus e napon! Alle­luja!“ Szomorú lenne azonban, ha ennél a kegyeletes emlékezésnél nem tennénk többet. Jézus föltámadásának történeti évfordulója ugyanis csak egy külső ese­mény, amely mögül azonban egész életünket átformáló igazság fényeskedik elénk. És ez az igazság: „Jézus föltámadásával bebizonyította, hogy ő igazán Isten’“ Értsétek meg, emberek: Jézus Isten­ öt illeti meg tehát az imádás. Néki joga van parancsolni nekünk és valamennyiünknek pedig kötelességünk engedel­meskedni néki. De értsétek meg azt is, hogy ez a Jézus nem mint akaratos zsarnok­ követeli parancsai teljesítését, hanem, mert jutalmul bennünket is az örök dicső­ségre akar föltámasztani. Megteheti, mert Isten, azaz mindenható. Meg is teszi, mert Isten, azaz maga a jóság! néha a­ türelmes Isten is közbeszól. Hol egy tengeralattjáró tűnik el a mélyben, hol egy repülőgép zúzódik pozdorjává. A múlt héten még a világ legnagyobb hadi­­léghajója, az amerikai „Acron" pusztult el. Ennek a hadióriásnak 184.060 köbmé­ter volt a kiterjedése, hossza 239 méter, motorjainak 4480 lóereje volt és 72 em­ber­ utazott 7 gépfegyver meg rengeteg bomba, valóságos arzenál harcolt rajta. A vallásos ember, ha meggondolja, hogy a világ országainak e fegyverkezése elsősorban a mai igazságtalan országha­tárok és nemzeteket gúzsban tartó zsar­nokságok védelmére irányul, akkor áldja a Mindenható kezét, aki egyszeregyszer megmutatja az emberiségnek, hogy van Igazságos égi hatalom is). A Húsvét jelképei. Húsvét alkalmával a jóismerősök ké­­­peslapon üdvözlik egymást, akik pedig kedveskedni akarnak ismerőseiknek, cukorból, vagy más anyagból készült tojást, vagy pedig nyulakat ajándé­koznak. Ennek a szokásnak alapját tu­lajdonkép a szimbolizmus képezi. A szimbólum, vagyis jelkép, kifejezésre juttatja annak az alkalomnak a gon­dolatát, amelyiken ezt az ajándékot adjuk ismerőseinknek. De hogyha így áll a dolog, nem tud­juk megérteni, hogy miért adnak ép­pen nyulat ajándékba húsvét ünnepén, de meg tudjuk érteni, hogy miért ad­nak tojást. A tojás ugyanis a húsvétnak gyö­nyörű jelképe. Szimbolizálja a feltáma­dást. A tojásban életrekelő kis csibe ugyanis maga töri fel a tojás falát, maga feszíti azt szét és élve kerül ki abból. Ez Jézus föltámadását jelképezi. Üdvözítőnk is önerejével törte föl sír­ját és élve szállott ki belőle. A nyúlnak azonban, mint húsvéti jelképnek, nincsen semmi vallási értel­me. Nincs is a keresztény valláshoz köze, mert egy régi pogány germán szokáson alapszik. A germán nép mondája ugyanis azt tartotta, hogy ta­vasz ébredésekor a tavasz istennője sétát tesz és ezen az úton két kis nyúl viszi a podgyászát. Ez a pogány is­tennő a két kis nyúllal tehát a tavasz kezdetének a jelképe. A kereskedők üzleti szelleme azután ezt a pogány jel­képet összekapcsolta a húsvéttal, mert hiszen húsvét is rendesen a tavasz kezdetén van. Mi, akik ismerjük úgy a nyúlnak, mint a tojásnak értelmét, legyünk a húsvéti szimbólumának ajándékozásá­ban is öntudatos kat­­olikusok. Asz­éieli szentelés. ldegen sokkal szigorúbb volt a nagy­böjt, mint ma. Egész ideje alatt nem­csak húst nem ettek a keresztények, ha­nem semmi olyast, ami állattól szárma­zik. Tehát még tojást sem. Húsvétvasár­­nap volt az első nap, amikor a hús és a tojás élvezése megengedetté vált. Az Egyház minden új dolgot Isten ál­dásának kérésével szokott megkezdeni. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a nagyböjt után híveinek első húsételét megszenteli. A másik pedig, hogy a mo­hó és mértéktelenségre hajló embert fi­gyelmeztesse, hogy a vallásos életnek még az evéshez is van köze. Manapság húst, tojást, kenyeret szok­tak húsvét napján szentelni. Ez sohasem volt parancs, csak szép szokás. Régente a hús, amelyet szentelni vit­tek, bárányhús volt. Ezt a szokást, még az első, zsidókból megtért keresztények­től vették át, akik hozzá voltak szokva a húsvéti bárányhoz. Olyan vidékeken, ahol a nép fő táplálékát a sertéshús ké­pezte, a bárányhús helyébe ennek legér­tékesebb része, a sonka került. A tojást kétféle okból szentelték meg. Egyrészt, mert régen ezt sem volt sza­bad enni a nagyböjtben, másrészt azért, mert a tojás a húsvéti ünnep jelképe. A kenyérszentelés maradványa eg­y ősi szokásnak. Egyes vidékeken ugyanis a szentmise után megáldott kenyérdarab­kákat osztottak szét a nép között (ezt eulogiának nevezték). Idővel ez elma­radt, de húsvét napján megtartották. Egyes vidékeken, sajnos, de már ki­halóban van e­z a szép szokás. Ne hagyjuk­­ elveszni! Hiszen oly szép a jelentősége^

Next