A Szív, 1933-1934 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-02 / 1. szám
2. oldal Hogyan oktatták ki az erkölcsös falusi lányok a szemérmetlen városiakat? Patak partján fekvő, kicsiny magyar faluban ez évben több városi nyaraló akadt. A nyaralók asszonyai és leányai a nap legnagyobb részét a patak partján töltötték fürdéssel, de nem a falun kívül, hanem a falu legközepén. Már a lakásukból fürdőruhában vonultak ki és így lépdelték végig majdnem meztelenen a falut, a lakosok botránkoztatására. A szemérmes falusi magyar lányok összesúgtak és arról tanakodtak, hogy mikép akadályozhatnák meg a városi nyaralóknak e viselkedését. Utóvégre, ha fürödni akarnak, hát tegyék meg, hiszen ők, a falusiak is fürdeni szoktak a patakban nyáron, de akkor menjenek ki a házakon túlra, oda, ahol nem jár senki és ne itt a falu kellős közepén botránkoztassák az embereket meztelenségükkel. Ki is sütöttek valamit. A következő napon friss csalánt szedtek a határban és papírba fogva annak a szárát, a patak partjára ültek. Ott aztán közülük a kisebbek, mintegy játszva ingerkedni kezdtek a fürdőző városiakkal és közben alaposan megcsapkodták azoknak lábaszárát a csalánnal. Lett erre nagy sikongatás! Másnap megismételték mókát. Harmadnap már meg se váraták a városiak, amíg a csalános lányok odaérnek, hanem eszüket vesztve, szedelőzködtek a patak partjáról hazafelé. Azóta a nyaraló városiak nem járnak fürdőruhában annak a kis falunak utcáin és fürdőhelyül is a pataknak falun kívül eső folyását választják. Kisasszonynapja a magyar történelemben is nevezetes nap. Kossuth ugyanis elásta az 1848—49-i szabadságharc után a szent koronát és senki sem tudta, hová. Végre 1853-ban, szeptember 8-án szerencsésen megtalálták Orsován. Szeptember 8-a ma már nem kötelező ünnep. Nem kötelező tehát Kisasszony napján sem a szentmisehallgatás, sem a munkaszünet. Mi magyarok azonban a régi buzgósággal szoktuk megtartani az eltörölt ünnepeket is. Kisasszony napja. Szeptember 8. Az egyház rendesen a szentek halálának napját szokta csak megünnepelni. Ez ugyanis az örök boldogság elérésének, tehát a célhoz jutásnak napja. Születésük napján azért nincs megünnepelni való, mert a születés tényét keservessé teszi az áteredő bűn. A Boldogságos Szűznek és Keresztelő Sz. Jánosnak azonban születésük napjáról is megemlékezünk, mert az ő születésüket nem csúfította el az áteredő bűn. A Boldogságos Szűz léte első pillanatától kezdve minden salaktól ment volt. Mi magyarok Mária halála napját Nagyboldogasszony napjának, születése ünnepét pedig Kisboldogasszonynak nevezzük. A halál ugyanis nagyobb boldogság napja, mint a születés, mert Isten látásának kezdete. Szűzmária világrajöttének időpontja teljesen ismeretlen előttünk, méltó dolog azonban, hogy születéséről megemlékezzünk. Az egyház szeptember 8-át választotta ezen esemény megünneplésére. A Boldogságos Szűz születésnapja örömünnep. Ez volt az első és egyetlen születés, amelyre örömmel tekinthetett az Úr, mert a világrajött lelkén nem volt ott az áteredő bűnnek még a nyoma sem. Számunkra pedig azért örvendetes ünnep Kisasszony napja, mert megváltásunk fontos eseménye történt e napon: testet öltött Jézus anyja. Két történelmi eseménynek is évfordulója e nap: IX. Gergely pápa halála után, a XIII. században, II. Frigyes nyugatrómai császár mesterkedései miatt igen nehezen tudtak a pápaválasztó bíborosok megegyezni. Megfogadták, hogy ha sikeresen folyik le a pápaválasztás, megkérik az új pápát, hogy Kisasszony napját az eddiginél magasabb rangú ünneppé tegye. Az újonan megválasztott pápa azonban csak 18 napig élt. Utána már minden nagyobb viszálykodás nélkül emelték trónra IV. Ince pápát, aki nyolcaddal szenteltette meg ezt az ünnepet Egy híres olasz Mária-kegykép. — A szerviták firenzei anyaházának ősi Mária-képe. — Az északolaszországi Firenzében (magyarul Flórenc) az egyik legrégebbi és igen híres templom az Annunciata bazilika. Ez ma az alapításának 700-dik évfordulóját ülő szervitarend anyatemploma. A bazilika legdrágább kincse egy 681 éves ősrégi Mária-kép, amely előtt évszázadokon keresztül ezrek és ezrek térdeltek áhitatos imában. A kép története: E kép keletkezése összefüggésben van a szervitarend történetével. A rendet hét firenzei nemes alapította, akik életcéljukul a felebaráti szeretet gyakorlásán kívül, a fájdalmas Szent Szűz iránti tiszteletet tűzték ki. A hét rendalapító a várostól jóval távolabb fekvő Senario-hegy barlangjaiban lakott, de közülök egynehányan mindennap bejártak Firenzébe alamizsnát gyűjteni. Szerény életüket ugyanis az így összekoldult pénzből folytatták. Mivel nehéz volt mindennap a messze fekvő Senario-hegyre visszamenniök, a rend első főnöke, sz. Bonfilius atya, a Firenze város végén lévő kicsiny kápolnát megszerezte a rend számára és melléje egy kisebb házat épített. Az alamizsnát gyűjtő rendtagok aztán itt húzták meg magukat éjszakára, nappal pedig e kicsiny kápolnában buzdították a Szűzanya tiszteletére a lelkeket. Ennek a régi kápolnának ősi Mária-képe idők folyamán megrongálódott. Szt. Bonfilius megkérte Firenze városának akkor élő kiváló festőművészét, a szentéletű Bartholomeot, hogy fessen a kápolna számára egy új oltárképet. Úgy kívánta, hogy a kép az angyali üdvözlet jelenetét ábrázolja, és pedig azt a pillanatot örökítse meg, amikor a Boldogságos Szűzanya alázattal fogadja el az istenanyai méltóságot és önmagát az Úr szolgálóleányának nevezi. Bartholomeo mester örömmel vállalta a megbízást. Azon a napon, amikor hozzáfogott a képhez, meggyónt és megáldozott. Több, mint egy óráig imádkozott és csak utána vette kezébe az ecsetet. Heteken keresztül dolgozott a képen és mindennap áhitatos ima után fogott hozzá. Közben is többször térdreborult és az Isten segítségét könyörögte le munkájához. Legelőször a hátteret készítette el, azután pedig az alakokat fektette meg és legutoljára hagyta az arcokat. Amikor az angyal vonásaival készen volt, maga is elcsodálkozott, hogy mily szépen sikerültek azok. A Szűzanya arcának kidolgozásával sokáig bajlódott. Folyton javítgatta, de sohasem volt megelégedve a munkájával. Úgy vélte, hogy emberi kéz nem képes vászonra varázsolni azt a mélységes áhítatot és alázatosságot, amely az Isten Anyjának lelkében lakozott. A munka közben e napokban különösen sokat imádkozott. Egy ilyen ima alatt álomra záródtak szempillái és amikor fölpillantott, bámulva látta, hogy a Szűzanya arca mily szépen sikerült. A jámbor legenda úgy tartja, hogy amíg Bartholomeo mester csendesen pihent, az ég angyalai segítettek munkájában. A kép 1252 tavaszán lett kész. Szépsége és festésének csodás körülményei annyira odavonzották a firenzei híveket, hogy a kis kápolna nemsokára szűknek bizonyult. Nemsokára a Mediciek, Firenze akkori uralkodói, a kápolna fölé a mai szép bazilikát emelték. A hívek buzgósága pedig a gyönyörű kép számára méltó keretül vert ezüstből készült oltárt ajándékozott és évszázadokon át az ott meghallgatott hívek az értékes fogadalmi ajándékok seregét helyezték el. A nagy Michelangelo véleménye. A híres kegyképet 200 esztendő múlva fölkereste Michelangelo is, akit még ma is a világ legnagyobb festőjének és szobrászának tartanak. E nagy művész sokáig gyönyörködve szemlélte a Boldogságos Szűz arcának áhítatot gerjesztő vonásait és aztán fölsóhajtott: „Most, hogy láttam e képet, magam is úgy tartom, hogy ezt az áhítatot emberi kéz ecsete aligha tudta a vászonra festeni!“ A szentek kegyképe. A közel hétszáz esztendő alatt a szentek egész sora térdelt imádkozva e kegykép előtt. A szervitarend hét szent alapítóján kívül sokat imádkozott ott Benici szt. Fülöp, Falkonieri szt. Julianna, Néri szt. Fülöp, Boroméi szt. Károly, Milánónak híres püspöke és korának egyik legnagyobb alakja, annyira szerette ezt a képet, hogy megfesttette párját és a milánói székesegyházban helyeztette azt el. Gonzagai szt. Alajos ez előtt kegykép előtt térdelve tette le gyermekkorában örök szüzességi fogadalmát. IX. Pius pápa, akinek boldoggáavatási eljárása már régóta folyik, több alkalommal fölkereste e kegyképet. 1933. szeptember 2. Lisieuxi kis szt. Teréz, amikor 1887-ben Rómába zarándokolt, visszatérőben Firenzében is megfordult. Hosszú ideig imádkozott e kegykép előtt és ennek oltáránál a szentáldozáshoz is járult. Az olasz nép előtt különösen nagy tisztelet tárgya e kép. Firenzének és egész környékének új házasai el nem mulasztanák, hogy esküvőjük után föl ne keressék e kegyképet és ott ne kérjék az Isten áldását életükre. A kegyképet az olasz királyi család is nagyon tiszteli. Ennek jele, hogy a legmagasabb olasz kitüntetés, az Annunciata Rend, ezzel a kegyképpel van kapcsolatban, mert a rend keresztjének közepén ennek a kegyképnek miniatűr másolata áll. A lezárt zongorát. Abban a koncertteremben, ahol Bach, a híres nagy német zeneszerző utoljára hangversenyezett, oldalt állítva lezárt kis zongora állott. Huszonöt évvel Bach halála után egy új művész szereplésénél az udvar is megjelent. Feltűnt a félreállított zongora és a méltóságok közül az egyik megkérdezte: „Miért áll ott még egy lezárt zongora ?" A válasz így hangzott: „Huszonöt éve játszott ezen a zongorán utoljára Bach. Amikor halála hírét vettük, lezártuk a zongorát, eltettük a kulcsát és nem engedjük, hogy a nagy művész után talán egy kontár nyúljon hozzá a billentyűkhöz“. Megható és kegyeletteljes értékelése ez a nagy művésznek. Művészi ereklye számba megy az a zongora, amelyen annak hivatott művésze játszott. Mennyivel értékesebb és szentebb ereklye azonban az emberi szív, amelynek húrjain Isten keze játszik. Az ártatlan gyermek érintetlen szívében Isten keze működik, addig, míg kontárok ki nem űzik onnan a kegyelmet. A szülőknek legfontosabb kötelessége az, hogy úgy tegyenek, mint Bach zongorájának őrei. Amíg csak lehet, tartsák saját kezükben a gyermeki szívek kulcsát és ne engedjék, hogy az Isteni Művészen és Isten helyettesein kívül mások belekontárkodjanak a gyermekszív nevelésének munkájába. A szülőnek kell őriznie gyermekét minden olyan behatástól, társaságtól, szórakozástól, olvasmánytól, amely mint hívatlan kontár beleront a tiszta gyermekszív helyes kialakulásába. Most a közeledő tanév elején különösen felhívjuk a szülők figyelmét erre. Először is válasszák ki jól azt az iskolát, ahová beadják gyermekeiket. Inkább katholikus iskolába írassuk, mint semlegesbe és más vallású iskolába semmi szín alatt nem szabad beíratni gyermekeinket. Másodszor tartsuk szemmel gyermekeink barátait, szórakozásait, olvasmányait. Harmadszor pedig adjuk be gyermekeinket vallásos gyermekegyesületbe, például a Szívgárdába, ahol az Isten keze dolgozik a gyermekszíveken. Súlyosan vétkezik az a szülő, aki vallástalan vagy más vallású egyesületek összejöveteleire engedi el gyermekeit, így pl. bármit ígérjenek is a szocialista Gyermekbarát vezetői, vagy a baptisták, nazarénusok és más felekezetek hamis prófétái, nem szabad közéjük engedni gyermekeinket. A szülő felelős gyermekéért és ha az Isten kezéből kikerült műremeket, a gyermekszívet bűnös kontárok elrontják azért, mert a szülő nem óvta tőlük, akkor a szülő fog felelni és bűnhődni gyermeke romlásáért. A gúnyolódás vége: Németország egyik városában nemrégiben házasságot kötött egy fiatal kőbányamunkás. A házasságkötés vasárnapján kora reggel elment a templomba és muszájból meggyónt, megáldozott, mert „ez a szokás“. Délután aztán az esküvő után, amikor kijöttek a templomból, megállt a küszöbön és visszafele fordulva mégegyszer megnézte a templom belsejét és aztán gúnyolódva odaszólt a násznépnek; «