A Szív, 1935-1936 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-07 / 1. szám
A Jézus Szíve-tűzlelet magyar úttörő apostolának halála. A míüt háton meghalt Budapesten ér. Wolcenburg Alajos, apostoli protomat&rius, egyetemi tanár, aki nagy tudományos és közéleti munkássága mellett a Jézus Szíve tiszteletnek Magyarországon egyik úttörő apostola volt Pályája kezdetén Szatmáron működött mint theológiai tanár. Első könyve egy Jézus Szíve tiszteletéről tárgyaló mű volt. Utána pedig Colombiére Kolozs nak, a Jézus Szíve tisztelet apostolának életét és lelki naplóját dolgozta át magyarra. Amikor a budapesti egyetemre került tanárnak, tovább folytatta irodalmi működését. Nagy hatása volt annak a munkájának, amelyet az okultizmusról írt és amelyben a Spiritismus eltévely őrlését és a theozófia badarságait a tudós nagy felkészültségével boncolta. Ugyancsak ő írta az első nagyszabású tudományos könyvet a pogány missziókról. Ez a munkája olyan értékes, hogy még külföldön sincsen párja. Tudományos tekintélyét mutatja az is, hogy a néhány év előtt lefolyt híres jezsuita-perben a Pázmány egyetem részéről Wolkenberget küldötték ki az egyik szakértőnek. Óriási érdemeket szerzett még az egyetemi ifjúság lelkigondozásával és a katholikus intelligencia szervezésével is. A hatalmas termetű, délceg ember egészségét azonban felőrölte a folytonos munka. Egy év előtt idegei összeroppantak és elvonult a közéletből. Halálának közvetlen oka agyvéremlés volt. Végrendelete jellemzője volt nemes gondolkodásának. Vagyona nem maradt, mert mindent a szegényeknek adott meg életében és szerényen élt. Mint az egyetem volt rektorát, megillette az a kitüntetés, hogy az egyetem díszcsarnokából temessék. Végrendeletében megtiltotta ezt és úgy kívánta, hogy mint egyszerű katholikus papot fakoporsóban, a temető halottasházából temessék. Ugyancsak meghagyta azt is, hogy sírjánál senki se méltassa beszédben érdemeit, hanem egyedül az Egyház beszentelése legyen testi életének utolsó földi eseménye. Kérjük lapunk olvasóit, mint Jézus Szíve tisztelőit, hogy imádkozzanak lelkéért, újságíró is és egy oroszországi utazó társasággal kirándulást tett a szovjet területére is. Ilyen kiránduló társaságok azonban Németországból és a többi államokból területre hetenként mennek az orosz Magyar papok is vettek már ilyenben részt, mint például a nemrégiben tragikus módon meggyilkolt Mattyasovszky Kasszián budapesti bencés főigazgató is volt ott. Azóta is jártak már magyar papok szovjet területen, így legutóbb egy budapesti plébános is volt Oroszországban. Ami pedig a római Szentszéknek Oroszországgal kötendő konkordátumát illeti, még a gondolata sem merült fel Rómában soha. Elejétől végig hazugság az egész. Róma nem köthet elismerő szerződést olyan állammal, amelyik a vallásszabadság elemeit sem ismeri el és amelyik testi és lelki rabszolgákra építi fel hatalmát. Márpedig a vörös uralom ilyen rabszolgaország. Konkordátumot köt-e Róma az orosz szovjettel? nes A francia és német katholikus ellenapilapokban az utóbbi időben az a hír látott napvilágot, hogy a római Szentszék konkordátumot fog kötni Oroszországgal és általa elismeri az orosz szovjetet. Tapasztalat szerint a katholikus ellenes világsajtó híreit bizonyos idő múlva a magyar nyelven megjelenő zsidó-liberális lapok is fel szokták tálalni. Az sem lehetetlen, hogy a katholikus Egyház gyalázására használják majd fel, mint ahogy a németországi lapok megtették. Erre számítva, előre megírjuk már az igazságot, vagyis e hírnek egyenes cáfolatát. Az orosz konkordátumnak híre egy cseh liberális újságból, a „Narodni Politika"-ból indult el. Eszerint Benes cseh külügyminiszter Litvinovval tárgyalt és ő közvetített Róma és az orosz szovjet között. E tárgyalásokon részt vett egy magasrangú pap is. A további tárgyalások céljából egy Ghylek nevezetű, csehországi pap Szovjetoroszországba utazott. Az egészből annyi igaz, hogy Littrinov szovjet külügyminiszternek több európai kormány részéről figyelmébe ajánlották már, hogy a szovjetnek közismert véres vallásüldözései rossz vért szülnek a világon. Az is igaz továbbá, hogy egy Chylek nevű cseh katholikus pap Szovjetoroszországban járt. Ghylek azonban 1. Ennek az ünnepnek teljes magyar címe: „Kisboldogasszony napja". Ellentéte a másik ünnepnek, melyet "Nagyboldogasszonynak" nevezünk. Nagybologasszonykor Szűz Mária halálának és mennybevitelének, Kisboldogasszonykor pedig születésének emlékét üljük. Az Egyház rendesen csak a szentek halálának napját szokta ünnepelni, a születésnapjukat ellenben nem. A halál ugyanis az örök boldogság elérésének napja. Célhozjutás tehát: A születés tényét ellenben keservessé teszi az áteredő bűn. Az elsőben ■ azért van, utóbbiban pedig ezért nincs ünnepelni való. Két ember volt azonban, születését nem csúfította el az akinek áteredő bűn. Az egyik Keresztelő Szent János, aki Jézusra való tekintettel még anyja méhében betelt kegyelemmel Az ő lelkén tehát fogantatásakor még meg volt az ősbűn, de még születése előtt a kegyelem állapotába került. A másik pedig a Boldogságon Szűz, aki léte első pillanatától kezdve minden salaktól ment volt, mert az az emberi természet, amelyből Jézus vette testét, nem lehetett megtisztult valami, hanem eredetileg és mindig tisztának kellett lennie. E kettőnek tehát: a Boldogságon Szűznek és Keresztelő Szent Jánosnak születésnapjuk is ünnepeink között van. Figyelemre érdemes, hogy miért nevezi a magyar nyelv Mária halálanapját Nagy-boldogasszony napjának, születése ünnepét pedig: Äis-boldogasszonynak. A halál ugyanis nagyobb boldogság napja, mint a születés, mert Isten látásának kezdete. 2. Szeptember 8-ika nem évforduló nap, hanem csak egy esemény ünneplésének emberválasztotta terminusa. Sohasem állította ugyanis az Egyház, hogy Mária ezen a napon született. Világra jöttének időpontja teljesen ismeretlen előttünk. Méltó dolog azonban, hogy születéséről megemlékezzünk és annak idejéül pedig valami napot kellett választani. 3. Szűz Mária születésnapja több okból örvendetes ünnep. Először azért, mert e napon megváltásunk fontos eseménye történt: testet öltött Jézus anyja. Üdvösségünk életadó napjának, Krisztusnak hajnali pdrkadása e nap. Másodszor azért is nevezetes ez az esemény, mert ez volt az első és egyetlen születés, amelyre örömmel tekinthetett az Úr, hiszen a világrajötteken nem volt ott az áteredő bűnnek még a nyoma sem. 4. Ez az ünnep két történelmi eseménynek ia évfordulója. A II. században IX. Gergely pápa halála után II. Frigyes, nyugatrómai császár mesterkedései miatt igen nehezen tudtak a pápaválasztó bíborosok megegyezni. Közösen megfogadták, hogy ha sikeresen megtörténik a pápaválasztás, az új pápát megkérik, hogy Kisasszony ünnepét az eddiginél magasabb rangú ünnepnek emelje. Megvalósították az új pápát, de ez csak 18 napig élt A következő pápát azonban már nagyobb viszálykodások nélkül trónra emelték és ez (IV. Ince) Kisasszony napját nyolcaddal szenteltette meg. A magyar történelemben is neves nap a szeptember 8. Az 1848—49-iki szabadságharc után ugyanis Kossuth elásta a szent koronát. Senki sem tudta azonban, hol? 1853-ban, szeptember 8-án végre szerencsésen megtalálták Orsován. 5. Ma már Kiaasszony napja nem kötelező, hanem csak ájtatonsági ünnep. Alkalmával nem kötelező tehát sem a szentmisehallgatás, sem a munkaszünet. Mi magyarok azonban mindezen eltörölt ünnepeket a régi buzgósággal és ünneprenddel szoktuk megtartani. Mária n&vGnapja. Jézus legszentebb neve mellett nincs fenségesebb név a Mária névnél. Mint a gyermekek édesanyjuk nevenapján, olyan tiszta örömmel és hálával szoktak e napon a katholikusok mennyei Anyjuk színe elé járulni. Ahogy Üdvözítőnk földi életében bizonyára Édesanyjának neve volt neki a legkedvesebb és legtiszteletreméltóbb, úgy nekünk is Jézus neve mellett Mária neve a legnagyobb kincsünk. Maga az ünnep Spanyolországban kezdődött a XII. században. Eleinte csak Spanoyország városaiban tartották meg s hogy később az egész világra kiterjedt, abban része van egy hazánkat is közelről érdeklő eseménynek. Mikor ugyanis a dicső Szobieszki János és Lotharingai Károly győzelme folytán Bécs városa a törökök ostroma alól felszabadult, XI. Ince pápa 1683-ban elrendelte, hogy a Kisasszony napját követő vasárnapon az egész Egyház Mária nevenapját ünnepelje. Bécs felszabadulása azért volt fontos mireánk, mert ezzel vette kezdetét hazánk felszabadulása is a török iga alól. X. Pius pápa óta azután az ünnep dátumát arról a vasárnapról állandóan szeptember 12-re tették át 1935 .September 7. Az erős édesanya. A háború második esztendejének a végén Aachenban a 32. számú tábori kórházban ápoltak egy fiatal német katonát. Egy gránátszilánk mindkét szemét kitépte. Az egyébként ép és egészséges fiatalembert rettenetesen letörte a gondolat, hogy egész életére vak lesz és gyámoltalan, mint egy gyermek. Elkövetkezett az idő, amikor a kórházat el kellett hagynia. A legény azonban sehogy sem akart hazamenni. — Nincs erőm, hogy az édesanyámra ilyen nagy csapást hozzak. Rettenetes lesz látnia engem válton. Így könyörgött és kérte, hogy valamelyik rokkant-menhelyen helyezzék el és ne is küldjék haza. A kórház parancsnoka azonban megírta az esetet a szerencsétlen katona édesanyjának. Az öreg özvegyasszony a következő vonattal már ott volt a kórházban és bevezették a fiához. Elsápadt, amikor meglátta világtalan gyermekét. A legény végigtapogatta édesanyját és borzasztó volt könnytelen, zokogó sírása. Az öregasszony nem sírt, mert már előzőleg kiapadtak a könnyei. Végtelen fájdalom ült az arcán és egész testében reszketett. Egyetlen szó sem jött ki az ajkáról. Végül lecsendesedett a legény is és kérlelni kezdte édesanyját: — Szóljon már hozzám, édesanyám! Még a hangját sem hallottam, amióta idejött. Ha már szemeimmel nem láthatom többé, legalább a hangját halljam! Az asszonyt mintha szíven ütötte volna fiának kérése. Még egy fokkal sápadtabb lett, még jobban reszketett, de aztán még nagyobb erővel összeszedte magát és a reszketést leparancsolva nyelvének, csak ennyit mondott: — Legyen meg az Isten akarata! A körülállók megindultan és nagy tisztelettel néztek arra az édesanyára, aki erős tudott lenni. Fiára nagy hatással volt az anyja viselkedése és lemondott már arról, hogy rokkantmenhelyre menjen, összecsomagolta kis cók-mókját és másnap már elhagyta a kórházat. Édesanyja vezette kézen a vasútihoz és vezette végig a falun kicsiny házuk fölé. Erőslelkű asszony volt ez az édesanya. De a szava elárulta azt is, hogy sokat imádkozta a Miatyánkot Jésus Szívének sUterében Midőn Goethet édesanyja Weimarból először vitte Berlinbe, visszatérvén az anya, e megjegyzést tette: — Ha engem kérdeztek Berlinről, kéthetes ottlétemről a megfigyeléseimről, csak egy szót tudok mondani: „szép“. És a fiam lemegy az utcasarokra és egy félóra múlva annyi mindent lát meg és annyit tud elmondani róla, hogy csodálatos. Mily igazat mondott Goethe anyja. Ő csak testi szemével nézett s egyet látott: „szép“ — vagy „nem szép“. Fia pedig az ihletett lelki szemével a dolgok ezernyi változatát is meg tudta látni. Jézusra is kétféleképpen nézhetünk. Csak épp a kis katekizmusban tanultak szemével s akkor csak azt látjuk: — Isten, akinek parancsait teljesíteni kell, ha nem akarunk elkárhozni. De ha a szeretetnek megihletett szívével nézzük Jézust, akkor először is a Szívét látjuk meg s a Szívben, mint tükörben meglátjuk az Istenség hozzánk való viszonyának ezerféle szépséges változatait. — Isten, de egyszersmind Atya, jóbarát, megértő élettárs, tanítómester, lelkek jegyese, vigasztaló, áldozat értünk, minket mindjobban szerető, megajándékozó, jótevő s boldogító, értünk dobogó drága Szív. Szívvel nézzünk Jézusra és akkor Szíve tükrében meglátjuk mindazt a jót, gyönyörűséget, boldogítót, amit azt Isten jelent nekünk.