A Szív, 1936-1937 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1936-09-05 / 1. szám

2. oldal, el­betegszik aggodalmába és már min­denfelé imádságokat rendel Oroszország és Európa megszabadít- e Ideáért, hogy mennyire igaza van, kitűnik a spanyol katholiku­s testvé­rek rettenetes szenvedéséből. Miközben Spanyolországban temp­lomokat gyaláznak meg és vissza­élnek mindazzal, ami nekünk leg­szentebb, mi ajánljuk fel a Urunknak szeretetünket, két a kiengesztelésre szörnyű káromlásokért.A mi készségü­n­­ezekért a Kisasszony nap­ja. Szeptember 8. A Boldogságos Szűz születés­napja. Örvendetes ünnep az AnyaszentAorv­ iházban. ünnep az Anyaszentegy- A Boldogságos Szűz, mint megváltásunk hajnalán megjelent itt a földön és ezzel már a megváltás kö­zelsége biztosít­va volt. Örömünnep azért is, mert ez volt az első és egyet­len születés, amelyre Isten szeretettel tekinthetett, hiszen aki a világra jött, szeplőtelen és tiszta volt, az áteredő bűnnek nyoma sem volt benne. Reánk magyarokra nézve, szintén történelmi nevezetességű ez a nap. Amikor ugyanis az 1848/9-i szabad­ságharc után Kossuth Lajos mene­külés közben még magyar földbe el­ásta a szent koronát és senki sem ta­lálta meg, 1853-ban, szeptember 8-án megtalálták Orsován. _Az ünnep nem parancsolt ünnep, misehallgatás és munkaszünet nincsen előírva, de a katholikus hívek önként, szeretettel megünneplik ezt a napot. A fiddmezővásárhelyi új templom alapító letétele. Örömet hirdetünk kedves olvasóink­­nak. A hódmezővásárhelyi templom —­­­ 1J JiU OlUl vauCUcluLj XÍUgy szeptember 8-án megtartják az alap­kő-letétel ünnepélyét. A Szent István magyar királyról nevezett plébánia­templom 63 méter hosszú, 24 méter széles, körülbelül 3500 lélek befoga­dására alkalmas, most már tető alatt van és dr. Hanauer István váci me­gyés püspök fogja alapkövét megál­dani és elhelyezni. Az ünnepély sorrendje: Szeptember 8-án 9 órakor csendes szentmise lesz a belvárosi plébánia­templomban, utána a híveik nagy serege az kekkel, a papsággal együtt iskolás gyerme­átvonul Szent István plébánia­templomhoz, ahol a Hanauer püspök úr megszenteli az alap­követ, elhelyezi az alapfalazatában, utána pedig szentbeszédet mond. Ennek végeztével az új templom szentélyében a leendő főoltár helyén Somogyi Jenő S. J. tartományfőnök először mutatja be a szent miseáldozatot. Este hét órakor szabadtéri előadás lesz az új templom körzetében. Ezúttal is ezer hálát és köszönetet mondunk azoknak a kegyes jótevőik­nek, akik az Isten házának felépíté­sében adományaikkal segítségünkre voltak. Hódmezővásárhely külső része, amint már megírtuk, régóta várja az Isten házát, hogy az Isten igéjére és kegyelmére szomjas lelkek ott bősé­ges enyhülést találjanak. Ez a temp­lom, amint kedves olvasóink tudják, a Jézustár­sasági atyák vezetése alatt álló plébánia templom lesz és úgy a város lakosságának, mint a tanyán lakó híveknek lelki szükségleteit­­ akarja kielégíteni. A templom azonban még nincs ké­szen. A falak és a tető készen van­nak, de a további munkát, berende­zést éppen költségek hiányában ta­vaszra halasztják. Nagy szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy akik eddig is segítettek, a befejezésre is szívesen hozzák Isten dicsőségére filléreiket. Jó katholikus csak a kimondottan katholikus sajtót támogatja! XI. Ince pápa a magyarok barátja. A magyar becsület felébreszti ben­nünk a szeretetet és hálát nagy jóte­vőnk, XI. Ince pápa iránt. Ismer­nünk kell irántunk való jóságát, nagylelkűségét, tudnunk kell, hogy hazánkat tulajdonképpen ő mentette meg a török igától. A magyar történetírás a legújabb időkig hálátlanul bánt el ezzel a nagy pápával. Éppen, hogy felemlítik, hogy ő is közreműködött az or­szág felszabadításában, mások még­­csak a nevét sem hozzák fel. Buda elfoglalásának harmadfélszá­­zados jubileuma alkalmából ismerjük meg XI. Incét Ki volt XI. Ince? XI. Ince a XVII. század legna­gyobb pápája volt. 1611-ben született, mint vagyonos comói bankár-család ivadéka. Katonának készült. Már ifjú korában égett a vágytól, hogy a tö­rök ellen küzdjön és hősi halált hal­jon. Lengyelországban több ütközet­ben vett részt. Huszonötéves korában karddal és pisztollyal jött Rómába, hogy fegyverét felajánlja a szent­széknek. Itt azonban megváltoztatta életpályáját. Elvégezte a jogot, meg­szerezte a jogi tudorságot. De már jogi tanulmányai közben elhatározta magát a papi hivatásra. Harminc­négy éves korában és magas állásában már bíboros volt is feltűnt élet­szentségével és bőkezűségével. Kiváló tulajdonságai miatt X. Kelemen pápa halála után nemcsak a bíborosok tes­tülete, hanem a nép szava is őt kí­vánta a pápai trónra. Hatvanöt éves korában tették fejére a 3-as koronát. Hazánk fölszabadítója, XI. Ince hazánk érdekében többet tett, mint elődei. Ha IV. Bélát az ország II-ik megalapítójának tart­juk, XI. Incét mindenesetre hazánk Ill­ ik megalapítójának, vagy leg­alább is me­g­men­tőjének és f­elszaba­dítit­­ 1 jó i­nk i­csi íál"tai i un.­ ■ Ince pápa érdemeit csak akkor érthetjük meg, ha ismerjük hazánk szomorú helyzetét a XVI. és XVII. században. Országunk ebben az idő­­ben háromfelé szakadt, sőt a XVII. század vége felé már négy fejede­lemnek hódolt: a törvényes király­nak, az erdélyi fejedelemnek, a szul­tánnak és 16 szepesi város a lengyel királynak. A legkisebb rész volt a törvényes királyé. Nemcsak Európa kormányai, ha­nem maguk a magyarok a török ural­mat a magyar terület nagy részén bevégzett ténynek kezdték tekinteni. Szinte lemondtunk a feltámadásról. Másfélszázados török megszállás alatt elhagyatva, a végletekig kisajtolva, fuldokolva, annyi csalódás után nem mertünk mentőkézre, megváltó lehe­tőségre gondolni. A velencei követ a magyar állapotokat ezzel a borzalmas kifejezéssel jellemezte: „Magyaror­szág holtterem. Ki a törökkel! De amit a magyarok nem mertek még álmodni sem, azt a római Szent­szék akarta, ő nem tudott belenyu­godni, hogy Magyarország, Szent István király országa, a Regnum Marianum török kézen maradjon, azért a pápa kiadta a jelszót, ki a törökkel! Három nagy akadály leküzdése. XI. Incének három, szinte ember­­feletti nehézséget kellett leküzdenie. Először XIV. Lajos francia ki­rálynak azt az ördögi tervét kellett leszerelnie, hogy a törökkel Lipót ellen élethalál harcra szövetkezzék. Másodszor a törökkel békét kötött lengyel királyt rá kellett vennie, hogy XIV. Lajostól pártoljon el, a törökkel kötött békét bontsa fel és Lipóttal szövetkezve, még legnagyobb közös a keresztény­ellensége, a félhold ellen foglaljon állást. Harmadszor: Lipótot kellett fel­világosítania, hogy ne XIV. Lajos ellen gyűjtse és tömörítse az erőt, hanem vele megbékülve, egyedül a török hatalom megtörését tekintse fő céljának. Ehhez a három nehézséghez já­rult a negyedik, hogy t. i. trónra­­léptekor a szentszék kincstárát üre­sen találta. Először is kibékítette XIV. Lajost a Habsburg-házzal és Sobieskit is kö­zelebb hozta Ausztriához. E tárgya­lások előkészítése és befejezése évi teljes munkásságát vette igénybe. Szekfű írja: Egyedül a pápa meg­­mozdulására alakult ki a közfelfogás, hogy a török Európából kiűzhető, sőt minél előbb kiűzendő. Cornaro vielen­cei követ 1682-ben azt jelentette a szenátusnak, hogy a szultán egyes­­egyedül a pápa személyében lát ve­szedelmet birodalmára. Megindul a pápa segélyáradata. Bécs felszabadítása előtt és után egymásután küldte a pápa a pénzse­gélyeket a török elleni hadjáratra. Csak röviden említünk néhány na­gyobb ö­szeget, melyet a pápa egyene­sen a mi javunkra küldött. 1685-ben 100.000 forintot, néhány hónappal utóbb 50.000, a horvát bánnak 15.000 forintot küldött. A pápa egyedül Lipót kezéhez 5.000.000 forintot juttatott. Sajnos, Lipót környezete a pénzzel lelkiisme­­retlenül bánt, annyira, hogy a pápa 1686-ban már nem mert Bécsbe pénzt küldeni, hanem nunciusának, Buonvisinek küldte, aki a megjelölt célokra osztotta ki. A Szentszék óriási adománya volt, hogy 1684 óta hazánkban szállítható tábori kórházakat állított fel. A pápa fizette az orvosokat, ápolókat és fe­dezte a­­ betegek ellátási költségeit. Még az orvosság is Rómából érke­zett. Ezekbe a kórházakba valláskü­lönbség nélkül vettek fel betegeket. Ezek mellett állandó pápai kórházak ** o^ üi­ij ‘ CTj*­­>1'Utí* , Korrmromnan­­ei kórházak 10.000 em­ber életét mentették meg. Buda ostroma. Hogy jobban lássuk, mit segített a pápa a pénzadományon kívül, tud­nunk kell, hogy Buda felszabadításá­nál a magyarok aránylag csekély számmal vettek részt. Eleinte 3000 főnyi magyarság harcolt, a többi ke­resztény csapat 52.00 főnyi seregből állt. Később a főkapitányságokból és várakból annyian jöttek, hogy 14—15.000-re lehetett őket számí­tani. A keresztény külföldi csapatok pedig 95.000-et tettek ki. Szerényen be kell látnunk, hogy bármily hősiesen harcoltak is a ma­gyarok, Budát nem a magyarok sze­rezték vissza. Fontos tényezők még Buda visszavételénél. A pápa nem elégedett meg a pénz­adományokkal, sem hadsereg küldés­sel, hanem ideküldte hozzánk a lel­kes, kiváló Aviánci Márk kapucinus atyát, aki csodálatos egyéniségével, prédikációjával, imájával, kitűnő haditerveivvel lelket öntött a harcoló seregbe és győzelemre tüzelte. A másik szerzetes volt a xwainzi születésű német piarista Mösch Lu­kács, aki a tervezésben, hadiépíté­szetben tűnt ki. Az ostromnál az ő terve alapján rendezték a tábort. A harmadik szerzetes Génuából jött hozzánk. Ő maga fr. Angelo Gabrieli-nek írta a nevét, a külföldiek, Vulkánusnak hívták, a magyar nép Tüzes Gábornak nevezte. Ferenc­­rendi szerzetes volt, mint hadive­gyész és tüzér működött, ő vezette a vár ágyúzását és olyan bombákat ké­szített, melyekkel felgyújthatták a védőművek jórészét. Hogy ezek ide­kerülhettek, szintén a pápának kö­szönhető. Ha majd elhaladunk XI. Ince pápa új szobra előtt, adjunk hálát az isteni Kondviselésnek, hogy XI. Ince, Krisz­tus földi helytartója, hazánknak meg­­mentője lett. 1936 szeptember 5. Mária nevenapja. Szeptember 12. Mivel a Boldogságos Szűzanyát, mint Édesanyánkat szeretjük és tisz­teljük, úgy teszünk vele, mint földi édesanyánkkal, megünnepeljük neve­­napját. A szeretetnek ez a megnyil­vánulása mindenesetre kedves a Szűz­­anya előtt. Ha már a földön a ked­ves, jószívű, udvarias emberek tiszteletnek legkisebb megnyilvánítá­­­­sát is köszönettel viszonozzák, men­­nyivel inkább megteszi ezt a Boldog­ságos Szűz. Különösen ünnepeljék a Szűzanyát azok, kik az ő nevét viselik. Hány ezer, meg millió leány, asszony vi­seli a Boldogságos Szűz nevét! Ne feledjék ezek, hogy nagy megtisztel­tetés számukra, hogy az Isten Any­jának nevét viselhetik. Legyenek méltók hozzá és szégyent ne hozza­nak soha a Mária névre. • Hogy Mária neve napját szeptember 12-én ünnepeljük, ennek történelmi ere­dete van. 1683-ban Nagyboldogasszony ünnepén indult meg a keresztény feje­delmek szövetséges serege Bécs felé, hogy a körülzárt várost felszabadítsák. Szeptember 8-án Kisasszony ünnepén kezdték meg az ostromot. Ezen a napon a Bécs melletti Leopoldsbergen ünnepé­lyes szent­mise volt, amelyen maga a lengyel király ministrált és vezéreivel együtt megáldozott Szentmise után ünnepélyesem segítségül hívták a Bol­dogságos Szűz Máriát és az ő nevében bízva, indították meg az ostromot. Meg­­­dördültek az ágyuk és négy napra, szeptember 12-én megmentették Bécset. II. Ince pápa elrendelte, hogy Bécs fel­szabadításának emlékére szeptember 12-ét Mária neve tiszteletére szenteljék és az egész világon megtartsák. A jósági hatalma- Indiában az egyik katona újra, meg újra visszaesett az iszákosság­­ . -—.w -7-— .. gyelmi kihágást a másik után kö­vette el. Amikor az egyik eset után az ezredparancsnok elé vezették, így szólt hozzá: --- Ostorozást, vesszőfutást, ma­gánzárkát, büntetőgyakorlatokat és minden elgondolható büntetést meg­kíséreltem, hogy kigyógyítsalak, — hiába. Reménytelenül el vagy veszve! — Bocsánatot kérek, ezredes úr, mondotta az altiszt, aki a bűnöst bevezette, még egy eszköz van hátra, amelyet eddig sohasem pró­báltak ki. — És mi volna az? — Még egyszer sem kegyelmez­tek meg neki és nem engedték bün­tetés nélkül. — Megkegyelmezni ? — kiáltott a tiszt és csodálkozva tekintett az al­tisztre. Azután a szegény nyomorult búr nőshöz fordult és megkérdezte: — Mit tudsz felhozni mentsé­gedre? — Semmit, volt a felelet, de bor­zasztóan fáj, hogy megint leittam­ magam. — Jól van, felelte az Eddig mindent kipróbáltunk ezredes, veled, de hiába. Most barátod tanácsára, megbocsátok neked. A büntetést el­engedem.­­ A katona keservesen sírt, megkö­szönte elöljárójának jóságát és el­távozott, mint mindenki gondolta, bűnének menthetetlen áldozatakép­pen. De mégsem úgy történt. Elöl­járójának jósága annyira megha­totta, hogy fogadást tett, soha többé nem iszik pálinkát és az esküjét meg is tartotta. Az ezredhez beosz­tott katonai lelkész tanúságot tett róla, hogy attól kezdve példás ka­tona volt és soha többé nem esett vissza az iszákosságba. Nekünk hányszor bocsátott meg az irgalmas Isten, vaj­jon megvolt-e az eredménye ?

Next