A Szív, 1938-1939 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1938-09-03 / 1. szám
Budapest, 1938. szeptember 3. XXIV. évfolyam. * 1. szám. Arany fillér HGTI és RTeSlTÖ3e OG a-je& ns-szive-sz____ ____________________________ _ \ megjelenik: I szerkesztőseg és,Kiadóhivatal: I kiadja: | MRin.Dfl.*szojRBJiTOn,| Budapest, v^ij., maffia-utca 23. fj^sus-szive-sz^vgTs^G Előfizetési ár 1 évre 5 P, W évre 2.50 P. Tömeges rendelésnél 50 pld-tól kezdve 20% kedvezmény. Postatakpt. csekkszla sz. 8.857. Bpest, VIII., Mária u. 23. Tel.: 1-352-33. Bíró Xav. Ferenc Jézustársasági atya B 0* > Ji 8 Mm WB __________■ __ ■ ■ 3T Szív alapítója meghalt. P. Biró Xav. Ferenc jézustársasági atya, volt provinciális, egykori gimnáziumi tanár, a Jézus Szíve-tisztelet lelkes apostola, A Szív újság alapítója, a magyar katholikus újjászületés egyik vezérmunkása, 1938 augusztus 26-án este 9 órakor, hosszú szenvedés után az örökkévalóságba költözött. Halálának híre nem jött ugyan váratlanul, mert akik közel állottak hozzá, régóta tudták, hogy a földről távozása csak hetek és napok kérdése. Mégis a megdöbbenés vesz rajtunk erőt, amikor arra eszmélünk, hogy nincs többé közöttünk „az öreg Atya“, akivel hosszú évek alatt már úgy összekapcsolódtunk, hogy szinte énünk egy részének tekintettük. Súlyos veszteség érte elhúnytával a magyar katholicizmust, de az egész magyar társadalmat is. A magyar katholicizmus újjászületésének egyik vezéralakja távozott vele. Vezérré tette őt nemcsak sokoldalú és fényes tehetsége, hanem igazi papi és szerzetesi lelkületű. Tehetségét alapos teológiai tudás, bölcseleti ismeretek élesítették ki; karakterének pedig a lelkesedés és a szeretet adták meg tónusát. A szépért és jóért hevülni, lángolni tudott. Kicsiny, törékeny alakja, — ha ilyenről beszélt — megnyúlt, szeme tüzelt, hangja ércessé keményedett. Ha pedig Istenről és emberről volt szó, meghatottság rezgett hangjában, szeretet csillogott a szeméből és nem maradt tétlen, hanem cselekedni indult. P. Bírót ez a hármas tulajdonsága irányította oda, hogy a Jézus Szíve-tisztelet nagy magyar apostola legyen. Az érzelemvilága, — abban is a szeretet érzelme, — erős volt és visszhagot adott a Szent Szív kultuszának, az isteni szeretetnek és az engesztelésnek kettős hangjára. Lelkesedése, amely minden szépért és jóért hevült, lángolásig szította szeretetét. Alapos teológiai tudása pedig megtalálta a vonatkozó észbeli és hittani argumentumokat és így a szeretet és engesztelés lelkesedéstől égő tüze alá a vallási igazságok gránitalapjait állította oda. Beszédei, írásai, élete a szeretetet dicsőítették, de mindig a hittani tudás és a meggyőzés alapján. Ez volt a titka annak, hogy P. Biró egyformán közel tudta hozni a Jézus Szíve-tiszteletet azokhoz, akik Istent szívükkel keresik, de azokhoz is, akik az eszükkel iparkodnak eljutni hozzá. Veszített P. Biró halálával a magyar társadalom is. Izzásig szerette a magyar hazát és nemzetet. Tárgyilagossága azonban látta hibáinkat és fogyatkozásainkat is, de úgy, ahogy az orvos látja a beteg baját és minden erejével segíteni, javítani iparkodott. Már akkor észrevette a kereszténység gazdasági háttérbe szorulását, amikor kevesen tartották ezt még bajnak és beszédekben, írásban agitált már két évtized előtt, hogy ifjaink a kereskedelmi és ipari pályára menjenek. Élesztgette a magyar önbizalmat és hangosan hirdette, hogy a kérést a tényekben is megvan a készség a gazdasági pályákra, csak nem kell kényelmeskedni és nem szabad kifejletlenségben hagyni a vállalkozói képességeket.* P. Biró Xav. Ferenc halálát mélyen megilletődve, mélységes szeretettel és hálával gyászolja A Szív újság. Azzal a krisztusi gondolattal búcsúzik egy időre tőle, hogy csak előrement oda, ahova mi is követni fogjuk: „öreg Atya!“ a viszontlátásra! Élete. P. Biró X. Ferenc 1869-ben született Munkácson. Gimnáziumi tanulmányait Szatmárott végezte és ugyanonnan lépett be a jezsuita rendbe. Még felszentelése előtt a rend nagyszombati házában működött, majd Kalocsára került, ahol előbb gimnáziumi tanár volt és később a Stephaneum nevelőintézet főprefektusa. A háború előtt Budapestre helyezték és itt a pasztorációban vett tevékeny részt. Sokáig volt az Egyetemi Kongregáció vezetője, azután az Angolkisasszonyok intézetének kongregációit, a Sacre Coeur kongregációját is vezette egy ideig. 1924-ben Szegedre helyezték, ahol a következő esztendőben a rendház főnöke lett. 1926-ban visszatért Budapestre és 1935-ig a jézustársasági magyar rendtartomány főnöke volt. 1936-ban súlyosan megbetegedett és le kellett tennie tartományfőnöki tisztét. Szegedre vonult vissza, ahol a rendiház spirituálisaként működött. Betegsége, P. Biró egész életében gyenge szervezetű, törékeny alakú volt. A rengeteg munka, izgalom felőrölte testi erejét. 1936-ban, — két hónappal azelőtt, amikor letelt volna provinciálisi megbízatása, — összeroppant és az orvosok tanácsára azonnal ki kellett kapcsolódnia minden munkából. Idegkimerülés folytán teljes testi gyengeség támadta meg és tüdején aggasztó jelenségek mutatkoztak. E kis kor a Jézus Szíve Népleányok Társaságának péceli rendházába vonult vissza, ahol hamarosan megerősödött és látszólag visszanyerte munkaképességét. Szegedre kerülve, alig néhány hónap múlva ismét gyengélkedni kezdett és azóta állandóan hanyatlott testi ereje és növekedtek fájdalmai. A betegségek egész sora támadta meg. Legalább is ahányszor csak alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá, mindig újabb és újabb bajnak hozzájárulását konstatálták a régiekhez. Akkoriban az orvosok különösen vesebaját találták komolynak. Állandó gyógykezelés mellett azonban egészen júliusig ellátta spirituálisi munkáját. 1938 július első napján a Jézus Szíve Népleányok Társaságának péceli rendházába ment üdülésre és részt akart venni az új női lelkigyakorlatos ház felavatásán is. Akkor azonban már baja súlyosbodott, úgyhogy csak a megyéspüspök üdvözlésére bírta elhagyni a szobáját. Egészségi állapota az orvosi gyógykezelés és gondos ápolás ellenére is naprólnapra rosszabbodott. Augusztus első napjaiban Budapestre szállították Herzog-klinikára, de itt sem tudtak a segíteni már rajta. Kívánságára Jézus Szíve Népleányok Horánszkya utcai házába vitték és ott is halt meg. Halálának közvetlen oka bélrákos daganatból eredő bélperforáció és bélvérzés volt. Halála: P. Biró hosszú ideig és súlyosan szenvedett. Bár tudatában volt állapota súlyosságának és megadóan komolyan készült az örökkévalóságra, mégis meghatóan reménykedett. Hetek óta alig táplálkozott. Orvosai és a nagy szeretettel és hálás önfeláldozással ápoló népleányok minden utasítását a legkészségesebben követte, csak egynek állott ellent: amikor utolsó napján fájdalomcsillapítót akartak neki beadni, megtagadta, mert attól félt, hogy elveszíti majd öntudatát. Valószínűleg az küzdelmek kiállásának érdemét utolsó sem akarta elveszíteni. Napok óta nehezen tudott már érthetően beszélni, de Wadvi&inkst öQkujtetánál volt.