A Szív, 1940-1941 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1940-09-07 / 1. szám

Budapest, 1940. szeptember 7. XXVI. évfolyam. ¥ >. szám. Ára 10 fillér © si tJézus szíva sző HeTI ^RTeSlTÖ36 © m­egjelenik; szerkesztőség­es.Ki^oÓMjyflTAL: <| kiadja: 'I­m­tázus-szivö-szövetTség Előfizetési ár 1 évre 5 P, 51 évre 2.50 P. Tömeges rendelésnél 50 pld-től kezdve 20% kedvezmény. Postatakpt. csekkszta sz. 8.857. Bpest, VED., Mária­.u. 23. TeL: 1-352^33. ÖZO-TRBJlTOIL -------„ _ —. . .. , Hála legyen az Istennek­! Isten akarja, hogy minden bajban, szenvedésben kérjük az ő segít­ségét, de egyúttal az is az ő akarata, hogy mindazért, amit jósága és szeretete nekünk ad, hálát adjunk. A kérésben benne van az ember ön­fenntartási ösztöne, a hálából azonban kitűnik ezenfelül a nagylelkűség és a szeretet is. Méltó és igazságos tehát, hogy az egész magyar nemzet hálát adjon Istennek, a Magyarok Nagyasszonyának és nagy szentjeinek: Szent Istvánnak és Szent Lászlónak, hogy 1940 augusztus 30-án 45.000 négyzetkilométernyi terület 2.370.000 főnyi lakossággal visszakerült az anyaországhoz. Az isteni bölcsesség úgy megáldotta a nemzet vezetőit és úgy irá­nyította a velünk barátságban élő országok kormányait, hogy vérontás nélkül diadalra jutott a magyar igazság és ha áldozatok árán is, de mégis életveszteség nélkül, hozzájutottunk régi területünk­­ tetemes ré­széhez. Legyen ezért hála és köszönet Istennek és embernek. „Az ember ilyen pillanatokban — mondotta helyesen miniszterelnö­künk — lelkiismeretvizsgálatot végez. Végigtekint, hogy jól látta-e el munkáját és meglátja benne a jót és meglátja a hibákat. Lássa meg a nemzet is, ugyanabból, ahogyan csinálja a dolgokat, miként csinálja. Igyekezzünk még méltóbbak lenni magunkhoz. Ne bízzuk el magunkat az által, hogy a nemzetnek, ami megjött, könnyebben jött, mint hitte. han Ebben a pillanatban igen komolyan beszélek, mert a nagy pillanatok­nem az örömujjongás a fontos, hanem az, hogy komolyan gondolkozzunk és komolyan ma­­gunkba szálljunk és meglássuk őseink, apáink, a magunk hibáit és tanuljunk belőlük a jövőre. Újra egy nagy feladatot kaptunk, amelyet megszívlelni és annak sú­lyát megérteni fontos a nemzetre. Ne gondoljuk, hogy minden csak sült­galamb módjára repül a szánkba. Munka is kell hozzá. A nemzet is vég­zett kemény munkát és az, hogy a mieink <rint állottak határokon, nem volt hiábavaló. Meg is becsültek bennün­­­ket ezért a munkáért azok a baráti államok, melyekhez hívek voltunk és amelyek hívek hozzánk a barátságban. Sokat köszönhetünk a barátság­nak, a kitartásnak és annak, hogy ők olyan helyzeteket teremtettek, melyekből nekünk is hasznunk volt. Be kell bizonyítanunk ezt, hogy mi erre a megbecsülésre méltók is vagyunk. Újra előttünk áll az a feladat, amely egy sok nemzetiséget magában­­foglaló államnak vezetésében áll. Becsülje meg ezt a nemzet minden tagja. Vigyázzon a nemzet minden egyes tagja és érezze át, hogy az egész magyar nemzetért felelős abban a munkában, amely most megkezdődik... Senki se han­­dabandázzék, senki a nemzet bizalmával és értékével vissza ne éljen!“ Igen, minden magyar emberre fokozottabb kötelesség hárul, hogy Istenéhe a hazájához, a nemzeti szent hagyományokhoz szíves-lélekkel ragaszkodik és hálából a szebb jövőért becsületes, erkölcsös életet él és így biztosítja hazájának a következő ezer évet. KISBOLDOG ASSZON Örömünnep Szűz Mária születésének emléknapja. Egy gyermek született nekünk­­benne, tökéletes testi-lelki szépségben, amilyenről csak a sóvárgás és a paradicsomi boldogság emlékezete tudott beszélni. A megváltás leánya, Isten kegyeltje, élet, nem halál leánya-Annyi kiváltsággal elhalmozott gyermek, amennyi illett ahhoz, aki hivatva volt Isten Fiának vért és testi életet adni, várni eljövetelét, azután pedig táplálni, gondozni őt. Nincs az a király, aki annyi nászajándékkal tüntesse ki mennyasszonyát, mint Isten az ő szent Fiának választott Anyját, hisz semmi sem tesz oly adakozóvá, mint a szeretet. Test szerint Szűz Mária szent szülők gyermeke, kik nem annyira a természetnek, mint inkább imájuknak s a kegyelem­nek köszönhették Őt. Őseinek méltósága, pátriárkák és királyok nemes vére lett öröksége, mely úgy gyűlt össze benne, mint ahogy a folyók ömlenek az öbölbe, hogy mindezt a dicsőséget átadja a tengernek, Krisztusnak. Szűz Máriában teljesült Isten ígérete, melyet a szenteknek adott, hogy vérükből származik a Meg­váltó, aki viszont nagyobb fényt vet őseire, mint amennyit tőlük nyert. Amint a Szűz Anya dicsőségét is ebben foglalja össze az evangélista: „Tőle született Jézus, ki Krisztusnak mondatik“. Még jelentősebb a Kisboldogasszony lelki nagysága. Isten Fiának sze­retete már minket is bűnösökből igazakká, a harag fiaiból Isten gyermekeivé alakít. Azért lett emberré, hogy kegyelembe, halhatatlanságba öltöztessen minket. Mennyivel inkább akarta jóságát éreztetni Anyja lelkével. Aki oly közel jutott Jézushoz, mint egyetlen halandó sem, annak a bűn leheletétől is távol kellett állnia mindenkor s a kegyelmek teltével kellett rendelkeznie. A második Isteni Személy megtestesülése felfoghatatlan leereszkedést jelent az emberhez. De ez a leereszkedés elképzelhetetlen lenne úgy, hogy bűnös gyermeke legyen az, aki a bűnnel összeférhetetlen. Aki a világ világos­­­­­ságát szülte, nem lehetett a sötétség rabja egy pillanatig sem. Hivatva volt lelkével szolgálni Krisztust, aki csak ezt az egy kincset tartotta fenn magának: a szent Édesanyját. Másokra hagyta a márványpalotákat, Judásra a pénzeserszényt, ruháit átengedte hóhérainak. De azt akarta, hogy szent Anyának ölébe hajtsa fejét Kisded korában, s ott kívánta nyugtatni élet­telen, töviskoszorús fejét is a kereszthalál után. Életben-halálban Anyát akart magának s kegyelmeivel méltóvá tette őt szent hivatásához. A kiváltságos Kisboldogasszony születése örömünnepünk, mert Meg­váltónk csak úgy van, ahogy Isten adta nekünk. Már pedig Isten csak Szűz Mária által adta nekünk Krisztus emberi természetét, tehát kiváltságai a mi érdekeinket is szolgálják. Akik megtagadták Krisztus igazi Egyházát, azok megütköznek Krisztus Anyjának kiváltságain is. Szűz Mária dicsőítését Isten kisebbítésének tart­ják. Ezeknek sejtelmük sincs arról, hogyan szerette Jézus, a legjobb Fiú, a legjobb Anyát. Legalább mi értsük meg Jézus példáját, hogy amint ő cselekedett, mi is úgy cselekedjünk a magunk erejéhez képest. Tenger csillaga, légy üdvöz ! Szeptember 12. A Boldogságos Szűz nevének ün­nepét XI. Ince pápa alapította an­nak emlékére, hogy a Boldogságos Szűz 1682-ban a keresztény serege­ket diadalra segítette. Az ünnepnek háromféle jelentő­sége van. Először is szemünk elé ál­lítja a legdrágább n­evet, a Szűz Anya nevét és azért ez a nap a­z Anyassenleggl Suh k < solidi ün­nepe. A név az Egyház szertartásai­ban és a Szentírásban nem külsőség, mint manapság a világban, hanem ez a személyiségnek, a név viselőjének lényegét fejezi ki. És éppen azok a szent személyek, akik üdvösségünk történetében szerepelnek, különös, Is­tentől adott, jelentőségben gazdag névvel bírnak. Éppen azért feltehet­jük, hogy a Boldogságos Szűz neve sem véletlen, hanem Isten irányítá­sából jutott neki osztályrészül. Szűz Mária neve nekünk keresztényeknek valósággal szentelmény, amelyet min­dig a legnagyobb bensőséggel és tisz­telettel mondunk ki. Nem csoda te­hát, ha az egyháztanítók ezt a szent nevet iparkodnak megmagyarázni és magasztalni. Az Egyház szertartásai­ban a Boldogságos Szűz Mária ne­vének különféle jelentőségei fordul­nak elő. Annyit jelent, mint sze­­l­í­d, mint ú­r­n­ő, és mint t­en­ge­r c­s­ill­a­g­a. Különösen ez az utóbbi jelentés igen kedvelt és elter­jedt az Anyaszentegyházban. Ez az ünnep azonfelül Isten nagy családjának családi ünnepe. Mária mint Isten Anyja, egyúttal a keresz­ténységnek is Édesanyja. Amint né­hány nappal ezelőtt ünnepeltük az ő születését, éppúgy ünnepeljük most nevenapját. És hányan vannak az Anyaszentegyházban leányok, asszo­nyok, akik a Boldogságos Szűzanyá­val együtt ünnepelnek ezen a napon minthogy az ő nevét viselik. Azt se felejtsük el, hogy a mai na­pon, szeptember 12-én, szabadult meg Bécs városa csodálatos módon a tö­rökök ostromától a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására. Köszönjük meg tehát neki, hogy Európát ak­kor megmentette a félhold hatalmá­tól. A Boldogságos Szűz most is ugyanaz a hatalmas Védőasszonyunk, a keresztények segítsége, Magyaror­szág Védőasszonya, forduljunk tehát Hozzá bizalommal, hogy megmene­küljünk a mai modern élet veszedel­meitől. Ül­ az én Jobbomra. Az Anyaszentegyház ezen a héten (Púnk. u. 17. vasárnap) három nagy igazságot állít a szemünk elé. Három hatalmas gondolatot, amelynek be kell töltenie minden keresztény katolikus szívét. Ezek: Krisztus, Anyaszent­egyház, szeretet. Krisztus az Istenfia, aki most meg­­dicsőülve az Atya jobbján uralkodik és kormányozza a világot, míg csak el nem jön az egész világ szeme láttára meg itelni eleveneket­­*s holts­kat Az Egyház Krisztus titokzatos teste, fönséges egységben, amelynek mi is tagjai vagyunk. Ezen az igaz­ságon épül fel az Anyaszentegyház csodálatos egybetartozása, hogy t. i. a küzdő Egyház segíti a szenvedőt, hogy eljusson a dicsőséges Anya­­szentegyházba, a győzedelmes Egyház pedig segíti közbenjárásával a küz­­ködő Egyházat. A szeretet a legfőbb törvény. vasárnapnak az alapeszméje a ke­­­reszténységnek egysége a szeretet alapján. Ezt az egységet nekünk el kell sajátítanunk és azért távol kell magunktól tartanunk a békének, bol­dogságnak, az egységnek a leg­nagyobb ellenségét, a bűnt. „Uram Isten és Szent László.“ Ebben az évben ünnepeljük Szent László királyunk születésének 900-ik évfordulóját. Szent László vitézsége, harci dicsősége nagy részt Erdély­­f­öld­j­én zajlott le. Nagyvárad fő­képen az ő városa és szép emlék­művet is emelt számára, ugyan letűnt, de most amikor amely Er­dély és Nagyvárad megint vissza­tért, csakhamar újra hirdetni fogja a nagy királynak egykori dicsőségét és mostani közbenjáró hatal­mát. Köszönjük meg Szent László ki­rálynak ezt a segítséget és azzal iparkodjunk meghálálni nagy jósá­gát, hogy az 1910 augusztus 30-tól egy évig született fiúgyermekek kö­zül igen sokan hordják majd az nevét és örököljék nagy lelkét és vi­ő­tézségét!! A MAGYAR KULTÚRA a katolikus értelmiség társa­dalmi és tudományos folyó­irata. — Kétszer havonta.

Next