A Szív, 1945-46 (31. évfolyam, 1-48. szám)
1945-09-01 / 1. szám
1945. szeptember 1. eJ&j&íiis Kiáltvány a falu ifjúságához A szörnyű világháború gyilkoló fegyverei elnémultak. A romok között bánatos és fáradtlelkű emberek nyugalomma vágyakoznak. Romot takarítanak, szétrombolt otthonokat kezdenek újraépíteni s hinni akarják, hogy emberfeletti munkával a pusztulás nyomában tíj életet teremtenek. Az új életet azonban nem az új falak, gyárak és hidak jelentik, hanem a léek megnyugvása, megtisztulása és alkotó kedve. De merre és hol keressük az utat? Ott, ahol a nehéz órákban megtaláltuk — a Gondviselésben és a feltámadást hirdető keresztben. Csak itt találunk választ arra a nagy kérdésre: miért kellett az emberségnek ennyit szenvednie, miért kellett emberöltők vezetékes munkáját lerombolni, miért kell annyi embernek gyászt hordania lelkében ? Magyar Ifjúság! Az emberek lelkének megbékélését a jövő békéjének zálogát, a keresztben látjuk. A kereszt elé kell zarándokolnunk mindnyájunknak, hogy lélekben megújulva lépjük át a háború és béke küszöbét. Számot kell vetnünk gyarlóságunkkal, mert a mi bűneink az emberiség és az emberiség bűnei a mi bűneink is. Szt. Gellért erős egyénisége, vértanúsága álljon példaként előttünk s tegyünk szent fogadalmat, hogy az új nemzeti életünk elindulását, hazánk újjáépítését, a kereszt jelében kezdjük! Vállaljunk mártírságot, meghurcoltatást vagy megalázást s kövessük a nagy vértanú meg nem alkuvó örök példáját. Az augusztus 2-án tartott ifjúsági vezetők értekezletén elhatározta, hogy szept. 25-én, kedden d. u. 6 órakor, Szt. Gellért első magyar vértanú püspökünk napján, imaórát tart a falu férffjúsága s erre meglovja a testvére veszteleket, sőt az egész falu népét Erre az őrállásra hívjuk a magyar falu ifjúságát. Tésztetes eligazilonkal a közeli hetekben minden egyesületnek megküldjük. „Az igazságot mondom nektek" (Jan. 1é. 7.) (Evangélium — magyarázat.) Az Úr Jézusnak ezek, az utolsó vacsorán mondott szavai. Szívének egy olyan vonását állítják elénk, amely mindig időszerű figyelmeztetést nyújthat számunkra. Kérdezzük meg csak magunktól, hogy mi is elmondhatjuk-e mindig magunkról ezeket a szavakat? És általában: tartsunk komoly lelkiismeretvizsgálatot arra nézve, hogy hogyan állunk az igazmondás terén. A KÖVETKEZETES IGAZMONDÁS egyike a legszebb, legértékesebb emberi jellemvonásoknak, mert Istennek egyik vonását tükrözteti vissza bennünk. Az Úristen a Szentírásban többször hangsúlyozottan a lelkünkre köti, hogy legyünk igazmondók. Mózes IV. könyvében ezt olvassuk: «Nem ember az Isten, hogy hazudjék ... Mond-e valamit anélkül, hogy megtenné»? (23, 19.) Az Úr Jézus arra hivatkozik az Evangéliumban: «Aki engem küldött, igaz». (Jan. 8, 26.) MI TEHÁT AZ IGAZMONDÁS? Az az erény, amely arra visz minket, hogy semmit se tűrjünk akár beszédünkben, akár cselekvésmódunkban, amely nem áll összhangban gondolkozásunkkal és érzületünkkel. Másszóval így is kifejezhetjük: Az az irény, amely gondolataink és azok külső kifejezése közt teljes megegyezést hoz létre. Épp azért következik, hogy az igazmondás ellen nemcsak beszéddel, hanem cselekedetekkel, eljárásmódokkal is lehet véteni, amennyiben valamilyen cselekvésünk is ellentmondásban lehet meggyőződésünkkel és érzületünkkel. Bűnök az igazmondás ellen Az igazmondás ellen való hibákkal, bűnökkel foglalkozván, nem akarunk részletesebben elidőzni a szorosan vett hazugságnál. Amikor valaki tudatosan nem igazat mond, kétségtelenül vét az igazmondás ellen. Ám ezt a hibát eléggé ismeri önmagában mindenki. Azért inkább más hibákra térünk ki, amelyekre kevésbbé szoktunk gondolni, így például a nagyzolás. Azok hibája, akik fényűzőbben élnek, mint amennyit állapotuk és körülményeik megengednek, és a nyilvánosság előtt olyan látszatot iparkodnak kelteni önmaguk felől, amely egyáltalában nem felel meg a valóságnak. A hencegés és dicsekvés szintén az igazmondás ellen van . Az egyéni előnyös vonásokat és teljesítményeket az igazságnak meg nem felelő módon nagyítja fel mások előtt. A hízelgő viszont másoknak túlzó dicsérete által akarja önmagát tetszetőssé tenni és így önmaga számára előnyöket biztosítani. Az igazmondás ellen van a színlelés is. A színlelés egyik módja azt célozza, hogy elkövetett bűneinket, balfogásainkat és fogyatékosságainkat eltitkolja, leplezze, — más esetekben még nem létező jó vonásoknak vagy érdemeknek a látszatát kelti. így például a képmutatás, amikor valaki nemesebb érzületet és erkölcsi felfogást játszik meg kifelé, mint amilyen valóban megvan bensejében. Ezt álszenteskedésnek nevezzük akkor, amikor valaki olyan magasabbrendű keresztény tökéletességet hangoztat és színlel kifelé, ami teljességgel hiányzik belőle. Idetartozik az is, amikor valaki csak szemre szolgál, vagyis valakivel szemtől-szembe buzgónak, szorgalmasnak, készségesnek, szívélyesnek mutatkozik, de a háta mögött pont az ellenkezőjét teszi. A ravaszság, álnokság és alattomosság szintén ide tartoznak, hiszen nem egyenes és becsületes úton vezetik az embert, hanem éppen azzal akarnak előnyöket szerezni, hogy másokat az igazi célja és szándéka szempontjából félrevezetnek. A rászedést vagy ahogyan üzleti életben nevezni szokták: a csalást jogtalan vagyonszerzés céljából szokták elkövetni. A rágalom pedig embertársunk becsületét ássa alá. Ha az emberek mind csak egyetlen egy napra magukévá tennék az igazmondást, csodálkozva tapasztalnánk, hogy azon a napon, mennyi mindenféle baj eltűnnék, amely most annyira megkeseríti életünket és hogy milyen könnyen el tudnák viselni egymást az emberek, akik ggyébként ellenségként állnak szemben egymással ! (A Szív olvasótábora örömmel üdvözli a katolikus magyar parasztifjúság mélyen keresztény vállalkozását. Vajjon nem csatlakozhatna-e ehhez az imaórához az egész magyar ifjúság, a falvakban, városokban egyaránt ? Szek. megjegyzése:) még az Egyház sem bonthat fel, és soha nem is bontott fel. Inkább elviselte, hogy pl. egy uralkodó, VIII. Henrik angol király, egész országot szakítson el az Egyház testétől. Amit Isten összekötött, azt még a pápa sem oldhatja fel — még kevésbbé két könnyelmír lélek. házasságot két év múlva a megkötés után fel lehet bontani a felek szabad elhatározásából? A keresztények érvényes házassága Krisztus Urunk óta szentség, akár hiszi ezt valaki, akár nem. A tények tények maradnak akkor is, ha nem vesszük tudomásul őket. Márpedig a szentségi házasságot nem az Egyház, hanem Isten akaratából nem lehet felbontani. «Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.» (Mt. 19, 6.) Isten a felbonthatatlanság törvényét nemcsak a törvénykönyvbe és a szívekbe írta, hanem a természetbe is, annyira és olyan mélyen, hogy vele dől el a nemzetek sorsa, mert alappilléreiben rokkan meg a nemzet a családokban. Épp azért a legelvetemültebb államok sem merték a történelem folyamán tartósan megkísérelni a házasság ilyen könnyelmű felbonthatóságát, mert még a pogányok is érezték, hogy az a nemzet öngyilkossága. Két mondatot szeretnék mégis idézni a történelemből. A félrevezetett és megvert Németország későbbi elnöke, Hindenburg, hazatérve a vesztes csatákból, azt mondotta a kétségbeesett, a berlini állomáson várakozó tömegnek : «Erősítsétek meg a családokat!» — A másik mondat nem kisebb embertől ered, mint Luther Mártontól, aki midőn látta, hogy a hitújítás gondolatával sokan visszaélnek, és a házassági hűség megingott, a maga nyílt modorában így sóhajtott fel : «ha ez így folytatódik tovább, a család meg fog szűnni, és a világ nem tesz más egy hatalmas disznóólnál». (Sämtl. Werke Frankfurtul, VI. kr. 441.) Egyébként felbontani csak polgári házasságot lehet, amely nem szentség, és nem is érvényes házasság Isten előtt. Érvényes szentségi házasságot * «... 1 tóvégre fejlődik az emberiség. A nőt nem lehet egy hozzá nem illő férfi rabságában gyötörni egy életen át azon a címen, hogy a házasság felbonthatatlan. Épp azért, bár az egyneműség és a felbonthatatlanság fejlődést jelentett, de a további haladás során elég éretteknek mutatkoznak a nők arra, hogy felszabaduljanak a megkötöttségek alól és szabadon kezdhessenek új életet, ha a férj számukra kellemetlen. ■ Ne sértődjék meg, de ellenvetésének olvasásakor csak úgy hemzsegnek bennünk a kételyek. 1. A férjek jelentős része igen kétségbe vonja, hogy minden nő a férfi rabságában van, sőt nem egy férfi ezt a vádat joggal visszafordíthatja a nők fejére. 2. Bár épp a kereszténységnek, és benne is jelentős részben a Máriatiszteletnek köszönhetik a nők, hogy ma már nem «asszonyállatnak», alsóbbrendű szolgálónak tekintik, azonban szinte már émelygős túlzássá fajult a túlságos bókolás a női nem előtt, s hamis udvariaskodással sokszor zsarnokká nevelték a nőket. Már olyan jól esnék némi szerénység a nők részéről . . . 3. Vájjon az elválás haladást jelent? Igen kétlem ! Ellenkezőleg: visszasüllyedést a barbarizmusba. Ma kiépített, jelzésekkel ellátott, korlátokkal biztosított országutakon haladunk — ez a kultúra jele, ezért kevesebb a szerencsétlenség, nagyobb a biztonság. Vájjon haladás lenne-e, ha szeszélyesen belehajtunk más földjébe,, semmibe vesszük a jelzéseket, áttörünk a korlátokon, hogy a szakadékba zuhanhassunk . . . ? Ha elve érvényesülne, a kultúra minden vívmányát : becsületet, biztonságot, békét, rendet, jogot, mindent fölperzselne az érzékiség. 4. Fogalma sincs a házasság fenntartó eleméről : az igazi lelki szeretetről, amely a másik félt birtokolni akarja egészen, mégpedig «holtomiglan-holtodiglan», annyira, hogy az elválás lehetőségére kacsintó ember máris természetes emberségében megrokkant, beteg lelkű, fogyatékos egyéniség. A keresztény házasság Isten irántunk való szeretetének, Jézus és az Egyház szerető viszonyának a lemásolása. Ez a szeretet szolgálatkész, önfeláldozó, felbonthatatlan és termékeny. Persze, aki csak a testi gyönyört keresi a házasságban, mindezt nem érti. 5. Ne adja Isten, hogy megérje elvének megvalósulását : a nők teljes lealázását érzékies rabszolgaságba — mint a keleti kényuraknál—, amelyet csak pillanatnyi hízelgés, érzékies kés, múló pajtáskodás fűszerez, hogy utána annál inkább lelkükre szakadjon a megalázottság érzése : árucikk, élvezeti cikk lettem állatias emberek számára, amelyet használat után durván eldobnak és tisztességétől megfosztva magára hagynak. 6. Sokkal fontosabb : tanuljon meg önfeláldozóan szeretni ! Nézzék meg a nők a házasság előtt, hogy kihez mennek férjhez. Bízzék a házasság komolyságában és szentségi kegyelmében. A megkötöttségek alól való felszabadulás» hangzatos frázisát meg ne nagyon emlegesse, amikor erkölcsi törvényekről van szó, mert ugyanerre hivatkozhatnak majd a tolvajok, meg betörők is. 3. oldal. Szeptember 7-én : ELSŐ PÉNTEK Ajánljuk fel engesztelő szentáldozásunkat az ifjúságért ———————————— Havi imaszándékok szeptemberre: ÁLTALÁNOS : Mindenkinek legyen a tisztességes megélhetéshez szükséges foglalkozása MISSZIÓS : A katolikus iskolák és szeretetművek fejlődése a mohamedánok között Szeretetmű halottai: Fehér Irén I. B. cs. Harmat Amália IV. B. cs. özv. Horváth Antalné VI. cs. Kichreiber Jánosné II. B. cs. Nagy Mihályné V. cs. özv. Sohler Lajosné VI. cs. Vodicska Vince IV. cs. Aki a vallást támadja, a nemzet sa ásója. P. Badalik Bertalan Szent István-impi beszédéből.