A Szív, 1946-47 (32. évfolyam, 1-48. szám)
1946-09-07 / 1. szám
Budapest, tf41 mptwéa 7. XXXIL évfolyam 11. szám MEGJELENIK MINDEK SZOMBATON KIADTA A JÉZUS SZIVE SZÖVETSÉG Ára: 60 mi ér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VB., MÁRIA UTCA 23. SZ. Isten Nevében A SZÍV a mai számmal 32. évfolyamába lép. Nagy szó ez, amikor a napilapok és egyéb folyóiratok fejlécén mindenütt csak az 1. vagy 2. évi jelzést látjuk. Eszünkbe jut az Üdvözítő szava: Megáldom minden vállalkozásukat! Valóban Jézus Szívének az áldása kísérte kezdettől fogva a magyar katolicizmus bátorszavú, elvhű, megalkuvást nem ismerő lapját. Elveink sohasem változtak, hiszen azok a kereszténység isteni tanításának a kibontásai. Sohasem pályáztunk arra, hogy kizárólag az előkelők lakásában legyünk otthonosak, nem akartunk egyedül a tudósoké, a tanároké, vagy a papoké lenni. Mi a katolikus népé akarunk lenni! Azé a katolikus néptömegé, amelynek vannak papjai és hívei, tudósai és csendes imádkozói, gazdagjai és szegényei. A SZÍV felkeresi mindegyiket. Örömünk abban !• HaWn honomviunk, szívesen fogadnak be. Az új és anyagi szempontból talán igen súlyos évfolyam elején meg kell vallanunk, hogy a pénzszűke igen kizonosan érintette katolikus sajtónkat, elsősorban A SZÍV-et, amely Magyarországnak szinte minden részébe elszivárog. Budapesten, ahol talán enyhébb a pénzszűke. A SZÍV tartja az eredeti számot, vidéken azonban nagy a visszaesés. Nem értjük azonban, hogy sokan úgy visszariadtak a nehézségektől, a természetbeni fizetéssel járó fáradozástól és vesződségtől, nem értjük, hogy a mai világnézeti harc idején többszáz faluba egyáltalán nem jár katolikus sajtó, vagy alig egy-két példány egyes községekbe. Honnan meríti a nép eligazodását, ki felelős ezért? Ugyanakkor ódát kellene zengenünk azokról a hősies áldozatokról, amelyek fenntartották A Szív-újságot az infláció őrült kerengésében. Egy házmesterpár arany jegygyűrűjét hozta áldozatul. Falusi fiúcska tízóraijából metélt le egy szalonnadarabot A SZÍV számára. Kedves nővérek és világiak éjt nappallá téve gyűjtötték a természetbeni fizetést, csomagolták a tojást. Volt olyan falu, ahol önként két tojást fizettek egy helyett. Szegény tanítónő utolsó ezüstjét áldozta újságunkra. Megható volt a kettős betiltás idején, milyen anyagi áldozatokkal siettek munkások, tisztviselők egyaránt A SZÍV anyagi veszteségének kárpótlására. Mikor a forintot kibocsátották, az első tízforintos A SZÍV-é volt, ahogy az utolsó aranykarperec is A SZÍV mentésére jutott. És azért ma büszkén állítjuk: bár egész sajtónk erősen megsínylette az inflációt és a jelen pénzszűkét, katolikus lapjaink állják aránylag legerősebben a harcot, mert terjedésük mögött nem erőszak, hanem lelki igény áll, s ma A SZÍV pl. a legnagyobb politikai napilapokkal vetekszik példányszámban. Ez dicséret A SZÍV-nek, ez dicséret az olvasóknak. Ebben bízva kérjük Krisztus ügyének előmozdítását A SZÍV-újság terjesztése által. Ilj életet egyesületeinkbe! Még teljes erejével tombol a kánikula, de egyre többet gondolunk az őszre. Kétségkívül gondolataink nagy része a tüzelő, az ennivaló és a lábbeli körül forog. Nem is veheti senki rossz néven senkitől, ha ilyen időkben gondolatait jobban lefoglalják az anyagiak. Nemcsak kenyérrel... Nem lehet rossz néven venni ilyen időkben, ha az ember a földhöz és a röghöz tapad. De azt a röghöz tapadó embernek is be kell látnia és tudomásul kell vennie, hogy hiába gondol a tüzelőre, az ennivalóra és a lábbelire, ha nem tudja felemelni a fejét a rögökről. Az anyagias ember rendszerint azzal büszkélkedik, hogy ő «reális», «józan», csak a «megfogható» dolgok érdeklik. De mi azt nagyon jól tudjuk, hogy az, aki szüntelen a rögökre szegezi a szemét és egyszer sem emeli fel a csillagok és a távoli horizontok felé, a leghamarabb téved el és a leghamarabb megy a falnak, vagy az örvénybe. Tessék elképzelni, mi lenne, ha egy hajóskapitány azt mondaná, hogy őt nem érdeklik a csillagok, mert azok 5’ z~r'' H.YU`írrok érdeklik, amelyekkel abban a pillanatban kell megküzdenie. Nem azt mondanók-e, hogy bolond, aki azt sem tudja, hova viszi a hajóját. A lélek is akar élni Ebből az következik, hogy szellemi élet pontosan annyira szükséges, amennyire fontos dolog a cipő, sőt még fontosabb. Midőn tehát az őszre és a télre gondolunk, gondoljunk arra is, hogy újból fel kell élesztenünk szellemi életünket, egyesületeinket. A katolikus egyesületi munka épúgy hozzátartozik a feladatainkhoz, mint a kenyér és a ruha. Amint befejeződött a nyári munka a kenyér körül, meg kell kezdődnie a téli munkának a szellem körül. Minden katolikus egyesületben fel kell szítani a parazsat és meg kell gyújtani a szellem tüzeit. Meg kell indulni mindenütt az életnek. induljon az élet Valóban azt mondjuk, hogy az életnek. Mnyelmes ezt valljuk be, hogy a régi kővilágban egyesületeinkben nem volt élet. Nem vették komolyan sem a vezetők, sem a tagok, hogy élet legyen az egyesületekben. Pedig ezt komolyan kell venni. Ahhoz, hogy a katolicizmus hatni tudjon az életben, be kell engedni az életet az egyesületeinkbe : az élet minden faját, zökkenőjét és fájdalmkérdését, át. Bevonul a való élet Azoknak az előbb szidott gyakorlatias embereknek valamiben igazuk volt a katolikus egyesületekkel kapcsolatban : ezek elzárkóztak a véres valóságtól. Nem voltak egyebek, mint illedelmes gyülekezetek, ahol jólnevelt urak és hölgyek fegyelmezetten végighallgattak egyháziak és világiak szájából egy tucat rossz előadást. Bizony, valljuk be, legtöbb egyesületünknek nem volt komolyan átgondolt és határozott, az élettel szoros kapcsolatba hozott munkaterve és programmja. Jámbor felbuzdulásban — vagy szerepelni vágyásban— egy pár jó lélekegalkotta az egyesületi keretet. Megalkotta és nem tudta, hogy mit kezdjen vele. A legtöbb vezetőnek anyaaz 'vvroc'íjlef* FutkoSott fához fához előauóert, és örült, ha akármilyet kapott. Az előadók és az előadások nem programm szerint válogatódtak össze, hanem alkalomszerűen. Csodálatos dolog, de úgy van, hogy előadni azok szeretnek elsősorban, akiknek kevés közük van az élethez. Nem is csoda, ha aztán az előadások legnagyobb része olyan volt, ami mindenre jó volt, csak nem művelésre. Persze hozzá kell azt is tennünk, hogy a nagyközönség sem szereti az agyát használni. Gondolkozni fárasztó, hiszen Ádám vétke miatt elménk elhomályosult, akaratunk meggyöngült. Jól érezzük magunkat abban a szellemi ködben, amiben élünk és nem akarjuk magunkat kivágni belőle, mert az fárasztó. Pedig egyesületeink csak úgy méltók a katolikus jelzőre, ha komolyan iparkodnak a jelen minden problémájára feleletet adni, elméletileg és gyakorlatilag. A Hercegprímás szentbeszédéből: tEzerkétszáznegyvenegyben, tehát egy másik történelmi balszerencse után, boldog özsébnek látomása volt. Megindultak a pilisi hegyek magános lángocskái, aztán összegyűltek és hatalmas lángtenger áradt belőlük. És Ő eszköz lett abban, hogy a pilisi hegyek magános remetéi egyesültek vezetése alatt és később, a századokon keresztül, a dicsőséges Pálos-rendbe. A történelem sokszor ismétli meg magát. Idők fele az is, hogy mi itt most együtt vagyunk, egy héten keresztül megbeszélve, átgondolva hazánknak belső és külső ügyeit, magános házaknak, magános rangoknek, egy tűztengerré való összesítését. Történt ez azután, hogy a történelem ekéjét nekifogták egyéneknek, családoknak, osztályoknak, népeknek, nemzeteknek és a világtól elvonult szerzetesnővérek élete sem maradt ebből ki. Ebben a történelmi ekébe a világháború viharait és fergetegeit fogtak bele és ez az eke úgy szántott végig a földön, mint aratás után a földmívesé a tarlóbuktatáskor és lebuktatta ezrek és százezrek ételét a földbe. ezredes ezrek életét elvágta gyökereitől és tízezrek és százezrek életét átdobta más barázdákba. A francia forradalom úgy kezdődött, hogy elvették az Egyház vágyánál. Felhangzott a vád, hogy a francia papság nem azonosítja magát a forradalommal s olyan esküt kívántak tőle, melyet nem tehetett le. 40 ezer papot száműztek, 300 papot pedig csak magában Párisban végeztek ki. Utána a szentmisét betiltották: az Úr Jézus nem jelenhetett meg többé az oltáron és helyébe egy ledér fehérnépet állítottak oda. Amik történnek nem ok nélkül történnek: az Isten keze dolgozik az idők eseményeiben a telkeken. Ezt követően a Kardinális arra hívta fel a szerzetesnők figyelmét, hogy a tökéletességre törekvő élet alaptörvényeit most még hősiesebb fokon kell gyakorolni. Amikor a császár elnöklésével koronatanácson tárgyalták azt, hogy az apácákat kitiltsák-e a kórházakból, a német hadügyminiszter ezt mondotta: «A’em engedem mert én az irgalmas nővérek nélkül nem tudok háborút u semh. Terménybetakarítás után: sc A gazdag bősége a szegények öröksége. Szent Ágoston. Mindenkit egyformán kell szeretnünk. Mivel azonban nem használhatunk mindenkinek egyformán, először földjeinket és honfitársainkat kell segítenünk. Sz. Ágoston Isten sáfárai vagyunk! A Jézus Szíve Szövetség szeptemberi imaszándékához Magyar újságban olvassuk: «Nem odavaló emberek megszállták a földeket, házakat, vagyont és munka nélkül pusztítják a rájuk bízott vagy rájuk sem bízott, hanem egyszerűen birtokba vett értékeket. A szónok nem mond szépen hangzó elvi nyilatkozatokat, de a sírás határán áll, mikor panaszolja az ebek harmincadjára került házak és földek pusztulását*. (Demokrácia, V. 32.) Egy amerikai híradás szerint rajtakaptak néhány hölgyet, kik szépségük megőrzése miatt tejben fürödtek. 1941-ben fejezték be egy magyar földbirtokos nyaralójának építését. A háború már körülöttünk tombolt, a lakosságnak már európaszerte adagolták a kenyeret, a kenyérmagok szállítása akadozott, a földbirtokos legfőbb gondja az volt, hogy a nyaralójához szükséges különböző színű márvénylapok idejében megérkezzenek. * Valahol Magyarországon mázsaszám dohosodott meg a liszt meg a búza, mert a gazdák inkább elásták, semmint beszolgáltatták volna. A megmokoás: «Inkább rothadjon meg, semint ingyen adjuk!» * Egyik környező államban a havi cukorfejadag 1 "kg. Ezenkívül szabadforgalmú cukorhoz is elég könnyen hozzá lehet jutni. Ugyanakkor a magyar vidék csecsemői sok helyen hónapokon keresztül egy deka cukrot sem kaptak. A fővárosban 1946 májusában több helyen lehetett látni a kirakatokban tortaszeleteket, narancsot, finom édességeket, ugyanakkor a terhes és szoptatós anyák nem kapták meg azt a cukormennyiséget, melyet nekik mindenáron biztosítani akartak. És ezt a szomorú felsorolást folytathatnék szinte vég nélkül. De az eddig felsoroltak is nyilvánvalóvá teszik, hogy mennyire megokolt a Jézus Szíve Szövetség szeptemberi imaszándéka, hogy a gazdagok és szegények egyképen Krisztus tanításának szellemében használják a földi javakat. Krisztus szellemében, vagyis az igazság, az igazságosság és a szeretet szellemében. Mindenkinek, ki csak az anyagi javakhoz hozzányúl, az ötholdas újgazdának csakúgy, mint a közgazdásznak és a bankárnak vagy pénzügyi szakembernek tudnia kell, hogy a javaknak szociális jellege is van az egyéni mellett. Imádkozzunk, hogy a vagyonnak és evilági értékeknek a krisztusi fölfogása — melyet oly nagyon óhajtanak a legutolsó század pápái — minél mélyebb gyökeret verjen a lelkekbe, Jézus Szíve dicsőségére ! A sudehemi Barlang hű másolata felszentelésének 5-ik évfordulóján, szeptember 7-én szombaton d. e. 10 órakor a Barlangban nagymisét és szentbeszédet mond dr. Pénzes Balduin O. S. B. az »Új Emberi szerkesztője. D. u. 4 órakor litániát és szentbeszédet mond P. Kollár Ferenc, *A Szív» főszerkesztője. (Széll Kálmán térről a 83-as villamossal).