A Szív, 1946-47 (32. évfolyam, 1-48. szám)

1946-09-07 / 1. szám

4­4 SZIT, 1944 nsptosb« 7. M­iként bizonyítják a materialisták, hogy Krisztus sohasem élt? Érvük így hangzik: «Hosszú idő óta számos nyugat-európai tudós fog­lalkozott a kereszténység eredetével és arra az eredményre jutott, hogy az evangéliumi Krisztus sohasem léte­zett. E tudósok közé számítjuk a XVIII. századi Dupuis-t, a német Bauer Brúnót, Kalthoff-ot, a brémai protestáns lelkészt, a berlini Drews tanárt, a holland Pierson-t, Loman-t és sok mást­. Azt hallottuk, hogy hosszú idő óta; tudnunk kell azonban azt, hogy XVIII. század vége óta. S előtte? Soha, a sehol és senki kétségbe nem vonta Krisztus létezését. Dupuis (1742—1809) az első, aki csillagzati regére, mítoszra vezette vissza Jézus életét; a Nap, úgymond, a tél végén az Állatkor Kos-csillag­képébe jutva, helyreüti a hideg évszak által okozott bajt, így a természet rendjében. Ezt átvitték az erkölcsi rendbe. A Napot személyesítették és lett belőle Krisztus, a Világosság, a bűnöket eltörlő Bárány által jelké­pezve, aki új életet fakaszt a tavasz kezdetén. A tizenkét apostol pedig az Állatkor tizenkét csillagjegyének meg­személyesítője. Az evangéliumi történeteknek ilyen értelmezése a legkisebb mértékben sem tudományos, hanem tisztára a kép­zelet túlburjánzása. Ezzel ellentétben Bauer Brúnó (1850 körül) és Kalthoff (1903) Krisz­tusban az Egyház alkotását látja, a kereszténységben pedig bölcseletet fedez föl a nincstelen osztályok bol­­dogítására. Drews mind a két elméletet egye­síti : az evangéliumi rege csillagzati mítosz származéka ugyan, de első­sorban mégis­ vallási összesítés ered­ménye, melyet hatalmas társadalmi mozgalmak segítettek diadalra. M­it tartanak erről a­­ kérdésről a m­arxisták ? A mondottakból a mai marxisták a következő három tételt vonják le : 1. A Krisztus történetével foglal­kozó újszövetségi könyvek hitelt nem érdemelnek; 2. az I. századnak zsidó és pogány történetírói semmit sem tudnak Krisz­tusról ; 3.­­ kézzelfogható hasonlatosság van Krisztus és a pogány halott istenek föltámadása között, az evangéliumi elbeszélések és a pogány legendák között, így a marxisták. Szerintük az első két pont oly súlyos, hogy Krisztust végleg ki kell zárni a történelemből. A harmadikat inkább példának szán­ják azok számára, akik az evangéliumi csodák magyarázata iránt érdeklőd­nek. Ezek után nem ha azt látjuk, hogy a­n csodálkozhatunk, arxisták semmi­féle történeti értéket nem tulajdoníta­­nak az újszövetségi könyveknek. Azt oudják, hogy Máté, Márk és Lukács evangéliuma a Bar­ Kochba-féle láza­dás (134) után, a II. század közepe táján keletkezett, Jánosé pedig még később. Szerzők tehát nem élhettek az I. században Palesztinában akkor, am­­s­ikor a gelileai próféta állítólag élt prédikált; legalább száz évvel, sőt jóval később is éltek ezek az evan­géliumokban elmondott események után. De eltekintve ettől, akkora tör­ténelmi és földrajzi tévedések talál­hatók az evangéliumokban, hogy már csak ezek miatt sem érdemelnek hitelt. Az Apostolok Cselekedeteit is Lukács írta, de magán hordja a har­madik evangélium gyöngéit. A Jelené­sek könyve egészen sajátságos iro­mány. Szent Pálnak összes levelei pedig hamisítványok. Ez a marxista felfogás. Ezzel szemben mi legközelebb be fogjuk bizonyítani azt, hogy a Krisztus utáni első század nem-keresztény írói igenis tanúskodnak Jézus létezéséről Krisztusnak halottaiból való föl­­tám­adásáról közvetlen szem- és fül­tanúk számolnak be. Elmondják azt, amit saját szemükkel láttak, saját fülükkel hallottak a föltámadottól; elbeszélik azt is, hogy saját kezükkel tapintották­ őt föltámadása után. Most már csak azt kérdem : hol van ehhez hasonló történelmi följegyzés valamely pogány isten föltámadásáról? Sehol ! Tehát nincs is párhuzam Krisztus valóságos és pogány istenség eszmei föltámadása között. Szűzanyánk ünnepére Szűz Mária születése Olyan, mint a napfelkelte; Mert bűn nélkül született meg, Fényben ragyogott a lelke. ■Szűz Mária nevenapja Ünnepe anyánk nevének; Olyan e név, mint az ima, Segélyt kérő legszebb ének. Köszöntsük hát a Szűzanyát Bizalommal, örömtelien, Fűzzünk neki lelkicsokrot Erényekből a legszebben. Tiszta szívvel köszöntsük őt, A szívünkben Jézus legyen. Kérjük Anyánk segítségét A két Mária-ünnepen. HEH PARANCS. Holnap lesz Szűz Mária születésnapja (Kisasszony-nap), vasárnapra esik. Csütörtökön pedig Szűz Mária neve napja (12-ike), ha nem is köte­lező, hallgassatok szentmisét és mindkét ünnepen erénygyakorlatokkal és főleg szentáldozással köszöntsétek a Szűzanyát. Legenda Midőn a Szűzanya Egyiptomba mene­kült a Kisded Jézussal, nagyon megszom­jazott. Kút nem volt semerre. Szent Jó­zsef mérhetetlen fájdalommal nézte, hogy, nem tud segíteni. Egyszerre csak egy szolgálóleány köze­ledett. Csúf, ijesztően rút arca volt sze­génynek. Kezében korsó tejet vitt. A Szűzanya megszólította : — Jó leány, kérlek szépen, adj innom egy cseppet ! Amilyen csúf, de olyan jószívű volt a leány. Szolgálatkészen odaadta korsóját. Közben észrevette a Kisdedet Mária karján. — Ó, de gyönyörű, de édes Kisded ! — kiáltott fel szeretettel. — Az egész korsó tejet átöntöm a te korsódba, majd ér hozok magunknak újra. Mária megengedte. Azután megkér­dezte : — Mit adjak neked az italért? — Csókolj meg — kérte szépen a kis­leány. A Szent Szűz megcsókolta a gyerme­ket, aki tovább sietett. Mire a helyhez ért, ahol lakott, nagyon kimelegedett, be­­porozódott. Odament a határszéli patak­hoz, hogy megmosdjék. És a csodák­­csodája ! Mit lát?!­ő, a helység legrútabb kisleánya, gyö­nyörű szép ! És ebben a szépségben arcá­nak vonásai egy kicsit hasonlítanak annak a szépséges anyának vonásaihoz, aki őt megcsókolta. Ez csak legenda. De az igaz, hogy nem az arcunk szépül meg (az majd csak a feltámadás után), hanem a lelkünk szépül meg, ha a Szűzanyát szeretjük és példáját követjük. Csak még egyszer Pannikának volt egy igen-igen csúf szokása. Nemcsak csúf, de bűnös is. És pedig az, hogyha édesanyja rászólt vala­mit, mindig morgott magában. — Ejnye, Panni, hogy töröltél port, hiszen egész fehér az asztal lába — szól például anyus. Erre Panni, ahelyett, hogy bocsánatot kérne lomposságáért, morog egyet: — Sohse jó semmi, amit csinálok. Mindig csak szidnak. Vagy odaszól anyus a sürgősen szük­séges vízzel vagy lassan beballagó kis­lánynak : — Fürgébb is lehetnél, Panni! Panni mindjárt morog magában : — A Sárinak sohse szól az anyuskája és nekem mindig csak szólnak ! Szó ami szó, Panni nem akarta sehogy­­ sem tűrni, hogy édesanyja rászóljon. De egy szomorú reggel mi történt. Panni anyukája nem tudott felkelni az ágyból. Beteg lett. Nagyon beteg. —Panni elrémült. Anyus, édes anyus, mi baja? — borult sírva az ágyra. Az anyja szomorúan nézett rá. — Panni — susogta gyenge hangon, — mindig panaszkodtál és zsörtölődtél, hogy mindig csak rád szólok. Lehet, hogy már nem fogok többé rád szólni — soha­sem ! Panninak mintha a szívébe szúrtak volna. Magyar engesztelő máriás zarándoklatok Kisboldogasszony ünnepe ugyan min­dig a kisebb Mária-ünnepek közé tarto­zott, de hazánkban minden időkben nagy közkedveltségnek örvendett. Az ünnep különböző okok miatt igen alkalmas a búcsújárásra. Ilyenkor vannak rend­szerint az év utolsó zarándoklatai. Két ilyen országos jelentőségű engesztelő jel­legű zarándoklatról­ olvasunk a múlt szá­zad történetében. Az egyik a Mária-Zelli zarándoklat, 1857-ben, a másik a sasvári búcsú 1864-ben. A Zelli zarándoklat ünnepségeiről egy régebbi alkalommal részletesen olvastunk lapunk hasábjain, most csak az impozáns befejezésről néhány szót. Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén a szó közönséges és magaszto­­sabb értelmében ragyogó szép nap volt. Az ünnep fénypontja a hercegprímás szentmiséje és szentbeszéde volt, me­lyet az evangéliumi jeligével mondott: „Magasztalja az én lelkem az Urat“. Délután rózsafüzér-ájtatosság szét­osztva a k­egykápolnában és a magyar oltároknál. Vecsernye után a templom körül ezernyi ezer kigyújtott gyertyák­kal és fáklyákkal való körmenet. Másnap magyar német, szláv búcsú szentbeszédek után visszafele indult a nagy tömeg és szeptember 13-án Po­zsonyban, majd Esztergomban tartott hálaadó istentisztelettel végetért a két , némelyek számára három hétig tartó zarándoklat. De az engesztelés és könyörgés utó­hangja ott rezgett a lelkekben. Egy résztvevő följegyzése szerint­ „Mária megértette övéit és szívükben ezt haj­togatták: Mária, hozzád esedezünk, gon­dolj ránk, hogy el ne vesszünk!“ Sasvár Ezzel a máriacelli országos zarándok­lattal nagyszerűségben vetekedett az 1864-iki sasvári országos búcsújárás, kegyhely 300 éves ,jubileumi évében, me­­­lyet könyvek, kinyomtatott beszédek, ver­sek, arany-ezüst érmek örökítettek meg. A búcsújárás Nagyszombatból szep­tember 6-án indult meg, ünnepségei szep­­ember 7-én és 8-án zajlottak le. A búcsújárás külső fénye nem volt olyan nagy, mint a máriacelli országos zarándoklaté, de bensősége talán m­ég na­gyobb. A búcsúsok számát 80.000-re, sőt 100.000-re is becsülték, a keresztek és zászlók számát 1000-nél is többre, úgy­hogy a zászlóktól „szinte piroslott a látó­határ“. Kisboldogasszony ünnepén az ál­dozók számát megszámlálni senki sem tudta. Az ünnepnapon, szeptember 8-án az agg hercegprímás 23 lépcsőn át ment föl a kegyszoborhoz, s ott a prímástól magá­tól a pápa nevében, a pápa külön felhatal­mazásával megáldott egy-egy igen érté­kes koronát tett a kínhalált elszenvedett Jézus és a Fájdalmas Szűzanya szobrá­nak fejére. Most a prímás ünnepi szent­miséje következett főpapok segédletével utána a hercegprímás szentbeszéde. Dél­után a keresztutat az ünnepségeken jelen lévő pápai­ követ vezette A következő na­pokon a prímás két püspökkel osztotta ki a bérmálás szentségét. Az engesztelés és megkérlelés buzgóságát mutatja, hogy a hívek közül sokan még a szomszédos kegyhelyeket is fölkeresték. Szentbizonyos, hogy a kegyelmek, égi segélyek és vígasztalások sugarai nem ma­radhattak el. Ó, bár múlnák fölül a meg­kérlelés és engesztelés buzgalmában őseinket! De ne csak szájjal, hanem cse­lekedettel is! Bizonyos, hogy ha mi hívek leszünk, a Boldogságos Szűz anyai hű­sége mérhetetlenül nagyobb! — Jaj, édesanyám, csak ezt ne mondja! Édesanyja elvesztette eszméletét. Nem tudott többé beszélni. Panni térdre bo­­rulva zokogott: — szer Csak még egyszer. Csak még egy­— zokogott hangosan jajgatva Panni. — Csak még egyszer szóljon rám, édesanyám. Akármit, akárhogyan. Szid­jon össze. Csak szóljon, szóljon ... Isten irgalmas volt hozzá. Édesanyja jobban lett és nagy lassan meggyógyult. Panni sohse panaszkodott, sohse durcás­­kodott többé, ha anyja rászólt. —Gon­doljatok erre, pajtik, boldog, akinek van édesanyja, aki rászól, ha megér­demli ! Táltoscsikó Búsan ül Pisti az irka mellett. Ahe­lyett, hogy a kis csikóval cicázhatnék a puha alomban, ott kell ülni a kemence­­padkán és felfordított teknő hátán el­helyezett irkába belekarcolni a leckét. Hej, mert megkezdődött a tanév ! Nagy keservesen írja, írja, — de egyszerre csak hipp-hopp — kipattan az ajtó és előtte terem a kis csikó. Megrázza sörényét és — uramfia ! — kinő a szárnya és beszélni kezd. — Édes kicsi gazdám, mert úgy sze­retsz, hálából most oda viszlek, ahová a szíved vágyik ! val Pista rögtön látta, hogy táltos csikó­van dolga és kétszer sem kérette magát: — A csodatanyára vigy el, ahol a tündérkirály gulyája és ménese legel ezüstréten ! Hipp-hopp, alig hogy kimondta, már ott is voltak. Szeme-szája,elállt­ a gyönyö­rűségtől. Olyan csikót, olyan bocit, olyan kalászt, olyan szénát még álmában sem látott! De akkor újra megrázkódott a táltos­csikó : — Hipp-hopp, vége a varázslatnak, haza kell már szállni. De azért ne búsulj, tied lehet a csodatanya. Ez a varázslat : Tele kell írni 999 irkát szebbnél-szebb betűvel! Mire kimondta, már otthon is voltak és hipp-hopp, a táltos eltűnt.­Pisti azon­ban nem felejtette el a varázslatot. Sok iskolát kellett nagy szorgalommal ki­járnia, mire tele lett a 999 irka. De Szabadság vagy rabság? súlyos kérdésére válaszolt Hübner, az államjog protestáns tanára 1926 októ­ber 9-én : — A katolikus egyház nélkül a népek szabadsága még ma is a vég­sőkig volna veszélyeztetve. Ha még nem léteznék a katolikus egyház, ak­kor fel kellene találni! Az egyház erkölcstanában, körleveleiben (Rerum novarum) már rég lerakta azokat az elveket, amelyeket a mai politikusok annyira keresnek. Csak­ törvényileg el kellene ismerni, meg kellene való­sítani az állam szociálpolitikájában. A parlamentben is el kellene ismerni Krisztus királyságát.­­A katolikus egyház nélkül a középkor nemzetei a barbárságnak estek volna zsákmá­nyául». Anyagtorlódás miatt a regényt a következő számban közöljük, addigra tanult is annyit, hogy tudásával olyan csodagazdaságot varázsolt a tanyá­kon, amilyet a tündérkirály is meg­irigyelne. Pajtikák, tirátok is vár «tudás» táltoscsikója. Pattanjatok fel rá, a­hogy csodavilágot varázsoljatok az édes magyar földre ! Galambposta. 1. Havi imaszándék szeptemberre: A gazdagokért és hátai­mon lévőkért, hogy földi javaikat az Úr Jézus tanítása szerint használják fel II. Dicséretet kapnak: Csorvás, Puszta­­mérges, Debrecen, Szolnok gárdacsapatai és Halász Évi (Szeged), Bertold Gyuri (Budapest), mint a Szünidő Hősei. III. Az idei Kisnaptár szeptmber végére, vagy otóber első napjaira jelenik meg. Ez egy­szersmind kézikönyv is lesz a gárdistáknak; benne lesz a felvételi kép, gárdist-igazol­­vány, szükséges imák stb., képek, törté­netek. (Összeállította: Mária néni). Ára 2 forint, 10 példánytól kezdve 10 % kedvezmény bizományban, 2.0% ha a pénzt a rendeléssel együtt küldik. Ha­­ pedig még a megjelenés előtt összegyűjtik a pénzt és előre szeptember 25-ig bekül­dik, úgyhogy legkésőbb, tehát a kb. két héttel a szétküldés előtt megkapjuk, azok­nak 40 % kedvezményt adunk ! Rendelés és pénz megjelenés előtt Mária néni (Gárda­­központ) nevére küldendő; ha más címre küldik, nem tudjuk ezt a %-ot adni. ír —Rejtvény. így hívjuk azt, ki könyvet ének máskép, végén csonka, — éke­zet nélkül és együtt — ügyvédnek munka­otthona. — Utolsó rejtvény megfejtése : Kisasszonynap. —Helyesen fejtették meg : Végh Laci, Fehér Ilus, Abai Kató, a szív A JÉZUS SZIVE SZÖVETSÉG HETILAPJA Főszerkesztő és felelős kiadó: KOLLÁR FERENC S. J. Felelős szerkesztő: REISZ ELEMÉR S. J. Előfizetési ára egy évre 30 Frt, fél évre 15 Frt, negyed évre 7­50 Frt. Postatakarékpénztári csekkszámla száma: 8857. Az egyházi hatóság jóváhagyásával. A lapengedély száma 1408/M. E./1915. Nyomatott a Stephaneum nyomda körforgó­képén, Budapest, Vill., Szentkirály!*«. 28. sz. Felelős: Ketskés János.

Next