A Szív, 1946-47 (32. évfolyam, 1-48. szám)
1946-09-07 / 1. szám
44 SZIT, 1944 nsptosb« 7. Miként bizonyítják a materialisták, hogy Krisztus sohasem élt? Érvük így hangzik: «Hosszú idő óta számos nyugat-európai tudós foglalkozott a kereszténység eredetével és arra az eredményre jutott, hogy az evangéliumi Krisztus sohasem létezett. E tudósok közé számítjuk a XVIII. századi Dupuis-t, a német Bauer Brúnót, Kalthoff-ot, a brémai protestáns lelkészt, a berlini Drews tanárt, a holland Pierson-t, Loman-t és sok mást. Azt hallottuk, hogy hosszú idő óta; tudnunk kell azonban azt, hogy XVIII. század vége óta. S előtte? Soha, a sehol és senki kétségbe nem vonta Krisztus létezését. Dupuis (1742—1809) az első, aki csillagzati regére, mítoszra vezette vissza Jézus életét; a Nap, úgymond, a tél végén az Állatkor Kos-csillagképébe jutva, helyreüti a hideg évszak által okozott bajt, így a természet rendjében. Ezt átvitték az erkölcsi rendbe. A Napot személyesítették és lett belőle Krisztus, a Világosság, a bűnöket eltörlő Bárány által jelképezve, aki új életet fakaszt a tavasz kezdetén. A tizenkét apostol pedig az Állatkor tizenkét csillagjegyének megszemélyesítője. Az evangéliumi történeteknek ilyen értelmezése a legkisebb mértékben sem tudományos, hanem tisztára a képzelet túlburjánzása. Ezzel ellentétben Bauer Brúnó (1850 körül) és Kalthoff (1903) Krisztusban az Egyház alkotását látja, a kereszténységben pedig bölcseletet fedez föl a nincstelen osztályok boldogítására. Drews mind a két elméletet egyesíti : az evangéliumi rege csillagzati mítosz származéka ugyan, de elsősorban mégis vallási összesítés eredménye, melyet hatalmas társadalmi mozgalmak segítettek diadalra. Mit tartanak erről a kérdésről a marxisták ? A mondottakból a mai marxisták a következő három tételt vonják le : 1. A Krisztus történetével foglalkozó újszövetségi könyvek hitelt nem érdemelnek; 2. az I. századnak zsidó és pogány történetírói semmit sem tudnak Krisztusról ; 3. kézzelfogható hasonlatosság van Krisztus és a pogány halott istenek föltámadása között, az evangéliumi elbeszélések és a pogány legendák között, így a marxisták. Szerintük az első két pont oly súlyos, hogy Krisztust végleg ki kell zárni a történelemből. A harmadikat inkább példának szánják azok számára, akik az evangéliumi csodák magyarázata iránt érdeklődnek. Ezek után nem ha azt látjuk, hogy an csodálkozhatunk, arxisták semmiféle történeti értéket nem tulajdonítanak az újszövetségi könyveknek. Azt oudják, hogy Máté, Márk és Lukács evangéliuma a Bar Kochba-féle lázadás (134) után, a II. század közepe táján keletkezett, Jánosé pedig még később. Szerzők tehát nem élhettek az I. században Palesztinában akkor, amsikor a gelileai próféta állítólag élt prédikált; legalább száz évvel, sőt jóval később is éltek ezek az evangéliumokban elmondott események után. De eltekintve ettől, akkora történelmi és földrajzi tévedések találhatók az evangéliumokban, hogy már csak ezek miatt sem érdemelnek hitelt. Az Apostolok Cselekedeteit is Lukács írta, de magán hordja a harmadik evangélium gyöngéit. A Jelenések könyve egészen sajátságos iromány. Szent Pálnak összes levelei pedig hamisítványok. Ez a marxista felfogás. Ezzel szemben mi legközelebb be fogjuk bizonyítani azt, hogy a Krisztus utáni első század nem-keresztény írói igenis tanúskodnak Jézus létezéséről Krisztusnak halottaiból való föltámadásáról közvetlen szem- és fültanúk számolnak be. Elmondják azt, amit saját szemükkel láttak, saját fülükkel hallottak a föltámadottól; elbeszélik azt is, hogy saját kezükkel tapintották őt föltámadása után. Most már csak azt kérdem : hol van ehhez hasonló történelmi följegyzés valamely pogány isten föltámadásáról? Sehol ! Tehát nincs is párhuzam Krisztus valóságos és pogány istenség eszmei föltámadása között. Szűzanyánk ünnepére Szűz Mária születése Olyan, mint a napfelkelte; Mert bűn nélkül született meg, Fényben ragyogott a lelke. ■Szűz Mária nevenapja Ünnepe anyánk nevének; Olyan e név, mint az ima, Segélyt kérő legszebb ének. Köszöntsük hát a Szűzanyát Bizalommal, örömtelien, Fűzzünk neki lelkicsokrot Erényekből a legszebben. Tiszta szívvel köszöntsük őt, A szívünkben Jézus legyen. Kérjük Anyánk segítségét A két Mária-ünnepen. HEH PARANCS. Holnap lesz Szűz Mária születésnapja (Kisasszony-nap), vasárnapra esik. Csütörtökön pedig Szűz Mária neve napja (12-ike), ha nem is kötelező, hallgassatok szentmisét és mindkét ünnepen erénygyakorlatokkal és főleg szentáldozással köszöntsétek a Szűzanyát. Legenda Midőn a Szűzanya Egyiptomba menekült a Kisded Jézussal, nagyon megszomjazott. Kút nem volt semerre. Szent József mérhetetlen fájdalommal nézte, hogy, nem tud segíteni. Egyszerre csak egy szolgálóleány közeledett. Csúf, ijesztően rút arca volt szegénynek. Kezében korsó tejet vitt. A Szűzanya megszólította : — Jó leány, kérlek szépen, adj innom egy cseppet ! Amilyen csúf, de olyan jószívű volt a leány. Szolgálatkészen odaadta korsóját. Közben észrevette a Kisdedet Mária karján. — Ó, de gyönyörű, de édes Kisded ! — kiáltott fel szeretettel. — Az egész korsó tejet átöntöm a te korsódba, majd ér hozok magunknak újra. Mária megengedte. Azután megkérdezte : — Mit adjak neked az italért? — Csókolj meg — kérte szépen a kisleány. A Szent Szűz megcsókolta a gyermeket, aki tovább sietett. Mire a helyhez ért, ahol lakott, nagyon kimelegedett, beporozódott. Odament a határszéli patakhoz, hogy megmosdjék. És a csodákcsodája ! Mit lát?!ő, a helység legrútabb kisleánya, gyönyörű szép ! És ebben a szépségben arcának vonásai egy kicsit hasonlítanak annak a szépséges anyának vonásaihoz, aki őt megcsókolta. Ez csak legenda. De az igaz, hogy nem az arcunk szépül meg (az majd csak a feltámadás után), hanem a lelkünk szépül meg, ha a Szűzanyát szeretjük és példáját követjük. Csak még egyszer Pannikának volt egy igen-igen csúf szokása. Nemcsak csúf, de bűnös is. És pedig az, hogyha édesanyja rászólt valamit, mindig morgott magában. — Ejnye, Panni, hogy töröltél port, hiszen egész fehér az asztal lába — szól például anyus. Erre Panni, ahelyett, hogy bocsánatot kérne lomposságáért, morog egyet: — Sohse jó semmi, amit csinálok. Mindig csak szidnak. Vagy odaszól anyus a sürgősen szükséges vízzel vagy lassan beballagó kislánynak : — Fürgébb is lehetnél, Panni! Panni mindjárt morog magában : — A Sárinak sohse szól az anyuskája és nekem mindig csak szólnak ! Szó ami szó, Panni nem akarta sehogy sem tűrni, hogy édesanyja rászóljon. De egy szomorú reggel mi történt. Panni anyukája nem tudott felkelni az ágyból. Beteg lett. Nagyon beteg. —Panni elrémült. Anyus, édes anyus, mi baja? — borult sírva az ágyra. Az anyja szomorúan nézett rá. — Panni — susogta gyenge hangon, — mindig panaszkodtál és zsörtölődtél, hogy mindig csak rád szólok. Lehet, hogy már nem fogok többé rád szólni — sohasem ! Panninak mintha a szívébe szúrtak volna. Magyar engesztelő máriás zarándoklatok Kisboldogasszony ünnepe ugyan mindig a kisebb Mária-ünnepek közé tartozott, de hazánkban minden időkben nagy közkedveltségnek örvendett. Az ünnep különböző okok miatt igen alkalmas a búcsújárásra. Ilyenkor vannak rendszerint az év utolsó zarándoklatai. Két ilyen országos jelentőségű engesztelő jellegű zarándoklatról olvasunk a múlt század történetében. Az egyik a Mária-Zelli zarándoklat, 1857-ben, a másik a sasvári búcsú 1864-ben. A Zelli zarándoklat ünnepségeiről egy régebbi alkalommal részletesen olvastunk lapunk hasábjain, most csak az impozáns befejezésről néhány szót. Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén a szó közönséges és magasztosabb értelmében ragyogó szép nap volt. Az ünnep fénypontja a hercegprímás szentmiséje és szentbeszéde volt, melyet az evangéliumi jeligével mondott: „Magasztalja az én lelkem az Urat“. Délután rózsafüzér-ájtatosság szétosztva a kegykápolnában és a magyar oltároknál. Vecsernye után a templom körül ezernyi ezer kigyújtott gyertyákkal és fáklyákkal való körmenet. Másnap magyar német, szláv búcsú szentbeszédek után visszafele indult a nagy tömeg és szeptember 13-án Pozsonyban, majd Esztergomban tartott hálaadó istentisztelettel végetért a két , némelyek számára három hétig tartó zarándoklat. De az engesztelés és könyörgés utóhangja ott rezgett a lelkekben. Egy résztvevő följegyzése szerint „Mária megértette övéit és szívükben ezt hajtogatták: Mária, hozzád esedezünk, gondolj ránk, hogy el ne vesszünk!“ Sasvár Ezzel a máriacelli országos zarándoklattal nagyszerűségben vetekedett az 1864-iki sasvári országos búcsújárás, kegyhely 300 éves ,jubileumi évében, melyet könyvek, kinyomtatott beszédek, versek, arany-ezüst érmek örökítettek meg. A búcsújárás Nagyszombatból szeptember 6-án indult meg, ünnepségei szepember 7-én és 8-án zajlottak le. A búcsújárás külső fénye nem volt olyan nagy, mint a máriacelli országos zarándoklaté, de bensősége talán még nagyobb. A búcsúsok számát 80.000-re, sőt 100.000-re is becsülték, a keresztek és zászlók számát 1000-nél is többre, úgyhogy a zászlóktól „szinte piroslott a látóhatár“. Kisboldogasszony ünnepén az áldozók számát megszámlálni senki sem tudta. Az ünnepnapon, szeptember 8-án az agg hercegprímás 23 lépcsőn át ment föl a kegyszoborhoz, s ott a prímástól magától a pápa nevében, a pápa külön felhatalmazásával megáldott egy-egy igen értékes koronát tett a kínhalált elszenvedett Jézus és a Fájdalmas Szűzanya szobrának fejére. Most a prímás ünnepi szentmiséje következett főpapok segédletével utána a hercegprímás szentbeszéde. Délután a keresztutat az ünnepségeken jelen lévő pápai követ vezette A következő napokon a prímás két püspökkel osztotta ki a bérmálás szentségét. Az engesztelés és megkérlelés buzgóságát mutatja, hogy a hívek közül sokan még a szomszédos kegyhelyeket is fölkeresték. Szentbizonyos, hogy a kegyelmek, égi segélyek és vígasztalások sugarai nem maradhattak el. Ó, bár múlnák fölül a megkérlelés és engesztelés buzgalmában őseinket! De ne csak szájjal, hanem cselekedettel is! Bizonyos, hogy ha mi hívek leszünk, a Boldogságos Szűz anyai hűsége mérhetetlenül nagyobb! — Jaj, édesanyám, csak ezt ne mondja! Édesanyja elvesztette eszméletét. Nem tudott többé beszélni. Panni térdre borulva zokogott: — szer Csak még egyszer. Csak még egy— zokogott hangosan jajgatva Panni. — Csak még egyszer szóljon rám, édesanyám. Akármit, akárhogyan. Szidjon össze. Csak szóljon, szóljon ... Isten irgalmas volt hozzá. Édesanyja jobban lett és nagy lassan meggyógyult. Panni sohse panaszkodott, sohse durcáskodott többé, ha anyja rászólt. —Gondoljatok erre, pajtik, boldog, akinek van édesanyja, aki rászól, ha megérdemli ! Táltoscsikó Búsan ül Pisti az irka mellett. Ahelyett, hogy a kis csikóval cicázhatnék a puha alomban, ott kell ülni a kemencepadkán és felfordított teknő hátán elhelyezett irkába belekarcolni a leckét. Hej, mert megkezdődött a tanév ! Nagy keservesen írja, írja, — de egyszerre csak hipp-hopp — kipattan az ajtó és előtte terem a kis csikó. Megrázza sörényét és — uramfia ! — kinő a szárnya és beszélni kezd. — Édes kicsi gazdám, mert úgy szeretsz, hálából most oda viszlek, ahová a szíved vágyik ! val Pista rögtön látta, hogy táltos csikóvan dolga és kétszer sem kérette magát: — A csodatanyára vigy el, ahol a tündérkirály gulyája és ménese legel ezüstréten ! Hipp-hopp, alig hogy kimondta, már ott is voltak. Szeme-szája,elállt a gyönyörűségtől. Olyan csikót, olyan bocit, olyan kalászt, olyan szénát még álmában sem látott! De akkor újra megrázkódott a táltoscsikó : — Hipp-hopp, vége a varázslatnak, haza kell már szállni. De azért ne búsulj, tied lehet a csodatanya. Ez a varázslat : Tele kell írni 999 irkát szebbnél-szebb betűvel! Mire kimondta, már otthon is voltak és hipp-hopp, a táltos eltűnt.Pisti azonban nem felejtette el a varázslatot. Sok iskolát kellett nagy szorgalommal kijárnia, mire tele lett a 999 irka. De Szabadság vagy rabság? súlyos kérdésére válaszolt Hübner, az államjog protestáns tanára 1926 október 9-én : — A katolikus egyház nélkül a népek szabadsága még ma is a végsőkig volna veszélyeztetve. Ha még nem léteznék a katolikus egyház, akkor fel kellene találni! Az egyház erkölcstanában, körleveleiben (Rerum novarum) már rég lerakta azokat az elveket, amelyeket a mai politikusok annyira keresnek. Csak törvényileg el kellene ismerni, meg kellene valósítani az állam szociálpolitikájában. A parlamentben is el kellene ismerni Krisztus királyságát.A katolikus egyház nélkül a középkor nemzetei a barbárságnak estek volna zsákmányául». Anyagtorlódás miatt a regényt a következő számban közöljük, addigra tanult is annyit, hogy tudásával olyan csodagazdaságot varázsolt a tanyákon, amilyet a tündérkirály is megirigyelne. Pajtikák, tirátok is vár «tudás» táltoscsikója. Pattanjatok fel rá, ahogy csodavilágot varázsoljatok az édes magyar földre ! Galambposta. 1. Havi imaszándék szeptemberre: A gazdagokért és hátaimon lévőkért, hogy földi javaikat az Úr Jézus tanítása szerint használják fel II. Dicséretet kapnak: Csorvás, Pusztamérges, Debrecen, Szolnok gárdacsapatai és Halász Évi (Szeged), Bertold Gyuri (Budapest), mint a Szünidő Hősei. III. Az idei Kisnaptár szeptmber végére, vagy otóber első napjaira jelenik meg. Ez egyszersmind kézikönyv is lesz a gárdistáknak; benne lesz a felvételi kép, gárdist-igazolvány, szükséges imák stb., képek, történetek. (Összeállította: Mária néni). Ára 2 forint, 10 példánytól kezdve 10 % kedvezmény bizományban, 2.0% ha a pénzt a rendeléssel együtt küldik. Ha pedig még a megjelenés előtt összegyűjtik a pénzt és előre szeptember 25-ig beküldik, úgyhogy legkésőbb, tehát a kb. két héttel a szétküldés előtt megkapjuk, azoknak 40 % kedvezményt adunk ! Rendelés és pénz megjelenés előtt Mária néni (Gárdaközpont) nevére küldendő; ha más címre küldik, nem tudjuk ezt a %-ot adni. ír —Rejtvény. így hívjuk azt, ki könyvet ének máskép, végén csonka, — ékezet nélkül és együtt — ügyvédnek munkaotthona. — Utolsó rejtvény megfejtése : Kisasszonynap. —Helyesen fejtették meg : Végh Laci, Fehér Ilus, Abai Kató, a szív A JÉZUS SZIVE SZÖVETSÉG HETILAPJA Főszerkesztő és felelős kiadó: KOLLÁR FERENC S. J. Felelős szerkesztő: REISZ ELEMÉR S. J. Előfizetési ára egy évre 30 Frt, fél évre 15 Frt, negyed évre 750 Frt. Postatakarékpénztári csekkszámla száma: 8857. Az egyházi hatóság jóváhagyásával. A lapengedély száma 1408/M. E./1915. Nyomatott a Stephaneum nyomda körforgóképén, Budapest, Vill., Szentkirály!*«. 28. sz. Felelős: Ketskés János.