A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1949-09-03 / 1. szám

2 A SZÍV, 1949 szeptember 3. ■———■—■ i [UNK] —i Éppen 330 esztendeje annak, hogy Kassán vértanúhalált halt Körösi Márk esztergomi kanonok és két jezsuita atya, Pongrácz István és Grodecz Menyhért. Az Egyház a Három Boldog Kassai Vértanú néven tiszteli őket. Vértanúságukból lejegyezzük azokat a tényeket, amelyeket nem szoktak kihangsúlyozni, pedig jellemzőek és tanulságosak. Nem voltak egyedül ! Csak e «hármat» emlegetjük, pedig az egykori jegyzőkönyvek és más korabeli források nemcsak e három papról szólnak ! Hanem általánosságban beszélnek vallásüldözésről, amelynek többek között ők is áldozatul estek. De ennek az 1619-es kassai üldözésnek is vannak egyéb vértanúi. Éspedig világiak ! Például Hoffmann György városi kamarás, tanácsos. Az ő védelmét kérte Boldog Pongrácz, miközben haldokolt a pöcegödörben, ahová lökték. De síperjessy sekrestyés már csak a tanácsos vértanúhalálát tudta jelezni, ezért aztán csak az égből támogathatta Pongráczot. Ila Hoffmann túlélte volna a vértanú-papokat, nem kétséges, hogy elrejtette volna őket Rákóczi György felbőszített hajdúi elől. Dóczi Endre városi főkapitányt is elhurcoltatta Rákóczi; igaz, azzal az ürüggyel, hogy a törökkel cimboráit. De a fogságban folyton Kálvin hitére akarták téríteni, tehát a Szándék nyilvánvaló. Patak, Enyed, bogaras börtöneibe zárták, kínozták, végül is 1620 februárjában megölték. Magyar ministráns vértanú is szerepel a forrásmunkák szerint a vértanúk körül. Úgy emlegetik, mint aki együttérzett a vértanúkkal. Neve ismeretlen. Szerepe azonban bizonyos. Talán apródja volt Körösi kanonoknak, mindenesetre ministrálgatott néki. A boldog kanonoknak 1741-ből való olajképén szerepel ő is, amint térdenállva a feszületet tartja kezében. Nyakán vágás nyoma, ami a vértanúságra emlékeztet. Kár, hogy a magyar ministránsok nem kaptak mind a mai napig ebben, a kép felírása szerint «ministráns ifjúban» védőszentet. A vértanúság: örömhír A bécsi jezsuita (professzus) ház kézzel írott története így ad hírt a vértanúkról Ibi9-ben : «Megérkezett az az örvendetes hír, hogy Kassán szeptember 7-én és 8-án Pongrácz István és Grodecius Menyhért atyák Criskuis Márk kanonokkal együtt Rákóczi Györgytől a hit iránti gyűlöletből csúf módon megöleltek is emésztőgödörbe vettettek. Örömhír! Annak tartották a korabeliek ezt a vértanúságot, amelyhez hasonló, ilyen fokban megalázó és apránként halálra gyötrő még a vértanúk történetében is ritka. Az óvatos sekrestyés A sekrestyésből, Eperjessy uramból nem lett vértanú. Nagyon óvatosan elbújt, amikor a papokat keresték a részeg hajdúk. Elbújt s onnan leste a fejleményeket. Nem lett azonban hittagadó sem ; csupán aggódott, hátha elfogják és szintén megölik, amiért a «pápista» papokat szolgálta. Lehet, hogy családos ember volt. Lehet, hogy megállta volna helyét, ha mégis elfogják és kínvallatás után őt is leölik. Mindez nem történt meg. A vihar elmúlt, Rákóczi hadai kivonultak, a jezsuiták idővel visszatértek Kassára. A legelső, aki a vértanúkat dicsőítette, a sekrestyés volt. Sírva mondta hiteles vallomását a jegyzőkönyvbe az egyházi bíróság előtt. Ennyi haszna mégis volt az ő óvatosságának : legalább maradt szem- és fültanúja a vértanúk szenvedéseinek. Hogyan nevett Don Bosco Közvetlenséggel Vallással és értelemmel Úgy sürgött, forgott a kócos, maszatos gyermekek között, mint édesanya. A gyermekek nagy fürtben szinte hozzáragadtak, amikor csak tehették s úgykísérték haza. Többször nagy urak jöttek látogatóba Oratóriumába, amelynek híre messze földről csalogatta a kíváncsiskodókat. Nagyon csodálkoztak, amint meglátták a Szentet. Ott ült a porban, a gyerekek között, mintha pajtásuk lenne és mesélt nekik. Közben nagyokat nevetett, akárcsak egy jó tréfa után... Szeretettel ! Egykori tanítványa kérdezte a Szentet: «Hogyan lehet ismét lelket önteni ezekbe az én kedves fiaimba, hogy ismét élénkek, vidámak és előzékenyek legyenek? s Szeretettel! — mondta Don Boseo. «Szeretettel? — kérdezte ismét a tanítvány. — Hát nem részesülnek elég szeretetben?» És a Szent megfelelt: «Még mindig hiányzik nekik a több és nagyobb szereid. Az, hogy a gyermekek ne csak részesüljenek szereidben, hanem kik maguk ismerjék fel, hogy szeretik őket. Szeretnünk kell azt, ami a gyermekeknek tetszik, akkor majd szeretni fogják a gyermekek is azt, ami az elöljáróknak tetszik. Családiasság a gyermekkel, kivált a szünórákban! Családiasság nélkül nem lehet a szeretetet kimutatni, enélkül viszont nincsen bizalom. Jézus Krisztus kicsiny lett a kicsinyekkel s elviselte gyengeségeinket, jmi, a családiasság mestere! A tanító, akit csak a katedrán látni, az tanító és semmi más; de ha elvegyül gyermekei közé a szünesórákban, akkor mintegy testvérré válik ...» 1864-ben, mikor virgonc gyermekeivel Genováig kalandozott, megkérdezte egy jeles tanító, Modrato, hogy mi a titka annak, hogy ennyi sok fiú szívének ura tud lenni. Don Bosco válasza ez volt: «A vallás és az értelem egész nevelési rendszeremnek a két rugója. A vatlás a zabola szerepét játssza, amelyet a tüzesvérű paripának a szájába teszünk, s amely által úrrá teszünk rajta. Az értelem viszont a gyeplőnek a szerepét tölti be, amely nyomást gyakorol a zablára s azt eredményezi, amit elérni szándékozunk. Igaz vallás, őszinte vallásosság, mely az íf jóság munkáját képes irányítani; másrészt értelem, mely azokat a szent törvényeket az emberi cselekedetek zsinórmértékéül helyesen tudja alkalmazni: ez a nyitja nevelési rendszeremnek . . . Nem hotlal, hanem türelemmel 1880-ban egykori növendékeinek — akik már jórészt papok voltak — mondotta ezeket az emlékezetes szavakat : «Ha jó eredményt akartok a gyermekkel elérni, mindenáron azon legyetek, hogy jól bánjatok velük. Arra törekedjetek, hogy benneteket megszeressenek, nem pedig hogy féljenek ! Mutassátok meg nekik, s győzzétek meg őket arról, hogy lelkük üdvösségét kívánjátok. Nyesegessétek hibáikat türelemmel és Szeretettel! Mindenek fölött tartózkodjatok az Hitegetéstől! Egyszóval azon legyetek, hogy amikor meglátnak benneteket, köretek fussanak, nem pedig, hogy elinaljanak mellőletek, mint ahogy, sajnos, sok helyen teszik . . .» Pünkösd utáni 13. vasárnap szent evangélium. Az időben: Amint Jézus Jeruzsálem felé tartott, átmene Számadón és Galiban. Mikor pedig beméne egy faluba, tíz poklos férfi jőve ebébe, kik távolról megállónak, és fölemelték szavukat, mondván: Jézus, mester! könyörülj rajtunk. Kiket midőn meglátott: mondó: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. Éstőn, hogy amint mentek, megtisztulának. Egyik pedig közülök, látván, hogy meggyógyult, visszatére, nagy szóval magasztalván az istent, és arcra borulva az ő lábainál, hálát ada, és ez szamaritánus vola. Felelvén pedig Jézus, mondó: Nemde, tízen tisztultak meg, és kilenc hol vagyon? Nem akadt, aki visszatérvén, dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez az idegen. És mondó neki: Kelj föl, menj el, mert hited meggyógyított téged. (Szent Lukács: 17, 11-19.) Tanítsd a gyermekedet! A hitoktatás fontossága a családban. Az édesanyák legfőbb kötelessége. Augusztus vége . . . megdobbannak ilyenkor a gyermekszívek Jön a szeptember ! . . . Az iskola ! . . . Talán új iskolás is van a családban, aki most megy először abba az előtte ismeretlen világba, örömmel, vagy félelemmel, aszerint, hogyan készítették elő nagyobb testvérei, de főként édesanyja... Gondos figyelemmel tartsunk lelkiismeretvizsgálatot . A legfontosabb tantárgyból, abból, amelynek első tanítómestere Isten legszentebb akaratából az édesanya a hittanból —, hogy állnak gyermekeink ? Tudnak-e valamivel többet, mint az elmúlt tanév befejezésekor ? És a kicsi, aki most megy először iskolába, milyen felkészültséggel megy ? De meglátszik a kis elsősökön, kinek milyen az édesanyja! Ott áll az a kis 6 éves, nagy is, csodálkozó szemekkel és még keresztet sem tud vetni, nemhogy a Miatyánkot vagy Üdvözlégy Máriát tudná. És ott áll mellette ragyogó szemekkel a másik 6 éves és fújja az összes imádságot, még a Hiszekegyet, a Tízparancsot, az Urangyalát is. — A kérdésre, kitől tanultad ezt a sokat — bátran kivágja —, nem tanultam én senkitől, csak úgy magamtól tudom, mert minden este mondjuk. — Kik mondjátok ? — Édesapám, édesanyám, meg a testvéreim, meg én is . . . közösen imádkozunk. Azok a gyerekek is, akik úgy kerülnek az iskolába, hogy tudják az imádságokat, kétfélék. Van, aki csak tudja és van, aki szeret imádkozni. — Hogy az imádság kedves legyen a gyermek előtt, azzal segítjük elő, ha olyan történeteket mondunk el, amelyek bizonyítják, hogy Isten szereti, az imádkozó embert. Katolikus vagy? Mindennapos olvasmányod legyen a szentírás A teljes újszövetségi Szentírás félvászonkötésben ÉJBŐL KAPHATÓ Ára: 18 Ft 10 példánytól 10% engedmény. Azonnal rendelje meg ! KATOLIKUS K i ItL 1 A MOZGA í, OM II ITSÁG J TITKA «SÁG A Budapest, VIII., Mária utca 21. Beszél frirsünk a kegyemről „Ó, ha tudnád Isten ajándékát!...“ — Sehogysem tudom megérteni, miért húzódoznak az emberek s annyira Isten kegyelmétől? Főleg a férfiak nem is érdeklődnek utána... Pedig ha ismernék Isten erejét!... — Könnyen érthető az idegenkedésük... A kegyelem belenyúlás, mint mondotta, az ember legmélyebb világába, a lelkébe. Ámde ki szereti, azt, ha egy felnőtt ember lelke szentélyébe avatkoznak, sőt állandóan nyugtalanítják, noszogatják ... — Válaszul Szent Ignácnak egy szép mondata jut eszembe: „Milyen nagy szentté tenne Isten, hogyha hallgatnánk kegyelmére!?“ — tippen ez az: mi nem akarunk szentek lenni, hanem csak becsületes, természetes, kedélyes jó embereit. Túl magas nekünk a szentség. Mi megelégszünk azzal, hogy hűséges, becsületes jó vándorai leszünk az életnek... — Ezt nem mondja őszintén... Vagy csak fáradt, csalódott ember beszélhet így. Belefáradt abba a belső harcba, amely minden ember lelke mélyén tombol. Mindegyikünk szeretne nagy lenni, több lenni, csak az a kérdés: gyáván csak annyi akarunk lenni, amit hazug módon, önámítással magunkról elképzelünk, vagy bátran az, amit a lelkünk mélye sugall és ahová titokzatosan hív az Isten? — Úgy érzem, túl magas, amit most mondott... — Nézze, az ősbon óla — mióta az ember olyan akart lenni, mint az Isten, — valami átkozott törés van bennünk. Mindenki más akar lenni, mint amire van a rendelése. Olyan jelenség ez, mint ha a szegfű megirigyelné a rózsát és rózsa akarna lenni és viszont... Figyelje csak az életet: az öreg hölgy fiatal akar lenni, a kamaszfiú a felnőttet játssza, a kiskaliberű ember uralkodni akar, a szegény pedig gazdag akar lenni, a gazdag meg a világ urává akar válni ... Természetesen ilyent nem lehet másképen megvalósítani, mint önmagunk kificamításával. — Nem sokkal helyesebb, ha alázatosan elfogadjuk magunkat ’ úgy, ahogy vagyunk abban a tudatban, hogy széppé, Isten segítségével naggyá, tökéletessé tehetjük, az életünket? — Én azt hiszem, hogy akkor szép az élet, ha szép eszmék vagy tervek, színes elgondolások mozgatják azt. — Csak legyenek azok igazak! És van-e szebb, nemesebb eszme, mint isteni életet élni... — Hogyan mondotta...? Isteni életet. ..? Kém értem ezt. ~ Pedig olyan könnyű megérteni, figyelje meg a természetet! Minden teremtmény valami magasabbra tör. A földből növény lesz, a növény az állatot táplálja, az állat az embert szolgálja... És az ember? A tojás csirkévé válik, a mag virággá ... Csak az ember senyved el magában? Népi: az embert Isten saját életével ajándékozta meg, tulajdon életében részelteti. Ez a megszentelő kegyelem. OlyanA ez, mint mikor a vad szőlővesszőt szelíd alanyba ejtjuk, új életnedv kering benne, édesebb lesz a gyümölcse. Olyan ez bennőnk, Szent János szerint, mint a mag, éspedig a Szentlélek magva, amely egykor kibontakozik, vagy mint a tűz, amely átforrósítja esetleg az izzásig a lelket. — Erről még sohasem hallottam. — Dehogynem hallott. Ez a megszentelő kegyelem: Isten természetében való részesedés. Olyan ez, mint ez a szőlő lugas: szelídbeoltották a vadvesszőt, és nézze, milyen ízes gyümölcsöt terem. így szenteli meg minket te, természettől vadócokat Jézus szelíd kegyelme. új életerő kering azóta bennünk: új emberek és új teremtmények teltünk ... ■ — Túl merésznek látszik, amit mond, — Pedig Isten mondja. Épp azért valóban olyan merész,mint a hegyóriás, amelyet a legtöbb ember nem is mer megmászni, azért inkább lenn marad a fülledt lapályon, vagy ahogyan mondotta: csak becsületes, természetes, kedélyes jó emberek akarnak tenni . . . Pedig nem lesznek azok, és még az Isten nagyszerű ajándékát sem ismerik meg... KÉRDEZTEK-FELELÜNK Nem törvényes úton jutottam bizonyos értéktárgyakhoz. A közelmúltban lelkigyakorlatot végeztem s közben rádöbbentem, hogy ezt jóvá kell tennem. Kérdésem az, hogy vajjon nagyobb összegű ajándékozással eleget teszek-e a kártérítés kötelezettségének? A kárt magában véve annak a javára kell önnek megtérítenie, aki azt valójában szenvedte. Ha a kárvallott meghalt, akkor a kárpótlás törvényes örököseit illeti meg. Csak abban az esetben lehet a visszatérítés összegét a szegényeknek, vagy más jótékony célra adni, ha a kárvallott teljesen ismeretlen és emberi számítás szerint nem lehet felkutatni. A visszatérítésnek nem kell nyíltan végbemennie. Történhetik titokban is. Ha azonban a jogtalanul eltulajdonított értéktárgyak még megvannak, azokat kell visszaadni jogos tulajdonosának. Felmerülhet a kérdés, hogy a visszatérítésnek mikor kell megtörténnie? Lehetőleg azonnal. Nem vádolható azonban súlyos bűnnel az, aki komoly okból a kárvallottnak , jelentékeny hátránya nélkül a visszatérítést bizonyos időre elhalasztja. Ezek alapján tehát, ha ismeretes a károsult, az értéktárgyakat mielőbb juttassa vissza neki. Lehet ajándékképen is. Csak abban az esetben adhatja az értéktárgyak összegét valami jótékony célra, ha a tulajdonos teljesen ismeretlen. * Levelemhez volt csatolva egy másik levél, barátnőmnek címezve. Mivel a levél nem volt jól lezárva, engedtem a kisülésnek és elolvastam a barátnőm levelét. Vétkeztem-e ezzel? Más levelét felnyitni, vagy felnyitottat, főleg ha azt gondosan őrzi, elolvasni, általában véve súlyos bűn az igazságosság ellen. Enyhítő körülmény az, ha bizonyosan tudom, hogy a levélben jelentékeny titokról nincs szó. A levelet a címzetten kívül csak az olvashatja el, akinek a címzettől, vagy a levélírótól erre felhatalmazása van. Ezt a felhatalmazást szoros barátság címén néha lehet feltételezni. Ezenkívül felbonthatja a levelet az elöljáró, akit a szabály, melynek az alattvalók magukat önként alávetették, erre felhatalmaz. Felbonthatják a levelet a hatóságok is, ha a közjó azt megköveteli. A fentebbi elvek alapján kérdésére ezt válaszolhatjuk: ha barátnőjéhez egészen bizalmas barátság fűzi és komolyan feltételezheti, hogy barátnője beleegyezett volna, hogy levelét elolvassa, ez esetben nem vétkezett. Mindenesetre sokkal helyesebb és okosabb ebből a szempontból is fegyelmezetten viselkedni. Máriagyfidan a Fájdalmas Szűzanya búcsúján, szeptember 18-án d. e. 10 órakor a főpapi szentmisét P. Lombos László, O. F. M. apostoli prefektus, a kínai magyar ferences misszió megyés főpásztora mondja. A búcsúra több zarándokcsapat érkezik az ősi kegyhelyre. Neiliesteinif hollósi vasmegyei kisközség hívei az elmúlt nyáron bővítették ki egy régi magtárból átépített kis kápolnájukat plébániatemplommá. További munkák lennének még torony és a régi tetőszerkezet átépítése, a amihez szeretnének raise alapítványokat kapni, hogy azoknak összegét a templomba beépítsék, és a szentmiséket évről-évre a templompénztár terhére elmondanák, így templom is épülne és a misealapítványok is jobban biztosítva lennének, mint a régi bankbetétes rendszerrel.