A Szív, 1953 (39. évfolyam, 4-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
A SZÍV - 2 - HÚSVÉT ÜNNEPE. Krisztus feltámadásának napja a zsidók egyik legnagyobb ünnepének napjára esett. A zsidók ugyanis évről-évre megemlékeztek arról az eseményről, amikor a bosszúállás angyala az egyiptomiak elsőszülötteit megölte. A zsidók Mózestől azt az utasítást kapták, hogy házaik küszöbét kenjék meg annak a báránynak a vérével, amelyet Isten rendelése szerint, külön szertartások betartásával kellett megölniük és elfogyasztanak. A bosszúállás angyala elkerülte azokat a házakat, amelyeknek az ajtaját bárányvérrel megkenték. Az egyiptomiak házaiban azonban mindenütt megölte az elsőszülött fiúgyermeket, büntetésül azért, hogy a fáraó és az egyiptomi nép szembeszállt Isten parancsával. (Mózes II., 12. fej.) Ennek a napnak az emlékét nevezték a zsidók “Pascha”-nak, vagyis az “átvonulás ünnepének”. Az őskeresztények ezt a napot a “feltámadás vasárnapjának” nevezték. Mi magyarok azért hívjuk húsvétnak, mert őseink a hosszú és nagyon szigorúan megtartott nagyböjt után ezen a napon ettek először húst. A HÚSVÉTI GYERTYA Mindnyájan ismerjük azt az ünnepélyes szertartást, amikor nagyszombaton megszentelik a “húsvéti gyertyát”. Ez a rendesnél nagyobb viaszgyertya, amelyet öt aranyozott vagy ezüstözött tömjéncsomóval díszítenek. Ezt a gyertyát a főoltár mellett egy—külön erre a célra szolgáló— gyertyatartóra helyezik és húsvéttól kezdve egészen áldozócsütörtökig minden nagymisén és minden ünnepélyesebb szertartásnál meggyújtják. MIT JELENT ez a gyertya? Jézust jelképezi. A gyertya ugyanis világít és melegít. Az Úr Jézus tanításával megvilágítja a lelki sötétséget, kegyelmével pedig boldog melegséggel hatja át szívünket. A gyertya anyaga a szűzi életet élő dolgozó méhek viaszából való, mint ahogyan Jézus teste is a szűzi életet élő Mária testéből származott. Az Egyház tehát ezzel a gyertyával a feltámadt Úr Jézus jelképét állítja elénk, éppen ezért a feltámadás után megmaradt öt szent sebhelynek a jelképéről sem feledkezik meg. Az öt, keresztalakban elhelyezett tömjéncsomó, az Úr Jézus öt szent sebét jelképezi, amelyet a keresztfán vállalt értünk és amelyet feltámadása után is meghagyott dicsőséges testén. Kijelentjük, hogy nem új lappal kopogtatunk a nagyvilágban szétszórt magyar katolikusok ajtaján! Nem szándékunk a különféle helyeken burjánzó száműzött magyar sajtót egy újabb kiadvánnyal gyarapítani, mert igazán időszerűtlennek gondoljuk, hogy a vagy 120 különféle időszaki sajtótermékhez még egyet hozzáadjunk. Célunk sokkal egyszerűbb, de ugyanakkor fontosabb is. Nem valamely csoportnak, nem valamely irányzatnak a szócsöve kívánunk lenni, hanem a magyar katolikus élet egészét szolgáljuk. Nem elégszünk meg azzal, hogy a hazájukból kibujdosott magyar katolikusok lelkét gondozzuk, buzgóságukat növeljük, bajaikat és aggodalmaikat az új életkörülmények között eloszlassuk. Ez nekünk kevés volna. Katolikus testvéreink életét ismét össze akarjuk kötni a magyar katolikus Egyház egészének az életével. Belekapcsolódunk a még meg nem szakadt hagyományokba, új életre támasztjuk az otthon elhallgattatott “Szív”újságot. Ezzel fel is fedtük célunkat. Aki ismerte a Szív-újság működését, kapcsolatban állott szellemével, az egyszerre tudni fogja, hogy mit akarunk. S bizonyára lelkesedéssel örül annak, hogy az egyszerű, de mély katolikus életnek ez az elnémult terjesztője ismét megszólal. Ám, hogy ezt a fogadtatást még megértőbbé és melegebbé tegyük, szándékunk jellemzésére hangsúlyozni kívánjuk, hogy munkánkban A Szív alapítójának a buzgósága és tervei fognak irányítani minket. s évtizedes buzgó lelkipásztori munkára tekintett vissza. Módszere és gondolatvilága teljes érettségében kialakult már benne Szívében ott lángolt a tűz, amely családja szelleméből, hosszú tanulmányi éveiből, erős magyar érzéséből táplálkozott. Ugyanakkor azonban tele volt félelemmel is, sőt remegő aggodalommal népének hite, a magyarság jövője és sorsa iránt. Közelről látta, hogy az a nagy anyagi és szellemi kavarodás, ami a század elején megrázta a világot, nagyon készületlenül találta a magyar keresztény társadalmat. Anyagilag egyre szegényebbé lett, s hitében ingadozott és erkölcseit kikezdte az idegenből beszivárgó felszínesség. Ezt a válságot csak tetézte az első világháború áldatlan és emésztő küzdelme. A SZIV-újság ebből a két ellentétes érzésből született meg. Egyrészről lelkesen hirdette a keresztény élet szépségét s ezen eszmények felé igyekezett vonni a magyar katolikusokat. Másrészről józanul látta a meggyengült magyar katolikusok sok-sok baját. Hogy fölemelje őket elesettségükből, azt az orvosságot nyújtotta nekik, amelyet az Anyaszentegyház az utolsó válságos századokban a leghatékonyabbnak ismert el: Jézus szentséges Szívét. Bíró atya e legszentebb Szív kegyelmével akarta a romlást megállítani és a magyar katolikusok életét a tökéletesség magas fokára emelni. AZ ÜNNEP NEVE Ugyan minek meg egy lap? MIÉRT SZÜLETETT MEG “A SZÍV”? Az első világháború egyik komor esztendejében, 1917-ben, indította meg Budapesten Bíró Ferenc jézustársasági atya A SZÍV c. hetilapot. Ez a lépés nem egy váratlan ötletnek, nem egy hirtelenül föllobbanó vágynak a szülötte volt. Bíró atya izzólelkű, örökké mozgékony, mindig nagy célokra törekvő apostol volt. Elhatározásait hosszas töprengés, alapos tanácskérés és temérdek imádság után szokta volt meghozni. A SZÍV megindulásának az esztendejében már több mint egy 1953 április MA MÉG INKÁBB SZÜKSÉG VAN RÁ! Nem szükséges bővebben magyaráznunk, hogy jelenlegi sorsunk mennyire hasonló, sőt sok tekintetben azonos azzal az állapottal, amelyet Bíró atya talált maga körül! Azt is felesleges volna fejtegetnünk, hogy a Bíró atya által nyújtott orvosság ma is a leghatékonyabb! “Az emberiség legnagyobb átka az, hogy a gonoszok merészek, a jók meg gyávák.” P. Bíró Ferenc S. J.