A Szív, 1953 (39. évfolyam, 4-12. szám)

1953-04-01 / 4. szám

A SZÍV - 2 - HÚSVÉT ÜNNEPE. Krisztus feltámadásának napja a zsidók egyik legnagyobb ünnepének napjára esett. A zsidók ugyanis év­­ről-évre megemlékeztek arról az e­­seményről, amikor a bosszúállás an­gyala az egyiptomiak elsőszülötteit megölte. A zsidók Mózestől azt az utasítást kapták, hogy házaik kü­szöbét kenjék meg annak a bárány­nak a vérével, amelyet Isten ren­delése szerint, külön szertartások betartásával kellett megölniük és elfogyasztanak. A bosszúállás an­gyala elkerülte azokat a házakat, amelyeknek az ajtaját bárányvérrel megkenték. Az egyiptomiak házai­ban azonban mindenütt megölte az elsőszülött fiúgyermeket, büntetésül azért, hogy a fáraó és az egyiptomi nép szembeszállt Isten parancsával. (Mózes II., 12. fej.) Ennek a napnak az emlékét ne­vezték a zsidók “Pasch­a”-nak, vagyis az “átvonulás ünne­péne­k”. Az őskeresztények ezt a napot a “feltámadás vasár­napjának” nevezték. Mi magya­rok azért hívjuk h­ú­s­v­é­t­nak, mert őseink a hosszú és nagyon szi­gorúan megtartott nagyböjt után ezen a napon ettek először húst. A HÚSVÉTI GYERTYA Mindnyájan ismerjük azt az ünne­pélyes szertartást, amikor nagy­szombaton megszentelik a “húsvéti gyertyát”. Ez a rendesnél nagyobb viaszgyertya, amelyet öt aranyozott vagy ezüstözött tömjén­csomóval dí­szítenek. Ezt a gyertyát a főoltár mellett egy­­—külön erre a célra szolgáló— gyertyatartóra helyezik és húsvéttól kezdve egészen áldozócsütörtökig minden nagymisén és minden ünne­pélyesebb szertartásnál meggyújt­­ják. MIT JELENT ez a gyertya? Jézust jelképezi. A gyertya u­­gyanis v­i­l­á­g­í­t és m­e­l­e­g­í­t. Az Úr Jézus tanításával megvilá­gítja a lelki sötétséget, kegyelmé­vel pedig boldog melegséggel hatja át szívünket. A gyertya anya­ga a szűzi életet élő dolgozó méhek viaszából való, mint ahogyan Jézus teste is a szűzi életet élő Mária tes­téből származott. Az Egyház tehát ezzel a gyertyával a feltámadt Úr Jézus jelképét állítja elénk, éppen ezért a feltámadás után megmaradt öt szent sebhelynek a jel­képéről sem feledkezik meg. Az öt, keresztalakban elhelyezett tömjén­csomó, az Úr Jézus öt szent sebét jelképezi, amelyet a keresztfán vál­lalt értünk és amelyet feltámadása után is meghagyott dicsőséges testén. Kijelentjük, hogy nem új l­a­p­­­p­a­l kopogtatunk a nagyvilágban szétszórt magyar katolikusok ajta­ján! Nem szándékunk a különféle helyeken burjánzó száműzött ma­gyar sajtót egy újabb kiadvánnyal gyarapítani, mert igazán időszerűt­lennek gondoljuk, hogy a vagy 120 különféle időszaki sajtótermékhez még egyet hozzáadjunk. Célunk sokkal egyszerűbb, de ugyanakkor fontosabb is. Nem valamely csoport­nak, nem valamely irányzatnak a szócsöve kívánunk lenni, hanem a magyar katolikus élet egészét szolgáljuk. Nem elégszünk meg azzal, hogy a hazájukból kibujdosott magyar ka­tolikusok lelkét gondozzuk, buzgó­­ságukat növeljük, bajaikat és aggo­dalmaikat az új életkörülmények között eloszlassuk. Ez nekünk kevés volna. Katolikus testvéreink életét ismét össze akarjuk kötni a magyar katolikus Egyház egészének az életével. Belekapcsolódunk a még meg nem szakadt hagyomá­nyokba, új életre támasztjuk az ott­hon elhallgattatott “Szív”­­újságot. Ezzel fel is fedtük célunkat. Aki ismerte a Szív-újság működését, kapcsolatban állott szellemével, az egyszerre tudni fogja, hogy mit aka­runk. S bizonyára lelkesedéssel örül annak, hogy az egyszerű, de mély katolikus életnek ez az el­némult terjesztője ismét megszólal. Ám, hogy ezt a fogadtatást még megértőbbé és melegebbé tegyük, szándékunk jellemzésére hangsúlyoz­ni kívánjuk, hogy munkánkban A Szív alapítójának a buzgósága és tervei fognak irányítani minket. s évtizedes buzgó lelkipásztori munká­ra tekintett vissza. Módszere és gondolatvilága teljes érettségében kialakult már benne­­ Szívében ott lángolt a tűz, amely családja szelle­méből, hosszú tanulmányi éveiből, erős magyar érzéséből táp­lálkozott. Ugyanakkor azonban tele volt félelemmel is, sőt remegő aggodalommal népének hite, a magyarság jövője és sorsa iránt. Közelről látta, hogy az a nagy anyagi és szellemi kavarodás, ami a század elején megrázta a világot, nagyon készületlenül találta a ma­gyar keresztény társadalmat. A­­n­y­a­g­i­l­a­g egyre szegényebbé lett, s hitében ingadozott és erköl­cseit kikezdte az idegenből beszi­várgó felszínesség. Ezt a válságot csak tetézte az első világháború ál­datlan és emésztő küzdelme. A SZIV-újság ebből a két ellenté­tes érzésből született meg. Egyrész­ről lelkesen hirdette a keresztény élet szépségét s ezen eszmények felé igyekezett vonni a magyar katolikusokat. Más­részről józanul látta a meggyengült magyar katolikusok sok-sok baját. Hogy fölemelje őket elesettségük­­ből, azt az orvosságot nyújtotta ne­kik, amelyet az Anyaszentegyház az utolsó válságos századokban a leghatékonyabbnak ismert el: Jézus szentséges Szívét. Bíró atya e legszentebb Szív kegyel­mével akarta a romlást megállítani és a magyar katolikusok életét a tökéletesség magas fokára emelni. AZ ÜNNEP NEVE Ugyan minek meg egy lap? MIÉRT SZÜLETETT MEG “A SZÍV”? Az első világháború egyik komor esztendejében, 1917-ben, indította meg Budapesten Bíró Ferenc jézustársasági atya A SZÍV c. heti­lapot. Ez a lépés nem egy váratlan ötletnek, nem egy hirtelenül föllob­banó vágynak a szülötte volt. Bíró atya izzólelkű, örökké mozgékony, mindig nagy célokra törekvő apos­tol volt. Elhatározásait hosszas töp­rengés, alapos tanácskérés és temér­dek imádság után szokta volt meg­hozni. A SZÍV megindulásának az esztendejében már több mint egy 1953 április MA MÉG INKÁBB SZÜKSÉG VAN RÁ! Nem szükséges bővebben magya­ráznunk, hogy jelenlegi sorsunk mennyire hasonló, sőt sok tekintet­ben azonos azzal az állapottal, ame­lyet Bíró atya talált maga körül! Azt is felesleges volna fejtegetnünk, hogy a Bíró atya által nyújtott or­vosság ma is a leghatékonyabb! “Az emberiség legna­gyobb átka az, hogy a gonoszok merészek, a jók meg gyávák.” P. Bíró Ferenc S. J.

Next