A Szív, 1955 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
A SZÍV Újesztendő MIÉRT ÉPPEN január 1-én kezdődik szerte a világon az újesztendő? Természetes, hogy nem mindig volt így. Egyiptom, a világ legrégibb kultúrnépe, július 19-én kezdte az évet, mert ekkor kezdődött a Nílus termékenyítő áradása. A fáraók ajándékokat kaptak és adtak ezen a napon. Az ókor más kultúrnépei a tavaszi napéjegyenlőség napjával, március 25- ével kezdték számolni az év napjait. Ezt a napot tartották újévnek a babiloniak, a kínaiak és a perzsák. A régi görögöknél más-más napon kezdődött az év, a különböző törzsek szokása szerint. A zsidók a babiloni fogság után az ősz első hónapjára tették az év kezdetét. Kisázsiában, Nagy Sándor birodalmában szeptember 1-e volt az év első napja, mert ezen a napon alapították az új fővárost, Antiochiát. Január 1-ét a rómaiak Kr. e. 46-tól ülték meg, mint az év első napját. Ekkor vezette be ugyanis Julius Caesar birodalmába az Egyiptomban megismert nap-hold-évet, amelynek kezdetét az addigi 11-ik hónap elsejére tette és Janus-ról, a Kezdés istenéről, « Januarius »-nak nevezte el. Ettől kezdve áldozatok bemutatásával, lakmározásokkal, kicsapongásokkal ünnepelték meg a pogányok ezt a napot. A római birodalomban akkor is megmaradtak ezek a szokások, amikor már a lakosság jelentékeny része keresztény volt. Ezért zsinatok tiltották, hogy a keresztények részt vegyenek az áldozatok bemutatásában és a kicsapongásokban. AZ EGYHÁZ, hogy igazi ünneppé tegye a napot és ellensúlyozza ezt a népszerű pogány újesztendőt, erre a napra tette a Megváltó névadásának ünnepét. Újév napján kapta a Megváltó Jézus nevet és a hívők ennek a névnek a hitével, bizalmával és szeretetével kezdik az újesztendőt. AZ ÚJÉV KAPUJA mindig titkokat takar. Az azonban nem titok, hogy ez az év is nehéz lesz. A küzdelmek nem fognak hiányozni, sem a gondok, sem a betegségek. Lesznek közülünk sokan, akiknek biztosan ez az utolsó újévük. LELKI ERŐK: erős hit, soha nem csalódó reménység és izzó szeretet nélkül vakmerőség volna nekiindulni az újév küzdelmeinek és lehetetlen volna velük megbirkózni az év folyamán. Ezt a lelki fegyvert adja nekünk a vallásunk tanítása és vigasztalása. És ezt küldi sok jókívánsággal az Újév napjára megnagyobbodott, megújult és megszépült Sziv ujság minden BARÁTJÁNAK ÉS OLVASÓJÁNAK. ISTEN MALMAIBAN VOLTAIRE, a kereszténység egyik legdühöngőbb ellensége, így ír 1758 február 28-án barátjának, d’Alembertnek: « Húsz éven belül Isten el van intézve. )) És pont húsz év múlva, 1778 február 28-án, az orvos tudtára adta Voltairenek, hogy ütött végső órája. A beteg kérte őt, hozzon papot. De hitetlen környezete nem hallgatott rá. Voltaire kétségbeesve könyörgött gyóntatóatyáért... de hiába. Néhány utolsó jajkiáltás... és vége volt. Húsz esztendő múlva valóban el volt intézve... de ki ?... a jó Isten?... CHAUMETTE, a párizsi városi tanács elvakult tagja az « ész ünnepén » tartott beszédében így káromolta Istent: «Te Isten, bizonyítsd be, hogy létezel és küldd fejemre villámodat! » — A villám elmaradt, de feje néhány nap múlva (1794 márc. 24-én) lehullt a guillotine alatt. NIETZSCHE pedig így kérkedik: « Meghalt az öreg Isten, én és ti, mi öltük meg őt! » — És az istentelen német a tébolydában fejezi be szomorú életét. Isten türelmes: malmai lassan, de biztosan őrölnek. 2 Tanítsatok Minden Nemzetet...! TANÍTSATOK MINDEN NEMZETET... A BETLEHEMI CSILLAG már 2000 éve ragyog. 2000 éve látták az első meghívottak és megtalálták nyomában a Krisztust. Megismerték és leborulva imádták. Évről-évre visszatér azóta az ünnep, és az Úr állandóan vár hogy a többi meghívott is megtalálja őt. És ha jobban igyekeznek, akkor 6-8 ezer év múlva teljesedik csak be a próféta jövendölése, a Vízkereszt diadalmas offertóriuma : « És majd imádja őt a föld minden királya és minden nép szolgál neki.» Ezek a népek nem jöttek. Az emberiségnek majdnem háromnegyed része még mindig pogány... VALAHOGY megszűnt a csillag ragyogása. Elfelejtettük, hogy mi vagyunk a « világosság fiai» és hogy nekünk szól Krisztus szava: «Úgy világoskodjék a ti világosságtok, hogy látván titeket, dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.» A késői népek számára nekünk kell vállalnunk a betlehemi csillag szerepét ! A POGÁNYSÁG most jár fényevesztetten Heródes udvarában. Szellemi és erkölcsi zsákutcáiból keresi a kiutat. JAPÁN kiábrándult évezredes pogányságából, misszionáriusokat kér és azzól vádol minket, hogy a Fény birtokában nem tettük meg a tőlünk telhetőt. KÍNA a legfájdalmasabb történelmi vajúdás idejét éli; utat keres, de a betlehemi csillag helyett, a nyugati népek nagy mulasztása folytán, egy másik csillag, a sátáni vörös csillag lidércfénye után tévelyeg... AFRIKA, INDIA, a SZIGETVILÁG felé is ez a kárhozatos csillag terjeszti csalóka fényét, mert... ezek a népek hiába várják Krisztus hírnökeit, kevés a misszionárius !... Kérdés, hogy, számunkra több-e az «Epifánia», az Úr megjelenésének az ünnepe puszta emlékünnepnél. Megértjük-e Szentséges Atyánk pásztor-levelét, amelyben írja : « A Vízkereszt ünnepe emlékeztet minket arra a kegyelemre, hogy Isten a pogány népeket is meghívta a keresztény hitre, amiért naponként kell hálát adnunk ! És hálából továbbvinnünk... Fényt, hogy a kereső népek mind megláthassák és mint az Evangélium mágusai , meglátván a csillagot, örüljenek igen nagy örömmel és megtalálják a Kisdedet és leborulva imádják ! MEGTETTEM-e mindent, amit tehettem?... MEGTETTEM-e mindent, amit kellett tennem,?... IMÁDKOZOM-e az Egyház terjedéséért? A misszionáriusok számának a gyarapodásáért?... ADAKOZOM-e, amikor az Egyház a missziók javára nyujta felém kolduló kezét?... 1955 január IMÁDKOZÓ IROKÉZEK FEHÉR MÁRVÁNYOLTÁRON nagy fehér krizanténumok pompáznak. A pap fehér miseruhája fölött valami különös erővel világít az arc vörösesbarna bőre. Áldást adó keze tollbokrétás, tarkaruhás, térdeplő indiántestvérei fölé emelkedik. Father JACOBS, az első vörösbőrű pap misézik. A KANADAI CAUGHNAWAGA irokéz-indián egyházközsége ünnepet ült: a Szentszék által jóváhagyott «irokéz-liturgia » évfordulóját. Ez a sajátos liturgia, a szentmisét kivéve, minden szertartásban az őslakó irokézek nyelvét használja. Az első felszentelt irokéz pap ezen az évfordulón misézik először. 1927-BEN figyelemreméltó kezdeményezés történt az egyházközség életében. Egy a jezsuita atyák közül, akik az egyházközséget vezetik, megszervezte az irokéz templomi kórust. A vegyeskar, amely hű maradt festői népviseletéhez, már az első próbák alkalmával bámulatos zenei érzékről és tudásról tett tanúságot. A VEGYESKAR később egyre tökéletesedett, ma már alig van párja az egész országban. Legnagyobb sikerüket egy eredeti irokéz himnusz eléneklésével aratják. Ezt a himnuszt KATERI TEKAKWITHA, az 1680-ban, a szentség hírében meghalt indián leány tiszteletére adják elő. A caughnawagai Jézus Szíve templom karácsonyi éjféli miséjéről a szakértők azt mondják, hogy sajátos liturgiái gazdagságában teljesen egyedülálló. Ilyenkor zsúfolásig megtelik a templom idegenekkel és a rádió is közvetíti az eredeti indián dallamokból átalakított templomi énekeket. SEMMI KÉTSÉG: az Egyháznak felmérhetetlen gazdagodást jelent a színes népek sokezeréves kultúrájának egybeolvadása a katolikus hitélettel. Nem ijed meg egyetlen néptől sem. Az ősi népi kincseket, zenét, szokásokat megnemesíti és tovább hagyja élni azokat. Az evangéliumi mag új talajba hullik és sokszor nagyszerű gyümölcsöket hoz. A kínaiak, japánok, indiánok sokszor nagyobb hűséget mutatnak Isten kegyelméhez, mint a keresztény környezetben élő európaiak. A WINDBERI MAGYAR TEMETŐBEN Windber egy kisebb bányászváros Pennsylvaniában, közel a szén és acélvároshoz, Johnstownhoz. Körülbelül 150 magyar család lakhat itt és a közvetlen környéken. Szinte valamennyien bányászok. Az öregek már penzión vannak. Erősen látogatja őket az asztma, a szilikóz,a rheuma vagy hasonló öregkori élettárs. A magyar Mária-templom hirdeti a leghangosabban a magyarok létezését a városban. Negyven évvel ezelőtt alakult az egyházközség és sok vihar, rettentő megpróbáltatások és áldozatok árán ma is áll a magyarok temploma. Nehéz idők jártak fölötte és ma sem mondható rózsásnak a windberi magyarok helyzete. A bányák — vagy ahogyan ők mondják: a « majnák », — nem dolgoznak, csak két-három napot egy héten, mert nem kell a szén. A sokféle levonás után a heti fizetésből — a « pedálból » — csak annyi marad, hogy éppen elég egy hétre a családnak. Az Isten perselyébe azonban mindig jut a kevésből is! Csak ott nem, ahol a pálinka többet elvesz a fizetésből, mint kellene. Mert úgy látszik, hogy a bányászfoglakozáshoz úgy hozzátartozik a pálinka, mint a szamárhoz a fül. Legalábbis ezt tartják sokan. Pedig vannak kivételek is! Találkoztam egy fiatal, erősen dolgozó magyar bányásszal, aki egy csöpp italt sem iszik, mégsem ejti ki a kezéből a szerszámokat. A magyarok büszkesége a szép Mária-templom és a templom mögött a hegytetőn meghúzódó magyar temető. Itt lakják meg mégegyszer a bányászok a földet, amelybe annyi üreget vájtak életükben, most egy kis nyílást kapnak belőle halálukban. Amikor Horváth bácsival járjuk a windberi temetőt és megállunk egyegy sír előtt, megelevenedik ennek a kis magyar telepnek a múltja. Legelőször az tűnik szemünkbe, hogy milyen békésen fekszenek itt a régi Nagymagyarország különböző nemzetiségeinek a képviselői. A fénylő fehér temetőkereszt körül a síremlékek nevei nagy változatosságot mutatnak. A szatmár környéki svábjainkat képviselik a következő nevek: Geng, Rist, Geiger, Grósz. Az utóbbiról le se tagadható a hovatartozandóság, amikor az ember így látja a sírfeliratot: « Itt gyukszik Grósz Károly. » Bubenko, Straka, Rusnak, Zahurák nevek a szlovákokra utalnak. De vannak lengyelek is a magyar temetőben: Shovinszky, Lesosky, Richwalsky. Egyik síron More név van, akiről azt mondják, hogy román volt. Maxim, Gajdos, pedig valószínűleg ruszin eredetre vallanak. A magyar családi nevek meglepően szépek Windberben: Rákóczy, Tömöri, Hunyady, Kelecsényi, Csordás, Hegedős, Tokaj, — szinte valamennyien Abaujból, Borsodból vagy a Nyírség szegény vidékeiről. Az első sírkövet 1916-ban tették le. Tíz éven keresztül nincs is angol felírás a fejfákon, hanem csak magyar. Igaz, hogy sok esetben nem jutott eszébe a Tudományos Akadémiának ellenőriznie a fejfák helyesírását. 1926-tól egyre több az angol szöveg a magyar nevek mellett, aztán pedig a nevek is angolosodnak. így lesz Tamásból « Thomas », Győrffyból « Gerfy » és Lepedőből « Lappado ». Magyarok és nem magyarok — módosabbak (mint pl. a « szoros ember ») és szegényebbek, — hirtelen halállal meghaltak és hosszú betegségben elharvadtak, fekszenek itt egymás mellett. Van olyan, akit egyhetes munka után elvitt a bányaomlás. Három sírkő mellett ott van az amerikai zászló: ezek a második világháború magyar hősi halottjai. Itt van egy fiatal lánynak a sírja, — mondja Horváth bácsi—, akit 26 éven keresztül ápolt az édesanyja, míg el nem vitte a póló. Ide hallatszik a templom harangjának a szava az Úrangyalára. A sírkövek, mint összetett kezek, emelkednek az ég felé az esti homályban. Sötétedik, mikor az Úrangyalához hozzáteszünk egy Miatyánkot a windberi temető magyar halottaiért, kérve nekik az örök világosságot. KANADAI OLVASÓINK figyelmébe! A SZÍV kanadai kiadóhivatalának a címe MEGVÁLTOZOTT: MONTREAL-ba költözött át. A pontos cím lapunk fejlécén olvasható. A régi címünkre szóló borítékokat is nyugodtan felhasználhatja bárki: Hamiltonban is van megbízott munkatársunk, aki a Szív postáját átveszi. Tehát senki ne aggódjék amiatt, hogy Hamiltonba szóló borítékot használt fel, vagy akar most felhasználni.