A Szív, 1962 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
/ KRISZTUSI ELET 1. Történelem Krisztust, az úgynevezett "történelmi" Krisztust, legkevésbé az a történelmi környezet ismerte, melyben élt. Mégis történelmi élete a földön tengelye az emberi történelemnek. Visszafelé és előre. Mindöröktől és mindörökké. Végeredményben a Történelem elsősorban Istenben történik. Istenben pedig nincsen időbeli egymásután, hanem örök Jelen van, tehát ebben az Örök Jelenben visszafelé minden idő és előre minden idő együtt van. Amit mi múlt történelemnek nevezünk vagy ismeretlen jövőnek, az Benne Jelen. Krisztus, az Emberré lett Második Személy öröktől fogva létezett az Isteni Tervben. A kinyilatkoztatásban élt már az ígért Megváltó. Az inspirált látnokok és próféták sugallatok útján beszéltek róla. A megváltatlan emberi lélek utána sóvárgott. Tehát mint sejtés, mint kinyilatkoztatás, mint szükséglet, mint vágy és mint megvalósulás előtt álló terv. Krisztus létezett mielőtt az úgynevezett történelmi világba lépett. Míg a földön élt, az alatt a harminchárom éven át, kevesen ismerték. Nem látták túl sokan mindössze néhány ezer ember. És ezek között is kevesen ismerték meg őt, úgy ahogy volt, annak aki volt: az Isten Fiának, a Megváltónak, Isten-embernek. Tudjuk, hogy még a kiválasztott tizenkettő is kételkedett benne, nem értették és mindig bizonytalankodtak körülötte. A kor, mikor Krisztus nem volt már "történelmi környezetben", jobban ismerte. Tizenegy a Tizenkettő közül meghal Érte, amit nem tettek volna meg míg köztük és velük élt, hiszen keresztje alól megfutottak. Péter Szikla lett, miután nem látta már s míg látta megtagadta. Krisztus megismerése, követése és szeretete nem tartozik a vele való "történelmi" kapcsolathoz. Az élete tény és történelmi, de több annál, hogy Judea és Galilea bezárja; több annál, hogy csak az a néhány ember tudata, ismerete és akarata fogadja be.