A Szív, 1962 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

/ KRISZTUSI ELET 1. Történelem Krisztust, az úgynevezett "történelmi" Krisztust, legkevésbé az a történelmi környezet ismerte, melyben élt. Mégis történelmi éle­te a földön tengelye az emberi történelemnek. Visszafelé és előre. Mindöröktől és mindörökké. Végeredményben a Történelem elsősorban Istenben történik. Is­tenben pedig nincsen időbeli egymásután, hanem örök Jelen van, te­hát ebben az Örök Jelenben visszafelé minden idő és előre minden idő együtt van. Amit mi múlt történelemnek nevezünk vagy ismeret­len jövőnek, az Benne Jelen. Krisztus, az Emberré lett Második Személy öröktől fogva léte­zett az Isteni Tervben. A kinyilatkoztatásban élt már az ígért Meg­váltó. Az inspirált látnokok és próféták sugallatok útján beszéltek róla. A megváltatlan emberi lélek utána sóvárgott. Tehát mint sej­tés, mint kinyilatkoztatás, mint szükséglet, mint vágy és mint meg­valósulás előtt álló terv. Krisztus létezett mielőtt az úgynevezett történelmi világba lépett. Míg a földön élt, az alatt a harminchárom éven át, kevesen is­merték. Nem látták túl sokan­­ mindössze néhány ezer ember. És ezek között is kevesen ismerték meg őt, úgy ahogy volt, annak aki volt: az Isten Fiának, a Megváltónak, Isten-embernek. Tudjuk, hogy még a kiválasztott tizenkettő is kételkedett benne, nem értették és mindig bizonytalankodtak körülötte. A kor, mikor Krisztus nem volt már "történelmi környezetben", jobban ismerte. Tizenegy a Tizenkettő közül meghal Érte, amit nem tettek volna meg míg köztük és velük élt, hiszen keresztje alól meg­futottak. Péter Szikla lett, miután nem látta már s míg látta megta­gadta. Krisztus megismerése, követése és szeretete nem tartozik a ve­­le való "történelmi" kapcsolathoz. Az élete tény és történelmi, de több annál, hogy Judea és Galilea bezárja; több annál, hogy csak az a néhány ember tudata, ismerete és akarata fogadja be.

Next