A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

2004. december A SZÍV 3 ZARÁNDOKKÉNT A ZARÁNDOK HÁZÁBAN 10. A MEGTÉRÉS KÁPOLNÁJA: A LÉLEK GYÓGYULÁSA A loyolai toronyházban tett látogatásunk elő­ző állomása során a lábadozó beteg testi gyógyulását kísértük figyelemmel. Szemléljük csak tovább is figyelemmel, mert egészségi álla­potának jobbra fordulása érdekes módon álmo­dozóvá tette az egyelőre még ágyhoz kötött za­rándokunkat. Naplójában maga tesz feljegyzést erről: „Urunk visszaadta neki egészségét és las­san már annyira jól érezte magát, hogy teljesen egészséges volt, kivéve, hogy nem tudott lábra állni, és kénytelen volt ágyban maradni. És mi­vel nagyon kedvelte a világi és hazug könyveket, melyeket lovagregényeknek szoktak nevezni, amikor már jól érezte magát, kérte, adjanak ne­ki néhány ilyet, hogy az idő jobban teljen. De a házban egyet sem találtak azok közül a könyvek közül, amelyeket olvasni szokott, így adtak neki egy »Krisztus életét« és egy másik könyvet a szentek életéről, népnyelven” (A Zarándok 5.). Noha „tetszeni kezdett neki, amit írva talált bennük”, figyelme elkalandozott „és vissza-vis­­­szatért azokra a világi dolgokra, melyek régeb­ben foglalkoztatták. És a sok hiú dolog közül, ami gondolataiban jelentkezett, az egyik annyi­ra kitöltötte a szívét, hogy utána észrevétlenül két, három, négy órán keresztül is belemerült ebbe a gondolatba; elképzelte mi mindent kell tennie egy hölgy szolgálatában, milyen eszközö­ket venne igénybe, hogy eljusson arra a földre, ahol az illető él, meg hogy milyen kifejezéseket és szavakat mondana neki, és milyen fegyveres tetteket hajtana végre szolgálatában. Annyira tetszelgett ebben, hogy nem látta, milyen lehe­tetlen mindezt megvalósítani, mert a hölgy nem akármilyen nemes volt, nem grófnő, nem is her­cegnő, hanem magasabb rangú bármelyiknél(YA Zarándok 6). Álmodozásaiból azonban újból és újból visszatért olvasmányaihoz, jóllehet szán­déka szerint Inigo, a baszk lovag még mindig szó­rakozni akart. A Gondviselés ellenben mást ké­szített számára. Ahogy már korábban utaltunk rá, kezébe adták a családi könyvtárból egy kar­thauzi szerzetes, a szászországi Ludolf közis­mert négykötetes latin művét „Krisztus életé­ről” a ferences Ambrosio de Montesinos nép­nyelvű, azaz kasztíliai (spanyol) fordításában. A másik munka Jacopo da Varezze „Flos Sanc­torum”, Szentek virága című műve, mely a szen­tek életrajzát mutatta be ugyancsak kasztíliai nyelven. Bizonytalankodásában „Urunk mégis segítségére sietett: úgy rendezte, hogy álmodo­zó gondolatait mások követték. Ezek azokból a dolgokból születtek, amelyet olvasott. Urunk és szentek életét olvasva el-elgondolkodott, ezt la­tolgatva: Mi lenne, ha megtenném azt, amit Szent Ferenc megtett, vagy amit Szent Domon­kos megtett?” (A Zarándok 7) Egyidejűleg Ignác lassanként érdekes jelensé­get tapasztalt önmagában, főként kedélyállapo­tában, aminek gondos megfigyelése egy alapvető és döntő felismeréshez vezetett. Rájött, hogy az istenes dolgok, szóljanak bár Urunknak vagy pe­dig a szenteknek életéről, jóllehet eleinte nehe­zen kötötték le és néha meg is kellett küzdenie azok befogadásával, mégis utána könnyűnek, elégedettnek és jókedvűnek érezte magát. De azt is észrevette, hogy bár a világi dolgok, a kaland­regények régen olvasott képei, emlékei után mo­hón és vágyakozva nyúlt a szíve, csakhamar ürességet és csalódottságot érzett utánuk. Ezen pedig szerfölött csodálkozott. Talán ezzel a cso­dálkozással kezdődött Ignác igazi megtérése. Töprengeni kezdett és felfedezte, hogy létezik egy értelmezhető összefüggés az eltérő­ hatások P­ Szentek élete Krisztus élete

Next