A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
2004. december A SZÍV 3 ZARÁNDOKKÉNT A ZARÁNDOK HÁZÁBAN 10. A MEGTÉRÉS KÁPOLNÁJA: A LÉLEK GYÓGYULÁSA A loyolai toronyházban tett látogatásunk előző állomása során a lábadozó beteg testi gyógyulását kísértük figyelemmel. Szemléljük csak tovább is figyelemmel, mert egészségi állapotának jobbra fordulása érdekes módon álmodozóvá tette az egyelőre még ágyhoz kötött zarándokunkat. Naplójában maga tesz feljegyzést erről: „Urunk visszaadta neki egészségét és lassan már annyira jól érezte magát, hogy teljesen egészséges volt, kivéve, hogy nem tudott lábra állni, és kénytelen volt ágyban maradni. És mivel nagyon kedvelte a világi és hazug könyveket, melyeket lovagregényeknek szoktak nevezni, amikor már jól érezte magát, kérte, adjanak neki néhány ilyet, hogy az idő jobban teljen. De a házban egyet sem találtak azok közül a könyvek közül, amelyeket olvasni szokott, így adtak neki egy »Krisztus életét« és egy másik könyvet a szentek életéről, népnyelven” (A Zarándok 5.). Noha „tetszeni kezdett neki, amit írva talált bennük”, figyelme elkalandozott „és vissza-visszatért azokra a világi dolgokra, melyek régebben foglalkoztatták. És a sok hiú dolog közül, ami gondolataiban jelentkezett, az egyik annyira kitöltötte a szívét, hogy utána észrevétlenül két, három, négy órán keresztül is belemerült ebbe a gondolatba; elképzelte mi mindent kell tennie egy hölgy szolgálatában, milyen eszközöket venne igénybe, hogy eljusson arra a földre, ahol az illető él, meg hogy milyen kifejezéseket és szavakat mondana neki, és milyen fegyveres tetteket hajtana végre szolgálatában. Annyira tetszelgett ebben, hogy nem látta, milyen lehetetlen mindezt megvalósítani, mert a hölgy nem akármilyen nemes volt, nem grófnő, nem is hercegnő, hanem magasabb rangú bármelyiknél(YA Zarándok 6). Álmodozásaiból azonban újból és újból visszatért olvasmányaihoz, jóllehet szándéka szerint Inigo, a baszk lovag még mindig szórakozni akart. A Gondviselés ellenben mást készített számára. Ahogy már korábban utaltunk rá, kezébe adták a családi könyvtárból egy karthauzi szerzetes, a szászországi Ludolf közismert négykötetes latin művét „Krisztus életéről” a ferences Ambrosio de Montesinos népnyelvű, azaz kasztíliai (spanyol) fordításában. A másik munka Jacopo da Varezze „Flos Sanctorum”, Szentek virága című műve, mely a szentek életrajzát mutatta be ugyancsak kasztíliai nyelven. Bizonytalankodásában „Urunk mégis segítségére sietett: úgy rendezte, hogy álmodozó gondolatait mások követték. Ezek azokból a dolgokból születtek, amelyet olvasott. Urunk és szentek életét olvasva el-elgondolkodott, ezt latolgatva: Mi lenne, ha megtenném azt, amit Szent Ferenc megtett, vagy amit Szent Domonkos megtett?” (A Zarándok 7) Egyidejűleg Ignác lassanként érdekes jelenséget tapasztalt önmagában, főként kedélyállapotában, aminek gondos megfigyelése egy alapvető és döntő felismeréshez vezetett. Rájött, hogy az istenes dolgok, szóljanak bár Urunknak vagy pedig a szenteknek életéről, jóllehet eleinte nehezen kötötték le és néha meg is kellett küzdenie azok befogadásával, mégis utána könnyűnek, elégedettnek és jókedvűnek érezte magát. De azt is észrevette, hogy bár a világi dolgok, a kalandregények régen olvasott képei, emlékei után mohón és vágyakozva nyúlt a szíve, csakhamar ürességet és csalódottságot érzett utánuk. Ezen pedig szerfölött csodálkozott. Talán ezzel a csodálkozással kezdődött Ignác igazi megtérése. Töprengeni kezdett és felfedezte, hogy létezik egy értelmezhető összefüggés az eltérő hatások P Szentek élete Krisztus élete