A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
A SZÍV 7 2004. december Mi fán terem vajon „az evangélium hiteles inkulturációja?” - teheti föl most a kérdést sok olvasó, aki azonosulni szeretne a pápa decemberi missziós imaszándékával. Amikor az Isten Fia emberré lett, egy bizonyos történelmi korba, egy bizonyos emberi kultúrába testesült bele, mégpedig a császárkori római birodalom által leigázott palesztin zsidóság korában és körében jött a világra. Amikor a galileai Názáretről elnevezett Jézus megkezdte nyilvános működését, így buzdította hallgatóit: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség jóhírében!” (Mk 1,15) A bibliaolvasó Lukács evangéliumából tudja behatárolni Jézus korát, és a Szentírás e könyvét magyarul is olvashatja, mert az evangélium görög szövegének többféle magyar fordítása régóta rendelkezésünkre áll. Maga az evangélium kifejezés, amelyet a Békés-Dalos fordítás szerint „,az üdvösség jóhíre”) idéztem az előbb, görögül terjedt is el az egész világon. Amikor egy-egy szakkifejezést lefordítunk, a fordítók általános tapasztalata szerint mindig történik bizonyos jelentésmódosulás. A „Térjetek meg!” kifejezés eredetijét másutt például így fordítják: „Tartsatok bűnbánatot!” Mindezt csak azért bocsátom előre, hogy lássuk, mire vállalkozott a Mindenható, amikor Isten létére szeretetből emberré lett, és nem csupán az emberi lét törékenységét és halandóságát öltötte magára, hanem azt is vállalta, hogy az egész emberiségnek szóló üdvösséget egy kis nép nyelvén hirdesse, óriási bizalmat előlegezve mindazoknak, akik majd - a Szentlélek vezetésével — Jézus tanítását jézusi lelkülettel, az eredeti üzenet szellemében akarják megőrizni és továbbadni. A világon nagyon sokféle kultúra van. Ezek a szóbeliség miatt is erősen hozzátapadnak egy vagy több nyelvhez, és nincs ez másként az Istenember égből hozott üzenetével sem. Az újszövetség minden könyve „eredetiben” görögül áll rendelkezésünkre, pedig Jézus aligha ezen a nyelven tanította a köréje gyülekezőket. Az életéből, tanításából, halálából és feltámadásából kibontakozó korai egyház nyelve azonban az első évszázadok során történetesen a görög lett. Jóval később, éppen eme imaszándék („inkulturációs”) szelleme következtében kapott létjogosultságot az egyházban a latin nyelv is, amely viszont rövidesen szinte egyeduralkodóvá vált, hozzájárulva egyházszakadásokhoz, később, például a reformáció évszázadaitól kezdve egészen a legutóbbi egyetemes zsinatig, többek között ez a kulturális mozzanat ejtett eltüntethetetlen szakadásokat Krisztus „varratlan köntösén”. Az emberiség kultúrája korántsem egységes hát, nincs közös nyelvünk, bár jól tesszük, ha iparkodunk megtanulni egymás nyelvén beszélni és gondolkodni. Idegen nyelvek tanulása mindig elősegíti, hogy jobban megismerjük és megértsük az azon a nyelven gondolkodók, álmodók kultúráját is. Hogy az emberiség tagjai, akikhez Jézus Krisztus evangéliuma szól, ne csak az Istenhez, hanem egymáshoz is közelebb kerüljenek, egyszerűen azért, mert megértették, hogy Isten üdvözítő akarata mindenkire érvényes. Minden kultúrának joga és lehetősége legyen arra, ami kétezer egynéhány esztendővel ezelőtt a zsidó-keresztény kultúrának jutott. Az odaszülető Istenember azon a nyelven, abba a kultúrába testesülve („inkarnálódva-inkulturálódva”) kezdte tanítani az embereket az „üdvösség jóhírére”, amelyen addig is beszéltek, és szokásaik iránt is mélységes türelmet tanúsított. Amikor mi megkereszteltek Jézus missziós parancsa értelmében arra törekszünk, hogy a Jézusban még nem hívők előtt tanúságot tegyünk az igazságról, nekünk is ilyen türelmesnek kell lennünk. A kereszténységet sose állítsuk be valami olyasminek, amely csak a mi kultúránkban, a mi szokásaink szerint, a mi nyelvünkön érvényes. Jézus Krisztus a Szentírás tanúsága szerint a nagyon szegények módjára, észrevétlenül, istállóban jött a világra, egy kis nép nyelvét használta anyanyelveként, mégis az egész világ Üdvözítője lett. Lehet, hogy ez a próbálkozás sem segített abban, hogy ki-ki jobban megértse a missziós küldetésben egyedül hatékonynak mutatkozó módszer (az inkulturáció) lényegét, de ha így volna is, gondoljunk arra, hogy egy ma született kisbaba szemébe nézni olyan egyetemes élmény (istenélmény) szokott lenni, ami bizonyára minden kultúrában közös. Bárdosy Éva ...ÉS EMBERRÉ LETT A pápa decemberi missziós imaszándéka, AZ EVANGÉLIUM HITELES INKULTURÁCIÓJÁNAK MINTÁJA MINDENÜTT JÉZUS KRISZTUS MEGTESTESÜLÉSE LEGYEN!