A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

A SZÍV 7 2004. december M­i fán terem vajon „az evangélium hiteles inkulturációja?” - teheti föl most a kér­dést sok olvasó, aki azonosulni szeretne a pápa decemberi missziós imaszándékával. Amikor az Isten Fia emberré lett, egy bizonyos történelmi korba, egy bizonyos emberi kultúrába testesült bele, mégpedig a császárkori római birodalom ál­tal leigázott palesztin zsidóság korában és köré­ben jött a világra. Amikor a galileai Názáretről elnevezett Jézus megkezdte nyilvános működé­sét, így buzdította hallgatóit: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség jóhírében!” (Mk 1,15) A bibliaolvasó Lukács evangéliumából tudja behatárolni Jézus korát, és a Szentírás e köny­vét magyarul is olvashatja, mert az evangélium görög szövegének többféle magyar fordítása rég­óta rendelkezésünkre áll. Maga az evangélium kifejezés, amelyet a Békés-Dalos fordítás szerint „,az üdvösség jóhíre”) idéztem az előbb, görögül terjedt is el az egész világon. Amikor egy-egy szakkifejezést lefordítunk, a fordítók általános tapasztalata szerint mindig történik bizonyos je­lentésmódosulás. A „Térjetek meg!” kifejezés eredetijét másutt például így fordítják: „Tartsa­tok bűnbánatot!” Mindezt csak azért bocsátom előre, hogy lássuk, mire vállalkozott a Minden­ható, amikor Isten létére szeretetből emberré lett, és nem csupán az emberi lét törékenységét és halandóságát öltötte magára, hanem azt is vállalta, hogy az egész emberiségnek szóló üd­vösséget egy kis nép nyelvén hirdesse, óriási bi­zalmat előlegezve mindazoknak, akik majd - a Szentlélek vezetésével — Jézus tanítását jézusi lelkülettel, az eredeti üzenet szellemében akar­ják megőrizni és továbbadni. A világon nagyon sokféle kultúra van. Ezek a szóbeliség miatt is erősen hozzátapadnak egy vagy több nyelvhez, és nincs ez másként az Istenember égből hozott üzenetével sem. Az újszövetség min­den könyve „eredetiben” görögül áll rendelkezé­sünkre, pedig Jézus aligha ezen a nyelven tanította a köréje gyülekezőket. Az életéből, taní­tásából, halálából és feltámadá­sából kibontakozó korai egyház nyelve azonban az első évszá­zadok során történetesen a gö­rög lett. Jóval később, éppen eme imaszándék („inkultu­­rációs”) szelleme következtében kapott létjogosult­ságot az egyházban a latin nyelv is, amely viszont rövidesen szinte egyeduralkodóvá vált, hozzájá­rulva egyházszakadásokhoz, később, például a re­formáció évszázadaitól kezdve egészen a legutóbbi egyetemes zsinatig, többek között ez a kulturális mozzanat ejtett eltüntethetetlen szakadásokat Krisztus „varratlan köntösén”. Az emberiség kultúrája korántsem egységes hát, nincs közös nyelvünk, bár jól tesszük, ha iparkodunk megtanulni egymás nyelvén beszél­ni és gondolkodni. Idegen nyelvek tanulása min­dig elősegíti, hogy jobban megismerjük és meg­értsük az azon a nyelven gondolkodók, álmodók kultúráját is. Hogy az emberiség tagjai, akikhez Jézus Krisztus evangéliuma szól, ne csak az Is­tenhez, hanem egymáshoz is közelebb kerülje­nek, egyszerűen azért, mert megértették, hogy Isten üdvözítő akarata mindenkire érvényes. Minden kultúrának joga és lehetősége legyen ar­ra, ami kétezer egynéhány esztendővel ezelőtt a zsidó-keresztény kultúrának jutott. Az odaszü­lető Istenember azon a nyelven, abba a kultúrá­ba testesülve („inkarnálódva-inkulturálódva”) kezdte tanítani az embereket az „üdvösség jóhírére”, amelyen addig is beszéltek, és szoká­saik iránt is mélységes türelmet tanúsított. Ami­kor mi megkereszteltek Jézus missziós parancsa értelmében arra törekszünk, hogy a Jézusban még nem hívők előtt tanúságot tegyünk az igaz­ságról, nekünk is ilyen türelmesnek kell len­nünk. A kereszténységet sose állítsuk be valami olyasminek, amely csak a mi kultúránkban, a mi szokásaink szerint, a mi nyelvünkön érvényes. Jézus Krisztus a Szentírás tanúsága szerint a nagyon szegények módjára, észrevétlenül, istál­lóban jött a világra, egy kis nép nyelvét használta anyanyelve­ként, mégis az egész világ Üd­vözítője lett. Lehet, hogy ez a próbálkozás sem segített abban, hogy ki-ki jobban megértse a missziós küldetésben egyedül haté­konynak mutatkozó módszer (az inkulturáció) lényegét, de ha így volna is, gondoljunk arra, hogy egy ma született kisbaba szemébe nézni olyan egyetemes élmény (istenél­mény) szokott lenni, ami bizonyára minden kul­túrában közös. Bárdosy Éva ...ÉS EMBERRÉ LETT A pápa decemberi missziós imaszándéka, AZ EVANGÉLIUM HITELES INKULTURÁCIÓJÁNAK MINTÁJA MINDENÜTT JÉZUS KRISZTUS MEGTESTESÜLÉSE LEGYEN!

Next