A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

2004. december A SZÍV - SZENTJÁNOSBOGÁR Ducbi Törnek grafikája /ZENTJÁNOSBOGÁR 11 A ÉSZREVÉTLEN MESSIÁS napokban újraolvastam egy régi történetet egy szegény család fiáról, aki egy kis vidéki helységben szüle­tett, egy hasonlóan jelenték­telen településen nevelke­dett, majd kétkezi munkás­ként dolgozott ugyanott kö­rülbelül harmincéves koráig. Azután felhagyott a mester­ségével, vándorútra indult, mindenütt sokat beszélge­tett az emberekkel, akik hol kevesebben, hol többen volt Találkozás Karácsony... Boldog vagyok, boldog a családom! Összegyűlt az egész család, Megüljük az év szent karácsonyát. Ajándékozunk, örülünk, De Valakiről megfeledkezünk... Valami nincs rendben, Elhomályosult az emberekben, Elmosódott bennem, Elmosódott mindenkiben. Nézem a karácsonyfát, nézem mélyen - Valaki néz engem a sötétben. Pillantása ismerős, mindig így néz engem, Rám mosolyog és én könnyes szemmel nézem: „Mióta élek, ismersz elegem, Nevemen szólítasz, fogod a kezem, Jézusom szeretlek, Bocsáss meg nekem!’’ Gulyás Klaudia 8. osztályos tanuló verse tak. Nem volt különösebben iskolázott, könyvet sem írt soha életében. Nem volt pap, közéleti tisztséget sem bíz­tak rá. Nem volt otthona, családja. Nem számított vi­láglátottnak sem, hisz váro­sától harminc kilométernél messzebbre nem távolodott el sosem. Semmi olyat nem ért el, amit ma sikernek ne­veznénk. Nem volt ember, aki igazolhatta volna szava­it, mindig csak önmagát kí­nálhatta fel a többieknek. Harmincvalahány éves volt, amikor a közvéle­mény ellene fordult. Barátai elhagyták. Valaki el­árulta, és így ellenségei kezére jutott, végül egy sajnálatos és törvénytelen per során halálra ítél­ték. Két gonosztevő társaságában kínhalált halt egy keresztre szögezve, mialatt a hóhérai kockát vetettek egyetlen földi tulajdonára, a ruhájára. Mikor meghalt, még sírja sem volt, valaki irga­lomból kerített számára temetkezési helyet. Há­rom nap múlva ez a sír üres volt. Húsz évszázad telt el azóta, és ez az ember a történelem középpontjának számít, az időt is születésétől fogva „számítjuk”. Semmi sem tudta korábban ennyire megváltoz­tatni az emberek életét a földön­­ sem a nagy há­borúk, sem a hajóhadak, sem a parlamentek, sem az uralkodók, a bölcsek vagy a tudósok — semmi ennyire, mint ez az egyetlen, magányos élet. Ki érti ezt? Egy hónap múlva ennek az embernek - Jézus­nak a születését ünnepeljük. Azt a napot, ame­lyen elkezdődött ez a titokzatos, megváltó élet. Erre is gondoljunk, amikor a karácsonyi ünne­pek előtt vásárolunk és ajándékokat készítünk. Nehogy a kis Jézus elvesszen a sok színes, csillo­gó tárgy között. JÉZUS SZÜLETÉSE Tóth Barbara (8 éves) külsővati tanuló rajza

Next