A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
2004. december A SZÍV - SZENTJÁNOSBOGÁR Ducbi Törnek grafikája /ZENTJÁNOSBOGÁR 11 A ÉSZREVÉTLEN MESSIÁS napokban újraolvastam egy régi történetet egy szegény család fiáról, aki egy kis vidéki helységben született, egy hasonlóan jelentéktelen településen nevelkedett, majd kétkezi munkásként dolgozott ugyanott körülbelül harmincéves koráig. Azután felhagyott a mesterségével, vándorútra indult, mindenütt sokat beszélgetett az emberekkel, akik hol kevesebben, hol többen volt Találkozás Karácsony... Boldog vagyok, boldog a családom! Összegyűlt az egész család, Megüljük az év szent karácsonyát. Ajándékozunk, örülünk, De Valakiről megfeledkezünk... Valami nincs rendben, Elhomályosult az emberekben, Elmosódott bennem, Elmosódott mindenkiben. Nézem a karácsonyfát, nézem mélyen - Valaki néz engem a sötétben. Pillantása ismerős, mindig így néz engem, Rám mosolyog és én könnyes szemmel nézem: „Mióta élek, ismersz elegem, Nevemen szólítasz, fogod a kezem, Jézusom szeretlek, Bocsáss meg nekem!’’ Gulyás Klaudia 8. osztályos tanuló verse tak. Nem volt különösebben iskolázott, könyvet sem írt soha életében. Nem volt pap, közéleti tisztséget sem bíztak rá. Nem volt otthona, családja. Nem számított világlátottnak sem, hisz városától harminc kilométernél messzebbre nem távolodott el sosem. Semmi olyat nem ért el, amit ma sikernek neveznénk. Nem volt ember, aki igazolhatta volna szavait, mindig csak önmagát kínálhatta fel a többieknek. Harmincvalahány éves volt, amikor a közvélemény ellene fordult. Barátai elhagyták. Valaki elárulta, és így ellenségei kezére jutott, végül egy sajnálatos és törvénytelen per során halálra ítélték. Két gonosztevő társaságában kínhalált halt egy keresztre szögezve, mialatt a hóhérai kockát vetettek egyetlen földi tulajdonára, a ruhájára. Mikor meghalt, még sírja sem volt, valaki irgalomból kerített számára temetkezési helyet. Három nap múlva ez a sír üres volt. Húsz évszázad telt el azóta, és ez az ember a történelem középpontjának számít, az időt is születésétől fogva „számítjuk”. Semmi sem tudta korábban ennyire megváltoztatni az emberek életét a földön sem a nagy háborúk, sem a hajóhadak, sem a parlamentek, sem az uralkodók, a bölcsek vagy a tudósok — semmi ennyire, mint ez az egyetlen, magányos élet. Ki érti ezt? Egy hónap múlva ennek az embernek - Jézusnak a születését ünnepeljük. Azt a napot, amelyen elkezdődött ez a titokzatos, megváltó élet. Erre is gondoljunk, amikor a karácsonyi ünnepek előtt vásárolunk és ajándékokat készítünk. Nehogy a kis Jézus elvesszen a sok színes, csillogó tárgy között. JÉZUS SZÜLETÉSE Tóth Barbara (8 éves) külsővati tanuló rajza