A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

12 2004. december A SZÍV - SZENTJÁNOSBOGÁR CSODA-BOGARAK - RADÓ PANNI Bemutatom Pannii - Radó Annamáriát - aki a Móricz Zsigmond Gim­náziumban érettségizett, - azután a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem gyógytornász szakán végzett, de itt nem állt meg, hanem tovább­tanult, először Rogers-i személyközpontú pszichoterápiát, majd a Testne­velési Egyetem mentálhigénés szakán végzett. Utána pszichodráma as­­­szisztens lett, és a bibliodráma csoportok kísérőinek szóló képzés felső szintjét végzi most. Hobbija mindenfajta kézművesség, mert érdekli, hogy a különböző anyagokból mit is lehet kihozni, mostanában elsősorban a gyöngyfűzés és az üvegfestés foglalkoztatja. Mi volt életedben az első közösségi élmény ? Tizenöt évesen, valamikor a középiskola elején, egy Kabóca nevű lányközösségbe kerültem, és volt egy testvér fiúközösségünk, a Tökmagok, akik a Regnumhoz tartoztak- így aztán velük együtt mi is odakerültünk, amikor ez a két közösség összeol­vadt. Ez eltartott egy darabig, még a főiskola alatt is közéjük tartoztam. És így kerültél a Hajszolóba? Tesóm volt haj­szőlős, általa ismertem meg Rá­fitt, aki meghívott, elkezdtem járni én is, végül ott maradtam és az egri csapatban végeztem 1996-ban. Előtte elég sokszor egyedül éreztem magam, ezért is volt fontos a „másokkal együtt lenni” öröme. „Jó gyerek” voltam, ami többek kö­zött azt jelentette, hogy nem mondtam ellent, vagyis általában nem hangoztattam különvéle­ményt. Ott viszont ki mertem mondani azt is, mert volt, aki meghallgatta. Meg is tanultam sok mindent, mert amikor később a Bogárba kerülve ott álltam tizenvalahány gyerekkel a táborban, többször eszembe jutott, mi lett volna, ha nem tu­dok már annyit játszani. Ki által kerültél a Bogárba? És mi volt az első be­nyomásod? Szilva Rita 1­2 által, ő hívott, még most is emlék­szem a beszélgetésre Zsolttal. 4, éppen hiányzott egy ember a csömöri táborból, úgyhogy odakerül­tem. 1997 körül lehetett. Az volt benne izgalmas, hogy kipróbálhattam, mit is tudok én kezdeni 12 gyerekkel egész napon át, ők meg velem, úgy­hogy kölcsönös volt a képzés. Az alapélmény a bizalom volt. Éva és Nyeste Pali­ nagy bizalommal voltak irántam, ez igen sokat számított. Ezt másoktól is éreztem, és az egész valahogy oda-vissza műkö­­­dött, nem ismertek, és mégis bíztak abban, hogy meg tudom csinálni. Milyen emlékeid maradtak az első táborokból? Mert elég hamar ifjúsági korosztályt is vezettél, meg aztán tábort is... Sok mindenre emlékszem, főként az emberekre. Pél­dául: milyen türelmesek voltak hozzám a fóbogarak Pásztón, ahol táborvezető voltam, békésen tűrték, amikor kiakadtam. Emlékszem, Rosner Zsoltra, egy kispapra, aki a fóbogarak közül fair play-díjat ka­pott, mert nagyon ügyesen vezette egyedül a csoport­ját, amikor a párja, egy lány, egy napra felvételizni ment. Emlékszem Slezák Zitára, akivel több tábor­ban voltunk együtt, Báncsi Szilárdra, Merza Gellért­­re, Tornya Erikára. Emlékszem természetesen Do­­nátra­, akinek egyszer csak­­ talán szerda volt, aka­dályverseny után, és iszonyúan fáradt voltam már — azt mondtam: „most te jössz”, és átadtam neki a fel­adatokat. És természetesen emlékszem Varsányra, ahol hátteres voltam, azt hiszem, ebben voltam a leg­jobb. Soha sem felejtem el a kézérintéses búcsúzást a fűbogár-csapattól. Kiélhettem minden anyai ösztö­nömet, mindenki állandóan járt a konyhába enni. Egyszercsak ott termett Feri6, és attól fogva végig se­gített. Egy alkalommal teljesen egyedül kirántott 80 darab párizsit vacsorára, három serpenyővel, nem is gondoltam volna róla, hogy képes erre. Elő­tte Biator­­bágyon Tomszával­ együtt a csoportomba tartoztak, Forrai Tamással vezettem őket. Egész nap hülyés­kedtek, néha nem is tudtuk őket leállítani, de este, a fóbogár megbeszélésen már nagyon hiányzott a hu­moruk. Tamással sok időt töltöttünk együtt a tábor ideje alatt, mindig rendesen felkészültünk a napok­ra, ő nagyon tanult volt, nekem pedig jobbára a köz­vetítő szerep jutott a csapat és őközte. Panni, többször vezettél tábort. Szerinted mi kell ahhoz, hogy az emberből jó táborvezető legyen? Ma már úgy gondolom, nem feltétlenül a szerve­zés a legfontosabb, inkább az, hogy a fóbogarak jól érezzék magukat. Ez fontosabb, mint az, hogy min­den időre meglegyen. Én maximalista vagyok, úgy­hogy nekem azért meg kellett dolgoznom, hogy ne 1. Dr. Löke János, a Hajszoló egyik vezetője. 2. Veresné Szilvácsku Rita 3. Szilvácsku Zsolt, Rita bátyja. 4. Bárdosy Éva, a csömöri tábor vezetője, Nyeste Pál pia­rista, a tábori pap. 5. Donát testvér, ferences szerzetes, aki Pásztón volt tábo­ri pap. 6. Sütő Ferenc 7. Dr. Nemes Tamás

Next