A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
12 2004. december A SZÍV - SZENTJÁNOSBOGÁR CSODA-BOGARAK - RADÓ PANNI Bemutatom Pannii - Radó Annamáriát - aki a Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett, - azután a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem gyógytornász szakán végzett, de itt nem állt meg, hanem továbbtanult, először Rogers-i személyközpontú pszichoterápiát, majd a Testnevelési Egyetem mentálhigénés szakán végzett. Utána pszichodráma asszisztens lett, és a bibliodráma csoportok kísérőinek szóló képzés felső szintjét végzi most. Hobbija mindenfajta kézművesség, mert érdekli, hogy a különböző anyagokból mit is lehet kihozni, mostanában elsősorban a gyöngyfűzés és az üvegfestés foglalkoztatja. Mi volt életedben az első közösségi élmény ? Tizenöt évesen, valamikor a középiskola elején, egy Kabóca nevű lányközösségbe kerültem, és volt egy testvér fiúközösségünk, a Tökmagok, akik a Regnumhoz tartoztak- így aztán velük együtt mi is odakerültünk, amikor ez a két közösség összeolvadt. Ez eltartott egy darabig, még a főiskola alatt is közéjük tartoztam. És így kerültél a Hajszolóba? Tesóm volt hajszőlős, általa ismertem meg Ráfitt, aki meghívott, elkezdtem járni én is, végül ott maradtam és az egri csapatban végeztem 1996-ban. Előtte elég sokszor egyedül éreztem magam, ezért is volt fontos a „másokkal együtt lenni” öröme. „Jó gyerek” voltam, ami többek között azt jelentette, hogy nem mondtam ellent, vagyis általában nem hangoztattam különvéleményt. Ott viszont ki mertem mondani azt is, mert volt, aki meghallgatta. Meg is tanultam sok mindent, mert amikor később a Bogárba kerülve ott álltam tizenvalahány gyerekkel a táborban, többször eszembe jutott, mi lett volna, ha nem tudok már annyit játszani. Ki által kerültél a Bogárba? És mi volt az első benyomásod? Szilva Rita 12 által, ő hívott, még most is emlékszem a beszélgetésre Zsolttal. 4, éppen hiányzott egy ember a csömöri táborból, úgyhogy odakerültem. 1997 körül lehetett. Az volt benne izgalmas, hogy kipróbálhattam, mit is tudok én kezdeni 12 gyerekkel egész napon át, ők meg velem, úgyhogy kölcsönös volt a képzés. Az alapélmény a bizalom volt. Éva és Nyeste Pali nagy bizalommal voltak irántam, ez igen sokat számított. Ezt másoktól is éreztem, és az egész valahogy oda-vissza működött, nem ismertek, és mégis bíztak abban, hogy meg tudom csinálni. Milyen emlékeid maradtak az első táborokból? Mert elég hamar ifjúsági korosztályt is vezettél, meg aztán tábort is... Sok mindenre emlékszem, főként az emberekre. Például: milyen türelmesek voltak hozzám a fóbogarak Pásztón, ahol táborvezető voltam, békésen tűrték, amikor kiakadtam. Emlékszem, Rosner Zsoltra, egy kispapra, aki a fóbogarak közül fair play-díjat kapott, mert nagyon ügyesen vezette egyedül a csoportját, amikor a párja, egy lány, egy napra felvételizni ment. Emlékszem Slezák Zitára, akivel több táborban voltunk együtt, Báncsi Szilárdra, Merza Gellértre, Tornya Erikára. Emlékszem természetesen Donátra, akinek egyszer csak talán szerda volt, akadályverseny után, és iszonyúan fáradt voltam már — azt mondtam: „most te jössz”, és átadtam neki a feladatokat. És természetesen emlékszem Varsányra, ahol hátteres voltam, azt hiszem, ebben voltam a legjobb. Soha sem felejtem el a kézérintéses búcsúzást a fűbogár-csapattól. Kiélhettem minden anyai ösztönömet, mindenki állandóan járt a konyhába enni. Egyszercsak ott termett Feri6, és attól fogva végig segített. Egy alkalommal teljesen egyedül kirántott 80 darab párizsit vacsorára, három serpenyővel, nem is gondoltam volna róla, hogy képes erre. Előtte Biatorbágyon Tomszával együtt a csoportomba tartoztak, Forrai Tamással vezettem őket. Egész nap hülyéskedtek, néha nem is tudtuk őket leállítani, de este, a fóbogár megbeszélésen már nagyon hiányzott a humoruk. Tamással sok időt töltöttünk együtt a tábor ideje alatt, mindig rendesen felkészültünk a napokra, ő nagyon tanult volt, nekem pedig jobbára a közvetítő szerep jutott a csapat és őközte. Panni, többször vezettél tábort. Szerinted mi kell ahhoz, hogy az emberből jó táborvezető legyen? Ma már úgy gondolom, nem feltétlenül a szervezés a legfontosabb, inkább az, hogy a fóbogarak jól érezzék magukat. Ez fontosabb, mint az, hogy minden időre meglegyen. Én maximalista vagyok, úgyhogy nekem azért meg kellett dolgoznom, hogy ne 1. Dr. Löke János, a Hajszoló egyik vezetője. 2. Veresné Szilvácsku Rita 3. Szilvácsku Zsolt, Rita bátyja. 4. Bárdosy Éva, a csömöri tábor vezetője, Nyeste Pál piarista, a tábori pap. 5. Donát testvér, ferences szerzetes, aki Pásztón volt tábori pap. 6. Sütő Ferenc 7. Dr. Nemes Tamás