A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
14 A SZÍV - SZENTJÁNOSBOGÁR 2004. december Első klubfoglalkozás Kétezer évvel ezelőtt Jézus megkérdezte az embereket, kinek is tartják őt. Volt, aki Keresztelő Jánosnak tartotta, volt, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. De Szent Péter azt mondta, hogy ő a Megváltónak tartja Jézust (ezt Máté evangéliumának 16. fejezetében olvashatjuk). Ezt a kérdést Jézus voltaképpen mindnyájunkhoz intézte. Kinek is tartjuk őt, számunkra kicsoda Jézus? A Szentírásban, a hittankönyvekben találunk kész válaszokat erre a kérdésre. Jézus a Megváltó, az Isten Fia, a Szentháromság második Személye. De nekem, személyesen nekem kicsoda Jézus? Ha egy anya megkérdezi a gyermekét, hogy kinek tarja őt, akkor a gyerek nem azt fogja mondani, hogy „anyu, te Isten teremtménye vagy, ez és ez a neved, a foglalkozásod zenetanárnő vagy Második klubfoglalkozás postás”, hanem például azt, hogy „te vagy az én legdrágább anyukám, akit nagyon szeretek”. Egyszer beszéltem egy munkással, aki erre a kérdésre ezt a választ adta: „Néha az Atyám, néha a Barátom, de mindig Vigasztalóm és Irgalmazóm”. Egy szent ugyanerről így vallott: „Jézus az, akinek néha a karjaiba futok, néha pedig a lábához borulok”. Jézus néha olyan közel van hozzánk, mintha egy asztalnál ülne velünk, s közben mi mesélhetnénk neki bármiről - máskor meg napokon át nem „botlunk bele”, gondolataink mással vannak elfoglalva. Ezért mindig tegyük fel magunknak a kérdést: „Kicsoda nekem Jézus? Csak puszta név, egy szó, egy emlék? Vagy olyan, akitől kérdezek, akinek mindent elmondok, aki nélkül nem tudok élni?” Jan Twardowski nyomán GYÓNÁS ELŐTT III. Ä A BOLDOG EMBER (görög mese) mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta. — Ennek a kórnak egyetlen orvossága létezik — közölte a királlyal a legöregebb bölcs —: ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál... A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé. Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat. — Nem gyönyörű ez az este? — mondta köszönése helyett a földön ülő férfi. - Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a napot is. Hála legyen érte Istennek. A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták neki, mi járatban vannak, és megkérték, hogy adja már oda nekik az ingét, különben meghal az öreg király. — Szívesen megtenném — mondta a boldog ember —, de nekem még soha nem volt ingem. Ez a rövidke történet az élet alapvető kérdésével szembesít bennünket - hol van a boldogság forrása. Honnan meríthetünk életörömöt? Nagyon sokan azt hiszik manapság, hogy ez a forrás tárgyak birtoklásában található. Mi a véleményetek erről? Benneteket mi tesz boldoggá? Illusztráció: Vorpáczy Zoltán