A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
2004. december A SZÍV - SZENTJÁNOS BOGÁR 17 Kedves Böngésző Bogarak! Amint azt az előző számból már tudjátok, Rita nekem adta át a stafétabotot. Köszönöm szépen, Rita! Nem egyedül állítom össze a feladatokat, hanem olyan valakivel, akit nagyon szeretek! Vonyisznak hívják, és remélem, sokan megismeritek majd őt is a bogártáborok egyikében. Szóval! Mindketten örülünk Nektek és jó munkát kívánunk! I. kategória Eszter és Vénysz Ismét itt az az idő, amikor azt várjuk, leessen az első hó, hogy jól megfürdethessük egymást a friss, ropogós hóban a suliból hazafelé. December 5-én vagy 6-án pedig nagy izgalommal várjuk Szent Miklóst: gondos figyelmet fordítunk a csizmák tisztogatására, és este kikészítjük őket az ablakba, hogy csillogásukat már messziről észrevehesse Szent Miklós, akinek ilyenkor nagy bajusza alatt is szétfut a szája jobbra meg balra. Persze, nem csak ezt várjuk, hanem azt is, hogy a nagymami vagy édesanyánk finom mákos, diós bejglit varázsoljon a karácsonyi asztalra. A szívünk ilyenkor teli ünnepi várakozással. A legnagyobb csoda, amire várunk, lelepleződik az első feladatban. 1. Karácsonykor Jézus születésnapját ünnepeljük. Te mit adsz neki ajándékba? 2. Rajzold le karácsonykor azt a pillanatot, amikor boldognak érzed magad! II-III. kategória Keresd meg a kijelentések ószövetségi és újszövetségi helyét (fejezetszám, vers)! Egy idézetet nem csak egy helyen találhatsz meg, jó, ha a többit is megkeresed. II. kategóriások legalább 4 pontot, a III. kategóriások pedig legalább 8 pontot gyűjtsenek. Ne a szószerinti szöveget, hanem a tartalmát, a szellemét keresd, mert a Szentírás fordításai egyben-másban különbözhetnek, s mi is hol ószövetségi, hol újszövetségi változatát írtuk ide a kijelentéseknek. Legföljebb 14 pontot lehet kapni ezért a feladatért. A keresésben igénybe veheted a szüleidet, testvéreidet, a hitoktatót, vagy akár a plébános atyát is. 1. „Íme a szűz méhében fogan és fiút szül." 2. „De te, Betlehem, Efrata kicsiny vagy [...], mégis belőled származik majd nekem Izrael jövendő uralkodója. ” 3. „Az Úr a mi igazságunk.” 4. „ Velünk az Isten. ” 5. „Íme a felhőkön jön. ” 6. „Én vagyok az első és az utolsó. ” 7. „Ujjongj és örvendj, Sión leánya, mert íme, én majd eljövök és benned lakom!- mondja az Úr." 8. „Bizony, hamarosan eljövök! Amen. Jöjj el, Uram, Jézus!” 9. „Istennek semmi sem lehetetlen.” /T / £ j jas—«v V/Atv \ V \ V» \ V» \ IX. \ Amária néni háza fenyőgerendákból épült. A ház mögött, a távolban patak csobogott, fölötte hidacska ívelt át. Körös-körül pedig csak a nagy, fenyőgyantától illatos erdő. A háznak egyáltalán nem volt kerítése, amin csodálkoztam, de Magda megmagyarázta: Amália néni szerint a kerítésnek az a célja, hogy a tyúkok ne szaladjanak ki az útra. S mivel ő nem tart tyúkokat, nincs szüksége kerítésre. - És nem fél a tolvajoktól? Én meg is halnék a félelemtől. - Nálunk nincsenek tolvajok - nyugtatott meg Magda. - Ez nagyon rendes falu. Még jobban elcsodálkoztam, amikor kiderült, hogy a házon csengő sincsen, meg kulcsra nyíló zár sem, csak puszta kilincs. Magda bekopogott az ablakon, ahol fehér muskátli virított, azután beléptünk a borostyánnal és vadszőlővel benőtt házba. Az előtérben füzérekbe, koszorúkba szépen összekötött gyógyfüvek és színes virágok száradtak, illatunk betöltötte a házat. - Te vagy az, Magdika? - szólt a szobából egy kedves hang. — Igen, én vagyok. De nem egyedül, hoztam ám valakit. — Igazán? Amikor benyitottunk, MKÉNJ MÉG! Amália nénit ágyban találtuk. A hátát több párna támasztotta, és fehér haja úgy ragyogott a feje körül, mint a szentek dicsfénye. - Én Ágota vagyok - mutatkoztam be. Nagy szeretettel nézett rám. Az jutott az eszembe, hogy ha így nézett valamikor a tanítványaira is, bizonyára őrülten szerették. A tetejébe még mosolygott is, mintha egyáltalán nem volna beteg! Kicsit hallgatott, aztán elkezdett dúdolgatni: Ágota a nevem, a macskákat szeretem... — Honnan tudja, hogy szeretem a macskákat? — kérdeztem csodálkozva. Erre Amália néni kihúzott a paplan alól egy fahéjszínű nagy cicát. - Hát lehet őket nem szeretni? - nevetett és magához ölelte az ébredező állatot. A lenyugvó nap fénye bearanyozta a sötét szobát, amely teli volt régi bútorokkal, képekkel, emlékekkel, fotókkal. Némelyik már kifakult és hallgatagon nézett ki a régimódi keretből. Egyszer csak a sok fénykép között fölfedeztem egy ismerőst, amit a nagymamám albumában lát- A TIGRISKÖVES GYŰRŰ (11)