A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
22 A SZÍV 2004. december A M ÚGY SZERETTE ISTEN A VILÁGOT... DECEMBER 5. ADVENT 2. VASÁRNAPJA (íz 11,1-10; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12) ÖRÖK ADVENT Szentlélek hét ajándéka (megannyi kívánomásos, mesés tulajdonság) és bámulatos látó(a bárány együtt legel a farkassal). Napjaink ígéretes választási kampányai, harsogó reklámjai jutnak eszünkbe. Csak az a bökkenő, hogy a biblia jelképek ígéretei két évezred óta semmit se változnak, nem is szólva arról, hogy sehol semmi látszatja a beteljesedésnek. Hiábavaló kísérletezések egy lehetetlen kivitelezésen? Mint a „bölcsek köve”, vagy az aranycsinálás alkímiája a középkorban? Afféle „Arany-utópia”? A Szent Pál-i „remény elleni remény” (Róm 4,18), Keresztelő Szent János félelmetes kirohanása (viperák fajzata, tűz-ítélet, szekerce a korhadt fák gyökerén) az istentelen, hitetlen nemzedék ellen, szinte valódibbnak tűnik. A hit örök dilemmája, a bibliai képek, ígéretek liturgiában rögzített szivárványképe: „öntöltő”, kimeríthetetlen reményforrás, mert a forrása Istenben van. Akárcsak a szeretete, Krisztus élete, Isten Igéje táplálja mind a kettőt. Ez az evangélium dióhéjban az örök Advent. DECEMBER 12. - ADVENT 3. VASÁRNAPJA (íz 35,1-6,10; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11) FORRÁS FAKAD a globális méreteket mutat a föld elsivatagosodása: egyre zsugorodik a termőföld, a zöld övezet, kiveszőben vannak az őserdők, egyre kevesebb az ivóvíz stb. A lélek, a hit, az erkölcs világában még nagyobb méretű ez a pusztulás (közömbösség, szekularizáció, erkölcstelenség, tagadás stb.). A próféták fordított folyamatról beszélnek: a pusztaság is virágba borul, források fakadnak a sivatagban. A messiási kor jelképe. Ám ennek föltételei vannak. Mindenekelőtt a remény és a türelem (szentlecke). No, meg az igazi Messiás három ismertetőjele (evangélium). Az első: csak semmi póz; a friss, élő valóság, a megélt hit. A második: megállja-e az Isten igéjével, a zsinat szellemével való szembesítés próbáját? S a harmadik is nagyon fontos: nincs bizonyos botrány nélkül. A tagadó, hitetlen, cinikus szellem kész mindjárt botránkozni, még Istenen, az üdvösségen is. Csak a hamis prófétákon nem botránkozik a büszke, hitetlen, gőgös szellem, a materialista-liberális értelmiség (ideológia, politika, tudomány). A Messiáson is sokan botránkoztak. Ez nem az ő hibája. A botránkozó is felelősségre vonható. DECEMBER 19. ADVENT 4. VASÁRNAPJA (íz 7,10-14; Róm 1,17; Mt 1,18-24) MÁRIA HITE 7z Emmánuel (Szűz) jele, Dávid sarja, a xiL„második” angyali üdvözlet. Legalább öt angyali üdvözletről szólnak az evangéliumok (Máriához, Józsefhez, a pásztorokhoz, az asszonyokhoz a feltámadáskor és a tanítványokhoz a mennybemenetel alkalmával). Ma a második szerepel az evangéliumban. Az alkalom, a „tárgy” ugyanaz, mint az elsőben: Jézus születése, a megváltás kezdete. Mintha a Józsefnek szóló angyali híradást Ábrahám és Izsák klasszikus történetére (Tér 22) mintázta volna az evangélista: szerető atya, egy VASÁRNAPI GONDOLATOK szülött fiú, feláldozás (vö. Jn 3,16). Csupa titok, kereszt, sőt botrány az ész számára. József hite legalább akkora, mint Ábrahámé volt. A kínja se lehetett kisebb. S mindketten visszakapták szeretteiket. Máriának valóságosan fel kell áldoznia majd egyszülöttjét a kereszten. Talán éppen ez a feltétel nélküli hit (mert végtelen bizalom Istennel szemben) a „missing link” (hiányzó kapocs) az ész és a szív, a tudomány és az egészséges vallás között. Akkora titok, hogy sokan nem mernek, nem akarnak benne hinni. Ezért maradnak kívül a Karácsony titkából. Pedig, ha belépnének... Fotó: Tátray Miklós