A Szív, 2011 (97. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám

Amikor először jártam Nyugaton, a franciaországi Taizébe utaztam. Emlékszem, milyen lelkesen meséltem utána, hogy Ausztriában még a hegyoldalakat is gondo­san kaszálják. Svájcban szenzáció volt számomra, hogy porszívózzák az utcákat. Akkor találkoztam először azzal a kis négykerekű masinával, amin egy ember ül, miközben a lassan berregő járgány végigsöpri, valósággal felnyalja a járdát. Ki­próbáltam élesben a német nyelvtudásomat is. Megértettek! Amit pedig Taizében megéltem, az a mennyország előíze volt. Vagy ötezer fiatal sok-sok nemzetből nagyon egyszerű körülmények között. Harangoztak, harangoztak, jöttek a taizéi testvérek, majd felzendültek a mélységes énekek. Annyiféle ember énekelt, imád­kozott együtt. Ekkor a sokféleség felemelő egységét ott éltem meg először. Nem is bírtam az érzéseimmel. Taizéből a csoportomnak hamarabb kellett hazaindulnia. Otthon kitört a háború. Kérdéses volt, hazajutunk-e egyáltalán Szabadkára. Amikor indultunk volna, a „magyarországiak” odajöttek a „jugó” buszhoz. Emlékszem, gyertyát tartottak a kezükben, és énekeltünk valamit. Talán a Boldogasszony anyánkat. Egy piarista tanár Szegedről hozzám lépett és ezt mondta: ha úgy alakul, hogy esetleg menni kell otthonról, a határ másik oldalán várunk rád. Sohasem éreztem azóta, hogy Magyarország ne lenne a hazám. Európa számomra azóta is rendezettséget jelent, izgalmas sokszínűséget, szoli­daritást, közös jövőt. Problémák is vannak az Unióban, és az is igaz, hogy egy sor dologban éppen mások tanulhatnának tőlünk. Jó lenne ezeket tudatosítani, hogy vannak olyan minőségeink, „hungarikumok”, amelyek nemcsak számunkra érté­kek, hanem másokat is gazdagíthatunk általuk. És ez nagyon jó érzés. Az európa­iság ugyanis nem valami kész állapot, amelyet esetleg egyszer majd „elérünk”, és akkor jóízűen mi is beletunyulhatunk. Európainak lenni kihívás is, minőségek és értékek megmérettetése, táguló horizontok, ahol saját értékeink szárnyra kaphat­nak. A tágas gondolkodás, a nyitottság, az együttérzés, minden kulturális hagyo­mányunk érték. És ez is Európa: nem csupán pénz, hanem emberi, szellemi és lelki, kulturális minőség. Horváth Árpád SJ JELEN SZÁMUNK AZ OCIPE (JEZSUITA EURÓPA-IRODA) KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL KÉSZÜLT.

Next