Világ, 1989. szeptember-december (1. évfolyam, 16-32. szám)
1989-11-16 / 26. szám
42 ___________________________________________________________Maimra__________________________________________________________ Portréfestő versmondó „...ebben az istenverte Közép-Európában...” Van egy nemzedék, amely a Rajk-per idején született, a kis októberi forradalom őszén tanult írni-olvasni, s akkor érettségizett, amikor diáklázadások és reformálmok tüze pislákolt földrészünkön. Ehhez a nemzedékhez tartozik Galkó Balázs színművész is, aki tavalyi akciója - József Attila összes versének végigmondása - után idén Önarckép történelmi háttérrel címmel állított össze egyszemélyes műsort Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára Kanizsai, kanizsai állomásra Elöl ül a masiniszta önérzetes,becsületes kommunista... " „Ha az ember sorra kihúzogatja 1949, 1956 és 1968 fiókját az emlékezete dobozából, szinte automatikusan összeáll egy ilyen furcsa önarckép" - mondja Galkó Balázs, aki eddig mindössze négyszer adta elő a Sztálinba-rock alcímű műsort, ebből kétszer politikai szervezet (a Fidesz, illetve legutóbb október 23-án a tapolcai MDF) felkérésére. Nem akar haknizni vele, s nem véletlen a kötőjeles írásmód sem: a csasztuskákból, tankönyv- és levélrészletekből, versekből és prózatöredékekből kibontakozó portré egyszerre személyes és általános. Az Énről és az önről is szól mindenkiről, aki kettő-négy-hat évtizedet végigélt ebben az országban anélkül, hogy huzamosabb időre megfeledkezhetett volna arról, hogy folyamatosan történelmet csinálnak a feje fölött. „.. .mert mindig van ebben az istenverte Közép-Európában valami kivárni való. Egyszer állásnélküliség, egyszer háború, egyszer megszállás, máskor bélista, stb., sose jut odáig senki, hogy nyugodtan nekivághatna valaminek... " Ha úgy vesszük, Galkó Balázs negyven éves magyar színész nem sokra vitte. Nincsenek rajongói, nem állítják meg autogramkérők, nincsenek mögötte emlékezetes film- és tévészerepek, ezért aztán még az arcvonásai sem túl ismertek, s bár szép helyen él kamaszodó fiaival és iparművész feleségével, de nem a sajátjában. Azzal a filozófiával, amit vall - „nem lehet csak azért esztétikumot létrehozni, hogy pénzt kapjon érte az ember" - aligha fog önálló lakáshoz jutni. „Párzik a megválthatatlan cselédelem, nyoma sincs itt más hatalomnak. Csak átvakolt üresség, honnan kiloptak fényes gondot, hogy az árnya már dühítő legyen..." Ha úgy vesszük, Galkó Balázs negyvenéves magyar színész akár elégedett is lehet. Két évet elvégzett, mire ki tudták rúgni a főiskoláról. Számos színházban dolgozott, de egyikben sem maradt sokkal hosszabb ideig annál, mint ameddig jól érezte magát. Most szabadúszó, egyik társulatnak sem tagja. Ha nagyon szükséges, alkalmi fizikai munkákat is elvégez „szombaton hajnalban olyan munkástoborzási jelenetek játszódnak le a Moszkva téren, mint egy olasz neorealista filmben”, de szerencséjére olyan szerepajánlatokat is kap, amelyeket örömmel elvállal. Az elmúlt hetekben éppen egy Raoul Wallenbergről szóló svéd-magyar filmben alakította Wallenberg egyik magyar zsidó munkatársát. „Kezünket emeljük magastartásba!. Helybenjárás: egy-kettő, egy-kettő! Állj! Ujjainkat kulcsoljuk össze a tarkón! Hátra arc! Kezünkkel végezzünk ásó mozdulatokat! Lépjünk a kiásott levegő szélére! Dőljünk előre! (Ha a gyakorlatot kellő történelmi tapasztalat által megedzett elmével képzeljük el, a szőnyeg visszaváltozik fűvé, a fal kő lesz és kopár szikla, a levegő, mint a gödör, s az ablakon át, mint az oltott mész zuhog ránk a hold.) Egészségünkre!" A forgatásra le kellett vágnia magyaros bajuszát - ezzel ideiglenesen el is vesztette azt a külső vonását, amely a József Attilaéletművel való heroikus küzdelmét és azonosulását még megkapóbbá tette. Tavaly, a költészet napján, a Fiatal Művészek Klubjában adta elő József Attila összes versét: délelőtt tízkor nyitotta ki, hajnali egykor zárta be a kötetet. Érzik, kerülni akarja a nagy szavakat, de még ma, másfél évvel a maratoni gesztus után sem tud tárgyilagos távolságtartással beszélni erről a számára megtisztító hatású élményről. Azelőtt kemény fejjel, mindig csak a saját igazát volt hajlandó elismerni, azóta toleráns embernek tudja magát. „//a a világtörténelem száz korszakalkotó zsenije - Mohamed, Horatius, Seneca, Jézus Krisztus, Napoleon, Goethe, Newton, Tolsztoj, Einstein, s még sorolhatnám, míg a századikat el nem érem - leülne egy kerekasztalhoz, és háromszázhatvanöt napig azon töprengene, hogyan lehetne olyan államrendet kieszelni, amely emberi használatra teljesen alkalmatlan, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és minden más területen garantáltan csődbe visz, s nem csak kétségbeejtő, hanem nevetséges is, akkor tudnánk - ismétlem: száz lángelme a kerekasztalnál, egy évi fejtörés árán - oly bonyolult válsághelyzetet előállítani, amilyenbe a cárizmus struktúrájában megvalósított szocializmus sodorta a népeket. ’ „Itt állok negyvenévesen és semmim sincs - mondja az önarckép műsor komor hangulatáról. - Még azt sem tudom, hogy az a kevéske hitem, ami megmaradt, miáltal, hogy őrződött meg bennem.” A mai néző persze már nevet a négy évtizeddel ezelőtti primith rákosista rigmusokon, amelyek megadják az est alaphangulatát, ám a nevetést egy órányi borzongás is kíséri. Tragikomikus történetei beszélnek el Aczél Tamás, Balaskó Jenő Bella István, Galsai Pongrác, Illyés Gyula Kálnoky László, Örkény István, Tardy Balázs Zalán Tibor és a többiek írásai. Mellettük Arany János és Petőfi Sándor versei teremtenek kapcsolatot a magyar történelem korább századainak viharaival. „Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég megesküvök, Hogy a magyart kiírtja. " Petőfi lehet Galkó Balázs következő „áldozata”: nyáron, egy kapolcsi estén, poháremelgetés közben elpötyögtette, hogy az ő összes költeményeit is végigmondhatná - azóta időről időre számonkérik rajta az ígéretét. „Őrületes, ahogy Petőfi életműve és élettörténete fedi egymást. Tudod például, hogy mikor született a fia, Zoltán? 1848. december 15-én Pontosan kilenc hónapra március 15. után!” Szőnyei Tamás A dőlt betűs idézetek Galkó Balázs műsorába valók: gyermekdalból lett kampánynóta; Halma, Béla: magánlevél-részlet, 1946.; Balaskó Jenő Önarckép történelmi háttérrel; Bella István: TV torna Radnóti Miklós emlékére; Galsai Pongrác naplójegyzet; Petőfi Sándor: Szörnyű idő. 1989. november 16. VIL O 1988. Április 11. felvétel: Galkó Balázs József Attila összes versét mondja