Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-22 / 16. szám

zombori ellenpárt dicsőíti a feljövő napot, s fejet hajt azon eszmék előtt, melyeket előbb sárral dobált. Ilyen általában a politika. Változnak az idők, változnak az emberek is. A következmény azonban igazságot szolgáltatott a lenézetteknek. És most ki­jelentjük, hogy az új politikai párt elnevezésének kezdeményező érdeme az 1874-ik évi julius hó 2-iki tokaj-hegyaljai iparos mozgalomé, — nem pedig a kilencz hó múltán a közgazdasági alapra lépett po­litikai pártoké. Igaz, hogy a tokaj-hegyaljai iparo­sok s pártolóik nem politikai, de társadalmi szem­pontból vették fel a szabadelvű elnevezést, hogy korszerű törekvéseiknek az anyagi téren magaszto­­sabb kifejezést adhassanak, az ingadozó politikának ellenében. Midőn tehát az új párt „szabadelvű“ elneve­zése szoros összefüggésben van a múlt évi iparos mozgalommal, az elnevezés kezdeményezését az ipa­ros osztály részére reklamáljuk, de másrészről kije­lentjük, hogy a szabadelvűvé vált kormánytól függ, váljon a közelebbi választásoknál az iparos osztály továbbra is „szabadelvű“ maradjon-e, vagy pedig oda ajándékozva a czímet, anyagi érdekeink érvényre emelketése végett, újabban s más — el nem nyűtt jelszó alatt egyesüljünk*). _ Heyduk Ambrus. N ■/ Megszí­vieles ail! , N. (Vége.) Úgy­ his­szük, egy Kölcsey szava elég ha­talmas argumentum volt saját gyenge érvelésünk mellett. Hinni akarjuk, hogy túlnyomó e hazában azok száma, kik hasonmeggyőződéstől vannak át­hatva s reméljük, hogy az ellennézetűek is meg fognak előbb-utóbb térni ama táborba, mely zász­lajára e jelszót írta: „mindenekelőtt magyarok aka­runk maradni!“ És éppen ezért bizton his­szük, hogy az idő nemsokára többséggé fogja növeszteni azok számát, kik a né­hány hó előtti tanáregyleti gyűlésen oda nyilatkoztak, hogy a német nyelv, de különösen a német irodalomtörténet kitöröltessék a középtanodák kötelezett tárgyainak sorából. Mert tagadhatlan tény az, hogy a nemzetiségellenes idegen erkölcs­ és szellemnek öntudatlanul is hirde­tőjévé válik a német irodalomtörténet tanára. A legszigorúbb tárgyilagosság mellett sem tagadhatja meg azt a tanár magától, hogy érdeklődést, lelke­sedést ne iparkodjék felkelteni tanítványaiban tan­tárgya iránt. És ez már aztán az első lépés azon ösvényre, mely a tanítványt ön nemzete kicsinységének becsmér­lésére, a nagy német műveltséggel s szellemmel való kaczérkodásra viszi. Ez a viszás eredményük van a legtárgyilagosabb előadásoknak is! Ezt elta­gadni nem lehet. Az is igen valószínű, sőt bizonyos, hogy a tanár rajong, lelkesedik tárgyáért, s e lel­kesedés ékes szóló hangján ecseteli a német nemzet világtörténeti hivatását, minden nemzetek fölött ki­váló nagy eredményeit, s egész örömérzettel állítja fel a párhuzamot pl. nemzetünk és a németek kö­zött, hogy azok ragyogó műveltségét annál élesebb világításba helyezze. Hogy minő eredménye lesz az­után az ily előadásoknak , annak megítélését sza­bad legyen szíves olvasóim hazafiúi érzékére bíznom. Pedig hát még az eddig mondottakban a lehető legjobb eseteket tételeztem fel. Hátha most még a tanárban nincs meg a kellő tapintat s elengedi ma­gát ragadtatni azon áramlat által, mely a kosmo­­politismus hirdetésében áll! ? Pedig erre van elég alkalma, s könnyen megérthető, hogy maga is fé­­lig-meddig, vagy tán egészen kosmopolita lévén, nem is mulasztja el az alkalmat kedvenc­ eszmé­jének hirdetésére! Ennek következményeiről már el­mondottam előbb véleményemet. És evvel elérkeztünk czikksorozatom végére. Szabad legyen végezetül néhány szót intéznem az úgymondott „irányadó tanügyi körökhöz“, mint a­melyek hivatva vannak egy újonnan átalakítandó tantervben a nemzeti irányzatot erélyesen érvényesíteni. Arról meg vagyok győződve, hogy nincs és nem is lehet e hazában tanférfiú, ki a nemzeti irányú nevelés szükséges voltáról ne lenne meggyő­ződve. Szomorú dolog lenne az nagyon, ha ebben ké­telkednünk kellene. És legyen szabad azt is reménylenem, hogy e közmeggyőződés nemsokára érvényesíteni fogja ma­gát egy nemzeti alapokra fektetett tantervben. Ám az „irányadó“ tanügyi körök, — hinni akarjuk, hogy jobb meggyőződésük­­ ellenére, csupán az­­ átalánosan megrögzött előítéletek s balfelfogástól, alaptalan fé­lelemből — még mindég vonakodnak megtenni ez irányban az első lépést. Azért is legyen nekünk megengedve, hogy bátrak vagyunk — minden bővebb magyarázat nél­kül — egy elsőrangú tanügyi írónk következő na­gyon igaz szavait becses figyelmükbe ajánlani: „Minden cselekvéseiben onnan indul ki az em­ber, amibe legkorábban mintegy beleélemedett, a­mi kebelét a leghathatósabban eltöltötte s elfog­lalta. Önkénytelenül és öntudatlanul is vissza-vis­­­szatér az ember azon alaphangra, mely egész lé­nyét és valóját a legerősebben átrezgé­s megrengető, mely legrégibb, legősibb hang gyanánt zengedez fel belsejéből. Az emberi kebelbe oltott legelső eszme lesz mindenkor az eszmehatalom kormányzója. S azért ezen első eszme, ezen vezérelv, ezen irányszó­zat biztos és szilárd megalapításától függ minden későbbi alakulás, minden siker vagy eredménytelen­ség, a cselekvények minden üdve vagy átka­*. Szabad legyen végül szerény czikksorozatom vezérelvét e szavakkal ide jegyeznem: „Akarjunk lenni és virágozni: ipar­ban, tudományban, művészetben, m­i­n­t erős, törheti­en légió, — «le magyar ér­zelemmel !“ Ney Ferenczként pedig, örömmel kell üdvözöl­nünk s ápolnunk minden, bármi parányi mozzanatot, törekvést, mely e czélra bármi csekély s önzetlen közreműködését felajánlja“. Ezt tette e sorok írója jelen czikksorozatában; és ezért, ha többet nem, legalább méltánylást szabad legyen reménylenie szives olvasóinak részéről. Simonides. = Kassa város ápril­is 16-iki közgyű­lésében Várjon Gábor kérdést intéz: jogosultak-e a kisorsolt tagok a mai gyűlésen részt venni és hatá­rozni. Tudtára adatik, hogy az újonnan választottak még nincsenek igazolva s a kisorsoltaknak mandá­tumok még ápril­is 29-ig tart. A Szedlák Já­nos halálával megürült első osztályú irnoki állomás betöltésére a pályázat ki fog íratni. É­d­e­r Ödön kérdést intéz: igaz-e, hogy a tanács azon kereskedők kérvényeit, kik a szeszárulhatásra vonatkozólag 1875. évi február 5-én 546. sz. a. hozott közgyűlési ha­tározattal megállapított feltételek teljesítése után árulási engedélyért folyamodtak, a miniszteri hatá­rozat beérkeztéig függőben hagyta ? Miután a pol­gármester igenlőleg válaszolt, Éder Ödön indítványt nyújt be, hogy e kérvények azonnal érdemileg in­­téztessenek el. A legközelebbi közgyűlés napirend­jére tűzetett.* A Miszla patak szabályozása tár­gyában kelt miniszteri rendelet folytán, a polgár­­mester elnöklete alatt az építkezési bizottság azzal küldetik ki, hogy az ez ügyben hozott tanácsi hatá­rozatot egész terjedelemben s késedelem nélkül Aba­­ujmegye közönsége, a m. kir. mérnöki hivatal és valamennyi érdekelt tulajdonosok közben jöttével ér­vényesítse. Schvacz János bérlő a Sajba dűlőben fekvő szántóföld bérletét Czeininger Antalra kéri át­ruháztatok Elfogadtatik. Davidko István bérlő a „Csillag“ nevű ház bérletét Mihalszky Istvánra kéri átruháztatok Elfogadtatik. Beterjesztettek a bizottsági tagok ápril­­-iki pótválasztásáról felvett jegyzőkönyvek és jelentések. Kiadattak az igazoló választmánynak. A forrói szeszgyár berendezés tárgyában ápril hs 8-án megejtett árverés nem si­kerülvén, egy ajánlatokkal is egybekötött újabb ár­verés fog kih­atni. Schvarcz Vinczének azon in­dítványa, hogy a mezei kerülők is a vá­ros pénztárából fizettessenek (!!)a jövő költségvetés tárgyalásakor fog elintéztetni. K­u­h­l­­m­a­n­n Ferencznek indítványa, hogy a ház felügyelő részére egy kapus fülke készíttessék és a ház fel­ügyelő a kívánt felvilágosítások megadására köte­­leztessék, szintén a jövő költségvetés tárgyalásakor fog elintéztetni. = Abauj megye bizottságának f. hó 5-én s folytatva tartott közgyűlésében tárgyalás alá ke­rültek s elintézést nyertek a következő ügyek: Me­gyei Ir­od aljegyzőnek csekély szavazat többséggel Meczner Béla ellenében megválasztatott Géczy Gyula. A Kassa és Vidéke előadása szerint: az alispánnak a megyei közigazgatásról szóló jelentése folytán, a bizottság határozta, hogy a gönczi járás roppant adóhátraléka apasztassék, a közmunka-váltsággal hátralékban levőktől a dijak behajtassanak s a köz­ségi költségvetési előirányzatok és számadások, most záros határidő alatt, jövőre pedig a tavaszi és őszi közgyűléseket megelőzőleg előterjesztessenek. — A minisztérium leirata, melyben az 1873. házi pénz­tári számadás nehezményét kivételesen megszünteti, örvendetes tudomásul vétetett. — Szenke Mihályt, kassa-bélai körjegyzőt, mert lakását székhelyére át nem tette, kötelessége teljesítését elhanyagolta s munkaképtelennek bizonyult, a közgyűlés az 1871: XVIII. 70. §-hoz képest hivatalából elbocsátotta. — Az alsó-hatkai és nagy-kinyizsi hidak fölépítése iránt határoztatott, hogy az alispán kisértse meg azoknak árlejtés és vállalkozás utján leendő foganatosítását, mi ha nem sikerülne, intézzen fölterjesztést a mi­nisztériumhoz, hogy első sorban a kinyizsi hídnak országos segély által való felépithetését tegye lehe­tővé. — Zarubay Bódog Gönc nagy­község részéről orvossá választatván, e választást a közgyűlés az 1871: XVIII. 26. §. mellőzése miatt, megsemmisíti, de egyúttal rendszeresít is oda szükségkép megkívánt orvosi állomást évi 500 frtnyi fizetéssel, ezen állo­máson Zarabayt helyetteskép meghagyja s intézke­dik, hogy ez állás szokott pályázat útján végleg betöltessék.­­ Minthogy a minisztérium a felállí­tandó ipar­iskolára a megye részéről tett 500 frtos alapítvány fedezését a kincstári javadalmazásból nem engedi, elhatározta a közgyűlés, hogy annak 5%kama­tait, a megye tulajdonát képező közigazgatási (politi­kus) alapból fogja fizetni s erre a minisztériumhoz föl­­terjesztésében engedélyért fordul. — A miniszteri ren­delet, melyben a megye tudósittatik, hogy a mértékhi­telesítő hivatalok fölállítására megkivántató födezet kirendelése végett közvetlenül a földmivelés-, ipar­­i kereskedelemügyi minisztériumhoz forduljon, tu­domásul vétetik, valamint azon leirat is, melyben a megyével a mértékhitelesítési szabályrendelet közöl­­tetik. Ennek kapcsában a közgyűlés az alispánt megbízta, hogy a szabályrendeletet a hivatallal an­nak idején közölje, s azt a megyei mérnöknek is adja ki. — Azon min. rendelet is, mely értesíti a megyét, hogy himlőanyagért dr. Bókay János orvos­hoz forduljon s a fris himlőnyirk fentartásáról az 1874. okt. 16. 41,679. sz. a. belügyi min. rende­let szerint gondoskodjék, — tudomásul szolgált. — Azon min. köriratot, melyben a gazd. egyesületek utasittattak, hogy hívják föl a hizlalással foglalko­zók figyelmét az alakult angol húskiviteli társaságra, a közgyűlés tudomásul vette, minthogy annak tar­talma a szolgabirákkal már köröztetett. — A füzéri járás szolgabirájának meghagyta a gyűlés, hogy a kassa-ujfalusiak folyamodása ellen, melyet a mi­nisztériumhoz intéztek, hogy a községet, ennek nagy szegénysége miatt, mentse föl a volt tanító, (Sol­tész Sándor) özvegyének fizetendő nyugdíj alól, uta­sítsa a községet, hogy a min. rendelet folytán is, az évi 62 frtnyi nyugdijat nevezettnek szolgáltassa ki. — A szolgabiráknak a pénzügyminisztériumtól ér­kezett leirat folytán meghagyatik, hogy az egyenes adók kivetése és behajtása körül oda hassanak, mikép a községi és körjegyzők a megállapított s megállapí­tandó adót kinek-kinek adókönyvecskéjébe írják be s az adózókat kötelességük teljesítésére figyelmeztessék.— Dr. Csorba Gyulának, egészségügyi állandó bizott­ság felállítása iránt tett indítványára, mindazon te­endők, melyek ily, egészségügyi állandó bizottság köréhez tartoznának, az állandó választmány közigazgatási szakosztályára ruháztattak. — Pehovics Ágoston kérését nemességi bizonyítvány ki­állításáért, a közgyűlés azért nem teljesíthette, mert folyamodó nem igazolta, hogy nemessége a megye levéltárában okmányilag ki van mutatva. — A mis­­lyei közalapitványi uradalomnak, a „berek“-erdő kiirtására, a szükséges hatósági engedély megadatik, minthogy az ez erdőbeli faálladék túlélt kora mi­att a czélszerü erdőkezelést kizárja, s a talaj, jó minőségénél fogva, földmivelési czélokra igen alkal­mas leend. — Somogy vármegye közönsége átiratát, melyben ez a megyét arra szólítja, hogy az saját nyomtatványu marha-járlatainak betiltását elrendelő miniszteri intézkedés visszavétele végett az ország­gyűléshez küldött feliratát támogassa, a közgyűlés tudomásul vette. — Szántó nagy­község határoza­tát, melylyel a sertés-vásárokat a szokott helyről a község alsó végén levő térre tette át, az ellene be­adott felfolyamodás folytán, a közgyűlés föloldotta, s tekintettel az 1871: XVIII. tartalmára, az ügy elintézését a gönczi járás szolgabirójához utasította. — Jászó község kérvénye, az ott levő dzsidás-ezred más községbe való áthelyezése iránt, az alispánnak kiadatni határoztatott. — A kovács-vágási fajzási illetmény kiosztása tárgyában tartott községi gyűlés lefolyásáról szóló jelentést a közgyűlés egyrészt tu­domásul vette, másrészt azonban az erdei haszonvé­telek végleges rendezéséről adandó véleményes terve­zet készítésére Szent-Imrey László elnöklete alatt, Aith József, Gálos Tamás, Fábián János és Batek Vincze tagokból álló bizottmányt küldött ki. — A „Magyar Kompasz“ egy példányának megszerzése elhatároztatván, az az alispánra bízatott. — Liptó vármegye átiratát, hogy azon föliratot, melyben a *­ Van egy jelszó, mely nem nyithet el soha s mely magában foglalja mindazt, a mit Magyarországban í­rur és napszámos, nemes és polgár, kereskedő és iparos, honoráczior és földmivelő elérni óhajtanak. Az önálló Magyaror­szág minden osztálynak képes lesz igényeit kielégíteni, de egy provinczia az érdekek harczának mindig szomorú eredményén kivül, mást produkálni nem képes. Szerkesztő.

Next