Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-14 / 41. szám
VI. évfolyam. 1875. SNF* Szerkesztőség M és kiadóhivatal: Kot&és utcza 21-ik sz. a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden fMT csütttrtttkön. 41. szám. ABAUJ-KASSAI (HALADÁS.) Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj : 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3-hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők gényedése és tönkretétele. Csak fényes legyen a panganét, a fránya czibilnek úgyis kötelessége: „Steuer zahlen und s’ Maul halten!“ Quousque tandem ! Classing. Kassa, október hó 14-én. Quousque tandem? Nem vártuk soha, hogy a delegaczionális testület kezdje meg államunk regenerácziójának munkáját, mert lehetetlent nem kivánunk. Nem volt ez intézménynek — melyet még nem rég Tisza Kálmán és pártja „átkos“-nak nevezett, előttünk soha valami nagy hitele , ellenkezőleg, nyolcz éves múltja csak arról győzött meg minket, hogy egy állam legfontosabb ügyeit elvonni a nemzeti törvényhozás illetősége alól, a legnagyobb törvényhozási absurdum. Ám nem hittük volna, hogy e testület élhetetlensége oly mérvű is lehet, hogy a delegátus urak éppen akkor, amidőn itthon minden kigondolható adóemelések, költségleszállítások daczára 16—20 milliónyi deficitre, és új adósságcsinálásra van kilátásunk, nagy úri bőkezűséggel három millióval többet szavaznak meg hadügyi költségek fejében, mint a múlt évben. A delegáczió bebizonyította, hogy vagy nincs érzéke a nemzet szomorú állapota iránt, vagy nem mer tenni semmit, mint a közös kormánnyal összeütközésbe hozhatná, s ez által tanúsítja, hogy meg van fosztva egy törvényhozó testület minden attribútumától, s működése nem egyéb, mint a közös kormány számláinak regisztrálása. Mi az utolsót tartjuk valószínűnek. Ha megfontoljuk, hogy a „mintaintézmény“ boldog aerája kezdetétől mai napig a hadügyi költségvetés nebánts-virágnak tekintetik, melyből törülni nem szabad; és ha mégis a delegátus urak hébe-hóba ily felségsértés részesévé tették magukat, s törültek egy-két jelentéktelen tételt, az illető hadügyminiszter ezt ignorálta, s költött annyit, amennyi neki tetszett; ha meggondoljuk, hogy a delegáczió soha nem merte ily alkotmányellenes eljárásért a hadügyminisztert felelősségre vonni, sőt egész készséggel póthitel útján megszavazott minden többletet, mit a hadügyminiszter a megszavazott budgeten kívül elkölteni jónak látott, akkor bizony nem igen nagy respektusunk lehet a delegátus urak törvényhozói méltóságuk előtt. De ki is csodálkoznék e fölött! Hisz a mi egész alkotmányosságunk egy nagy absurdum. Parlamentünk van, parlamenti hatáskör nélkül, alkotmánnyal bíró nemzet vagyunk, alkotmányos garancziák nélkül. Állam vagyunk, s nem bírjuk az államiság fő kellékeit. úgy látszik, igaza van egy fővárosi német napilapnak, amidőn azt mondja, hogy nálunk a kormányképesség kritériuma a hadügyi költségvetés loyális megszavazása. Érdekes e tizenhárompróbás kormánypárti lap őszinte vallomása. íme közöljük szóról szóra: „Ki ne emlékeznék Széll Kálmán múlt évi delegáczionális fellépésére ; — mily buzgóságot, mily ékesszólást fejtett ki annak bebizonyítására, hogy 2 é0 milliónyi levonás a hadügyi budget ordináriumában nem csak lehetséges, de a hadsereg harczképességének veszélyeztetése nélkül is eszközölhető. Azóta Széll Kálmán miniszter lett, s ez esemény — úgy látszik — feledteti vele múlt működését. Ugyanazon ifjú erély, mellyel ezelőtt a hadügyi költségvetés felemelése ellen szállt síkra, kénytelen most ellenkező czélból szolgálatot tenni, hisz a fiskális dialektikája is kész mindig „pro és contrá“-ra ugyanazon ügyben. Kell, hogy kormányképeseknek bizonyuljunk be, és a kormányképesség a kiegyezés óta, bizonyos befolyásos körök nézete szerint Lajtán innen és. Lajtán túl kizárólag a mindenkori kormányok azon képességéből állott: a delegáczióktól lehető legmagasabb összegeket katonai czélokra kisajtolni“, így beszél egy kormánypárti lap. És mondja még valaki, hogy nem boldog ez a Magyarország, melynek ily „mintaintézményei“ vannak. No, de most már mentve van a harczképesség, s ez döntő érv egy hadügyminiszter előtt. Mit neki Hekuba! mit egy egész ország elsze Jtyilt levél Lukács Ödönhöz, a „Szabolcs“ t. szerkesztőjéhez. Uram, szerkesztő barátom ! Ön, lapja 40-ik számában „A sajtó alásülyedésének okairól“ értekezvén, czikkét következő szavakkal zárja be: „Ezennel megsürgetjük az „országos hirlapirói egyesület“ előleges értekezletén megbízottakat, hogy a rájuk ruházott kötelességeket teljesítve, — miután a követválasztási izgalmas napok már úgy is elmúltak, — vigyék tovább az „újságírói egyesület“ ügyét! S a határozat értelmében hova előbb eszközöljék az alapszabályok elkészítését! Különösen felhívjuk a „Kassa-abauji közlöny“ derék laptársunkat, ki ez eszmét az elsők között magáévá tette, hogy ez ügyet erélyesen sürgetni s támogatni ne terheltessék.“ Igenis, az „Abauj-Kassai Közlöny“ az újságírói egyesület ügyét magáévá tette, s tudomásom van arról is — bár nem hivatalosan — hogy egyike vagyok azoknak, kiket az előleges értekezlet az alapszabályok elkészítésével megbízni szíveskedett. Közel egy éve annak, hogy az az előleges értekezlet Debreczenben megtartatott; a követválasztási izgalmas napok is elmúltak: mégsem vittük az újságírói egyesület ügyét egy hajszállal sem odább. El van az ásva mélyen — ott a fővárosban. Nem nagy jóstehetség kellett annak megjövendöléséhez, hogy az országos újságírói egyesület eszméje megtörik, mihelyest a szőke Dunán Budapestre ér. Nem értünk mi a nagy hajók kormányzásához, és hiában ajánlkozunk hajós legényekül azokra a tekintélyes hajókra, a kapitányok leparancsolnak onnét — naszádjainkra, tutajainkra, kompjainkra. Hát jó lesz nekünk nem alkalmatlankodni többé. A mi eszközeink nem gép és kazán, hanem lapát és vonókötél. A történetből megtanultam annyit — kegyetlen sok példa van reá — hogy a hatalmasok, ha szövetkeznek, egymagukban szövetkeznek — rendszerint a gyöngébbek elnyomására és csak igen ritkán — vajh’ mi ritkán — a gyengék gyámolítására. De arra példát nem tudok, hogy a hatalmasok a gyengékkel fogtak volna kezet: a gyengék sorsának könnyítése czéljából. így és nem másként vagyunk mi; igy és nem másként áll az újságírói egyesület ügye. Mindaddig, míg saját erőnkből nem küzdjük fel magunkat a „számba vehetők“ magaslatáig, hiábavaló a mi kapaszkodásunk a fővárosi újságírók tekintélyébe. Nem a Bajzák és Vörösmartik korát éljük most. Avagy mely fővárosi lap volt az, mely az újságírói egyesület ügyét felkarolta? Csak az akkori „Magyar Újság“ — hanem ez is félénk szeméremmel — mert reánk pislantani; a többi dorongolt, gúnyolódott s szemünkre hányta, hogy újdonságainkért cserében az ő mosolyukra merünk számitani. Ám az értekezlet mégis csak megtartatott. És megtartatott a legnagyobb részvétlenség mellett. Magam sem voltam jelen, mert a fiaskó előre látható volt. Az alapszabályok kidolgozásával megbizatott néhány fővárosi s pár vidéki lap szerkesztője. Kérdés, hogy az a jegyzőkönyvi kivonat megküldetett-e annak rendje szerint a kiszemelt s megbízott tagoknak ? Én nem kaptam. De kapta legyen bár a többi, az nézetemen nem változtat. Az értekezlettel az ügy akár örökre el lett temetve. Mi, a vidéki lapok szerkesztői,ugyancsak várhatunk, mig az, újságírói egyesület ellenei, a fővárosi hirlapírók, minket az alapszabályok megbeszélése s kidolgozása végett, meghívni kegyesek lesznek. Az pedig csak mégis vakmerőség volna, hogy mi hívjuk meg őket magunkhoz, vagy magunkat hivassuk meg hozzájuk. Mi hát a teendő? Tudomásom szerint Jókai Mór egyike azoknak, aik az alapszabályok kidolgozásával megbizattak. Ő volna felkérendő, hogy a többi megbízottakat összehívja. Félek, hogy válaszolni sem fog, vagy ha igen, válasza nem lesz kielégítő, mert hát igaz ugyan, hogy „a követválasztási izgalmas napok elmúltak“, de Jókainak minden perczét most az Achatius ágyuk dicsőitése, az azok igényelte költségek megszavazásának indokolása s a delegácziónak a volt balközéppel való megkedveltetése köti le. Később majd az átalános jövedelmi adó mellett fog lelkesítő czikkeket írni, majd ismét a „Noth-Civilehe“-t fogja, mint egyedül üdvösét és szabadelvűt lapja (nem az „Üstökös“) közönségének ajánlani, így az „újságírói egyesületbe — mert nincs a szabadelvű kormány programmjába felvéve — soha sem kerül a sor. De kerülhet a „vidéki újságírói egyesületbe, mely mellett én kezdettől kardoskodtam. Méltóztassék minden vidéki lap szerkesztőjét külön nyilatkozatra felkérni: pártolja-e az eszmét, s akik pártolják, hajlandók-e személyesen vagy megbízottjaik által magukat egy összehívandó gyűlésen képviseltetni ? Én szentül hiszem, hogy ez elül kezdendő mozgalomnak meg lesz a kívánt sikere, s hogy pár hó múlva meg lesz a „vidéki újságírói egyesület“, akár tetszik a fővárosi sajtónak, akár nem. Van szerencsém Önt kartársi barátsággal üdvözölni. Timkó József. A községi iskolaszék köréből. Az iskolaszéknek két utóbbi érdekes üléséről kívánjuk olvasóinkat értesíteni. Az első gyűlést széki elnök szeptember 29-ére hívta össze, melyre a tagok nagy számmal jelentek meg. Az ülés következőleg folyt le : 1. Felolvastatott a múlt ülés hitelesített jegyzőkönyve. 2. Felolvastatott a tanügyi bizottság jkönyve, melynek a) pontja: a tanítók osztályokba való beosztása helyeslő tudomásul vétetett. (E beosztást „különfélék“ rovatunkban veszik olvasóink.) Ezzel kapcsolatban közölve jön Aranyossy Lujza tanítónő kérvénye, ki a tanügyi bizottság reá vonatkozó határozatát a szék által megváltoztatni, illetve az alkülvárosi leánytanodából magát a középkülvárosi tanodába (előbbi helyére) visszahelyeztetni kéri. Kérelmének szótöbbségileg hely nem adatott. 3. Danilovics Mihály kanonok, egyházmegyei tanfelügyelő úr, kérvényt intéz az iskolaszékhez aziránt : engedné meg, hogy a régi szokás szerint, a helybeli püspöki képezde növendékei a községi tanodában nyerhessék gyakorlati képeztetésüket, illetve a náluk hiányzó gyakorló iskolát itt pótolhassák. E kérelem hosszas vitára adott alkalmat, melynek eredménye jön, hogy az engedély következő feltételek mellett adatott meg: a) Az iskolaszék e tárgyban nem ismer el semmiféle jogfolytonosságot, b) Hogy a gyakorlatok a községi iskola órarendjével és leczketervével megegyezőleg végeztessenek, c) Hogy a községi tanító felügyelete és felelőssége mellett történjék a tanítás, d) Hogy a községi tanodákban használt tankönyvek szolgáljanak zsinórmértékül, e) Hogy a gyakorlati czélokra a 4-ik osztályát nem engedtetik, f) Hogy az engedély csupán csak a folyó 1875/76. tanévre szól. Végre: g) Azon esetben, ha azt tapasztalná az iskolaszék, hogy e gyakorló iskolázás hátrányára válnék a tanügynek : jogában álland azt bármikor, időközben is beszüntetni. 4. Tárgyaltatott Danilovics Mihály kanonoknak a káptalan részéről tett azon ajánlata, hogy a káp-