Abauj-Kassai Közlöny, 1876 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-06 / 1. szám

i > StStna Tsdheckí fotűm­ioa V K.-Melle!­ Pl V. évfolyam, 1876. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kovács utcza 21-ik sz. a. Semmit sem közlünk, ha nem tud­juk kitől jön. Kéziratok visszakül­désére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden csütörtökön. la 3 836 3­1. szám, ABAUJ-KASSAI 10 NY. Politikai és vegyes tartalmú hetila Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordva v.­ vidékre postán küldve: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre....................8 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj : 5-hasábos petit sorért 5 kr. B­é­l­y­e­g­d­í­j hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3-hasábos petit­sorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Tisztelt olvasóinkhoz! Midőn lapunk 1876. V. évfolyamára előfizetési felhivásunkat kibocsátjuk: eddigi eljárásunkhoz hí­ven, mellőzzük a sokat ígérő frázisokat s egyszerűen konstatáljuk, hogy a közönség jóvoltából, továbbra is élni kívánunk. Betölti-e lapunk azon hivatást, melyet betöl­teni a vidéki lapok feladata : ennek megbírálását ol­vasó közönségünkre bízzuk. Mi önérzettel s nyugodt lelkiismerettel mond­hatjuk, hogy erőnkhöz­ képest, jónevű munkatársaink segélyével, megtettünk mindent azon körben, melyet az előfizetők mennyisége határol. Lelkiismeretünk nyugodtságát táplálja, önér­zetünk tisztaságát emeli tekintélyes férfiak elisme­rése; elismerés, minő a Kossuth­é, ki a nyár de­rekán e lap szerkesztőjéhez irt levelében következő­leg nyilatkozott az „Abauj-Kassai Közlönyéről: „Én a vidéki jó lapokat igen nagyra becsü­löm, mert a vidéki közélet öntudatos elevenségére kiváló fontosságot helyezek. Az Ön lapját pedig a legjobb vidéki lapok közé számítom. Szívből kívá­nom, hogy a férfias függetlenség s a jeles tehetség, mel­lyel vezettetik, érdemlett elismeréssel talál­kozzék­. Lapunk, keletkezése óta, politikai irányát nem változtatta; marad ezután is, ami volt: a közjogi ellenzék közlönye, azon közjogi ellenzéké, mely­nek igazat adott az idő — még Tisza Kálmán el­lenében is, melynek elvei diadalmaskodni fognak — még Tisza Kálmán nélkül is. Az előfizetési ár marad, mint volt . Egész évre................................................6 frt — kr. Fél évre .....­..........................3 frt — kr. Negyedévre.................................................1 frt 50 kr. Az előfizetési összegeket postai utalván­nyal kérjük alulírott nevére s Kovács­ utcza 21. sz. alatti lakására czímzetten mielőbb beküldeni. Kassán, 1875. évi deczember hó 15-én. Timk­ó József, az „Abauj-Kassai Közlöny“ kiadó­tulajdonosa. A mikor boldog uj éve lesz Magyarországnak. Korunk kormányzati maximái közül unikum gyanánt marad az utókorra Magyarország egyik mi­niszterének nem régen tett azon nyilatkozata, hogy az államnak nem szabad törődni egyes polgárok érdekeivel, ha ezek az állam érdekeivel összeütköznek. Theoriának nagyon is theoretikus, azért illő a hetvenes évek nagyszabású (!) államférfiaihoz a né­met gründlichkeit országlási konyhájában főzött eme zagyvaléka a modern státus-bölcseségnek, s az állam mindenhatóság áldásaival megrendszabályozott „kultur-nemzet“ gyomra tán megemészti is, de nekünk „barbároknak“, nagyon is reakczionárius. Az állam egy abstrakt fogalom, mely nem is képzelhető alkatrészei nélkül. Az állam ezen lénye­ges alkatrészei a polgárok. S ha ez áll, pedig kell, hogy álljon , akkor az állam érdekeinek soha nem szabad összeütközniök a pol­gárok érdekeivel. S ha mégis összeütköznek, ez csak annak a jele, hogy az állam hajójának kor­mányzása rész kezekben van. Alkalmazzuk kifejtett nézetünket Magyarország kormányzati modalitására. Kormányférfiainknál ez idő szerint a polgárok érdeke másodrendű kérdés. Ezen kormányzati elv vörös fonalként vonul át a Tisza-kormány egész működésén. A polgárok felszólalása érdekeik mellett semmibe sem vétetik, akár adóemelésről, akár az iparosokat érintő vámügyről, akár a kereskedelem­i hitel érdekeivel összefüggő jegybankról, akár a földbirtok érdekeinek megvédéséről, akár a közigaz­gatás reformjáról, akár pedig bárminő az állam pol­gárait közel érdeklő belkérdésről van a szó. Sőt kormányunk elnöke demonstrative s egész oszentá­­czióval félreérthetlenül érezteti a „profanum vul­­gus“-sal: mily végtelenül nagy a külömbség egy országiár államboldogitó eszméi (!) és egy Spiess­­burger mindennapi gondolkozás­módja közt. — Se „nagyszabású“ államférfin és elődei oda juttatták az államot kíméletlen theoremáikkal, hogy most már nincs egy osztály sem az országban — kivéve ter­mészetesen az uzsorásokat — mely jólléttel dicse­kedhetnék. A kereskedelem pangása, az ipar hanyatlása, a hitel csökkenése, a nagybirtok elértéktelenitése terv nélkül épített és zsák­utczában végződő vas­­utaink által, a középbirtok eladósodása, a kis- úgy­nevezett paraszt­birtok uzsorások kezére kerülése, a hivatalnokok fizetéseinek lefoglalása, s az elbocsá­tottakból egy veszélyes proletáriátus teremtése, a honatyák lelkiismeretlensége, s a napról napra sza­porodó új terhek „könnyű szívvel“ megszavazása — mindezek „uni sono“ hirdetik azon bölcs kormány­zati theoremák bölcseségét, melyeknek nincs szük­ségük arra, hogy egyes polgárok érdekeivel tö­rődjenek. Igazán szívrázók azon közviszonyok, melyek minket az „uj év “-be kisérnek, s melyekből a múlt évben, a Tisza-kormány honmentési s államboldogi­­tási nagy hűhója daczára sem voltunk képesek me­nekülni. Ők azoknak áldozatkészségökre appellálnak, kiknek utolsó falatjukat elvitetik hírhedt exekuto­­ ran­kjdkal. Kétségbe esnénk Magyarország fenállása fölött, ha nem leizuájik a­ hazaszeretet hatalmában. A li­­dércznyomás ma is veszteni kezd hatalmából, a frá­zisok máris kezdik elfiz 2teni hitelüket. Ha a hazaszeretet tényadó érzelme felébred, először abban fog nyilvánuítni­ hogy azokat, kik gyá­szunknak, szerencsétlenségünkig okozói, leparan­csolja azon polczról, melyet méltalanul elfoglalnak. A hazaszeretet oly embereket fog mádéul Állam hajójának kormányzására, kiknek a**toglási maximá­juk abból fog állani, hogy az állam érdekei­ne­k n­e­m szabad összeütkö­zésbe jönni a polgárok érdekeivel. Akkor igazán boldog új ére­szágnak is! Ha­ lesz Magyaror­­sdzg Bódog. A javaslat indokolása azt állítja ugyan, hogy a törvényhatóságok oly tágkörű autonóm jogok birtoká­ban soha sem voltak, mint a javasolt bizottság szerve­zése után lennének, de egy tekintet a törvényja­vaslat szellemére, méltán jogosít azon feltevésre, hogy a javaslat szerkesztőjének az önkormányzat egészen más neme lebeghetett szemei előtt, mint minőnek védelmére e nyilatkozattal vagyunk bátrak fellépni. Pedig kétségtelen, hogy valódi önkormányzatról, je­lenlegi fogalmaink szerint, csak ott lehet szó, hol ez a képviselet rendszerén nyugszik, hol a tör­vényhatósági adminisztráczióba vágó mindennemű intézkedés a törvényhatóság választottai nevében tel­jesítetik, ellenkezőleg az állami közigazgatás közegei­nek intézkedéseivel, melyek csakis az államkormány nevében teljesíthetők.­­ A­hol tehát a törvényha­­tósági közigazgatás intézésébe az államkormány köze­geinek is befolyás engedtetik, ott az önkormányzat merő illúzió, legalább az önkormányzat eddigi fogal­mával sehogy sem egyeztethető össze. Ezen meg­győződésünk támogatásául példákra ugyan nem hivat­kozhatunk — mert hasonló intézmény példájára, minő a javaslatban terveztetik, aligha akadnánk valahol; — ellenben az önkormányzati rendszer élet­­képességéről annak századokra terjedő múltja tesz ta­núságot és ha van valami, mi a mostani törvényható­sági közigazgatás ellen panaszra nyújt alapot, az bizonyára nem az önkormányzat lényegében, hanem annak helytelen alkalmazásában keresendő. Azért tehát kényszerülve vagyunk teljes tisztelettel ugyan, de ünnepélyesen emelni óvást oly intézmények meg­szüntetésére irányzott törekvések ellen, melyek a nemzet életével — úgy szólván — egy­idősek, me­lyek a nemzetnek mintegy vérébe, öntudatába mentek át, melyekhez az alkotmány érdekében vívott küzdel­mek és győzelmek emlékei csatolták, s melyeket a nemzeti kegyelet, féltett közkincs gyanánt, századokon át híven őrzött. Ha mindazonáltal arról volnánk meggyőződve, hogy az elvesztett önkormányzati jogokért­­ oly in­tézményeket nyerünk a tervben levő közigazgatási bizottságokban cserébe, melyek alkalmasak arra, hogy az eddiginél jobb, gyorsabb s pontosabb közigazga­tást honosítsanak meg, bizonyosan lenne annyi er­kölcsi erő Abauj vármegye közönségében is, hogy az önkormányzati jogok azon maradványait, melyek az elmúlt idők öröksége gyanánt szállottak reánk, a történelemnek adja át, — és így azt igényelnék, hogy azon áldozatért, mely az önkormányzati jog feladá­sában áll, legalább ezen áldozat árával felérő intéz­ményekkel kártalaníttassunk. Ez azonban nincs így; — mert a közigazgatási bizottságokról szóló törvény­­javaslat a czélszerűség igényeinek sem felel meg; — mint azt a következőkben lesz szerencsénk indokolni. Valamint az állami, úgy a törvényhatósági közigazgatás is jó, pontos és gyors csak akkor lehet, ha az a közigazgatási közegek személyes fele­­lősségének elveire van fektetve. — Már­pedig a javaslat — mint azt ennek 12-ik §-a tanúsítja — a közigazgatás vezetését minden ágazatában, a köz­­igazgatási bizottságra, tehát testületre kívánja ruházni, mely felelősségre épen testületi minőségénél fogva nem, vagy csak nehezen vonható. — Hiszen emlékezhetünk reá, hogy az 1848 előtti kormányfor­mának épen a dikasterialis rendszerben ismertetett fel egyik legfőbb hibája s épen azért volt indokolt felelős ministerium felállítása, mert a helytartótaná­csot vagy az udvari kancelláriát, mint testületet fe­lelősségre vonni nem lehetett. — Megfoghatlan tehát, hogy a mi elvitázhatlan igazságnak tartatott tegnap, miért ne legyen az többé már ma­?! — A­mennyire alkalmatlan tehát egy testület, a tanácsko­zási eljárás nehézkességénél fogva, a gyors és erélyes ac­ióra, ép oly kevéssé is vonható az felelősségre. Nem csak azon felelősséget értjük itt, mely valakit erősebb kötelesség-mulasztások, törvénytelen intézke- Abauj megye felirata. Mélyen tisztelt Képviselőház! A közigazgatási­­ bizottságokról szóló b­e­l­ü­g­y­m­i­n­i­s­z­t­e­r­i törvényjavas­lat oly alapelvekre van fektet­­ é s oly intézkedéseket tartalmaz, melyek önkormányfiyk^ jogaink jövője, közigazgatási érdekeink sor­sa 10­0^ m0^ó aggo­dalmakat támasztottak keblü­nkben­­, — minélfogva kötelességünknek ismerjük a­zon törvényjavaslat iránti észrevételeinknek egész tisz­t0­ 0^0! a következőkben adni kifejezést: / Azon indokok közö­tt, _ melyek aggodalmaink kifejezésére ösztönöznek, /01S0 azon irányzata a javaslatnak, me­ly nem kevesebbet, mint a t­ö­r­v­é­ny­h­a­t­ó­s­ág­o­k önkormány­zati jogainak a m­egsemmitéset czé­­l­o­z­z­a. Lássá, január hó 6-án. \

Next