Abauj-Kassai Közlöny, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-04 / 1. szám
gyáva egy sem, de hős valamennyi, ki aczélkarokkal segédkezik a nagy munkában, mely a nemzet életét menti meg. A csatatér, melyen vérünk a hazáért omlik, az utolsó sóhaj, melylyel megtérüiük az anyaföld porába, dicsőségünk hirdetői lesznek. A nemzet megmutatta már nem egyszer, hogy válságos nagy napokban, midőn a létkérdés felett foly az ádáz küzdelem, minden egyes fia megbrja a kardot, melylyel a csatába indul. De nem maradtak el a küzdelemből a haza leányai sem, a magyar haza nemeskeblű hölgyei; nem ugyan karddal, fegyverrel kezükben — noha volt nem egyszer arra is dicső példa —, de nemük minden kitartásával, lemondó s nemes önfeláldozásával, szép szemeik bátorító s jutalmazó varázsával. A magyar hölgy mindig büszke volt nemére és nemzetére, ösmerte mindig súlyos, de magasztos kötelmeit, s teljesítő azokat azzal a nemes lelkesedéssel, azzal a fenséges önfeláldozással, mely egyedül az ő nagy, dicső lényének öröklő tulajdona. És nincs okunk kételkedni benne, hogy amint kitör fejünk felett a fenyegető vihar, amint az orkán első rohama végig üvölt e hazán , a küzdő férfinem mellett ott lesznek hölgyeink és a tettek mezején, hogy bekötözzék a vérző sebeket, hogy lefogják angyalkezeikkel a haldoklók szemeit, hogy tekintetük varázsával félistenné tegyék a küzdők mindegyikét, hogy elsimítsák a csatából megtérő harczos véres homlokáról a vérontás sötét emlékeinek komoly redőit. A történelem ösmeri Condorcet Zsófia, Corday Sarlotta, Roland és Legros asszonyok, a Zrínyi Ilonák és Dobó Kanicrák neveit ! . . . Magyar hölgyek! rajtatok áll, hogy a mint a nagy küzdelem, melyet a sors utolsó megpróbáltatásul akar nyújtani nemzetünknek, véget ér, a hazájokért hős halált halt dicső nők neveinek fényes koszorújában a ti neveitek is ott ragyogjanak időn, enyészeten átragyogó, elmúlhatlan fényözönnel. „Márványkebel átka van asszonyunkon“ — hangzók egykoron a költő keserű vádja. Nehéz időkben, mint a mostaniak, oly súlyos, oly iszonytató e vád, hogy a kárhozat minden kínja kevés a megtorlásra, ha igaz okon épül a vádolás. Ki lenne elég vakmerő feltenni a nemes magyar hölgyekről, hogy a bekövetkezendő nehéz napokban nem lesznek a hazának hű leányai? Oh, sokkal jobban ösmerjük nemes szigetek fenséges tüzét, nagy lelketek dicső gondolatát, hogy sem ne jmeritenénk erőt, lelkesedést előre is abból a rendületlen, erős hitből, hogy a nagy küzdelem után angyal kezetek nyújtja majd a jutalmazó hijt. Igen! ha elkövetkezik a nagy nap, melyen fegyverbe áll e nemzet, hogy megvédje őseinek szent örökségben kapott ezredéves hazáját, hogy ne engedje őseinek szentelt hamvait dúló ellenség által szentségtelenül szétszóratni, hogy karja erejével s kardja élével védelmére keljen a jog, igazság és szabadság nagy érdekeinek; akkor ott lesz a küzdelem hevében őrangyala is , a magyar hölgy, bátorító, biztató, lelkesítő szavával, hogy legyen gazdagabb a történelem egy fényes, magasztos lappal, * i. — A „független“ szabadelvü párt lapja, a „Közvélemény“, „Ha Kossuth hazajönne“ czim alatt vezérczikket hoz, melyből „az idők jele“ gyanánt átvesszük az alábbiakat — anélkül azonban, hogy Kossuth hazajövetelét illetőleg nézetünk változott volna. „Az ország meg van alázva Ausztria s a külföld előtt. A kormány összetépve hozta vissza az ország zászlaját, melyet könnyelműen és ügyetlenül harczba vitt Bécsbe. S a ki e kudarczot az országnak megszerezte, — Tisza Kálmánon nevetnie lehetne az országnak, ha a gunykaczajt el nem fojtaná a hazafias fájdalom, mely a kormány vereségében Magyarország megaláztatását érzi. A lángba boruló kelet, melynek tüznyelve átcsap mihozzánk is, megaláztatásunk és anyagi kizsákmányoltatásunk mellett az ország belső állapota a legkevésbé megnyugtató. A kishitűség politikája üli ma diadalát. Általános a csüggedés. Ijesztő mérvben terjed a közönyösség a közügyek iránt. A négy folyó mentén mindenütt csak elégületlenség, szegénység és panasz. Kezdjük elveszíteni önmagunk hitünket, bizalmunkat az ország jövőjében. A parlament tekintélye hanyatlott; a nemzetben megingott a hit, hogy a kormány s a parlament az ország érdekeit, az ország törvényes jogait megvédelmezi. A nemzet tűr, dolgozik, áldoz és hallgat. És keresi a reménység csillagát, melytől legalább azt a vigasztaló öntudatot meríthetné, hogy a jelen válságokból a nemzet kibontakozik és reményteljesen nézhet egy megérdemlett szebb jövő felé. Hol van a kéz, mely megmutassa az utat, mely kivezet e helyzetből? Hol az az ész, mely gondolkozni tud egy egész nemzet helyett? Hol az a férfi, ki előtt meghajlik a nemzet, mert szívéhez, lelkéhez szól? Hol az ember, ki ha Magyarország nevében beszél , tiszteletet és tekintélyt szerez az országnak? . . .Ha Kossuth Lajos hazajönne... Ha a kishitűség, az általános lehangoltság s a csüggedés e napjaiban — most, midőn hazánknak annyi bajjal kell küzdenie, — midőn tehetetlen epigonok kontárkodnak az ország érdekeivel, ha Kossuth Lajos most elfogadná a képviselői mandátumot, melyet 125 hazafias czeglédi polgár az egész ország nevében viszen hozzá, és ha hazajönne.... Vannak pillanatok, melyekben a hazaszeretet nagy elhatározásokra vezet. Értjük és tiszteljük azokat az indokokat, melyek Kossuthot távol tartják hazájától. De ma Magyarországnak szüksége van minden fiára; a nemzetnek szüksége lesz minden erejére, a lelkesedés csodát teremtő hatalmára, áldozatkészségre, szellemi értelemre, phisikai erőre. Az ország jelenlegi helyzete elég válságos és elég komoly, hogy Kossuth legyőzze egyéni érzelmeit a haza érdekében. Oh vajda megszállaná őt az a sugallat, mely a kiváló szellemeket, gyakran nagy önmegtagadást igénylő elhatározásokra vezeti. Kossuthnak a keleti kérdésben legközelebb tett hatalmas nyilatkozatai, melyekben a nemzet közérzületének adott kifejezést — ezt a lehetőséget közelebb hozták. Felvillan lelkünkben a meggyőződés, hogy annak az embernek, kinek szive ennyire összhangzatosan ver a nemzet szivével, annak helye itt van mi közöttünk és nem távol a hazától, hol „Társasága lángzó érzemények Kinos emlék, és kihűlt remények“. Ha hazajönne .... uj életre ébredne az ország. Ő lelket öntene a nemzetbe. S a feleszmélt nemzet, visszaszerezné tekintélyét. Erősebbek lennénk kelet, erősebbek nyugöt felé. Vajha Kossuth hazajönne . . . kező eset. Van Abauj megyében egy község, melyben szolgabiró is székel, tehát iskolájának is kell lenni. Hogy pedig tanító sem hiányzik, onnan tűnik ki, hogy egy nebulót, kivel sehogy sem tudott boldogulni, megvirgácsolt. A nebuló atyja leteszi a tanító ellen a garast a község bírójának; ez a dolgot oly szörnyűségesnek találja, hogy a panaszlót a szolgabiróhoz utasitja, s a szolgabiró aztán el is marasztalja a verekedő tanítót 5 frt birságban. — Nem régiben annak a községnek bírája a tanfelügyelő „Utasitás“-át retúrozta, hogy ne alkalmatlankodjanak neki ilyesmivel; pedig bizony ráfért volna, hogy szolgabiróstól együtt megtanulták legyen abból a „Utasitás“-ból, hogy vannak már az országnak oly bolond községei is, melyek iskolaszéket választottak ; aztán van a megyében közigazgatási bizottság és tanfelügyelő. Hát az a virgácsolási eset ezeknek az itélőszékekhez tartozik. — Berényi Gyula jutalomjátékául ma estve „Angyal Bandi“ kerül színre. —A kassai pénzügyi területbeli összes adó és sóhivatalok tiszti személyzete, összesen 80 egyén, tiszteletök nyilvánításául Saárossy Kapeller Ferencz kir. tanácsos és kassai pir. igazgatósági főnök urat uj év alkalmából, egy úgy díszes mint művészi kiállítású fénykép-disz-albummal lepé meg, melynek átnyujtása alkalmával Gácsy Arthur kassai 1-ső oszt. adótárnok tolmácsoló tiszttársai érzelmeit. — A főnököt igen meglepő ezen hű ragaszkodás alantas tisztikara részéről, s midőn Pózner Károly Lajos budapesti ismert könyvkötő által kiállított s az igazgató művészi kivételü gazdagon aranyozott monogrammjával diszlő albumot átvevé, meghatottan köszönő meg ezen figyelmet és megemlékezést, és adott kifejezést a küldöttség előtt az öszes tisztikara iránti táplált jóindulatának. — Táborszky és Parseh zeneműkereskedésében megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett „Circus polka“ Fahrbachtól, ára 50 kr. „Az erdő mentén“ Fahrbachtól, ára 80 kr. „Lesz ha lesz“, rezgő polka, Ellenbogentől, ára 50 kr. — Színház. Szerdán, decz. hó 27-én az 5-ik bérlet kezdetéül adatott itt először: „Ferreol“, Sardou hírneves színműve, csinos közönség előtt — hatásosan. Csütörtökön, decz. 28-dikán itt először: „Egy nagyratermett férfiú“. Vígjáték 3 felvonásban, Szigligetitől. Pénteken: „Fiatal arszlán"és vén tigris“. Szombaton, a derék Vinczéné jutalmául: „Nagyanya“. A jutalmazandó de nem jutalmazott is, a darab is, meg a 45 éves jubileum is nagyobb közönséget érdemelt volna. Akik megjelentek, csak boszankodni jelentek meg, a meg nem jelentek felett. Vasárnap: „A falu rossza“ — nem éppen kifogástalanul. Hétfőn zsúfolt ház előtt hetedszer : „Fatinicza“. Kedden: „Cox és Box“, otromba bohózat, tehát tetszett, és „A faragossal fecsegők“, ismert csinos operette, igen szépen előadva. — A „Vasárnapi Újság“ decz. 30-ki száma következő tartalommal jelent meg: Donadio Bianka (arczképpel) — Archimedes pontja (vége). — Az európai diplomaták Konstantinápolyban (kilencz arczképpel). — II. Mohamed szultán bevonulása Konstantinápolyba (képpel). „Strogoff Mihály utazása (képpel). — Egyveleg. — Melléklet: Csalások az amerikai elnökválasztásnál (képpel). — A karthausiak nagy zárdája Francziaországban. — Kis és nagy dolgok. — Irodalom és művészeti — Közintézetek, egyletek. — Mi újság ? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló — Hetinaptár. nász; ez osztály „viszi a hangot“ — amint azt mondani szokás. Ez osztály körébe tartozik a nemes tanulóifjúság, jogászság és középtanodai tanulók. Ezek adják meg azután a városnak az élénkebb kinézést, a társasköröknek a tetszetősebb formát, amiért legyen megadva nekik az elismerő dicséret. De máskülönben nem sok vizet zavarnak. Már t. i. hogy a jogász urak, mert középtanodai tanulónak a neve úgyis a hallgass. Derék, jóravaló nép ez a jogászság; csendes, békés természetű. Nem bánt senkit, ötét se bántja senki, egymást sem bántják, csak néha-néha, de nagyon ritkán, érzik szükségét valami ártatlan ifjúsági tévedésnek, amikor is aztán egy-egy fáklyászene füstjébe tévednek bele. Hanem aztán, ha ismét belezökkennek a csendes napok folyamába, elszégyenlik magukat nagyon e kis tévedés miatt is, és ismét néma, hosszas hallgatásba merülnek. Derék, szelíd természetű, békés hajlamú polgárai lesznek ők e hazának ! Az isten őket éltesse! Vannak végre a városban szép, fiatal és szellemdús hölgyek is, ami különben magából következő dolog, mert hisz ha ezek nem lennének, bizonyára nagyot apadna a lakosok száma, értvén azt t. i. akként, hogy ez esetben elvándorolnának oda, ahol vannak kedves extencziák. Önökről, tisztelt hölgyeim, mit szóljak ? Elégedjenek meg kérem annak kijelentésével, hogy szépek, kedvesek, szellemdúsak, de az ég szerelméért tanulják meg jobban és szebben a magyar nyelvet; mert enélkül — higyék el egy őszinte tisztelőjöknek — csak télhódítást fognak ,végezhetni még a kassai fiatalság körében is. És aztán tisztelt hölgyeim ! önöknek is szól a költő szava : Teremtsd elő azon dicső időt, Hol a magyar szó s név imádva lesz, Midőn kegyelmet nem nyer szád előtt, Ki e kettőnek ellenére tesz. • _ Egyébként más alkalommal talán még megbeszélhetünk egyet mást. Most fogadják mindnyájan legigazabb boldog újévi kivánatomat. Sedinomis, melyen enyészhetlen betűkkel ragyogjon felírva: mint volt a magyar hölgy hű leánya a mindentadó hazának. És nem lesz veszve az az ügy, melynek élén a magyar hölgy emeli a zászlót bájainak sugárözönében, mert nem lehet gyáva az a férfi, kinek küzdelmét szerettének koszorúja jutalmazza meg. Simonides: Különfélék. — Abauj megye közigazgatási bizottságában a postafőnök jelenést tett, hogy nincs jelenteni valója, de abbeli indítványa, hogy a régi szabály, miszerint a postakocsisok trombitálni tartoznak, az utasok pedig a postakocsik előtti frt. bírság terhe alatt kitérjenek, életbe léptessék, elfogadtatott.. Az adófelügyelő indítványozta, hogy mert a gönczi, szikszói, csereháti és kassai járások szolgabirái az adóbehajtás körüli teendőiknek meg nem felelnek, a hátralékos adó az ő költségükön hajtassák be. A bizottság elégségesnek vélte a szolgabirákat igazolásra felhívni. A főorvos jelenti, hogy a közegészségügy a megyében megnyugtató, s egyszersmint indítványozza, hogy a kassai és gönczi járásorvosok 14 nap alatt jelentést tegyenek a himlőoltás állapotáról. A tanfelügyelő s a börtönök megvizsgálására kiküldött bizottság ‘ szintén megtették jelentéseiket. A börtönökről konstatáltatott, hogy középkori állapotban vannak. — Vidéki csendélet. Hogy a felnőttek oktatásukra, még ha hivatalt viselő egyének is, mily nagy szükség van hazánkban, igazolja a követ Kassai piacz. (Hivatalos jegyzés 1. Jan. 3. Egy 31., dekagramos zsemlye 2 kr. Kilogramban: abajdócz kenyér: 16—15 kr. Rozs kenyér: 14—121 kr. Marhahús: 46—40 kr. Borjúhús: 56—52 kr. Bárányhús : 32 kr. Sertéshús: 52 kr. Szalona füstölt és nyers: 88—84,56 kr. Patens gyertya: 70 kr. Öntött gyertya: 68 kr. Szappan: 50 kr. Tojás: 1 db. 3—2V3 kr. Egy liter mák: 40 kr. Egy liter vaj : 80 kr. Egy kilogr. zsir: 88 kr. hektoliter: Liszt: —.—.— literje: 15—14 kr. Borsó: 13.60— 13. literje: 16—14 kr. Lencse: 7.—6.80 literje: 12—10 kr. Paszuly: 7.60—7.— literje: 12— 10 kr. Aszalt szilva: 13.60—13.— literje: 16—15 kr. Őrlött dara: 11.60—11.20 literje: 14—13 kr. Tatárka: 13.—12.— literje: 15—14 kr. Burgonya: 1.80—1.70 kr. Búza: 8.80—8.60 Kétszeres: 6.60 Rozs: 6.50—6.30 Malátaárpa: 4.80—.— Árpa: 4.— 3.80 Zab: 2.60—2.50 Kása: 9.80—9.60. Kukoricza: 4.60— 4.40. Spiritus 1 liter á 100 Tralles % : —32 —37s/4 kr. Idő: sáros. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Troilkó József. _Nyilttér.*) részletekre kapható a legjobb szerkezetű varrógép alólirtnak Kassán a forgácsutcza 9-ik száma alatt fekvő Hove-féle fiók üzletében. Ugyanott, cseréltetnek be munkaképes gépek és szívesen vállalnak el gépeket vagy géprészeket kijavítás végett. _ Máyer J. Ezen rovat alatt közlöitekért nem vállal felelőséget! a szerká