Abauj-Kassai Közlöny, 1888 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1888-11-01 / 44. szám

egyenlítés eszméje távol állott szerzőitől, mindazonáltal miután oly sok állam által adop­táltatok vagy utánoztatott, az asszimilá­­cziónak jelentékeny szolgálatokat tett vagy épen lehetővé tette az asszimilácziót. Hogy a jogkiegyenlítés eszméje meg­­érleltessék, első sorban szükséges volt tu­dományos előmunkálatokra. E feladatra vál­lalkozott egy franczia író 1844-ben, midőn 44 állam kereskedelmi jogát párhuzamba állította a Code de commerce-szel. Hat év­vel később egy angol író, Levi Leone vál­lalkozott ugyan a munka megoldására, s­ kísérlet fontosabb, nemcsak azért, mert szerző 59 állam kereskedelmi jogát hasonlította össze az angol kereskedelmi joggal, hanem azért is, mert Levi az első, ki felveti egy közös nemzetközi kereskedelmi jog eszméjét és egyszersmind egész tervet készít az eszme megvalósítására. Az angol író minden­esetre sanguinibus volt, mert azt hitte, hogy a fő- és tengeri városok 3—3 képviselőinek két értekezlete és nagy pályadíj kitűzése által a mű három év alatt végrehajtható. Az angol jogász eszméje azonban nem ma­radt minden figyelem nélkül, felhívása visszhangra talált ott, a­hol arra nem is számított, a párisi Tuilerrákban. III. Napo­leon szeretett zseniális eszmékkel foglal­kozni és az egyesítési törekvéseket prog­­rammja egy részének tekintette, mert Szt.­­Ilonáról adatott ki a jelszó : „egy törvény, egy pénzér­ték, egy mérték.“ Napoleon tehát az angol író javaslatát legalább gondosabb vizsgálatra tartotta érdemesnek és bizottsá­got küldött ki a kérdés tanulmányozására. A bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy a kereskedelmi jog keretében vannak egyes intézmények, melyek egyesítése le­hetséges, ilyenek a váltójog és a száraz­földi és vízi szállítás. Ha Napóleonra nézve ezzel az ügy be is volt fejezve, az oly nagyszerű eszme, mint a világkereskedelmi jogé, nem volt többé egyszerűen mellőzhető és eredeti vagy módosított alakban folyvást újra fel­merült, így 1862-ben előadást tartott a kérdésről Louvet, a párisi kereskedelmi törvényszék elnöke és a törvényhozó tes­tületben is interpelláczió tárgyát képezte. Ugyanez évben alapíttatott Belgiumban egy tudományos társadalmi egyesület, melynek első szakosztálya az összehasonlító jogtudo­mán­nyal foglalkozott. E nagy egyesület négy kongresszusán (1862—1865) a világ forgalmi jogkérdéseinek egész sora tárgyal­tatott és alaposan megvitattatott az uj világ­váltójog alkotása. Uj impulzust adtak az ügynek az 1867- és 1868-iki párisi világ­kiállítások. 1867-ben egy oly egyesület alapítását tervezték, mely nemcsak a ke­reskedelmi törvényhozás, hanem az örökö­södési, jelzálog és tulajdonjog egyöntetű­ségével is foglalkozzék. A kísérlet ered­ménytelen volt, 1878-ban Párisban nemzet­közi kereskedelmi és ipar-kongresszus ülése­zett, mely kifejezte óhaját egy nemzetközi kereskedelmi kódex iránt és bizottságot is kiküldött a törvény kidolgozására. A Levi-féle javaslat fiaskójának azon­ban nemcsak történelmi, hanem gyakorlati jelentősége is volt, természetesen negatív értelemben ; megerősíti a tapasztalatot, hogy túl magas követelésekkel csak kompromitál­­ják az ügyet, melynek szolgálatában állanak. Fel nem tehető, hogy a kereskedelmi jog egész széles terve egyidejűleg nemzetközi­leg szabályozható legyen, vagy hogy sza­bályozandó. Vannak azonban intézmények, melyekre nézve a jogegység már ma is elutasíthatlan szükséglet és a­melyekre nézve már fontos előmunkálatok is történ­tek, ily intézmények: a vasúti szállítási jog, a váltójog és a tengeri jog egy része. A feladat hasonló korlátozása mellett már tekintélyes testületek nyilatkoztak és a többi között a belgiumi kormány is. A­mi különösen ez utóbbit illeti, három év előtt az antwerpeni világkiállítás előmunkálatainál három belgiumi miniszter egy nemzetközi kereskedelmi jogi kongresszus egybehívását kérték a királytól. A beadványhoz az egye­sítésre alkalmas részekül a belgiumi mi­niszterek a váltójogot, a szállítási szerző­dést és a tengeri jogot jelezték. Miután a király a javaslathoz hozzájárult, 1885. szeptember hó 27-én 15 kormány képvise­lője, 17 jogakadémia küldöttei és különböző szakértők értekezletre gyűltek össze. Ez értekezleten monarchiánk, a német biroda­lom és Angolország nem voltak képviselve, de voltak képviselők még Amerika és Ázsiából is. Az értekezlet feladatát, a szál­lítási jog kizárásával, két térre szorította: a váltó- és tengeri jogra. Az értekezlet e két kérdést sem oldhatta meg teljesen és nem juthatott egyhangú határozatra, a kongresszus ez évben folytatta tanácskozá­sait, melyek határozatait fentebb közöltük. Az eddig vázolt mozgalom az összes kereskedelmi jog egyesítésének vérmes eszméjéből indult ki, hogy végre a nagy tér egyes részeinek egyesítésére tömörüljön. E téren találkozott már más egyes moz­galmakkal, melyek elejétől fogva csak a kereskedelmi jog egyes részeinek egyesíté­sére törekedtek. A törekvések egy nemzetközi váltójog alkotására már meglehetős régiek. Már 1709-ben Marperger, nürnbergi kereskedő feladatául tette helyreállítani „az európai váltó rend szép harmóniáját“ és ez óhaj 1721-ben általánossá vált Németországban, midőn a Lavy-féle franczia válság követ­keztében sok német váltókövetelés elveszett, mert a tulajdonosok nem ösmerték a fran­czia váltójogot. Francziaországban 1766-ban de Sarion mondotta ki az óhajt, hogy a váltó „általános minden nemzet előtt egyenlő törvény alá kerüljön.“ Ez óhaj később is kifejeztetett, de Németország volt az, mely 1849-ben nemzetközi váltórendet alkotott és ezzel az addig l­evállott 59 partikuláris váltó rendet mellőzte. így keletkezett újból a nemzetközi váltójog eszméje és ez eszmé­nek kifejezést adtak Angol­országban Goe­­schen (1867), Francziaországban de Parieu (1868) és Olaszországban Minghetti (1869). Az 1870-ben Francziaországban engedélye­zett váltómoratóriumok egyre sürgősebbé tették az általános váltójog óhaját. A tár­sadalmi tudomány terjesztésére alakult an­gol egyesület, a magyar, az északi és a hollandi jogászgyűlés, a nemzetközi váltó­jog mellett hoztak határozatokat és az 1872-ben Frankfurtban tartott német jogász­gyűlés a nemzetközi kereskedelmi forgalom és hitel szükségletének mondotta a közös váltójogot. Az antwerpeni és a brüsszeli értekezletek az utolsó nyilvánulások e te­kintetben. Hogy az utolsó kongresszusok mennyire át voltak hatva az egyöntetű váltójog szükségességétől, bizonyítják Fil­mez igazságügyminiszter zárszavai, melyek oda irányultak, hogy a nemzetközi váltójog helyreállítását akkor is szerencsének tar­taná, ha sorshúzás döntené is el, hogy a legújabb európai váltójogok melyike tétes­sék nemzetközivé. Ez története az eddigi törekvéseknek és örvendenénk, ha a moz­galmat most már tények követnék. M. K. L.a:A reakczió tíz éves for­­dulój­a. Okt. 21-én mult el tíz éve annak, hogy Németországban életbe lépett a szoczialista kivételes törvény. Nevezetes évforduló ez nemcsak Németországra, hanem az egész kontinensre, mert e kivételes törvén­nyel egyidejűleg érlelődtek meg a kivételes vám­rendszabályok, melyek Európa egész for­galmában oly nagy és hátrányos átalakulást idéztek elő. Az agg német császár ellen intézett merényletek nemcsak politikai és társadalmi, hanem gazdasági tekintetben is egyszerre engesztelhetetlen reakczionáriussá tették a német birodalmi kanczellárt. Év­fordulója van tehát annak is, hogy a sza­bad kereskedelmi Bismarck a védvámosok karjaiba vetette magát, ki azóta nem tanít­ványa, hanem mestere a védvámosoknak, a­miről elég szomorú tény tanúskodik. Tíz évig van érvényben a tizenkilen­­czedik század szellemével oly éles ellentét­ben álló szoczialista törvény. Általános volt a megdöbbenés, melyet a törvény előzmé­nyei előidéztek és a törvény még­sem volt képes csak némi tekintetben is megelége­dést kelteni. A királygyilkosság iskolájának nevezte el a német birodalmi kanczellár a szoczialisták mozgalmát. Ez iskolát bezárni volt hivatva a szoczialista törvény, de tíz évi gyakorlat nem volt képes bebizonyítani, hogy végrehajtásában jobb és czélszerűbb a törvény mint elméletben. A szándék szép és magasztos volt és ugyan ki az, ki nem kívánná ily szándék valósulását? De a ha­rag és felindulás, ha még oly jogosult is, minden körülmények között lesz tanácsadó, különösen pedig, ha törvényhozási tevé­kenységről van szó és bármily jogosult volt is a harag, melyet az 1878-iki év gonosz tettei keltettek, a gyógyszer, melyet alkal­maztak, el volt hibázva. Ámaz idők izgatottságában egyszerűen konstatálták, hogy a merénylők a szoczi­alisták pártjához tartoznak és hasztalan bizonyították, hogy az egyik a Német­országban ma is jelentékeny keresztény­­szoc­ialisták pártjának volt tagja, ellen­ben a másik egyáltalán nem tartozott párthoz. Valaminek történnie kellett, vala­mit tenni akartak és megteremtették a szoczialista törvényt. Ne­hogy igazságtalan­sággal vádoltassunk, elismerjük, hogy rész­ben a törvény korlátozta Németországban az állam és rend ellen nyilvánuló mozgal­makat, a szoc­ialista sajtó számban csökkent és a meglevő lapok óvatosan vigyáznak, hogy a törvény szigorú határozataival ne jöjjenek konfliktusba. Elismerjük, hogy ez b­izonyos értelemben érdem. Nekünk távol állóknak sem volt kellemes hallani a Most­­féle tirádákat és azt is el kell ismerni, hogy az a hang és modor, mely előbb a német szoczialista lapokban dívott, nem igen bírt nevelési és miveltetési irányzattal, de ha a Németországban megjelenő Most-irányú la­pok kénytelenek is tekintettel lenni a szo­czialista törvényre, erre nincsenek kötelezve a Németországon kívül megjelenő hasonló lapok és élnek is szabadságukkal. A „So­cialdemokrat“, mely Zürichben jelent meg, Most „Szabadsága“, mely előbb Londonban, jelenleg pedig Amerikában jelenik meg, oly hangon írtak és írnak, mely 1878 előtt teljesen ismeretlen volt és mindkét lap rendkívüli elterjedésnek örvendett Német­országban. Németországban soha sem volt annyira elterjedve külföldön megjelenő lap, mint a zürichi „Socialdemokrat“. Az ellen­őrzés daczára tízezernyi példányokban csempészték be a lapot és minden egyes példánynak számos olvasója volt. A szoczi­alista törvény tehát a törvényszegés bizo­nyos nemére vezetett és azonkívül elősegí­tette a szocziáldemokratáknak oly szervezetét, mely a maga nemében mintaszerű. A­mit a német rendőrök kikutattak és felfedeztek, az mind kicsinység volt, de a szervezetet nem voltak képesek megdönteni, mely szer­vezet a szoczialista törvény nélkül soha sem jött volna létre. A német birodalmi gyűlésnek 1878-ban történt feloszlatása után a merényletek be­hatása alatt lényegesen csökkent a szoczi­alista választók száma. Akkor elváltak a szocziáldemokrácziától mindazok, kik csak elégületlenségük kifejezése miatt szavaztak a szoczialistákkal, kiknek sorai ritkultak ugyan, de szilárdultak. Időközben újonczo­­kat szereztek, az egyik választástól a má­sikig szaporodtak és szaporodásuk vége be sem látható. Őszintén sajnáljuk Németországot, hogy meg kellett érnie a reakczionárius törvény fönállásának tizedik évfordulóját és sajnál­juk annál is inkább, mert ha tekintetbe vesszük a jelentéseket az élelmiszerek né­metországi folytonos drágulásáról, attól le­het és kell tartani, hogy ez a körülmény még növelni fogja az elégületlenséget. Né­met mérvadó körökben talán belátják, hogy elég volt tíz év a társadalmi és gazdasági reakczióból és megengedik, hogy a nép szabadabban mozoghasson és szabadab­ban vásárolhason. Mind a kettő oly élet­feltétel, melyet állandóan megszakítani nem szabad. —gv. Különfélék. — Kitüntetés. Stollár Gyula a kas­sai gazdasági tanintézet jeles tanára a brüsszeli nemzetközi kiállításon önkészítette cogn­nkért az aranyérmet nyerte el. — Katonai ügyek. Kineveztették a 85. sz. ezredben alezredessé Overbeck Sándor, másodoszt. kapitánynyá Budaházy József, Weisz József, főhadnag­gyá Simonics Vik­tor, hadnag­gyá Donsteger Frigyes, Broche Alajos. A 34. sz. gy. ezredben alezredessé Dobos Miklós, őrnagygyá Stupiczky Vik­tor, II. oszt. kapitánynyá Sugovicz Vincze, Fülhegyi Ödön, főhadnagygyá Sztrókay La­jos, Zavaczky István, hadnagygyá Fekete Jenő. — Megemlékezés. Mindszentek napján d. u. 5 órakor a kassai akadémiai ifjúság testületileg fog kivonulni Vida József tanár és költő sírjához, hol egy koszorú letevése közben Koós Béla az olvasókör elnöke em­lékbeszédet tart. A gépészeti iskola növen­dékei is fognak ugyanekkor volt igazgató­juk néhai Szakay József sírjára koszorút helyezni. — Eljegyzés: Chasson Tivadar, kapi­tány a 60. sz. gy.­ezredben eljegyezte Csepka Irma kisasszonyt, városunk e kedves és művelt zongoratanítónőjét. Gratulálunk! — Nagy katonai hangverseny. A katonai karmester-alap javára a katonai zenekar vasárnap a Schalkház szálló dísztermében terített asztalok mellett nagy hangversenyt rendez. A Kassa városának folytatólag pénte­ken és szombaton tartott közgyűlésében a polgármester a regalemegváltás ügyében Budapesten tartott értekezlet lefolyásáról referál, kijelentvén, hogy felirat fog szer­­kesztetni, mely kinyomatva a képviselő és főrendiház minden tagjának megküldetik. Erre a jövő évi rendes budget állapíttatott meg, mely szerint a bevételek 574366 frt 57 krt, a kiadások 599122 frt 30 krt tesz­nek ki. A rendkívüli kiadások 23142 frt 30 krra rúgnak s igy az összes deficzit 47899 frt 03 kr. A Tordassy és társai által a kéményseprő iparág kiterjesztését és 4 ké­ményseprő rendszeresítését tárgyazó kérvény véleményadás végett a tanácsnak adatott ki. — Bubics Zsigmond püspökünk vasár­nap este visszaérkezett a fővárosból. — Eljegyzés. Szakmáry Károly, a kassai kereskedelmi és iparkamara alelnöke, nagy­­kereskedő és városunknak köztiszteletben és közbecsü­lésben álló polgára, eljegyezte a kedves és szeretetreméltó Kósch Irén kisas­­­szonyt. Fogadják részünkről a legjobb sze­­rencsekivánatokat. — Kinevezés: Wessely Adolf házi ez­­redünk ezredese a 68. sz. gy. ezred parancs­nokává neveztetett ki. — Átköltözés. A 15. hadosztály már elhagyta városunkat s uj állomáshelyére, Miskolczra ment. Ezzel együtt Czihárz Ala­jos altábornagy elfoglalta ugyanott a parancs­nokságot. — Harisnyakiállitás. A közszövészeti tanműhelyben (szepsiut 22. sz.) vasárnaptól kezdve mindennemű téli áruczikkek u. m. női, férfi és gyermekharisnyák, kötött kez­­tyü, téli alsó ruha, női derék és szoknya, férfi mellények, gamáslik,stb. kiállíttatnak és olcsó áron eladatnak. ^ Házasság. Gróf Péchy Manó, volt erdélyi kormányzó és Kassa sz. kir. váro­sának egy turnuszon át országgyűlési kép­­viselője, kinek azelőtt Kassa volt ártandó tartózkodási helye, — mint egy fővárosi lapban olvassuk — Bártfán oltárhoz vezette Sik Gizella kisasszonyt, a népszínháznak volt tagját. A fiatal menyasszony szépsége és kedvessége miatt a fővárosi közönség ke­­gyenczei közzé tartozott. Mint halljuk a gróf Kassát választotta állandó tartózkodási helyül. — Táncztanitás. Kiss József a helybeli színtársulat magántánczosa és tánczmestere a divó tánczokban órákat ad magánházak­ban és tanítványai néhány óra után máris jelentékeny haladást mutatnak. A tanulók egy hónap alatt minden tánczban teljes jár­tasságot sajátítanak el. — Tánczmulatság. A tornyos-némethi ifjúság a községbeli tüzkárosultak fölse­gélyezésére november hó 11-én a Prih­­radny kastély nagytermében tánczmulatsá­­got rendez. — Színházi műsor: Csütörtökön nov. 1. Molnár és gyermeke, pénteken Papageno, szombaton Czigánybáró, vasárnap Rezervis­­ták, hétfőn Új élet, kedden Gasparone, szerdán Dr. Klausz, csütörtökön Nebántsvi­­rág, pénteken Vasgyáros, szombaton Csa­vargó, először, vasárnap Falu rossza. — Megerősítés: Ő felsége kilibi Haller Béla őrnagynak, a IV. kir. csendőrkerületi parancsnokság vezetőjének régi nemességét és a „kilibi“ előnév használatára való jo­gosultságát megerősítette. — Széchenyi Pál gróf ipar- és keres­­delemügyi miniszter pár nap előtt Liptó- Szent-Miklósra utazott az ottani erdőket meg­tekinteni. Hírlik, hogy visszatértében Kas­sát érintve, itt is ki fog szállni. — Áthelyezés: Schvarcz Adolf, volt tisztviselő a kassai m. kir. dohánygyárban, utóbb aligazgató a temesvári dohánygyár­ban, Kolozsvárra igazgatónak neveztetett. — Pályázat: Sárospatakon (Zemplén) 500 frt készpénzbiztositék mellett postames­teri állásra pályázat nyittatott. Járandóság 1370 frt együttes évdij, 170 forint irodai, 268 frt kézbesítési átalány, a távirda brut­­tó vételekből 10 °­ C jutalék végre utólagosan meghatározandó szállítási átalány. Kérvé­nyek a kassai távirda- és postaigazgató­sághoz november 16. beadandók. — Uj pályaorvos. Dr. Polinszky Béla az első magyar gácsországi vasút orvosa a magyar északkeleti vasúthoz neveztetvén ki, lakását Mezőlaborczról Kassára tette át. — Lakásváltoztatás. Wandraschek Jenő dr. rendőri orvos lakását főutcz a 84. sz. házba tette át. — Haláleset. Nagykanizsai és kárizsi özv. Szerviczky Györgyné szül. berzai Ta­­kácsy Katalin élete 70. évében Kassán elhunyt és szombaton temettetett el. A szertartást a miskolczi görög keleti vallásu lelkész végezte, mely után a színtársulat karszemélyzete Egressy gyászdalát énekelte el. A koporsót, melyen 7 szép kivitelű koszorú nyugodott, — a vonathoz kisérték s innen Tokajba szállították, hol vasárnap tétettek az elhunytnak földi maradványai örök nyugalomra. — Hangverseny. A kassai körökben nem ismeretlen hegedűművész Marcello Rossi november hó közepe táján Kassán hangversenyt fog adni. Gönczy zongoramű­­vészszel felváltva fog érdekes műsort elő­adni. — Próbaéneklés. Carmiol, a pécsi izr. hitközség neves kántora a kassai imolában szombaton délelőtt próbaéneklést fog tar­tani. — Megkerült. A Kornyiczky György kasszírnőjénél elkövetett lopással gyanúsí­tott egyén Moskovits Ferencz pinczér sze­mélyében Ujhelyben elfogatott és Kassára kisértetett. Itt a rendőrség előtt folyamatba tett vizsgálat ,és kihallgatás folyamán min­dent tagad. Átadatott a kir. ügyészségnek. — A felsőmagyarországi múzeumot va­sárnap, mint az évad ingyenes látogatásá­nak utolsó napján 177 egyén látogatta. — Megugrott peczér. Branyocski Ist­ván s.-a.-ujhelyi peczérlegény gazdájától 30 frtot elzsebelt és megugrott. Csak Kassáig vitte jó szerencséje, mert itt Palyó rendőr­altiszt elfogta. — Elfogva. A lőcsei törvényszék kö­röztette Schefcsik Nándort, mert a szep­tember 25-én egy utszéli árokban halva talált Pelles Mária meggyilkolásának gya­núja őt terhelte. A keresettet Palyo r.-tize­­des Kassán elfogta. — Esküdtszéki tárgyalás. Dvortsák Gyula hirlapirónak Proché Ede mint a „Kaschauer Zeitung“ és Ries Lajos, mint a „Kassai Szemle“ szerkesztője ellen indított és sajtó utján elkövetett becsületsértés és rágalmazás miatti ügyében az esküdtszéki tárgyalás a kassai kir. törvényszék előtt f. évi deczember hó 7-án fog megtartatni. — A művészet hatalma. Sebesen robo­gott a vonat Miskolczról Kassa felé. Az egyik coupéban egy csinos fiatal nő és egy adónisképü úri­ember ültek. Zsolnához érve a nő szerelmes pillantásokat vetett az ifjúra, mit ez — természetesen­­­ nyomban ész­revesz. A pillantásokat mosoly követi és az úri­ember sem tarthatja magát vissza a mosolytól, néhány kacsintás még s a vonat Szikszót is elhagyta és a két fiatal máris ví­gan cseveg. Kéz kézben nyugszik, szem szembe tekint, az ajkról a legboldogabb szerelmet hirdető szavak repülnek el. Ez még mind kevés, az ifjú letérdel, a nő föl­emeli, a karok már készek az ölelésre és ime e pillanatban kiálltja a kalauz: Kassa.

Next