Abauj-Kassai Közlöny, 1888 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1888-11-01 / 44. szám
egyenlítés eszméje távol állott szerzőitől, mindazonáltal miután oly sok állam által adoptáltatok vagy utánoztatott, az asszimilácziónak jelentékeny szolgálatokat tett vagy épen lehetővé tette az asszimilácziót. Hogy a jogkiegyenlítés eszméje megérleltessék, első sorban szükséges volt tudományos előmunkálatokra. E feladatra vállalkozott egy franczia író 1844-ben, midőn 44 állam kereskedelmi jogát párhuzamba állította a Code de commerce-szel. Hat évvel később egy angol író, Levi Leone vállalkozott ugyan a munka megoldására, s kísérlet fontosabb, nemcsak azért, mert szerző 59 állam kereskedelmi jogát hasonlította össze az angol kereskedelmi joggal, hanem azért is, mert Levi az első, ki felveti egy közös nemzetközi kereskedelmi jog eszméjét és egyszersmind egész tervet készít az eszme megvalósítására. Az angol író mindenesetre sanguinibus volt, mert azt hitte, hogy a fő- és tengeri városok 3—3 képviselőinek két értekezlete és nagy pályadíj kitűzése által a mű három év alatt végrehajtható. Az angol jogász eszméje azonban nem maradt minden figyelem nélkül, felhívása visszhangra talált ott, ahol arra nem is számított, a párisi Tuilerrákban. III. Napoleon szeretett zseniális eszmékkel foglalkozni és az egyesítési törekvéseket programmja egy részének tekintette, mert Szt.Ilonáról adatott ki a jelszó : „egy törvény, egy pénzérték, egy mérték.“ Napoleon tehát az angol író javaslatát legalább gondosabb vizsgálatra tartotta érdemesnek és bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. A bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy a kereskedelmi jog keretében vannak egyes intézmények, melyek egyesítése lehetséges, ilyenek a váltójog és a szárazföldi és vízi szállítás. Ha Napóleonra nézve ezzel az ügy be is volt fejezve, az oly nagyszerű eszme, mint a világkereskedelmi jogé, nem volt többé egyszerűen mellőzhető és eredeti vagy módosított alakban folyvást újra felmerült, így 1862-ben előadást tartott a kérdésről Louvet, a párisi kereskedelmi törvényszék elnöke és a törvényhozó testületben is interpelláczió tárgyát képezte. Ugyanez évben alapíttatott Belgiumban egy tudományos társadalmi egyesület, melynek első szakosztálya az összehasonlító jogtudománnyal foglalkozott. E nagy egyesület négy kongresszusán (1862—1865) a világ forgalmi jogkérdéseinek egész sora tárgyaltatott és alaposan megvitattatott az uj világváltójog alkotása. Uj impulzust adtak az ügynek az 1867- és 1868-iki párisi világkiállítások. 1867-ben egy oly egyesület alapítását tervezték, mely nemcsak a kereskedelmi törvényhozás, hanem az örökösödési, jelzálog és tulajdonjog egyöntetűségével is foglalkozzék. A kísérlet eredménytelen volt, 1878-ban Párisban nemzetközi kereskedelmi és ipar-kongresszus ülésezett, mely kifejezte óhaját egy nemzetközi kereskedelmi kódex iránt és bizottságot is kiküldött a törvény kidolgozására. A Levi-féle javaslat fiaskójának azonban nemcsak történelmi, hanem gyakorlati jelentősége is volt, természetesen negatív értelemben ; megerősíti a tapasztalatot, hogy túl magas követelésekkel csak kompromitálják az ügyet, melynek szolgálatában állanak. Fel nem tehető, hogy a kereskedelmi jog egész széles terve egyidejűleg nemzetközileg szabályozható legyen, vagy hogy szabályozandó. Vannak azonban intézmények, melyekre nézve a jogegység már ma is elutasíthatlan szükséglet és amelyekre nézve már fontos előmunkálatok is történtek, ily intézmények: a vasúti szállítási jog, a váltójog és a tengeri jog egy része. A feladat hasonló korlátozása mellett már tekintélyes testületek nyilatkoztak és a többi között a belgiumi kormány is. Ami különösen ez utóbbit illeti, három év előtt az antwerpeni világkiállítás előmunkálatainál három belgiumi miniszter egy nemzetközi kereskedelmi jogi kongresszus egybehívását kérték a királytól. A beadványhoz az egyesítésre alkalmas részekül a belgiumi miniszterek a váltójogot, a szállítási szerződést és a tengeri jogot jelezték. Miután a király a javaslathoz hozzájárult, 1885. szeptember hó 27-én 15 kormány képviselője, 17 jogakadémia küldöttei és különböző szakértők értekezletre gyűltek össze. Ez értekezleten monarchiánk, a német birodalom és Angolország nem voltak képviselve, de voltak képviselők még Amerika és Ázsiából is. Az értekezlet feladatát, a szállítási jog kizárásával, két térre szorította: a váltó- és tengeri jogra. Az értekezlet e két kérdést sem oldhatta meg teljesen és nem juthatott egyhangú határozatra, a kongresszus ez évben folytatta tanácskozásait, melyek határozatait fentebb közöltük. Az eddig vázolt mozgalom az összes kereskedelmi jog egyesítésének vérmes eszméjéből indult ki, hogy végre a nagy tér egyes részeinek egyesítésére tömörüljön. E téren találkozott már más egyes mozgalmakkal, melyek elejétől fogva csak a kereskedelmi jog egyes részeinek egyesítésére törekedtek. A törekvések egy nemzetközi váltójog alkotására már meglehetős régiek. Már 1709-ben Marperger, nürnbergi kereskedő feladatául tette helyreállítani „az európai váltó rend szép harmóniáját“ és ez óhaj 1721-ben általánossá vált Németországban, midőn a Lavy-féle franczia válság következtében sok német váltókövetelés elveszett, mert a tulajdonosok nem ösmerték a franczia váltójogot. Francziaországban 1766-ban de Sarion mondotta ki az óhajt, hogy a váltó „általános minden nemzet előtt egyenlő törvény alá kerüljön.“ Ez óhaj később is kifejeztetett, de Németország volt az, mely 1849-ben nemzetközi váltórendet alkotott és ezzel az addig levállott 59 partikuláris váltó rendet mellőzte. így keletkezett újból a nemzetközi váltójog eszméje és ez eszmének kifejezést adtak Angolországban Goeschen (1867), Francziaországban de Parieu (1868) és Olaszországban Minghetti (1869). Az 1870-ben Francziaországban engedélyezett váltómoratóriumok egyre sürgősebbé tették az általános váltójog óhaját. A társadalmi tudomány terjesztésére alakult angol egyesület, a magyar, az északi és a hollandi jogászgyűlés, a nemzetközi váltójog mellett hoztak határozatokat és az 1872-ben Frankfurtban tartott német jogászgyűlés a nemzetközi kereskedelmi forgalom és hitel szükségletének mondotta a közös váltójogot. Az antwerpeni és a brüsszeli értekezletek az utolsó nyilvánulások e tekintetben. Hogy az utolsó kongresszusok mennyire át voltak hatva az egyöntetű váltójog szükségességétől, bizonyítják Filmez igazságügyminiszter zárszavai, melyek oda irányultak, hogy a nemzetközi váltójog helyreállítását akkor is szerencsének tartaná, ha sorshúzás döntené is el, hogy a legújabb európai váltójogok melyike tétessék nemzetközivé. Ez története az eddigi törekvéseknek és örvendenénk, ha a mozgalmat most már tények követnék. M. K. L.a:A reakczió tíz éves fordulója. Okt. 21-én mult el tíz éve annak, hogy Németországban életbe lépett a szoczialista kivételes törvény. Nevezetes évforduló ez nemcsak Németországra, hanem az egész kontinensre, mert e kivételes törvénnyel egyidejűleg érlelődtek meg a kivételes vámrendszabályok, melyek Európa egész forgalmában oly nagy és hátrányos átalakulást idéztek elő. Az agg német császár ellen intézett merényletek nemcsak politikai és társadalmi, hanem gazdasági tekintetben is egyszerre engesztelhetetlen reakczionáriussá tették a német birodalmi kanczellárt. Évfordulója van tehát annak is, hogy a szabad kereskedelmi Bismarck a védvámosok karjaiba vetette magát, ki azóta nem tanítványa, hanem mestere a védvámosoknak, amiről elég szomorú tény tanúskodik. Tíz évig van érvényben a tizenkilenczedik század szellemével oly éles ellentétben álló szoczialista törvény. Általános volt a megdöbbenés, melyet a törvény előzményei előidéztek és a törvény mégsem volt képes csak némi tekintetben is megelégedést kelteni. A királygyilkosság iskolájának nevezte el a német birodalmi kanczellár a szoczialisták mozgalmát. Ez iskolát bezárni volt hivatva a szoczialista törvény, de tíz évi gyakorlat nem volt képes bebizonyítani, hogy végrehajtásában jobb és czélszerűbb a törvény mint elméletben. A szándék szép és magasztos volt és ugyan ki az, ki nem kívánná ily szándék valósulását? De a harag és felindulás, ha még oly jogosult is, minden körülmények között lesz tanácsadó, különösen pedig, ha törvényhozási tevékenységről van szó és bármily jogosult volt is a harag, melyet az 1878-iki év gonosz tettei keltettek, a gyógyszer, melyet alkalmaztak, el volt hibázva. Ámaz idők izgatottságában egyszerűen konstatálták, hogy a merénylők a szoczialisták pártjához tartoznak és hasztalan bizonyították, hogy az egyik a Németországban ma is jelentékeny keresztényszocialisták pártjának volt tagja, ellenben a másik egyáltalán nem tartozott párthoz. Valaminek történnie kellett, valamit tenni akartak és megteremtették a szoczialista törvényt. Nehogy igazságtalansággal vádoltassunk, elismerjük, hogy részben a törvény korlátozta Németországban az állam és rend ellen nyilvánuló mozgalmakat, a szocialista sajtó számban csökkent és a meglevő lapok óvatosan vigyáznak, hogy a törvény szigorú határozataival ne jöjjenek konfliktusba. Elismerjük, hogy ez bizonyos értelemben érdem. Nekünk távol állóknak sem volt kellemes hallani a Mostféle tirádákat és azt is el kell ismerni, hogy az a hang és modor, mely előbb a német szoczialista lapokban dívott, nem igen bírt nevelési és miveltetési irányzattal, de ha a Németországban megjelenő Most-irányú lapok kénytelenek is tekintettel lenni a szoczialista törvényre, erre nincsenek kötelezve a Németországon kívül megjelenő hasonló lapok és élnek is szabadságukkal. A „Socialdemokrat“, mely Zürichben jelent meg, Most „Szabadsága“, mely előbb Londonban, jelenleg pedig Amerikában jelenik meg, oly hangon írtak és írnak, mely 1878 előtt teljesen ismeretlen volt és mindkét lap rendkívüli elterjedésnek örvendett Németországban. Németországban soha sem volt annyira elterjedve külföldön megjelenő lap, mint a zürichi „Socialdemokrat“. Az ellenőrzés daczára tízezernyi példányokban csempészték be a lapot és minden egyes példánynak számos olvasója volt. A szoczialista törvény tehát a törvényszegés bizonyos nemére vezetett és azonkívül elősegítette a szocziáldemokratáknak oly szervezetét, mely a maga nemében mintaszerű. Amit a német rendőrök kikutattak és felfedeztek, az mind kicsinység volt, de a szervezetet nem voltak képesek megdönteni, mely szervezet a szoczialista törvény nélkül soha sem jött volna létre. A német birodalmi gyűlésnek 1878-ban történt feloszlatása után a merényletek behatása alatt lényegesen csökkent a szoczialista választók száma. Akkor elváltak a szocziáldemokrácziától mindazok, kik csak elégületlenségük kifejezése miatt szavaztak a szoczialistákkal, kiknek sorai ritkultak ugyan, de szilárdultak. Időközben újonczokat szereztek, az egyik választástól a másikig szaporodtak és szaporodásuk vége be sem látható. Őszintén sajnáljuk Németországot, hogy meg kellett érnie a reakczionárius törvény fönállásának tizedik évfordulóját és sajnáljuk annál is inkább, mert ha tekintetbe vesszük a jelentéseket az élelmiszerek németországi folytonos drágulásáról, attól lehet és kell tartani, hogy ez a körülmény még növelni fogja az elégületlenséget. Német mérvadó körökben talán belátják, hogy elég volt tíz év a társadalmi és gazdasági reakczióból és megengedik, hogy a nép szabadabban mozoghasson és szabadabban vásárolhason. Mind a kettő oly életfeltétel, melyet állandóan megszakítani nem szabad. —gv. Különfélék. — Kitüntetés. Stollár Gyula a kassai gazdasági tanintézet jeles tanára a brüsszeli nemzetközi kiállításon önkészítette cognnkért az aranyérmet nyerte el. — Katonai ügyek. Kineveztették a 85. sz. ezredben alezredessé Overbeck Sándor, másodoszt. kapitánynyá Budaházy József, Weisz József, főhadnaggyá Simonics Viktor, hadnaggyá Donsteger Frigyes, Broche Alajos. A 34. sz. gy. ezredben alezredessé Dobos Miklós, őrnagygyá Stupiczky Viktor, II. oszt. kapitánynyá Sugovicz Vincze, Fülhegyi Ödön, főhadnagygyá Sztrókay Lajos, Zavaczky István, hadnagygyá Fekete Jenő. — Megemlékezés. Mindszentek napján d. u. 5 órakor a kassai akadémiai ifjúság testületileg fog kivonulni Vida József tanár és költő sírjához, hol egy koszorú letevése közben Koós Béla az olvasókör elnöke emlékbeszédet tart. A gépészeti iskola növendékei is fognak ugyanekkor volt igazgatójuk néhai Szakay József sírjára koszorút helyezni. — Eljegyzés: Chasson Tivadar, kapitány a 60. sz. gy.ezredben eljegyezte Csepka Irma kisasszonyt, városunk e kedves és művelt zongoratanítónőjét. Gratulálunk! — Nagy katonai hangverseny. A katonai karmester-alap javára a katonai zenekar vasárnap a Schalkház szálló dísztermében terített asztalok mellett nagy hangversenyt rendez. A Kassa városának folytatólag pénteken és szombaton tartott közgyűlésében a polgármester a regalemegváltás ügyében Budapesten tartott értekezlet lefolyásáról referál, kijelentvén, hogy felirat fog szerkesztetni, mely kinyomatva a képviselő és főrendiház minden tagjának megküldetik. Erre a jövő évi rendes budget állapíttatott meg, mely szerint a bevételek 574366 frt 57 krt, a kiadások 599122 frt 30 krt tesznek ki. A rendkívüli kiadások 23142 frt 30 krra rúgnak s igy az összes deficzit 47899 frt 03 kr. A Tordassy és társai által a kéményseprő iparág kiterjesztését és 4 kéményseprő rendszeresítését tárgyazó kérvény véleményadás végett a tanácsnak adatott ki. — Bubics Zsigmond püspökünk vasárnap este visszaérkezett a fővárosból. — Eljegyzés. Szakmáry Károly, a kassai kereskedelmi és iparkamara alelnöke, nagykereskedő és városunknak köztiszteletben és közbecsülésben álló polgára, eljegyezte a kedves és szeretetreméltó Kósch Irén kisasszonyt. Fogadják részünkről a legjobb szerencsekivánatokat. — Kinevezés: Wessely Adolf házi ezredünk ezredese a 68. sz. gy. ezred parancsnokává neveztetett ki. — Átköltözés. A 15. hadosztály már elhagyta városunkat s uj állomáshelyére, Miskolczra ment. Ezzel együtt Czihárz Alajos altábornagy elfoglalta ugyanott a parancsnokságot. — Harisnyakiállitás. A közszövészeti tanműhelyben (szepsiut 22. sz.) vasárnaptól kezdve mindennemű téli áruczikkek u. m. női, férfi és gyermekharisnyák, kötött keztyü, téli alsó ruha, női derék és szoknya, férfi mellények, gamáslik,stb. kiállíttatnak és olcsó áron eladatnak. ^ Házasság. Gróf Péchy Manó, volt erdélyi kormányzó és Kassa sz. kir. városának egy turnuszon át országgyűlési képviselője, kinek azelőtt Kassa volt ártandó tartózkodási helye, — mint egy fővárosi lapban olvassuk — Bártfán oltárhoz vezette Sik Gizella kisasszonyt, a népszínháznak volt tagját. A fiatal menyasszony szépsége és kedvessége miatt a fővárosi közönség kegyenczei közzé tartozott. Mint halljuk a gróf Kassát választotta állandó tartózkodási helyül. — Táncztanitás. Kiss József a helybeli színtársulat magántánczosa és tánczmestere a divó tánczokban órákat ad magánházakban és tanítványai néhány óra után máris jelentékeny haladást mutatnak. A tanulók egy hónap alatt minden tánczban teljes jártasságot sajátítanak el. — Tánczmulatság. A tornyos-némethi ifjúság a községbeli tüzkárosultak fölsegélyezésére november hó 11-én a Prihradny kastély nagytermében tánczmulatságot rendez. — Színházi műsor: Csütörtökön nov. 1. Molnár és gyermeke, pénteken Papageno, szombaton Czigánybáró, vasárnap Rezervisták, hétfőn Új élet, kedden Gasparone, szerdán Dr. Klausz, csütörtökön Nebántsvirág, pénteken Vasgyáros, szombaton Csavargó, először, vasárnap Falu rossza. — Megerősítés: Ő felsége kilibi Haller Béla őrnagynak, a IV. kir. csendőrkerületi parancsnokság vezetőjének régi nemességét és a „kilibi“ előnév használatára való jogosultságát megerősítette. — Széchenyi Pál gróf ipar- és keresdelemügyi miniszter pár nap előtt Liptó- Szent-Miklósra utazott az ottani erdőket megtekinteni. Hírlik, hogy visszatértében Kassát érintve, itt is ki fog szállni. — Áthelyezés: Schvarcz Adolf, volt tisztviselő a kassai m. kir. dohánygyárban, utóbb aligazgató a temesvári dohánygyárban, Kolozsvárra igazgatónak neveztetett. — Pályázat: Sárospatakon (Zemplén) 500 frt készpénzbiztositék mellett postamesteri állásra pályázat nyittatott. Járandóság 1370 frt együttes évdij, 170 forint irodai, 268 frt kézbesítési átalány, a távirda bruttó vételekből 10 ° C jutalék végre utólagosan meghatározandó szállítási átalány. Kérvények a kassai távirda- és postaigazgatósághoz november 16. beadandók. — Uj pályaorvos. Dr. Polinszky Béla az első magyar gácsországi vasút orvosa a magyar északkeleti vasúthoz neveztetvén ki, lakását Mezőlaborczról Kassára tette át. — Lakásváltoztatás. Wandraschek Jenő dr. rendőri orvos lakását főutcz a 84. sz. házba tette át. — Haláleset. Nagykanizsai és kárizsi özv. Szerviczky Györgyné szül. berzai Takácsy Katalin élete 70. évében Kassán elhunyt és szombaton temettetett el. A szertartást a miskolczi görög keleti vallásu lelkész végezte, mely után a színtársulat karszemélyzete Egressy gyászdalát énekelte el. A koporsót, melyen 7 szép kivitelű koszorú nyugodott, — a vonathoz kisérték s innen Tokajba szállították, hol vasárnap tétettek az elhunytnak földi maradványai örök nyugalomra. — Hangverseny. A kassai körökben nem ismeretlen hegedűművész Marcello Rossi november hó közepe táján Kassán hangversenyt fog adni. Gönczy zongoraművészszel felváltva fog érdekes műsort előadni. — Próbaéneklés. Carmiol, a pécsi izr. hitközség neves kántora a kassai imolában szombaton délelőtt próbaéneklést fog tartani. — Megkerült. A Kornyiczky György kasszírnőjénél elkövetett lopással gyanúsított egyén Moskovits Ferencz pinczér személyében Ujhelyben elfogatott és Kassára kisértetett. Itt a rendőrség előtt folyamatba tett vizsgálat ,és kihallgatás folyamán mindent tagad. Átadatott a kir. ügyészségnek. — A felsőmagyarországi múzeumot vasárnap, mint az évad ingyenes látogatásának utolsó napján 177 egyén látogatta. — Megugrott peczér. Branyocski István s.-a.-ujhelyi peczérlegény gazdájától 30 frtot elzsebelt és megugrott. Csak Kassáig vitte jó szerencséje, mert itt Palyó rendőraltiszt elfogta. — Elfogva. A lőcsei törvényszék köröztette Schefcsik Nándort, mert a szeptember 25-én egy utszéli árokban halva talált Pelles Mária meggyilkolásának gyanúja őt terhelte. A keresettet Palyo r.-tizedes Kassán elfogta. — Esküdtszéki tárgyalás. Dvortsák Gyula hirlapirónak Proché Ede mint a „Kaschauer Zeitung“ és Ries Lajos, mint a „Kassai Szemle“ szerkesztője ellen indított és sajtó utján elkövetett becsületsértés és rágalmazás miatti ügyében az esküdtszéki tárgyalás a kassai kir. törvényszék előtt f. évi deczember hó 7-án fog megtartatni. — A művészet hatalma. Sebesen robogott a vonat Miskolczról Kassa felé. Az egyik coupéban egy csinos fiatal nő és egy adónisképü úriember ültek. Zsolnához érve a nő szerelmes pillantásokat vetett az ifjúra, mit ez — természetesen nyomban észrevesz. A pillantásokat mosoly követi és az úriember sem tarthatja magát vissza a mosolytól, néhány kacsintás még s a vonat Szikszót is elhagyta és a két fiatal máris vígan cseveg. Kéz kézben nyugszik, szem szembe tekint, az ajkról a legboldogabb szerelmet hirdető szavak repülnek el. Ez még mind kevés, az ifjú letérdel, a nő fölemeli, a karok már készek az ölelésre és ime e pillanatban kiálltja a kalauz: Kassa.