Abauj-Kassai Közlöny, 1890 (19. évfolyam, 2-45. szám)
1890-01-09 / 2. szám
Fülöp, Dick Boldizsár, Dunkel Vilmos, Ilatykó Mihály, Haydn Imre, Letzter Simon, Lukács József, Maurer Gyula, Pausz Tivadar, Répászky Mihály, Schirger Tivadar, Siposs A. Gyula, Várkoly János, Vass Sándor, Wagner József kamarai hely, Genersich Tivadar (Késmárk) és Tern Gusztáv (Igló) kültagok. A közgyűlés következőleg folyt le : 1. A kereskedelemügyi miniszter leirata, mellyel a közgyűlésekben résztvevő kültagok utazási költségeinek megtérítése engedélyeztetik, nagy megelégedéssel tudomásul vétetik. 2. A kereskedelmi miniszter leirata, mely szerint Deil Jenő titkár ajánlata értelmében valamennyi kamarának meghagya ■tik, hogy* minden évben legkésőbb márczius 31-ig a lefolyt üzleti évről rövid és velős évi jelentést tegyenek, miheztartás és aszerint való intézkedés végett a titkárnak kiadatik. 3. Ugyanezen minisztérium leirata, mely a kamarákat felhívja, hogy az ipartestületekkel szorosabb érintkezésbe lépjenek, tudomásul szolgál. 4. A kamara ajánlatára engedélyezett 1000 frtnyi rendkívüli segély a szepességi vászonfehérítő részvénytársaság számára a lefolyt évre, örvendetes tudomásul vétetik. 5. Deil Jenő titkár terjedelmes szakvéleménye a vándoripar gyakorlását illetőleg törvényjavaslatra vonatkozólag egész terjedelmében elfogadtatik és a minisztériumnak felterjesztetik. 6. A kereskedelmi miniszter értesíti a kamarát, hogy Reisinger G. és fia czégnek a kamara által ajánlott fafüggöny és Rouleaux gyárát a minisztériumoknak és az ország első hatóságainak figyelmébe ajánlotta. 7. A közgyűlés helyesli az elnökség ajánlását, mely szerint Oelschläger Mihály (Szepes-Olaszi), Kontuly Imre és Mihalik Károly (Kassa), a középipariskola végzett növendékei, a minisztérium és kamara által szervezett 300—300 frtnyi utazási ösztöndíjra kijelöltettek. 8. A kamara a honvédségi szállításra vonatkozó és a minisztériumhoz tett fölterjesztést helyeslően tudomásul veszi. 9. Épugy tudomásul szolgál a magyar kamarai kerületek leszállítása és kikerekítésére vonatkozó miniszteri leirat és az arra vonatkozó előterjesztés jóváhagyatik. 10. A közös hadsereg részére történendő szállításoknál a kisiparosok részvételét biztosítandó intézkedések a közgyűlés tetszésével találkoznak és a cs. és kir. közös hadügyminisztériumnak e fontos ügyben tanúsított előzékeny és hazafias eljárásáért a közgyűlés köszönetének ad kifejezést. 11. A kassai ipartestület kérvénye a tanoncziskolai iskolapénz törvényellenes beszedésének megszüntetése iránt pártolólag terjesztetik föl. 12. Deil Jenő titkár terjedelmes és kimerítő szakvéleménye a fémjelzési törvényjavaslatról egész terjedelmében jóváhagyatik. 13. Hajdu Imre oruzsini faforgács gyárosnak engedélyezett vasúti szállítási kedvezmények köszönettel tudomásul vétetnek. 14. Hasonlag köszönettel vétetik tudomásul a keresk. miniszternek a kamara közbenjárása folytán tett azon intézkedése, hogy a metzenzéli aczél- és vasárugyárosoknak a m. államvasutak gépgyárában és a diósgyőri vashuttában mérsékelt, négy hónapos hitel engedélyeztetett. 15. Zemplén megyebeli Butka községnek heti vásárok megtartása iránti kérvénye pártoltatik. 16. A titkár javaslatára elhatározta a kamara a miniszternél kérvényezni, miként a kassai állami kötszövő iskolát a régi segélyezéssel ismét életbe léptesse. 17. Több kassai kereskedő azon kérvénye, hogy az évi bérleti jegyek intézménye valamennyi vonalon megtartassák, pártolólag terjesztetik föl. 18. Az ungvári húsárak szabályozása iránt tett titkári előterjesztés elfogadtatik és a sms ára 40 krban hozatik javaslatba. 19. v Siposs A. Gyula kötszövő gyáros kérvénye vasúti szállítás kedvezmény elnyerése iránt melegen pártoltatik. 20. A titkár javaslatára kérdés intéztetik a pénzügyminisztériumhoz az iránt: Szabad-e szeszt és szeszféléket, melyek kicsinyben vásároltattak, oly városokba vinni, hol a kizárólagos italmérési jog adatott bérbe. 21. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium leirata posztó- és gyapjúból készült, egyenruhák és hasonlók szállítása iránt, az érdekeltekkel közöltetik. 22. A titkár terjedelmes jelentést tesz a kereskedelmi és földmivelésügyi miniszter által egybehívott több rendbeli szakértekezleten való működéséről. A kamara fáradhatlan tevékenységéért köszönetet és elismerést szavaz ezért a titkárnak. 23. A kereskedelmi miniszter leirata a sulymértéknek a borkereskedelemben való használata iránt részleges vita után ujabbi jelentéstétel végett a szakbizottságnak visszaadatott. 24. Rozsnyó város kérvénye az ottani hátralékban levő kamarai illetékek elengedése iránt elutasittatik. Ezután a közgyűlés még több kevésbé érdekes tárgyat intézett el, melyek után szétoszlott. A honvédség bakancsszállítása. Felhívjuk czipész- és csizmadia iparosaink figyelmét a kereskedelemügyi miniszter következő rendeletére, melyet a honvédség bakancsszükségletének szállítása tárgyában a kassai kereskedelmi- és iparkamarához intézett. A honvédségi fölszerelések kiegészítése czéljából a f. évben kivételesen nagyobb mennyiségű és pedig körülbelül 34,000 pár bakancs beszerzése válik szükségessé s minthogy a szerződött vállalkozó szállítási kötelezettsége a múlt 1889. év végével lejárt, a 1. évre pedig új szerződés még nem jött létre, a honvédelmi miniszter úr a szóban forgó bakancsoknak szállítását a kisiparnak fogja átadni. Oly célból, hogy ezen szállításban szerényebb viszonyok közt lévő iparosok is minél nagyobb számban részesülhessenek, az elvállalandó szállítmány minimuma 800 párra határoztatott meg és a bakancsnak páronkénti ára a legutóbbi szerződési árnak megfelelőleg 1> (öt) frt 2 krral állapíttatott meg. A vonatkozó ajánlatok a szállítani szándékolt bakancsok teljes értékének 6 (öt) °/C - át képező és valamely állampénztárnál illetőleg adóhivatalnál már előre elhelyezendő bánatpénzről kiállított hivatalos letéti nyugtával felszerelve lesznek a honvédelmi miniszter úrhoz sürgősen benyújtandók s a bánatpénz a megkötendő szerződés kiállítása alkalmával 10 (tíz) %-os óvadékra kiegészítendő lesz. A szerződésileg biztosított összes mennyiség legkésőbb 1890. évi julius végéig a honvéd főruhatárhoz Budapesten beszállítandó és a beszolgáltatott bakancsok átvételénél illetőleg azoknak az anyag valamint a munka minőségére is kiterjedő szakértői mintaszerű megbírálásánál az erre nézve fenálló utasításban foglalt eljárás szolgáland irányadóul, melynek a vállalkozó iparos magát alávetni köteles. A szállítmánynak kerületenkénti átvétele szakértő közegek hiányában nem lehetséges ugyan, mindazonáltal nem ütköznék akadályba azon eljárás, hogy úgy a mint 1887-ben a népfelkelési készletekre nézve több esetben történt, a vállalkozók az általuk készített bakancsokat rákászokba becsomagolva a lakhelyükön vagy ehez közel állomásozó honvédcsapat parancsnokságnak a honvédfőruharaktárba való beszállítás végett átadják. Ez esetben a beszállítás kincstári szállítmányképen történnék, azonban az átvevő honvédcsapat parancsnokság semmi felelősséggel sem tartoznék, hanem a vállalkozónak alá kell vetnie magát az átvételt tényleg eszközlő központi honvédfőruharaktári bizottság leletének. A vállalkozó ezen átvételnél személyesen is jelen lehet, ami tekintettel a szállítmánynak kincstári költségen leendő beküldésére, aránylag jelentéktelen költségbe kerülne. A bakancsminták a vállalkozók részére, de csak a központi föruharaktárból való átengedése ármegtérités mellett vagy pedig sérületlen állapotban való visszaszolgáltatás ellen ki fognak szolgáltatni, de a bakancsminták a föruharaktárban is megtekinthetők és ez alkalommal minden megkivántató felvilágosítás meg fog adatni. A közelebbi ajánlati feltételek az ide csatolt szerződési pontozatokban foglaltatnak. Ezen szállítás kiírása által a magyar kisiparosoknak sokszor hangoztatott kívánsága teljesüléséhez ismét közelebb vétetvén, elvárom a kamarától, hogy annak minél kielégítőbb keresztülvitelére erélyesen közreműködni fog. Felhívom ennélfogva a kamarát, hogy az ajánlati feltételeket minél tágabb körben terjeszteni iparkodjék, a vállalkozókat összeírja és a 34,000 párnyi összmennyiségnek a kisiparosok közti miképen leendő szétosztása iránt hozzám mielőbb javaslatot tegyen. Tekintettel a beszállitási határidőnek rö nt voltára, nem kell különösen is hangsúlyoznom, hogy mindezen teendők a lehető legrövidebb idő alatt végzendők. Budapest, 1890. január 4-én. Szerződési föltételek. Baross. A m. kir. honvédség szükségletére beszerzendő 34,000 pár bakancsnak szállítása iránt. 1. A szállításban kizárólag csak a mgyar szent korona országaiban letelepült s adófizető oly kis iparosok részesittetnek, ]k az elvállalt lábbelieket tényleg saját müíljükben készítik s egyáltalában az idegei térséggel foglalkoznak. 2. A szállítás legkevesebb 300 párt megállapított mennyiségű részletekben fattk ki. A szerződésileg elvállalt szállási részletnek más személyre való átruhiása meg nem engedtetik, tehát kizártnak tekintendő. 3. A szállítandó bakancsoknak - a szegelés teljes mellőzésével — kizólag kézi varrással készitve s az anyag illőségére, alakra, méretekre és készitésre nézve a honvéd főruharaktárban lévő és a minden időben megtekinthető hitelesítő mintával megegyezőknek kell lenniük. A készítés és méretekre néz- kiválóan következő föltételek szolgálni irányadóként : Az egy lábra hordható, aokacsont fölé érő selső félrészén fűrészfal összekapcsolható bakancs, a barna njrhabőrből készült előlábból és bokarészből a háromszor csávázott nehéz gubacs falfeTből vagy fontos talpbőrből, vagy pedig úgynevezett német gubacs talpbőrből készíndő talpból és sarokból, végre az angol dpbőr-hulladékból, vagy csercsávás talpszélből készítendő talpbélésből és rámáid áll. Az előláb hegyén el va gömbölyítve és lehető legnagyobb rugékolysággal kell bírnia. Nagyobb tartósság v fett az előlábat a talppal való kapcsolatánékonyabb fejbőrből vágott fejbéléssel tdl ellátni s a fejbőrnek a ráma alatt 1 centiméternyire behajtva kell lennie. A bokarésznek egészbe szabva, hátul ványolva kell lennie és azdőláb hátsó végéhez varrva, fent nyitva áll s két, bőrrel bélelt, elkanyaritott száífat képez, melynek széle mentében nyjez füző Iyük van kiverve, melyeken a bikancs zárolása és tartására szolgáló legol? minőségű szinbőrből vágott füző szi áthizatik. A sarokcsonton felüli résznek ványolva kell lennie és kivülről hozzátüzött, fejbőrből vágott, kikerekített sarkkéreggel van erősítve, mely alá és a bokarész fölé talpbélésből vagy terezsörből kettős bélés fektetendő. A fűző lyukak aljazattul szolgáló nyelv- jé / kiáltások) azt hiszem, nem sokat mondtam. Uraim ! Ma Sylvester estéjét ünnepeljük ! (Bravó ! Igaz !) Ha meggondoljuk — Frigyes félbeszakító: „Éppen a történetet nagyapámról akartam elmondani, midőn Henrik félbeszakított. Azt hiszem, sorrendet kell tartanunk. Én előbb jelentkeztem !“ — Toasztom közepénél vagyok, most kezd szép lenni. — jegyzé meg Henrik. — Az én történetem is szép. Mulatni fogtok. Szót kérek ! — vitató Frigyes. Henrik semmiképen sem akart a szótól elállani és mert Frigyes is ragaszkodott szándékához, kettőjük között vita támadt. A tárgyhoz mindenki hozzászólott és mert pártok keletkeztek,Tankó lépett fel békeangyalnak és ajánlata elfogadtatott; a sorsra bízni az eldöntést. Frigyes jön a győztes és midőn a történethez hozzáfogni készült, szerencsétlenségre ismét elfelejtette. Henrik diadaltesten fölállott és folytatni akarta a pohárköszöntőt, de szégyenteljesen kellett bevallania, hogy a csata hevében a fonalat elveszíté. Midőn már valamennyi üveg üres volt, Jankó theát készített és a dal megújult. „Látjátok, mint peregnek a könyük“, éneklé a kocsis és a többiek kisérték. Frigyesre annyira hatott a dal, hogy künyükre fakadt és a kiengesztelődés jeléül Henrik nyakába borult: „Téged agyonszurnom kellett volna a sok igaztalanság miatt, mondó zokogva, de szivem meglágyult.“ — Az enyém is, viszonzó Henrik, én már megfojtásodra gondoltam. Két órakor elbúcsúzott a társaság. Jankó kikisérte barátait s aztán kissé tántorogva tért vissza a házba Frigyessel. A többieknek útközben eszükbe jutott, hogy nem is gratuláltak egymásnak újév alkalmából. Visszatértek a tanár úr lakása elé és ott Jankót meggratulálandók, oly lármát csaptak, hogy a rendőrök kénytelenek voltak őket éjjeli szállással megörvendeztetni. Hármas tanár ur csak az uj esztendő reggelén jött haza. Fáradtan, kimerülten és főfájásról panaszkodva járt föl s alá szórójában. Ajtaján halk kopogás hallatszik: „Szabad !“ kiáltá a tanár ur. Az ajtó lassan nyilik s egy már nem fiatal leányzó szégyenlősen és félénken lép be. „Mivel lehetek szolgálatára, kedves gyermekem ?“ kérdé a tanár úr nyájasan. A leány kezébe vette kötényének egyik végét s mondó reszkető hangon: „Én vagyok Mariska, csak azt akartam mondani, hogy beleegyezem — én akarok.“ „Ön akar? Mit akar?“ kérdé bámulva a tanár ur. „Hisz tudja“, mondó a leány majdnem sírva, „elfogadom önt, elhatároztam magam, hogy elfogadom udvarlómnak.“ „Udvarlónak“, kiáltá a tanár ur a csodálat hangján. Ijedten hátrált egy lépéssel és élesen tekintett a leányra. Mariska betakaró arczát kötényével és sírt. „Ez őrült, elveszité eszét“, mormogá a tanár úr. „Tehát Mariskának hívják“, mondó hangosan. Elhatározta, hogy néhány kérdést intéz hozzá, meggyőződést szerzendő arról, váljon igazán eszelős-e? „Hány éves?“ „Huszonkét.“ „Hol született?“ „Trebnitzen.“ „Hányszor volt oltva?“ „Nem tudom“, mondó Mari zokogva. „Nem tudja“, mormogá a tanár úr, „ez gyanús.“ „Tudja az egyszeregyet?“ „Istenem, mit akar tőlem? Ha nem akar, nem kellett volna előbb orromnál fogva vezetni. Máskor óvatosabb leszek. Adieu !“ Kisietett és becsapta az ajtót. A tanár úr izgatottan mérte lépteivel szobáját. „Különös és érdekes eset, hogy meg van zavarodva, kétséget sem szenved. De miért jön éppen én hozzám ? Nagyon különös !“ Kevéssel erre ismét kopogtak az ajtón, ezúttal erősebben. A „Szabad“ szóra egy kövér, fiatal feltűnően piros arczu nő lépett, be. „Itt vagyok“, mondó, miközben szerelmes pillantásokat vetett a tanár urra, „magam jöttem el, hogy szerencséjéről értesítsem. Levélben oly homályos, én szeretem a szóbeliséget.“ „Mily szerencsét akar tudtomra adni ?“ kérdé a tanár ur. Egy pillanatra különös érzés fogta el. „No, no, kis hamis. Úgy látszik, nem ismeri többé Ilonkáját? Valóban nem rossz? És csak tegnap írta lángoló levelét?“ „Én írtam volna önnek?“ kérdé a tanár úr bámulva. „Ez borzasztó! Hol a levél?“ „Borzasztó' Mit jelentsen ez ? kiáltá Ilonka és kezét csípőjére téve, kihívólag nézett a tanár urra. „Hol van a levél ?“ kérdé ismételten Hármas úr. „Azt hiszi, hogy magammal hordom ? válaszoló a kis kövér. „Oh nem! Elzártam !“ A tanár ur homlokát fogta. „Áldozatnak szemeltek ki.“ — No, meglesz? — mondó Ilonka,mit jelentsen ez ? — Nézzen, hogy odább álljon ! — Vagy úgy! Tehát innen fúj a szél? - kiáltá Ilonka. Tehát csak rászedett, bolondnak tartott ? — De most távozzék ! — dörgé a tanár úr, miközben a leányt kituszkolta. — Elmegyek a rendőrséghez, annak adom majd levelét, — kiáltá a folyosón. Néhány percz múlva egy hordár jött s egy levelet adott át. A czim gyakorlatlan kézre vallóit. A tanár fölbontotta az Írást s olvasó: „Vén bűnös —“ „Az isten szerelmére, mi történt ismét, megbolondult az egész világ a Sylvesterben ?“ folytató: „Vén bűnös! Azt hiszi, hogy egy ártatlan leányt lépre csalhat? Verést érdemelt! Azt hitte, hogy lépre megyek! Maga vén bolond ! Megvetéssel maradtam Maidorf Emma, a tanárnak szobalánya.“ A tanár úr őrülten rogyott székébe és agyában gondolat gondolatot kergetett. Csak az egygyel volt tisztában, hogy valaki megtréfálni akarja. —• Jankó, Jankó! — kiáltá. Jankó nem jött. Kamarájában feküdt s kipihente az éj fáradalmait. A tanár úr kalapos botot vett és elhagyta a házat. Az utcán szomszédjával, Forst tanárral találkozott — Egy szóra baráton, — mondá Forst s karon fogta a tanár úrit. — ?iit akar, — ké dé Hármas úr. Talán ön is rám akarja fogni, hogy udvarlója vagyok ? — Bátran tehetném, — felesé a kollega, de én csak figyelmeztetni akarom, hogy máskor jobban vigyázzon levélpapírjaim. — Hogy hogy ? — Igen, igen, ime egy példány! Szakácsném helyett nekem kézbesítették. Hármas végigfutott a sorokon és saját levélpapirosán János aláírással egy valóságos szerelmes levelet olvasott el. Nyomban megértette, hogy mit jelentettek az újévi gratulácziók házassági ajánlatok képében. Hazafutott, hogy Jankót felelőségre vonja, be is nyitott szobájába, de rögtön visszafordult, mert factorumát egy testes Sophid oldalán találta éppen akkor, midőn Jankó Rómeóból az erkélyjelenet szavaihoz hasonlókat dadogott. Jankó jól spekulált, mikor többfelé küldött hason sorokat. Nem csalódott, mert az egyik csal ugyan beleharapott, de véletlenül, mert nem találta belm a tanár urat. Még csak az kellett volna, hogy e dajka is a tanár urnál jelentkezzék. A második napon Jankó mindent bevallott és bocsánatot is nyert, de a tanár is megfogadta, hogy levélpapírjait ezentúl, legalább Sylvester estéjén elzárja, nehogy ily érdekesen kezdődjék az újév. Nem feledte-e el, nem tette-e meg Jankó ez éven is ugyanazon tréfát, vagy nem követte-e a tanár maga a sors intését és mostan az ő sajátkezű sorait olvassák a szépek , azt csak a jövő évben mondhatjuk el, pedig ráférne a tanár úrra, egyszer már komolyan gondolkozni és a menyasszonyról sem megfeledkezni. Ford. —á— I /