Abauj-Kassai Közlöny, 1890 (19. évfolyam, 2-45. szám)

1890-01-09 / 2. szám

Fü­löp, Dick Boldizsár, Dunkel Vilmos,­­ Ilatykó Mihály, Haydn Imre, Letzter Simon, Lukács József, Maurer Gyula, Pausz Tiva­dar, Répászky Mihály, Schirger Tivadar, Siposs A. Gyula, Várkoly János, Vass Sán­dor, Wagner József kamarai hely, Gener­­sich Tivadar (Késmárk) és Tern Gusztáv (Igló) kültagok. A közgyűlés következőleg folyt le : 1. A kereskedelemügyi miniszter leirata, mel­lyel a közgyűlésekben résztvevő külta­gok utazási költségeinek megtérítése enge­délyeztetik, nagy megelégedéssel tudomásul vétetik. 2. A kereskedelmi miniszter leirata, mely szerint Deil Jenő titkár ajánlata ér­telmében valamennyi kamarának meghagya ■­tik, hogy* minden évben legkésőbb márczius 31-ig a lefolyt üzleti évről rövid és velős évi jelentést tegyenek, miheztartás és asze­rint való intézkedés végett a titkárnak ki­­adatik. 3. Ugyanezen minisztérium leirata, mely a kamarákat felhívja, hogy az ipartestüle­tekkel szorosabb érintkezésbe lépje­nek, tudo­másul szolgál. 4. A kamara ajánlatára engedélyezett 1000 frtnyi rendkívüli segély a szepességi vászonfehérítő részvénytársaság számára a lefolyt évre, örvendetes tudomásul vétetik. 5. Deil Jenő titkár terjedelmes szakvé­leménye a vándoripar gyakorlását illetőleg törvényjavaslatra vonatkozólag egész terje­delmében elfogadtatik és a minisztériumnak felterjesztetik. 6. A kereskedelmi miniszter értesíti a kamarát, hogy Reisinger G. és fia czégnek a kamara által ajánlott fafüggöny és Rou­leaux gyárát a minisztériumoknak és az ország első hatóságainak figyelmébe aján­lotta. 7. A közgyűlés helyesli az elnökség ajánlását, mely szerint Oelschläger Mihály (Szepes-Olaszi), Kontuly Imre és Mihalik Károly (Kassa), a középipariskola végzett növendékei, a minisztérium és kamara által szervezett 300—300 frtnyi utazási ösztöndíjra kijelöltettek. 8. A kamara a honvédségi szállításra vonatkozó és a minisztériumhoz tett fölter­jesztést helyeslően tudomásul veszi. 9. Épugy tudomásul szolgál a magyar kamarai kerületek leszállítása és kikerekíté­­sére vonatkozó miniszteri leirat és az arra vonatkozó előterjesztés jóváhagyatik. 10. A közös hadsereg részére történendő szállításoknál a kisiparosok részvételét biz­tosítandó intézkedések a közgyűlés tetszé­sével találkoznak és a cs. és kir. közös hadügyminisztériumnak e fontos ügyben tanúsított előzékeny és hazafias eljárásáért a közgyűlés köszönetének ad kifejezést. 11. A kassai ipartestület kérvénye a tanoncziskolai iskolapénz törvényellenes be­szedésének megszüntetése iránt pártolólag terjesztetik föl. 12. Deil Jenő titkár terjedelmes és ki­merítő szakvéleménye a fémjelzési törvény­­javaslatról egész terjedelmében jóváhagyatik. 13. Hajdu Imre oruzsini faforgács gyá­rosnak engedélyezett vasúti szállítási ked­vezmények köszönettel tudomásul vétetnek. 14. Hasonlag köszönettel vétetik tudo­másul a keresk. miniszternek a kamara közbenjárása folytán tett azon intézkedése, hogy a metzenzéli aczél- és vasárugyárosok­nak a m. államvasutak gépgyárában és a diósgyőri vashuttában mérsékelt, négy hó­napos hitel engedélyeztetett. 15. Zemplén megyebeli Butka községnek heti vásárok megtartása iránti kérvénye pártoltatik. 16. A titkár javaslatára elhatározta a kamara a miniszternél kérvényezni, miként a kassai állami k­ötszövő iskolát a régi se­gélyezéssel ismét életbe léptesse. 17. Több kassai kereskedő azon kér­vénye, hogy az évi bérleti jegyek intézménye valamennyi vonalon megtartassák, pártoló­lag terjesztetik föl. 18. Az ungvári húsárak szabályozása iránt tett titkári előterjesztés elfogadtatik és a sms ára 40 krban hozatik javaslatba. 19. v Siposs A. Gyula kötszövő gyáros kérvénye vasúti szállítás kedvezmény elnye­rése iránt melegen pártoltatik. 20. A titkár javaslatára kérdés intéz­­tetik a pénzügyminisztériumhoz az iránt: Szabad-e szeszt és szeszféléket, melyek ki­csinyben vásároltattak, oly városokba vinni, hol a kizárólagos italmérési jog adatott bérbe. 21. A cs. és kir. közös hadügyminisz­térium leirata posztó- és gyapjúból készült, egyenruhák és hasonlók szállítása iránt, az érdekeltekkel közöltetik. 22. A titkár terjedelmes jelentést tesz a kereskedelmi és földmivelésügyi miniszter által egybehívott több rendbeli szakértekez­­leten való működéséről. A kamara fárad­­hatlan tevékenységéért köszönetet és elis­merést szavaz ezért a titkárnak. 23. A kereskedelmi miniszter leirata a sulymértéknek a borkereskedelemben való használata iránt részleges vita után ujabbi jelentéstétel végett a szakbizottságnak vis­­­szaadatott. 24. Rozsnyó város kérvénye az ottani hátralékban levő kamarai illetékek elenge­dése iránt elutasittatik. Ezután a közgyűlés még több kevésbé érdekes tárgyat intézett el, melyek után szétoszlott. A honvédség bakancsszál­­lítása. Felhívjuk czipész- és csizmadia iparo­saink figyelmét a kereskedelemügyi minisz­ter következő rendeletére, melyet a honvéd­ség bakancsszükségletének szállítása tárgyában a kassai kereskedelmi- és iparkamarához intézett. A honvédségi fölszerelések kiegészítése czéljából a f. évben kivételesen nagyobb mennyiségű és pedig körülbelül 34,000 pár bakancs beszerzése válik szükségessé s minthogy a szerződött vállalkozó szállítási kötelezettsége a múlt 1889. év végével le­járt, a 1. évre pedig új szerződés még nem jött létre, a honvédelmi miniszter úr a szóban forgó bakancsoknak szállítását a kisiparnak fogja átadni. Oly c­élból, hogy ezen szállításban szerényebb viszonyok közt lévő iparosok is minél nagyobb számban részesülhessenek, az elvállalandó szállítmány minimuma 800 párra határoztatott meg és a bakancsnak pá­­ronkénti ára a legutóbbi szerződési árnak meg­­felelőleg 1> (öt) frt 2 krral állapíttatott meg. A vonatkozó ajánlatok a szállítani szán­dékolt bakancsok teljes értékének 6 (öt) °/C - át képező és valamely állampénztárnál illetőleg adóhivatalnál már előre elhelye­zendő bánatpénzről kiállított hivatalos letéti nyugtával felszerelve lesznek a honvédelmi miniszter úrhoz sürgősen benyújtandók s a bánatpénz a megkötendő szerződés kiállítása alkalmával 10 (tíz) %-os óvadékra kiegé­szít­endő lesz. A szerződésileg biztosított összes mennyiség legkésőbb 1890. évi julius végéig a honvéd főruhatárhoz Budapesten beszállítandó és a beszolgáltatott bakancsok átvételénél illetőleg azoknak az anyag vala­mint a munka minőségére is kiterjedő szak­értői mintaszerű megbírálásánál az erre nézve fen­álló utasításban foglalt eljárás szolgáland irányadóul, melynek a vállal­kozó iparos magát alávetni köteles. A szállítmánynak kerületenkénti átvé­tele szakértő közegek hiányában nem lehet­séges ugyan, mindazonáltal nem ütköznék akadályba azon eljárás, hogy úgy a mint 1887-ben a népfelkelési készletekre nézve több esetben történt, a vállalkozók az álta­luk készített bakancsokat rákászokba becsoma­golva a lakhelyükön vagy ehez közel állomásozó honvédcsapat parancsnokságnak a honvédfőru­­haraktárba való beszállítás végett átadják. Ez esetben a beszállítás kincstári szállítmány­­képen történnék, azonban az átvevő honvéd­­csapat parancsnokság semmi felelősséggel sem tartoznék, hanem a vállalkozónak alá kell vet­nie magát az át­vételt tényleg eszközlő központi honvédfőruharaktári bizottság le­letének. A vállalkozó ezen átvételnél személye­sen is jelen lehet, a­mi tekintettel a szál­lítmánynak kincstári költségen leendő be­küldésére, aránylag jelentéktelen költségbe kerülne. A bakancsminták a vállalkozók részére, de csak a központi föruharaktárból való átengedése ármegtérités mellett vagy pedig sérületlen állapotban való visszaszolgáltatás ellen ki fognak szolgáltatni, de a bakancs­­minták a föruharaktárban is megtekinthetők és ez alkalommal minden megkivántató fel­világosítás meg fog adatni. A közelebbi ajánlati feltételek az ide csatolt szerződési pontozatokban foglaltatnak. Ezen szállítás kiírása által a magyar kis­iparosoknak sokszor hangoztatott kívánsága teljesüléséhez ismét közelebb vétetvén, elvárom a kamarától, hogy annak minél kielégítőbb ke­resztülvitelére erélyesen közreműködni fog. Felhívom ennélfogva a kamarát, hogy az ajánlati feltételeket minél tágabb körben terjeszteni iparkodjék, a vállalkozókat ös­­­szeírja és a 34,000 párnyi összmennyiség­­nek a kisiparosok közti miképen leendő szétosztása iránt hozzám mielőbb javaslatot tegyen. Tekintettel a beszállitási határidőnek rö­ nt voltára, nem kell különösen is hang­súlyoznom, hogy mindezen teendők a lehető legrövidebb idő alatt végzendők. Budapest, 1890. január 4-én. Szerződési föltételek. Baross. A m­. kir. honvédség szükségletére beszer­zendő 34,000 pár bakancsnak szállítása iránt. 1. A szállításban kizárólag csak a m­­gyar szent korona országaiban letelepült s adófizető oly kis iparosok részesittetnek, ]k az elvállalt lábbelieket tényleg saját m­üí­­ljükben készítik s egyáltalában az ide­ge­­i térséggel foglalkoznak. 2. A szállítás legkevesebb 300 pá­rt megállapított mennyiségű részletekben fa­tt­k­ ki. A szerződésileg elvállalt szállási részletnek más személyre való átruhi­ása meg nem engedtetik, tehát kizártnak te­kintendő. 3. A szállítandó bakancsoknak - a szegelés teljes mellőzésével — kiz­ólag kézi varrással készitve s az anyag illősé­gére, alakra, méretekre és készitésre nézve a honvéd fő­ruharaktárban lévő és a­ min­den időben megtekinthető hitelesítő min­tával megegyezőknek kell lenniük. A készítés és méretekre néz- kivá­lóan következő föltételek szolgálni irány­adóként : Az egy lábra hordható, a­okacsont fölé érő s­első félrészén fűrészfal össze­kapcsolható bakancs, a barna njrhabőrből készült előlábból és bokarészből a három­szor csávázott nehéz gubacs falfeTből vagy fontos talpbőrből­, vagy pedig úgynevezett német gubacs talpbőrből készíndő talpból és sarokból, végre az angol dpbőr-hulla­­dékból, vagy csercsávás talpszélből ké­szítendő talpbélésből és rámáid áll. Az előláb hegyén el va gömbölyítve és lehető­ legnagyobb rugékolysággal kell bírnia. Nagyobb tartósság v­ fett az előlábat a talppal való kapcsolatán­ékonyabb fej­bőrből vágott fejbéléssel tdl ellátni s a fejbőrnek a ráma alatt 1 centiméternyire behajtva kell lennie. A bokarésznek egészbe szabva, hátul ványolva kell lennie és azdőláb hátsó vé­géhez varrva, fent nyitva áll s két, bőrrel bélelt, elkanyaritott száífat képez, mely­nek széle mentében nyjez füző­ Iyük van kiverve, melyeken a bikancs zárolása és tartására szolgáló legol? minőségű szin­­bőrbő­l vágott füző­ szi­ áthizatik. A sarokcsonton felüli résznek ványolva kell lennie és kivülről hozzátüzött, fejbőrből vágott, ki­kerekített sarkkéreggel van erő­sítve, mely alá és a boka­rész fölé talpbé­lésből vagy terezsörből kettős bélés fekte­tendő. A fűző lyukak aljazattul szolgáló nyelv-­ jé / kiáltások) azt hiszem, nem sokat mondtam. Uraim ! Ma Sylvester estéjét ünnepeljük ! (Bravó ! Igaz !) Ha meggondoljuk — Frigyes félbeszakító: „Éppen a törté­netet nagyapámról akartam elmondani, mi­dőn Henrik félbeszakított. Azt hiszem, sor­rendet kell tartanunk. Én előbb jelent­keztem !“ — Toasztom közepénél vagyok, most kezd szép lenni. — jegyzé meg Henrik. — Az én történetem is szép. Mulatni fogtok. Szót kérek ! — vitató Frigyes. Henrik semmiképen sem akart a szótól elállani és mert Frigyes is ragaszkodott szándékához, kettőjük között vita támadt. A tárgyhoz mindenki hozzászólott és mert pártok keletkeztek,­­Tankó lépett fel béke­angyalnak és ajánlata elfogadtatott; a sorsra bízni az eldöntést. Frigyes jön a győztes és midőn a történethez hozzáfogni készült, szerencsétlenségre ismét elfelejtette. Henrik diadaltesten fölállott és folytatni akarta a pohárköszöntőt, de szégyenteljesen kellett bevallania, hogy a csata hevében a fonalat­­ elveszíté. Midőn már valamennyi üveg üres volt, Jankó theát készített és a dal megújult. „Látjátok, mint peregnek a könyük“, éneklé a kocsis és a többiek kisérték. Frigyesre annyira hatott a dal, hogy künyükre fakadt és a kiengesztelődés jeléül Henrik nyakába borult: „Téged agyonszurnom kellett volna a sok igaztalanság miatt, mondó zokogva, de szivem meglágyult.“ — Az enyém is, viszonzó Henrik, én már megfojtásodra gondoltam. Két órakor elbúcsúzott a társaság. Jankó kikisérte barátait s aztán kissé tán­torogva tért vissza a házba Frigyessel. A többieknek útközben eszükbe jutott, hogy nem is gratuláltak egymásnak újév alkal­mából. Visszatértek a tanár úr lakása elé és ott Jankót meggratulálandók, oly lármát csaptak, hogy a rendőrök kénytelenek vol­tak őket éjjeli szállással megörvendeztetni. Hármas tanár ur csak az uj esztendő reggelén jött haza. Fáradtan, kimerülten és főfájásról panaszkodva járt föl s alá szór­ójában. Ajtaján halk kopogás hallatszik: „Sza­bad !“ kiáltá a tanár ur. Az ajtó lassan nyilik s egy már nem fiatal leányzó szé­gyenlősen és félénken lép be. „Mivel lehe­tek szolgálatára, kedves gyermekem ?“ kérdé a tanár úr nyájasan. A leány ke­zébe vette kötényének egyik végét s mondó reszkető hangon: „Én vagyok Mariska, csak azt akartam mondani, hogy beleegye­zem — én akarok.“ „Ön akar? Mit akar?“ kérdé bámulva a tanár ur. „Hisz tudja“, mondó a leány majdnem sírva, „elfogadom önt, elhatároztam magam, hogy elfogadom udvarlómnak.“ „Udvarlónak“, kiáltá a tanár ur a csodálat hangján. Ijedten hátrált egy lé­péssel és élesen tekintett a leányra. Ma­riska betakaró arczát kötényével és sírt. „Ez őrült, elveszité eszét“, mormogá a ta­nár úr. „Tehát Mariskának hívják“, mondó hangosan. Elhatározta, hogy néhány kér­dést intéz hozzá, meggyőződést szerzendő arról, váljon igazán eszelős-e? „Hány éves?“ „Huszonkét.“ „Hol született?“ „Trebnitzen.“ „Hányszor volt oltva?“ „Nem tudom“, mondó Mari zokogva. „Nem tudja“, mor­mogá a tanár úr, „ez gyanús.“ „Tudja az egyszeregyet?“ „Istenem, mit akar tőlem? Ha nem akar, nem kellett volna előbb or­romnál fogva vezetni. Máskor óvatosabb leszek. Adieu !“ Kisietett és becsapta az ajtót. A tanár úr izgatottan mérte lépteivel szobáját. „Különös és érdekes eset, hogy meg van zavarodva, kétséget sem szenved. De miért jön éppen én hozzám ? Nagyon különös !“ Kevéssel erre ismét kopogtak az ajtón, ezúttal erősebben. A „Szabad“ szóra egy kövér, fiatal feltűnően piros arczu nő lépett, be. „Itt vagyok“, mondó, miközben szerel­mes pillantásokat vetett a tanár urra, „magam jöttem el, hogy szerencséjéről ér­tesítsem. Levélben oly homályos, én szere­tem a szóbeliséget.“ „Mily szerencsét akar tudtomra adni ?“ kérdé a tanár ur. Egy pil­lanatra különös érzés fogta el. „No, no, kis hamis. Úgy látszik, nem ismeri többé Ilonkáját? Valóban nem rossz? És csak tegnap írta lángoló levelét?“ „Én írtam volna önnek?“ kérdé a tanár úr bámulva. „Ez borzasztó! Hol a levél?“ „Borzasztó' Mit jelentsen ez ? kiáltá Ilonka és kezét csípőjére téve, kihívólag nézett a tanár urra. „Hol van a levél ?“ kérdé ismételten Hármas úr. „Azt hiszi, hogy magammal hordom ? válaszoló a kis kövér. „Oh nem! Elzártam !“ A tanár ur homlokát fogta. „Áldozat­nak szemeltek ki.“ — No, meglesz? — mondó Ilonka,mit jelentsen ez ? — Nézzen, hogy odább álljon ! — Vagy úgy! Tehát innen fúj a szél? -­ kiáltá Ilonka. Tehát csak rászedett, bolondnak tartott ? —­­ De most távozzék ! — dörgé a ta­nár úr, miközben a leányt kituszkolta. — Elmegyek a rendőrséghez, annak adom majd levelét, — kiáltá a folyosón. Néhány percz múlva egy hordár jött s egy levelet adott át. A czim gyakorlat­lan kézre vallóit. A tanár fölbontotta az Írást s olvasó: „Vén bűnös —“ „Az isten szerelmére, mi történt ismét, megbolondult az egész világ a Sylvesterb­en ?“ folytató: „Vén bűnös! Azt hiszi, hogy egy ár­tatlan leányt lépre csalhat? Verést érde­melt! Azt h­itte, hogy lépre megyek! Maga vén bolond ! Megvetéssel maradtam Maidorf Emma, a tanárnak szobalánya.“ A tanár úr őrülten rogyott székébe és agyában gondolat gondolatot kergetett. Csak az egygyel volt tisztában, hogy va­laki megtréfálni akarja. —• Jankó, Jankó! — kiáltá. Jankó nem jött. Kamarájában feküdt s kipihente az éj fáradalmait. A tanár úr kalapo­s botot vett és elhagyta a házat. Az utc­án szomszédjával, Forst tanárral találkozott — Egy szóra baráton, — mondá Forst s karon fogta a tanár úrit. — ?iit akar, — ké­ dé Hármas úr. Talán ön is rám akarja fogni, hogy udvar­lója vagyok ? —­ Bátran tehetném, — felesé a kol­lega, de én csak figyelmeztetni akarom, hogy máskor jobban vigyázzon levélpapír­jaim. — Hogy hogy ? — Igen, igen, ime egy példány! Sza­­kácsném helyett nekem kézbesítették. Hármas végigfutott a­ sorokon és saját levélpapirosán János aláírással egy való­ságos szerelmes levelet olvasott el. Nyomban megértette, hogy mit jelen­tettek az újévi gratulácziók házassági aján­latok képében. Haza­futott, hogy Jankót felelőségre vonja, be is nyitott szobájába, de rögtön visszafordult, mert factorum­át egy testes Sophid oldalán találta éppen akkor, midőn Jankó Rómeóból az erkélyjelen­et szavaihoz hasonlókat dadogott. Jankó jól spekulált, mikor többfelé küldött hason sorokat. Nem csalódott, mert az egyik csal­ ugyan beleharapott, de vélet­lenül, mert nem találta belm a tanár urat. Még csak az kellett volna, hogy e dajka is a tanár urnál jelentkezzék. A második napon Jankó mindent be­vallott és bocsánatot is nyert, de a tanár is megfogadta, hogy­ levélpapírjait ezentúl, legalább Sylvester estéjén elzárja, nehogy ily érdekesen kezdődjék az újév. Nem feledte-e el, nem tette-e meg Jankó ez éven is ugyanazon tréfát, vagy nem követte-e a tanár maga a sors intését és mostan az ő sajátkezű sorait olvassák a szépek , azt csak a jövő évben mondhatjuk el, pedig ráférne a tanár úrra, egyszer már komolyan gondolkozni és a menyasszonyról sem megfeledkezni. Ford. —á— I /

Next